Somogyi Hírlap, 1993. március (4. évfolyam, 50-75. szám)

1993-03-11 / 59. szám

6 SOMOGY HÍRLAP — KULTÚRA 1993. március 11., csütörtök Holnap: Csao Bambino Egy darab, ami Kaposvárnak való Csao Bambino címmel családi revüt mutat be holnap a kaposvári színház. Horváth Pétert, a darab íróját először ar­ról kérdeztük, vajon válhat-e mássá Kaposváron a darabja, mint „könnyed zenés vígjátékká”. Ez volt ugyanis több kri­tikus véleménye annakidején a 91-es József Attila színház­beli ősbemutatóról. A TÉKA új CD-lemeze Erdélyország sok szép vize címmel CD-lemezt jelentetett meg a TÉKA együttes. A le­mezen dél-alföldi, mezőségi, kalotaszegi és felvidéki dalo­kat szólaltatnak meg népi hangszereken. Az új CD-t a TÉKA együttes csütörtök es­ténkénti táncházában — amely időközben korábbi he­lyéről az I. kerületi, Bem rak­parti művelődési házba költö­zött — vásárolhatják meg az érdeklődők. Gondolva a véko­nyabb pénztárcájú közön­ségre is, később kazettán is megjelentetik a zenei anyagot. Ortodox egyházi egyetem Moszkvában Ortodox egyházi egyetem nyitotta meg kapuit Moszkvá­ban. Létrehozói azt a célt tűz­ték maguk elé, hogy össze­kapcsolják az egyetemi isme­retanyag és a vallásos világ­nézet elsajátítását. Jelképes­nek tekinthető, hogy az egye­tem épülete a Nyikolszkaja ut­cában található, ahol annak idején megnyílt Oroszország első felsőfokú iskolája, a szláv-görög-latin akadémia. Mesejáték­premier Pécsett Lázár Ervin meséjének báb­játék változatát mutatta be „A kisfiú meg az oroszlánok” címmel a pécsi Bóbita Báb­színház. A gyerekek és felnőt­tek körében egyaránt nép­szerű Lázár Ervin-mesék jól ismert üzenetét — a mások iránti megértő szeretet hatal­mát — hirdető előadást Bük- kösdi László átdolgozásában és rendezésében állította színpadra az ország egyetlen állandó vidéki bábszínháza. V állalkozásismeret a középiskolában Vállalkozásismeretet oktat­nak a Phare program segítsé­gével kidolgozott tematika szerint a székesfehérvári Váci Mihály Szakközépiskola és Szakmunkásképző Intézet­ben. A korábbi üzemgazda­ságtant felváltó tantárgyat egyelőre 38 „vállalkozó-pa­lánta” tanulja. Az új tantárgy alapfokú vállalkozói ismerete­ket nyújt: a tanulók két éven át (heti hat órában) készségfej­lesztő tréningeken vesznek részt, elsajátítják az üzleti ter­vek kidolgozását. Megismer­kednek a társasági törvények­kel, az alapvető adózási isme­retekkel, a hitelszerződéssel: minden olyannal, amit egy kezdő vállalkozónak tudnia kell. Demográfiai évkönyv A Központi Statisztikai Hiva­tal összeállításában ismét megjelent a Demográfiai Év­könyv, amelyet 1956 óta fo­lyamatosan, évenként ad közre a hivatal. A kiadvány adatai képet adnak a népese­désről, a népesség számá­nak, nemek szerinti összetéte­lének, korstruktúrájának, va­lamint családi állapotának alakulásáról. A táblázatok hasznos adalékokkal szolgál­nak arra vonatkozóan is, hogy a gazdasági életre milyen ha­tást gyakorolnak a demográ­fiai változások. A kiadványban alapvetően az 1991. évi népe­sedési adatok szerepelnek, ám megtalálható néhány 1992. évi adat is a nemzetközi összehasonlításra módot adó táblázatokkal. Azok 1930-tól, helyenként 1910-től adnak visszatekintést, néhány jelen­séggel kapcsolatban vissza­nyúlnak az 1800-as évekig is. — Először is nem gondo­lom, hogy ilyen lett volna az az előadás. Tagadhatatlan, hogy gördülékeny, jólfésült volt, de hordozott magában olyan ko­molyabb tartalmakat is, ame­lyek esetleg elkerülhették né­melyek figyelmét. Hogy mivé válhat itt? A da­rab számomra sokkal szélső­ségesebb értékeket hordoz, fésületlenebb, zaklatottabb mint az egykori színpadi elő­adása volt. Van a darabnak egy rádióváltozata — Japán­ban nagydíjat nyert, s több or­szágban is folyamatosan ját- szák —, amely épp ilyen, s ezért inkább jellemzi a szán­dékaimat, mint a színpadi elő­adás. A kaposváriaktól olyasmit várok, hogy jobban ráérezze­nek erre a zaklatottságra, ráé­rezzenek a családi revü gro- teszkségére. Szélsősége­sebb, darabosabb, grotesz­kebb előadásra számítok itt. Azt gondolom, ez a darab na­gyon Kaposvárnak való, és a darabnak is nagyon való Ka­posvár. — A darab a hatvanas években játszódik. Szándéka szerint mit tud hozzátenni az erről a korszakról kialakult képhez? Nincs már kissé A kaposvári Szín-Folt Galé­ria egy fiatalon elhunyt festő­művész, Törzsök Tibor műveit mutatta be március első hete­iben. A kiállítással egy olyan művész emlékét emelte ki a homályból, akinek indíttatása szorosan kötődött szülőváro­sához. Törzsök Tibor Kaposváron született, 1955. július 17-én. Középiskolai tanulmányait a Móricz Zsigmond Mezőgaz­dasági Szakközépiskolában végezte. A sokféle érdeklődé­sen túl személyes vonzódása a művészi alkotás felé irá­nyult; erre abból is következ­tethetünk, hogy az érettségi után nem a mezőgazdaság­ban helyezkedett el, hanem a kaposvári Agyagipari Szövet­kezetnél dolgozott kerámiadí­szítőként. Rajztehetségének már korábban is jelét adta: rajzversenyeket nyert, s e ko­rai évekből ismert egy finom tónusú, szénnel készített fiú­portréja is. A Balázs János szakkörben Gerő Kázmér és Ruisz György keze alatt fej­lesztette adottságait. E két művész-tanár a továbbiakban is mérvadó mesternek számí­tott Törzsök Tibor számára, és már mint pályán levő fiatal fes­tőművész is szívesen emléke­zett vissza a tőlük kapott út­mutatásokra. Természetközeli szemléletmódját sokkal in­kább a korai hatások, mint a Képzőművészeti Főiskola formabontóbb, „kísérletező” művészeti tapasztalatai alakí­tották. A főiskolán Sváby Lajos nö­vendéke volt, aki nyugtalan hatású, expresszív-kolorista festészetével növendékek egész sorára, így Törzsök Ti­túlbeszélve ez a korszak? ^ — Én nem érzem úgy, hogy túl lenne beszélve; másrészt miről is beszélhetnénk, amikor ezt éltük meg. Az ember csodálja egykori barátait, akik mostanában va­lami ködlovagként előlépve úgy viselkednek, mintha nem együtt jártunk volna iskolába. Olyannal még nem találkoz­tam, aki azt mondta volna: a legbűnösebb szereplő, aki ab­szolút együttműködött ezzel a rendszerrel, Én vagyok. Én, aki fiatal voltam, élni akartam, ugyanúgy, mint a lakosság 99,8 százaléka. A darab arról szól, hogy én ezt a negyven évet képtelen lennék odaadni, senkinek a kedvéért nem va­gyok hajlandó lemondani róla, nem fogom megtagadni. Az elmúlt rendszer terméke va­gyok szőröstül bőröstül, az a negyven év itt zajlott le velem. Nem tudom magam függetle­níteni ettől a történelemtől, et­től az országtól, és nem is akarom. Ezt pedig nem olyan gyakran hallhatta. — Az 1991-es ősbemutató óta változott-e valamit a véle­ménye a korszakról, illetve a korszakhoz fűződő viszonya megítélésében? — A véleményem nem vál­Bartók emlékére borra is komoly hatással volt. Az ismert festmények közül leginkább a tájképek sűrű, mozgalmas ecsetkezelése, sötét színhangú mikrovilága tanúskodik erről. E tájképek­ből néhányat ismerünk, és ezek a Szín-Folt Galéria kiállí­tásán is láthatók. Hasonló­képpen itt vannak Törzsök Ti­bor nagyszabású kompozíciói is, amelyekben látomásszerű ívbe próbálja foglalni az őt fog­lalkoztató kérdéseket. A Bar- tók-triptichon a múltban és a mítoszban eredeztethető tör­ténelmi folytonosság víziója. Az elektromosság ma már kicsit naivnak tetsző apoteózi- sát kívánta megfesteni másik nagyméretű tablóján. Konkrét vonatkozásai vannak a fest­Horváth Péter tozott, a viszonyom az elmúlt negyven évhez ugyanúgy, mint eddig, tökéletesen ambi­valens. Azonban mára az egész ügyön némiképp túl va­gyok. Sikerült számomra megnyugtató módon lezárni. Már nem foglalkoztat annyira, főleg hogy tőlünk 150 kilomé­terre délre sokkal felfoghatat- lanabb és feldolgozhatatla- nabb dolgok történnek. Ami­ménynek, ugyanis éveken ke­resztül a Budapesti Elektro­mos Müveknél dolgozott. Négy műszakban, nappal is­kolában, éjjel a munkahelyén, nyomorúságos körülmények között próbált megállni a saját lábán. E küzdelemben sok csalódás és csapás érte, s közben a világ is megváltozott körülötte. A Bartók-triptichon kapcsán a Cantata profana szarvassá vált fiai jutnak eszembe, akik az önkéntes száműzetésben, kietlen, sanyargató körülmé­nyek közepette sem voltak hajlandók — már nem is tud­tak — visszatérni a menedé­ket adó szülői házba. Szarvas­fiúként Törzsök Tibor is ezt a sorsot választotta, és 36 éves korában belehalt... Géger Melinda kor maga lakik a 7/a-ban, én a 7/bé-ben és egyszercsak át­vágjuk egymás torkát, mege­rőszakoljuk egymás feleségét, emellett már nincs jelen­tősége annak, van-e valami számonkérnivalónk a múl­tunktól. — Min dolgozik jelenleg? — A szolnoki Szigligeti Színházban rendezem meg a Dollárpapát. Kaposvárról egyenesen oda indulok. Nagy László Horváth Aladár, a helytörté­neti kutatásokban és múltbéli búvárkodásokban fáradhatat­lan balatonboglári lokálpatri­óta egy könyvecske kiadására készül. Egy kötetre, amelyben a ku­tatásai kapcsán neves szemé­lyiségekkel folytatott levele­zése, valamint recenziók sze­repelnek majd, s persze az a mintegy ötven újságcikk, ame­lyet részben ő maga, részben pedig hivatásos toliforgatók alkottak, az ő anyagainak és kutatásai eredményeinek fel- használásával. Ali bácsi — ahogy a hozzá közel álló barátok hívják — nemrégiben nyomta kezembe készülő könyve „kincset érő” anyagát, egy tekintélyes pak- samétában összegyűjtve. Szerkesztés előtt álló kisebb történelemkönyv ez. Mazso­lázva a dossziéban: egy-egy fejezet elevenedik meg a le­tűnt időkből, egykori fehér fol­tok válnak plasztikussá, érthe­tővé, s mindez a magyar és a szűkebb haza, Balatonboglár történetéből. Horváth Aladár kutatta ki, hogy Schulek Frigyes, a bu­dapesti Mátyás-templom újjá- építője, a Halászbástya terve­zője Lellén töltötte utolsó éveit, s nagyrészt neki kö­szönhető, hogy megmenekült a feledéstől a mártírhalált halt Az idén ismét tartanak Nemzetközi Könyvvásárt és írófesztivált Prágában május 13-16 között zajlik le. Az 1989-es közép-kelet-európai változások után először meg­rendezendő eseményekről Michael March, A Könyvvásár igazgatója budapesti sajtótá­jékoztatóján kifejtette: úgy véli, hogy a nyugat-európai ki­adók számára is fontos, hogy Hátrányos helyzetű iskola Barcson A barcsi III. számú általános iskolában szellemileg fogyaté­kos és hátrányos helyzetű gye­rekeket oktatnak. Az első gyógypedagógiai osztályokat közel 30 éve szervezték meg. 1977-ben vehették birtokba az akkor „családi háznak" épült intézményt. 1980-ban a városi tanács-vb önálló igazgatású intézménnyé léptette elő az iskolát. — Jelenleg 134 a tanulók létszáma — tájékoztatott \Ne- isz Ferencné, az iskola igazga­tója. — Ebből 52 diák barcsi, a többiek a város környékéről jár­nak be. A gyermekek nevelésé­vel húsz pedagógus, illetve gyógypedagógus foglalkozik. Az iskolát 1977 óta már kinőt­ték, így a volt munkásőrség épü­letében kaptak két termet. Or­szágos pályázatot nyújtottak be egy 150 négyzetméter alapterü­letű tornaszoba létrehozásához. A tornaórákat és egyéb rendez­vényeket most a pincében tart­ják. Tavaly még két pályázatot adtak be: könyvtárra, valamint az elhanyagolt park felújítására. Válasz nem érkezett. — Tanulóink szinte egész napjukat az iskolában töltik. Kü­lönféle szakkörök működnek, például a számítógép-kezelői, a varró- és az irodalmi szakkör. Kiemelkedő esemény intéze­tünk életében, hogy rendszere­sen részt veszünk tanulmányi versenyeken. G. A. újságírók boglárlellei emlék­oszlopa. Rengeteg dokumen­tumot őríz a bogiári lengyel és francia menekültek életéről, és „megelőzve korát” az ő közbenjárása volt fő erőfor­rása az emlékmű megalkotá­sának, amelyet tavaly avattak fel rangos közönség előtt a bogiári Gaál-kúriánál. A világ nagy dolgai, persze, nem itt kezdődnek, s bizo­nyára van fontosabb is ezek­nél a kis helytörténeti kutatá­soknál. Mégis az az érzésem, hogy a múlt eme feltérképe­zett és immár „kézzel fogható” tényei, a lokálpatriotizmus termette gyümölcsei felbe­csülhetetlen értékkel bírnak, és az is biztos, hogy nélkülöz­hetetlenek. Amire talán majd egy kis könyvecske fog ráve­zetni bennünket, jelennek élő „századvégi embertípust”, va­lamikor. Egy bizonyos: ennek felis­merése rajtunk s nem Ali bá­csin fog múlni; ő eddig is meg­tette és ezután is megteszi azt, ami a feladata. Amint a „Rólam és általam” című kötet szerkesztgetése is erről árul­kodik, s amelynek bevételei­ből Horváth Aladár kívánsága szerint jótékony célú alapít­vány jön létre Somogybán, a hátrányos helyzetű iskolás gyermekek megsegítésére. Balassa Tamás közvetlenül tapasztalják a tér­ség problémáit. A nyugat-eu­rópai résztvevők száma csak­nem megduplázódik, az ezer kiállító között ott lesz vala­mennyi jelentősebb kiadó. A szellemi és kereskedelmi eseményhez ezúttal nemzet­közi könyvtáros találkozó is kapcsolódik. A vásár ideje alatt megrendezik a könyvtá­rosok fórumát. rr r KOTODES A SZÜLŐVÁROSHOZ rp • • • • 1 r I í • 1 Torzsok Tibor emlékkiállítása „Rólam és általam” Horváth Aladár helytörténeti kutatásai — kötetben Nemzetközi könyvvásár Prágában

Next

/
Oldalképek
Tartalom