Somogyi Hírlap, 1993. március (4. évfolyam, 50-75. szám)
1993-03-13 / 61. szám
1993. március 13., szombat SOMOGYI HÍRLAP — KULTÚRA 9 AZ ESZÉKI SZÍNIDIREKTOR KAPOSVÁRON Játszani kell! RÓZSA PÁL KAPOSVÁRI ŐSBEMUTATÓI A vegyészből lett komponista Kaposváron nem mindennaposak az ősbemutatók. A tavaszi fesztiválon azonban több is lesz. Rózsa Pál, a Budapesten élő, vegyészmérnökből lett zeneszerző, ugyanis Drahos Bélának, valamint — az alma materre emlékezve, Takáts Gyula versére — a Táncsics gimnázium kórusának is írt egy-egy művet. A pályamódosításról és kaposvári kötődéseiről kérdeztük több ezres lemez- és kottagyűjteménye „társaságában”, Budapesten. — Ahogy életkorában halad előre az ember, egyre többet gondol a gyerekkorára. Kaposvárhoz fűződik életem egyik legszebb korszaka, hiszen háromévesen költöztünk oda Szombathelyről, és érettségi után, 1964-ben búcsúztam el Somogytól. Eszmélé- sem kezdetét jelenti tehát Kaposvár. Azt őriztem meg, hogy nyugodt, csendes kisváros volt. A Németh István utcában laktunk, és eseményszámba ment, ha elhaladt egy autó a házunk előtt. Most már persze nem így van. — Volt-e a családban muzikális ember? — Senki sem volt. Egyedül engem érdekelt a zene. Emlékszem még az idős Kővári bácsira, aki könyvesbolti eladóként tudta: minden maradék zsebpénzemből zenei könyveket veszek, s mindig félretette a legújabbakat. A zeneiskolában Jaczkó Gyula, Mózner János, Merényi György és felesége tanított. Élvezettel hallgattam őket. Én hegedülni tanultam. — A Táncsics gimnáziumban töltött diákévek is maradandók? DÍJ „nagydíj” volt. A legritkább esetben ítélték oda: ugyancsak Kodály Zoltán részesült ebben a kitüntetésben 1952-ben, majd Lukács György filozófus 1955-ben. A Kossuth-díj és az Ál- ami-díj 1948-1985 közötti ki- üntetettjeinek teljes névsora tönyv formájában is hozzáérhető — érdekfeszítő olvasmány, de felismerhető az a örekvés, hogy e díjak politikai elhasználását mindenkor kor- átozni próbálták. Talán ennek íöszönhető, hogy a korábbi endszer kitüntetéseivel ellenétben, a díjak többnyire túlélők a rendszerváltást. Az 1990 svi XII. törvény, mely a Kos- iuth- és a Széchenyi-díjakról ítézkedik, a legmagasabb álami díjaknak ezt a rendszerét ányeges pontokon változataiul hagyja. Igaz, a fokozatok zámát kettőre csökkentették, — Az ország egyik legjobb iskolája volt, és ma is az! Az egyetem első éveiben több tárgyból is abból éltem, amit Miklós Endrétől tanultam. Mivel első évfolyamon a világ negyven országából összese- reglett diákokkal jártam együtt, matematikából is van összehasonlítási alapom. A Táncsicsban szerzett matektudás, bizony, volt olyan erős, mint a nyugati vagy keleti világ bármely országában. Sőt, több is! Ezt Schuszter Gyulának köszönhettem. A fizika és a kémia is ugyanilyen volt. Nem udvariasságból és a régi idők megszépítő, rózsaszín ködén keresztül vizsgálva mondom mindezt, csak a tényeket sorolom. — Hogy került Moszkvába? — Kontra József vezette a kémia szakkört. Ő „fertőzött meg” a vegytannal. Akkor elhatároztam: Nobel-díjas vegyész leszek. Felvettek a moszkvai egyetemre, ám nem tudtam, milyen szakra. Amikor kikerültem, kiderült: műszállal és műanyaggal foglalkozunk. — Nem lett tehát Nobel-díjas vegyész. Viszont ismert zeneszerző. Olyan „vegyész”, aki naponta kézbe veszi a kottapapírt és a ceruzát... — Soha nem szakadtam el a zenétől. Moszkvában nem tudtam mire költeni az ösztöndíjamat. Néhány rubelért hozzájutottam azokhoz a kottákhoz, szakkönyvekhez, amelyek öt év után egy konténerbe alig fértek bele. Ez volt a gyűjteményem alapja. Hatezer lemezem, 1500 kazettám van, s ötezernél több kottám. Egyszeri, megismételhetetlen az az élmény is, amit a moszkvai koncerttera nagydíjra és a díjra, de nagydíjat 1990 óta egyet sem ítéltek oda. Tóth Lajos beszélgetésünkkor annyit elárult, hogy idén sem lesznek nagydíjak. díjakat és a köztársaság két kitüntetését az államfő nyújtja át, a díjazottak névsorát a kitüntetési főosztály vezetője olvassa fel, aki 1985 óta tölti be ezt a tisztséget, s igen szófukarrá válik, amikor magáról kéne beszélnie. „Én inkább szeretnék a A zeneszerző „vegyész”: Rózsa Pál (Fotó: Lang Róbert) mekben kaptam. Egy rubelért vettem jegyet a hangversenyekre. — Mikor írta első darabját? p — Hét-nyolc évesen, Ka- osváron. 32 éves koromig nagyon gyengék voltak. Tudtam, hogy hiányzik a tanítómester. Megismerkedtem Szokolay Sándorral, aki elvitte a kottáimat, mondván, most befekszik a kórházba, lesz ideje megnézni a kisebb bőröndre való papírhalmazt. S ezt meg is tette, és ötven oldalnyi magyarázatot írt hozzá. Felért egy fél zeneakadémiával! Azt mondta: érdemes ezzel foglalkoznom. Tanultam is nála, csakúgy, mint Durkó Zsoltnál. — Mi inspirálta a zeneszerzésre? — Miért, az újságírót mi készteti arra, hogy leírja azokat a szavakat egymás után? Vagy: a labdarúgót, hogy gólt lőjön? Ugyanígy van ez a komponálással is. — Mi volt az első „gól”? — Kettő volt egyszerre! 1982-re egy dán és egy venezuelai versenyre küldtem be két szerzeményemet. Mindkettőt megnyertem. Nagy visszhangja volt ennek, mert senki sem ismert addig. — Azóta ismertté lett a neve külföldön is. Milyen érzéssel várja a kaposvári találkozást? — Könnyű szívvel jövök, mert kedvelem a várost. Szomorú vagyok viszont, mert sokan már nem élnek, s valaha szerettem volna, ha hallják majd műveimet. Lörincz Sándor háttérben maradni”— mondja, s azzal indokolja ezt a kívánságát, hogy attól fél, politikai szerepet tulajdonítanának tisztségének, amennyiben eltérne a diszkréció hagyományától. „Nekünk semmi közünk a díjak odaítéléséhez, mi csak az átadást szervezzük meg”. Ez sem kis feladat: korábban április, manapság március 15 előtt van a nagy dologidő a főosztályon, de az nem igaz, hogy év közben karba tett kézzel üldögélnek. Kitüntetéseket hetente adnak át, de itt készülnek a miniszterek és államtitkárok kinevezési okmányai, s ha az ország valamely egyetemén tanárt, vagy aranygyűrűs doktort avatnak, akkor is itt szervezik az esemény ünnepélyesé tételét. Az Népes horvát építész-restaurátor gárda társaságában Zvonimir Ivkovic, az eszéki horvát nemzeti színház igazgatója látogatott Kaposvárra. Ahonnan jött, az a vidék most nem kedvez a színjátszásnak. — Sajnos a harcok teljesen tönkretették az eszéki színházat, a felújítást pedig megnehezíti, hogy az épület 1866-ban épült, tehát már nagyon öreg. Ezért konzervátorok és restaurátorok egy csortjával több színházat is megnézünk, hogy el- dönthessük, miként lenne legcélszerűbb újjáépíteni. Tanulni akarunk abból, hogy más színházak hogy néznek ki. Megnéztük már a Pécsi Nemzeti Színházat, és természetesen a horvát — zágrábi és rijekai — színházakat is, Budapestre is szeretnénk elmenni körülnézni, s ugyanezen okból jöttünk el Kaposvárra is — mondja Zvonimir Ivkovic. — Az itteni színházat néhány éve épp egy varasdi vállalat újította föl. — Egyrészt valóban kíváncsiak vagyunk a megoldásaikra, másrészt azonban az is vezetett minket, hogy a kaposvári színház — korát, ornamentikáját tekintve — hasonló az eszéki színházhoz. Főleg az érdekel bennünket, hogy egy ilyen régi épületnél milyen módszerek alkalmazhatók. — Ez az egyetlen oka, hogy Kaposvárra látogattak? — Most ez az egyetlen. Az eszéki színháznak jelenleg nincs sajnos módja arra, hogy kapcsolatot teremtsen akár a kaposvári színházzal is. Mi szívesen jönnénk Kaposvárra játszani, ám — mivel az eszéki nemzeti színház romokban áll — visszahívni már nem tudnánk a kaposváriakat. Amikor Eszéken is meglesznek a feltételek, akkor már gondolkozhatunk azon, hogy hidat teremtsünk a két színház között. Egyébként a Pécsi Nemzeti Színházzal több mint húszéves együttműködés van mögöttünk. A nyáron az eszéki nyári színpadon az eszéki és a pécsi színház közös produkciót fog létrehozni. Kétnyelvű előadás lesz, és remélhetőleg a kaposvári színházból is részt vesznek benne néhá- nyan. — Visszatérve az épülethez: mekkora a kár benne, és mennyibe kerülne a felújítása? — 4-5 millió német márkába kerülne az újjáépítés. Az állapotok lesújtóak. A nézőket a színpadra kell ültetnünk, mert a nézőtérnek csak egy része haszutóbbi időben megszaporodtak az olyan esetek, amikor a kitüntetettek elveszett „plecs- nijük”, vagy gomblyukjelvényük pótlásáért fordulnak a hivatalhoz. „Régen ilyen csak akkor fordult elő, ha a ruhatárban valakinek véletlenül kiszakadt a gomblyukából a jelvény. M anapság a kitüntetések kapósabbak. Már lopják őket”. Ebben valószínűleg a miniszterelnöknek is része lehet, Antall József miniszterelnök ismert kitüntetésgyűjtő, s a Magyar Köztársaság Érdemkeresztjének patkó alapú dobozának elkészítéséhez a köztársasági elnöki hivatal tőle kapta a mintát. Rékássi Zoltán Zvonimir Ivkovic (Fotó: Csobod Péter) nálható. A nagyszínház mindössze 120 helyesre zsugorodva működik jelenleg is. A belső tér teljesen leégett, technikai helységek nem léteznek, új hangosításra, fényparkra stb. lenne szükség. — Az előbb említett egy összeget. Jelenleg mennyi van meg belőle ? — Jelen pillanatban nem létezik még ez a pénz. Eddig egymillió márkánk van, s ezzel a tetőszerkezet fölépítésébe kezdtünk bele. A legfontosabb, hogy fedél alá kerüljön a színház. Ami megmaradt a tűzvész és a bombázás után, tovább ne romoljon. Folyamatosan érkezik pénz, de persze még mindig kevés. Azoktól a városoktól kértünk segítséget, amelyek nem szenvedtek annyit a háború alatt. Split már eddig 400-450 ezer márkát adományozott nekünk, remélhetőleg Zágráb és Rijeka is segíteni fog. Európából is érkezik várhatóan segítség, Franciaországtól, Németországtól és persze Magyarországról is. — Feltételezem, maga a horvát színjátszás is „újjáépítésre” szorul. — A háború alatt sok színész elhagyta a horvát színházakat, átment a másik oldalra. Legfontosabb feladatuk tehát a színházainknak, így az eszékinek is, feltölteni a társulatokat. Az Eszéki Nemzeti Színházban drámai és operai társulat is működött. Az egykori 250 fős társulatból mára 160-an maradtunk. Eszék ostromakor még kevesebben, mindössze 90-en dolgoztunk. Büszke vagyok, hogy a háború alatt egyetlen percig sem volt zárva a színház. A legnehezebb pillanatokban is, ha pincében, óvóhelyen is, de folyamatosan működött. Ha kellett, a fronton a katonáknak játszottunk... Mert játszani kell! Nagy László Újvidéki jubileum Újvidéken bemutatták Faragó Attila Lappangó című drámáját: az ősbemutatónak számító előadással megkezdődött az újvidéki Magyar Színház húszéves jubileuma alkalmából rendezett előadás-sorozat. A darabot, amelyet a közönség nagy tetszéssel fogadott, Mérő Béla zalaegerszegi rendező vitte színre. Faragó Árpád, az újvidéki színház igazgatója az előadással kapcsolatban elmondta, hogy a Jugoszávia elleni embargó miatt nagyon nejhezek a körülmények, sok rendező és társulat lemondta tervezett újvidéki turnéját. — Mérő Béla azonban vállalta a kockázatot, nem törődött bizonyos félelmekkel — fűzte hozzá. Méltatta a Magyarországról kapott támogatást. Somogybán eddig hárman kaptak Kossuth-díjat: Ol- savszky Éva színművész (akkor a Csiky Gergely Színház tagja), Takáts Gyula költő és Ascher Tamás, a kaposvári színház főrendezője. A Cserkész- szövetség megemlékezése március 15-én A Magyar Cserkészszövetség harmadik esztendeje az Állami Operaházban emlékezik meg a magyar Forradalom és szabadságharc évfordulójáról — mondta Csóka Géza, a szövetség illetékese. Tájékoztatása szerint a húszas évektől 1945-ig minden esztendőben a cserkészek töltötték meg március 15-én a dalszínházat, hogy meghallgassák Erkel Ferenc Bánk bán című operáját. Ezt a hagyományt kívánja visszaállítani szövetségük. A Bánk bán dallamai előtt idén is egy Pe- tőfi-vers hangzik el, amelyet a Magyar Cserkészszövetség országos szavalóversenyének első helyezettje tolmácsol. Az ünnepi beszédet idén András- falvy Bertalan, volt művelődési miniszter, országgyűlési képviselő tartja. Mindszenty- emléktemplom és kultúrközpont Építészeti és funkcionális szempontból egyaránt újszerű egyházi intézmény épül a zalaegerszegi Kertvárosban, az ön- kormányzat által rendelkezésre bocsátott 15 ezer négyzetméteres területen. Jankovics Tibor, a Forma Rt főépítésze irányításával már elkészültek a Mind- szenty-emléktemplom és Katolikus Kultúrközpont, a látvány- és előtervek, amelyek a modern építészeti megoldásokat a göcseji népi stílushagyományokkal ötvözik. A torony nélküli főtemplom és a hozzá csatlakozó hitoktató termek alatt urnás és hagyományos sírkamrák lesznek, s külön épületegységet képez a kilátóként is szolgáló harangtorony és a szálláshelyekkel ellátott plébánia épülete. A tető- és toronyteret ragasztott favázszerkezet tartja majd. Új bélyeg és bélyegblokk A Magyar Posta a Belga Postával közösen március 12-én Corvin Mátyás, Magyaroszág királya elnevezéssel 15 forintos névértékű bélyeget hozott forgalomba. A bélyeget Dudás László grafikusművész keretrajza alapján többszínű ofszetnyomással a Pénzjegynyomda készítette 500 ezer fogazott példányban. A bélyegen Aragóniái Beatrix és Corvin Mátyás képmása látható. A magyar és a belga posta ugyancsak ezen a napon hozta forgalomba a Missale Roma- num (Latin Misekönyv) elnevezésű, 40 forint névértékű bélyegblokkját. A keretrajzot szintén Dudás László készítette. A blokkon Mátyás király e híres misekönyvének egyik teljes oldala látható, amely a Péter és András apostolokhoz forduló Jézust ábrázoló miniatűrt tünteti fel. A bélyegblokkból 200 ezer fogazott példányt készített a Pénzjegynyomda. Chagall-kiállítás Izraelben Az Izraeli Múzeum szeptemberben kiállítást rendez Marc Chagall 50 ifjúkori alkotásából — közölte a múzeum szóvivője, bejelentve, hogy ilyen értelmű megállapodás jött létre az orosz hatóságokkal. A kiállítás szeptember 28-án nyílik. Mint a szóvivő nyilatkozatából kitűnik, a kiállításra kerülő műveket Chagall 1910 és 1920 közt alkotta, még mielőtt 1922-ben Párizsba költözött volna, és azok eddig nem hagyták el Oroszország területét. Köztük található számos igen nagy formátumú festmény és rajz, amelyet a mester a moszkvai Habimah zsidó színház, az izraeli nemzeti színház őse számára készített.
