Somogyi Hírlap, 1993. március (4. évfolyam, 50-75. szám)

1993-03-17 / 63. szám

1993. március 17., szerda SOMOGYI HÍRLAP — SZÍNES VILÁG 9 Bikini-verseny A bikini-versenynél nem a szigetre kell gondolni. Évente megrendezik ugyanis a leg­szebb bikini fürdőruhák versenyét. A zsűri azonban nehezen tudja magát elvonatkoztatni a viselő „testi” adottságaitól. (FEB-fotó) Lelkűk mélyén puritán amerikaiak Illetlennek tartott reklámok A látszólag szabados er­kölcsű amerikaiak lelkűk mélyén alapvetően puritá­nok. Ilyen következtetés vonható le az amerikai Red Book című magazinban közzétett közvélemény-ku­tatási eredményekből. Mint kiderült, a lap olvasóinak többsége felettébb erkölcs­telennek tartja az amerikai reklámokat. Az Egyesült Államokban a reklámiparban igen szigorú szabályok évényesülnek az újságokban vagy a televízió­ban nem jelenhetnek meg nyíltan pornográf tartalmú hir­detések. Ehhez hasonlóan az is kizárt, hogy egy tv-reklámba meztelen emberi test látványa kerüljön. Ellenkezőleg: a hir­detésekben a fő hangsúly a családi értékekre helyeződik. Mindezek ellenére a megkér­dezettek 81 százaléka úgy gondolja, hogy az amerikai reklámok túlságosan át van­nak itatva szexszel. 49 száza­lékuk egyenesen azt állította, hogy szégyellte magát a csa­lád többi tagja előtt vagy isme­rős férfiak társaságában, ami­kor a televízióban szexuális töltésű reklámokat mutattak. Az amerikai lakosság több mint fele azért vásárolt meg egy-egy árucikket, mert látta a reklámját. A Red Book maga­zin olvasóinak csaknem a fele viszont kijelentette: elzárkóz­nak azoknak a dolgoknak a megvételétől, amelyeknek az előnyeit az illem határait túl­lépve reklámozzák. Viszont egyre több amerikai van meg­győződve arról, hogy széles körben népszerűsíteni kell azokat az eszközöket, ame­lyek megóvnak az AIDS rémé­től. Gengszterháború készül — valahol Európában ? Bogarakat kerestek, hadihajót találtak Nemzetközi embercsempész „szindikátus” Moszkvában Dánia hivatalosan is tilta­kozott Moszkvánál, mert bi­zonyított tény, hogy mind többen érkeznek illegálisan az orosz föld érintésével az észak-európai országba. Nemrég a dán partoknál őri­zetbe vettek több mint száz kurd nemzetiségű jöve­vényt, akik egy felségjel nélküli hajón érkeztek. Az „emberrakomány” szeren­csésen elérte úticélját, a vi- zijármű pedig a sötétség leple alatt távozott. A dán rendőrség és az Inter­pol rekonstruálta a menekültek útvonalát. Eszerint a kurdok Irakból először Jordániába mentek, majd Törökországon át Moszkvába, innen Tallinnba. Az észt főrávosban hajó várt rá­juk, amely a modern Odisszea utolsó állomására, a dániai Bornholmba navigálta őket. Időközben sikerült fényt derí­teni arra a moszkvai nemzet­közi „szindikátusra”, amely az­zal foglalkozik, hogy főként ázsiaiakat és arabokat Nyu- gat-Európába és az Egyesült Államokba csempésszen. Az ügynökök Karacsiban, Mad- rászban, Kalkuttában, Katman- duban és Colombóban gyűjtik be az elvágyódókat. Az orosz bűnüldözési szervek feltétele­zése szerint Damaszkusz szin­tén a Moszkvával kapcsolatban álló embercsempészet köz­pontja. A Nyugat-Európába, illetve Amerikába szállítandó ügyfelek hamisított vagy valódi beuta­zási papírokat kapnak Orosz­országban 500-1000 dollár fi­zetség ellenében. Az orosz ha­tárőrség 1991-ben csupán hét személyt vett őrizetbe illegális határátlépés miatt. Tavaly, az év második felében ez a szám meghaladta a 240 ezret. A KGB számításai szerint körül­belül 250 ezer főt csempésztek Ázsiából és az arab országok­ból Oroszországon át Nyu­gatra. Jelenleg mintegy 150 ez­ren várnak Moszkvában vagy a környékén arra, hogy tovább vigyék őket Németországba, a skandináv r országokba, az Egyesült Államokba és Kana­dába. Ez azonban újabb sok-sok zöldhasúba kerül. Általában a balti államokból folytatódik to­vább az út hajóval, s ennek ára 2500-3000 dollár. A hajó gyomrában összezsúfolva vár­ják a Keleti-tengeren bolyongó hajó kikötését, s ha megérkez­tek, sokszor azt sem tudják, hol vannak. Legtöbbször semmi­lyen okmány sincs náluk. Ki le­het persze várni valamilyen pa­pírost, ám ez akár tízezer dol­lárba is belekerülhet. A hamis útleveleket Hongkongból és Damaszkuszból hozza az em­bercsempész maffia munka­társa Moszkvába, ám ha bal- szerencséje van, úgy jár, mint a seremetyevói repülőtéren letar­tóztatott Ragyin nevű bűnöző, akinél harminc különféle útleve­let, rengeteg vízumot és egy bőröndnyi bélyegzőt találtak, amelyekkel nyilván további be­utazási vízumokat hamisítottak volna. A rendőrség 2000-5000 főre becsüli azoknak az oroszoknak a számát, akik az embercsem­pészetben részt vesznek. Kiter­jedt kapcsolatokkal rendelkez­nek a határőrség, az Aeroflot, valamint különféle — köztük nyugat-európai — konzulátu­sok munkatársai között. A ban­dafőnökök éves tiszta jöve­delme fejenként akár félmillió dollárra is rúghat, és a virágzó üzletágat most a jelek szerint bővíteni kívánják. Á KGB tudni véli, hogy mind nagyobb szám­ban próbálnak elrabolt ázsiai és arab nőket összegyűjteni Nyu­gaton működő piros lámpás házak számára, és kialakított láncaikat a kábítószerkereske­delemben is kamatoztatni akar­ják. Ez azonban oda vezethet, hogy meggyűlik-a bajuk azok­kal a maffiákkal, amelyek eze­ket az ágazatokat saját mono­póliumuknak tekintik. S akkor jönnek a gengszterháborúk — akárhol Európában. Ferenczy Europress Kaposvári rovarász az embere vők földj én Illegálisan nyúzott krokodilok — paradicsommadárért fejvesztés — csecsemők a hajópadlón Szumátra, Jáva, Új-Gui- nea a föld „túlsó felének” országai. Ritkaságszámba megy, ha valaki fölkeres­heti. A 22 éves Balázs Bul­csú röpke két év alatt be­járta szinte egész Óceániát. Legutóbb Indonéz-Új-Gui- neát célozta meg „műkedvelő” rovarászként a Magyar Ter­mészettudományi Múzeum megbízásával, és a felhajtott szponzorok pénzével a zse­bében. Négy társával több mint két hónapot töltöttek Irian Jayan, Indonézia tőlünk legtá­volabbi szigetén. — Rovarok, kisemlősök és hüllők gyűjtésére kaptunk megbízást és felszerelést a Természettudományi Múze­umtól — mondja. — De emel­lett a helyi törzsek életének tanulmányozását, valamint egy útifilm készítését is célul tűzték ki. Pénzt persze ők nem tudtak adni, arról nekünk kel­lett gondoskodni, ha expedí­ciót akartunk. Főbb támogató­ink a Müszi, az MHB rt, a Hungexpo, az Oster-Lizing és a Minit kft voltak. Bangkokot és Szingapúrt érintve jutottunk el Indonézi­ába. A tengerjáró hajón per­sze csak a legolcsóbb jegyre futotta, ami arra jogosított föl, hogy megverekedhessünk a fedélzet jobb helyeiért. Az erősebbeknek akár valami padféle is jutott, míg a gyen­géknek, köztük a csecsemők­nek is csak a mocskos hajó­padló. A tengeri út során ba­rátkoztunk össze azzal a lel­késznek tanuló pápua fiúval, aki meghívott minket Sorong- ban — Irian Jaya második legnagyobb városában — levő missziójukba. Irian 1963-ig holland gyar­mat volt, ezután csatolták csak Indonéziához. A szigeten csak repülővel vagy helikop­terrel lehet közlekedni, mivel a dzsungel járhatatlan. Nagy­részt trópusi esőerdő borítja, nagyobb települések csak a tengerpart mentén találhatók. Itt van Ausztrália és Óceánia legmagasabb hegye, az 5030 méteres hóborí­totta Puncak Jaya. Irian Jaya-t nagy­részt pápuák lak­ják, de az indonéz kormány rohamo­san telepíti át az indonézeket a túl­zsúfolt Jáváról és Celebeszről. A szerencsétlen pá­puákat elűzik ott­honukból, és a vá­rosokban kényte­lenek szerencsét próbálni, ahol nincs munkalehe­tőség, nyomortele­peken laknak... Fehér emberrel csak a hittérítő missziókban talál­kozni. Sorongi tartóz­kodásuk alatt ren­geteg rovart — köztük remélhetőleg addig is­meretlen fajokat is — sikerült begyüjteniük. Pedig az ál­landó gerillaháborúk miatt a hegyekbe nem is juthattak el. Gyűjteni az egész ország terü­letén tilos, az országból kivinni szintén. A csak itt található gyönyörű paradicsommadá­rért például lefejeznek...— Nem is hoztunk — mosolyog. — A szigorú törvények persze másokat nem rettentenek el. Lépten nyomon paradicsom- madarat akartak eladni ne­künk a bennszülöttek. Egy kínai barátunk elvitt minket terepjáróján egy közeli krokodilfarmra, ahol bordás krokodilt tenyésztenek, persze a bőrükért. Meg is mutatták, hogyan nyúzzák az állatokat, mikor azonban előkerült a kameránk, barátságuk egy­szeriben megszűnt, s most már nem a bőrükért, hanem a „visszatelepítés reményében” tenyésztették az állatokat. A végcélunk Jayapura, a sziget „fővárosa” volt, ahol húsz napot töltöttünk. Itt már több fehér emberrel találkoz­tunk, akik átutazóban voltak Pápua Új-Guinea felé, mivel csak tíz kilométer volt oda a határ. Ezen a környéken a Mayb- rat törzs él, amely már tökéle­Balázs Bulcsú (Fotó: Csobod Péter) tesen alkalmazkodott a civili­zált életmódhoz. Szegénysé­gük ellenére nagyon barátsá­gosak, gyerekeik pedig nagy segítségünkre voltak az állat­gyűjtésben. Jayapura is bő­velkedett érdekességekben. Egyik rovargyűjtő kirándulá­sunk alkalmával találtunk egy második világháborús japán hadihajót, a parttól úgy negy- ven-ötven méterre. Á hajó belsejében rengeteg korall, tengeri csillag, tengeri sün, tengeri uborka, a legkülönfé­lébb színezetű halak, ráják vertek tanyát... Kerek két hónapig voltak a pápuák földjén. Mint kiderült, maradtak volna még, ám a ha­tóságok nem respektálták ví­zumuk önkényes meghosz- szabbítását. A gyűjtött anyagot meg­kapta a Természettudományi Múzeum állattára. Jelenleg feldolgozás alatt áll. A fiatal­ember természetesen 1993-ban sem szándékozik itthon ülni. Mint mondta a főis­kola befejezése után szeretné még elkezdeni az egyetemet, aztán visszavárja Új-Guinea. Nagy László Vilmos pénzelte a bolsevikokat II. Vilmos német császár 1917-ben és 1918-ban több mint tízmillió márkát fordított Lenin, Trockij és más vezető bolsevikok pénzelésére, hogy siettesse a háború végét Oroszországgal. Legalábbis ez derül ki az SZKP titkos ok­mányaiból, amelyeket a Stern magazin legújabb száma is­mertet. A történészek ugyanis számos nyugtára bukkantak szovjet" levéltárakban, ame­lyek azt bizonyítják: a néme­tek nagy összegekkel pénzel­ték a szovjet forradalmárokat. A stern nyilvánosságra hozta például a német Reichsbank értesítésének másolatát 1918. január 8-i keltezéssel arról, hogy „50 millió arany rubelt utaltak át a népbiztosok szük­ségleteinek fedezésére”. Középkori büntetésssel sújtott iskolák A tízezer lelket számláló franciaországi Sallanches nevű hegyi városka iskolájá­ban a diákok száraz kenyeret és vizet kapnak, ha a szülők nem fizetik be az ebédhozzá­járulást .....Mit tehetünk?” tárja s zét tanácstalanul kezét a ta­nács pénzügyi osztályának vezetője. Három éve küldjük ki a fizetési felszólításokat az érintett szülőknek, sokuknál már végrehajtó is járt. Minden hiába! A sallanchesiek mód­szere olyan felháborodást kel­tett az országban, hogy az érintettek kénytelenek voltak „mérsékelni” a gyerekek bün­tetését. A nemfizető szülők gyermekei ugyan továbbra is csak száraz kenyeret és vizet kapnak, de azt egy külön szo­bában ehetik meg, és nem kell egy asztalnál ülniük többivel. Kínai pandák kölcsönbe Májusban két óriás pandát indítanak útba Japánpa annak a megállapodásnak alapján, amely szerint Peking tíz évre kölcsön adja az állatokat egy japán állatkertnek, ellenszol­gáltatásként Kína legkeve­sebb tízmillió dollárt kap, ami­ért közreműködik a veszélyez­tetett állatfaj védelmében. Ez az első eset, hogy Kína óriás pandákat bocsát egy másik ország rendelkezésére közös tudományos munka céljaira. A két óriás panda — egy hím és egy nőstény — négy, illetve öt éves. Ha a pároztatási kísérle­tek sikerrel járnak, megszüle­tett pandabocsok Kína tulaj­donát képezik majd. A bőrrák veszélye A bőrrákban való megbete­gedés kockázata lemérhető azon, hogy a bőrsejtek milyen gyorsan gyógyulnak ki a leé­gésből. Erre jött rá Lawrence Grossmann, a washingtoni John Hopkins Egyetem pro­fesszora. „Szinte előre meg­mondható, hogy ki fog bőrrák­ban megbetegedni. Csupán a bőr regenerálódó képességét kell leégés után az un. DNA öröklési-tényező-csíkon leol­vasni. Minél kevésbé regene­rálódtak a bőrsejtek, annál nagyobb a bőrrák veszélye” — jelentette be a biokémikus, aki kutatásait a Proceedings of the National Academy of Sci­ence szakfolyóirat legújabb számában hozta nyilvános­ságra. Az orvos 400 személy bőrsejtjeit vizsgálta meg és a következő eredményre jutott: az életkor növekedésével csökken a bőrnek a leégésből való regenerálódási képes­sége. „A negyven év feletti személyeknél az öngyógyu­lási folyamat 25 százalékkal csökkent” — mondta Lau­rence Grossmann.

Next

/
Oldalképek
Tartalom