Somogyi Hírlap, 1993. március (4. évfolyam, 50-75. szám)

1993-03-10 / 58. szám

1993. március 10., szerda

SOMOGYI HÍRLAP — VELEMENYEK

13

KÁRPÓTLÁSI JEGGYEL — FÖLDÁRVERÉSEN

Jogcím és törvényi feltétel

A Somogyi Hírlap február 4-i számában Ütemesek a földárverések címmel megjelent cikkhez lenne hozzáfűznivalóm.

Rendet a lakóterületen

Csak annyit, hogy dr. Matu- sik Water munkatársai meglehetős nagy rutint szereztek már. Engem ugyanis formális okok miatt zártak ki az árverés lehetőségéből. A dolog úgy fest, mintha a kárpótlási jegyeket loptam volna. Nem elég az, hogy az anyám a kezembe adja a nevére szóló kárpótlási jegyet, hanem még írásbeli meghatalmazást meg banki igazolást is követeltek. Az árverező bizottság állandóan számítógépet hord magával, de minek, ha a kárpótlásra jogosultak adatait nem tartalmazza, vagy gép van, de hozzáértő nincs?

Számítógép nélkül a tudomásunkra hozták, hogy az ingatlanunkat állami tulajdonba vették, és a továbbiakban semmi közünk hozzá. Most meg minden jogi szakértelmet mellőzve utasítanak el.

Hol van itt az állampolgári jog? Deáki József

Kutas

A levélíró azt kifogásolja, hogy Kisbajomban a január 27-i árverésből kizárták.

Helyesen tették. A levélíró semmi mást nem tudott felmutatni és nem volt hajlandó csatolni, mint a kárpótlási jegyeket. A törvény szerint a földárverésen árverezőként az vehet részt, aki egy feltételnek és a törvényben meghatározott három jogcím közül valamelyiknek megfelel, és ezt az arra alkalmas okirattal bizonyítani tudja.

A feltétel az őt megillető kárpótlási jegy, ami azt jelenti, hogy ügyfél volt az államigazgatási eljárásban, és ott a jogosultságát a határozatban részletezettek szerint részére megállapították.

A három jogcím:

— akinek az elvett termőföldje a szövetkezet tulajdonában vagy használatában van;

— aki a termőföldet árverező szövetkezetnek 1991. január 1 -jén és az árverés időpontjában is tagja;

— akinek 1991. június 1 -jén abban a községben, városban volt az állandó lakóhelye, ahol az árverező szövetkezet termőföldterülete van.

Az árverésen részt venni szándékozónak a kárpótlási jegyet (vagy a banki letéti igazolást, ha az 1992. II. törvény alapján bírálták el az ügyét), a

határozatot, a pénzintézet igazolását, ahol a kárpótlási jegyet átvette (ezen a pénzintézet igazolja, hogy az állampolgárnak milyen sorozatú, jelű, sorszámú és milyen névértékű kárpótlási jegyet adtak ki), valamint személyazonosságának igazolására a személyi igazolványt és a határozatot be kell mutatni, illetőleg át kell adni.

A törvényi feltétel és valamelyik jogcím meglétéről az árverést végzőknek meg kell győződni, ezért a fent írt okmányokra mindig szükség van. Az erről szóló tájékoztatás az összes hirdetésben, a hivatal által postázott valamennyi határozat mellett külön iratban megtörténik. Az ügyfél a határozat kézhez vételekor szerezhet először tudomást ezekről a feltételekről, utána még négy lehetősége van a hirdetésekből informálódni. A levélíró előadása szerint az édesanyja tulajdonában lévő kárpótlási jegyeket akarta felhasználni. Ennek sem lett volna akadálya, ha arra alkalmas meghatalmazással képviselőként jár el a fentiek betartásával. Erről munkatársaim tájékoztatták.

Dr. Matusik Walter a Somogy Megyei Kárrendezési Hivatal hivatalvezetője

T úlfizetés hiány helyett

A Somogyi Hírlap január 27-i számában jelent meg Lendvai Elemér panasza Késik az APEH a visszatérítéssel címmel. Olvasójuknak a mai napon az alábbi szövegű levelet küldtük:

„Ön 1988. évben megszüntette egyéni vállalkozói tevékenységét. A megszüntetés kapcsán lefolytatott adóvizsgálat Önnél általános jövedelemadó-hiányt állapított meg. A tartozás beszedése érdekében indított végrehajtási eljárás során munkáltatójánál a béréből részletekben vonták le az általunk megjelölt összeget, amelyet a végrehajtói számlára folyamatosan át is utaltak. Mulasztott az adófelügyelőség dolgozója (aki ma már nincs állományunkban) 1989. évben, aki a megállapított adóhiányt az Ön folyószámlájának kötelezettség oldalára nem rendelte elkönyvelni. Ennek következménye lett az, hogy a befizetések teljesítése után a folyószámlán túlfizetés jelentkezett, amely az Ön téves tájékoztatásához is vezetett. A tényleges könyvelés elvégzése után Önnek valóságosan 1567 forint túlfizetése van, amelynek az Ön címére történő átutalásáról intézkedtem." Antal Attila adóügyi igazgatóhelyettes

A Somogyi Hírlap február 18-i számában arról értesültünk, hogy az Inköz 1600 értesítést postázott az önkormányzati tulajdonban lévő bérházak eladásának kedvezőbb lehetőségéről. Nem tudom, hogy a Béke u. 71-73. számú bérházakra vonatkoz- nak-e az eladási feltételek, de mi a február 4-én keletkezett levélben arról kaptunk értesítést, hogy a házfelügyelői szolgálati lakás szolgálati jellegének megszüntetéséhez és eladásához járuljunk hozzá, valamint ahhoz, hogy a jelenlegi házfelügyelő a lakást megvehesse. A másik javaslat az, hogy a bérlők közül vál- lalja-e valaki a házfelügyelői állást.

Mindkét javaslatból az tűnik ki, hogy nem a lakások eladása a fontos, hanem a ház- felügyelői lakás szolgálati jellegét akarják megszüntetni. Talán helyesebb lett volna a bérlőket arról tájékoztatni, mennyibe kerül a másfél és kétszobás bérlakások vételi ára és milyen feltételeket állapítanak meg a leendő vevőknek.

A szolgálati lakás megszüntetését azért nem javasoljuk, mert mind a két házban lift is van, ami gyakran elromlik, vagy az emeletek között megáll, a szemétledobó gyakran eldugul, napokig bűzlik a ház, a járdát gyakran kellene lesöpörni, a lépcsőházat is tisztán kellene tartani.

A földszinten jobbra lévő két helyiséget, ami eredetileg a bérlők raktárhelyisége volt, de ismeretlen tettesek kerékpárokat, asztalt és egyéb dolgokat elemeitek, ezért a bérlők csak értéktelen dolgokat helyeztek el — lassan kisajátították, és autóalkatrészek javítására, festésére használják. A festékszag és a kalapácsolás miatt sokszor rosszul érzik magukat a bérlők.

Vegyék ezt figyelembe és ne azzal kezdjék a lakások eladását, hogy a házfelügyelői lakás szolgálati jellegét megszüntetik és áruba bocsátják.

Vigh Sándor és társai Kaposvár

Hattyúk a Balatonon

Évek óta előfizetői vagyunk a Somogyi Hírlapnak. A február 22-i számban nagy meglepetéssel olvastam, hogy a Közép-dunántúli Természetvédelmi Igazgatóság döntése szerint bezsírozzák a hattyútojásokat, hogy kisebb legyen a szaporulat.

Se könyv, se pénz

A könyvklub sikereiről az év fordulóján adtunk számot.

Itt az alábbiakban olvasóink a gondokról írnak.

Levelet írtam több mint egy hónapja a legilletékesebbnek, hogy problémám végre megoldódjon, de tévedtem és csalódtam, mert ahogy az ezt megelőző reklamációmra, úgy erre sem kaptam választ, de könyveket sem.

„Se pénz, se posztó” a jeligém, mert 900 forintról — két könyv áráról — van szó, amelyet 1992. augusztus 12-én a Magyar Könyvklub számlájára befizettünk. A levél így szól:

A könyvklubnak szinte az indulás óta tagja vagyok. Úgy a megrendelés, mint a könyvek megküldése rendben megtörtént.

Kedves ismerőseim közül többet beszerveztem a klub tagságába kis falunkból. A baj az 1992. augusztus 12-i befizetésével kezdődött, amikor is a megrendelt 3 könyv hónapokon át nem érkezett meg.

Többszöri reklamációnkra a mai napig választ sem kaptunk, illetve 1992. október 29-i dátummal november első napjaiban megkaptuk a megrendelt 3 könyv közül a mellékelt

fénymásolaton szereplő legolcsóbb könyvet, de az ugyanezen fénymásolaton szereplő kékkel bekeretezett 2 megrendelt Új egészségügyi ABC-t a mai napig nem kaptuk meg.

Többszöri reklamációnkra se választ, se könyveket nem kaptunk. Sokszor próbáltuk a negyedévenként küldött prospektus hátsó oldalán feltüntetett közönségszolgálati iroda telefonszámát (2024-794) hívni a nap különböző időszakában, de mindig foglaltat jelzett.

Arra gondoltunk, hogy rossz ez a szám, ezért a kaposvári főpostától érdeklődtünk. Azt mondták, hogy nincs telefonszámuk. Ezután postán keresztül meghívtuk a fenti számot, és azt a választ kaptuk, hogy ez egy magánlakásé. Ismét leveleket írtunk, de semmi válasz.

Szeretném megemlíteni, hogy a IV. negyedévben is rendeltünk könyvet, amit rendesen megkaptunk, sőt az 1993. I. negyedévi megrendelésünket is a napokban küldjük el.

Lévai Imréné

Hetes, Lenin u. 18.

A klubtagság 200 ezres létszámának több mint 50 százaléka nyugdíjas. Ők azért választották ezt a formát, hogy olcsóbban jussanak könyvhöz. A könyvek megvásárlása nemcsak saját célra, hanem az unokák, rokonok, barátok megajándékozására is szolgál. Úgy látszik, hogy a Magyar Könyvklub 1992 áprilisában megjelent „első katalógusa” csak hírverés volt, csakúgy, minta nagy propagálás. Pedig ebben nyilatkozott a könyvklub igazgatója, dr. Kra- tochwill Balázs is. Idézek a katalógusból, valamint az igazgató úr nyilatkozatából: „Házhoz megy a könyv! A bolti árnál 10-20-30 százalékkal olcsóbban... Továbbá lényeges árcsökkentő tényező, hogy sikerült kiiktatnunk a lánckereskedelmet. Kívánjuk, hogy könyveink sok örömet szerezzenek Önöknek és családtagjaiknak.”

Ennek a tiszavirágéletű propagandának sok jóhiszemű ember hitt. Sajnos, én is. A beígért 3-6 hetes várakozási időt nem tartják be. Azt viszont kikötik, hogy a tagságot két évig nem lehet megszakítani. Az első rendelésemet — 3 könyvet — 11 hét múlva, három részletben küldték meg. A postaköltség háromszor 30 forint volt. A könyveket ajándéknak szántam, de mire megérkeztek, az utcai árusoknál már 50 százalékos áron voltak kaphatók. A tavaly augusztus 13-án befizetett 4 könyvből 2 érkezett meg november 13-án, a megmaradt 288 forint sorsáról nem tudok. Valószínű, hogy az ilyen, visz- szamaradt pénzekből rendezik meg a tárgynyere- mény-sorsolást.

Október 29-én befizettem a Világ száz csodája című könyvre. Karácsonyi ajándéknak szántam, de nem érkezett meg. December 7-én személyesen az igazgatóhoz fordultam panaszommal, de válaszra se méltatott.

Kinek az „ernyője” alatt mer a Magyar Könyvklub ilyen messzire elmenni?

Csuka Albert Kaposvár, Kossuth u. 24.

Nagyon sajnálatos, hogy ilyen gondolkozású emberek vannak az igazgatóságon. Én sajnos a címüket sem tudom és kicsinek érzem magam ahhoz, hogy tanácsot adjak nekik, ezért fordulok önökhöz segítségért. Szerény, kisnyugdíjas öregek vagyunk, anyagi költségeket nem tudunk vállalni, ezért kérjük önöket, az újság útján, vagy valami módon világosítsák fel őket, hogy mennyire rossz az elképzelésük. Ahogyan a struccokat is tenyésztik a hús miatt (a tv-ben hallottam), ugyanúgy a hattyútojásokat — okosabban tennék, ha bezsí- rozás helyett — összeszedhetnék. A húsuk értékesítésével jobban járna az állam is, meg a lakosság is, mint a zsírozással. Bízom abban, hogy önök egyetértenek velem, mielőbbi szíves intézkedésük reményében maradok hű olvasójuk. Schubert Jánosné Siófok, Erkel Ferenc u. 71.

Február 22-i számukban olvastam „Zsírozzák a hattyútojást” című cikket, amiről véleményem az alábbi: a hattyúállomány apasztását kívánják elérni azzal, hogy bekenik a tojásokat, s ez még elfogadható, de hogy miért kell 700 darab hattyú a Balatonon, ezt

furcsának találom. Nyáron ugyanis visszataszító a látványa a vízen úszkáló ürüléknek és tolinak. A sok hattyú rengeteg piszkot termel a Balatonon. Azt sem tartom kizártnak, hogy fertőzést is hordozhat, ami nem éppen vendégmarasztaló. Újságukban olvastad! a zoológus nyilatkozatát, miszerint ezzel a vízimadárral megtelt a Balaton, több már nem kívánatos, még az idegenforgalmi látványosság miatt sem és azért sem, mert kárt tesz a nádas zsenge hajtásaiban. Gondolom, ha eszi a zöldet, akkor a zölddel együtt az ikrát is megeszi, amit éppen a zöldre raknak le a halak. Idegenforgalom végett semmi szükség nincs a hattyú látványára. Azért jönnek a vendégek a Balatonra, mert fürdeni szeretnének, és lehetőleg tiszta vízben, márpedig a haty- tyúk által termelt szeméttől nem lesz tisztább a víz.

Sajnos, egyre több probléma vetődik fel a Balatonnal, hiszen körbebetonozták, fel- töltötték több helyen, angolnát telepítettek, elektromosan halásszák, és most még várható a hattyú-gond. Mit akarnak még tenni a Balaton ellen?

Pál Ernőné Balatonboglár, Wesselényi u. 1/d

Mércék

Meglepve olvastam a Somogyi Hírlap február 27-i számában, hogy a Köztársasági Megbízott Területi Hivatalának vezetője a részére határozott időre — megbízatásának idejére — kiutalt lakást meg kívánja vásárolni az önkormányzattól.

„Inkább Mosdóson lennék beteg”

Nem szégyen tanulni a jót

Úgy éreztem tollat kell, hogy fogjak a Somogyi Hírlap 1993. február 13-án közölt tudósítása után, miszerint „ösz- szevonják a kaposvári és a mosdósi kórházat?”

Nyilván olcsóbban, mint ahogy azt négy évvel ezelőtt az önkormányzat megvette. Azt én nem tudom megítélni, hogy jogos-e a kérelem vagy sem. Azt viszont igen, hogy Fekete Gábor szívesen hivatkozik a jogra. Amikor a lakás lerobbant állapotáról és a kérelemről olvastam, eszembe jutott egy múlt év decemberi történet. Öt évvel ezelőtt eltartási szerződést kötöttem a nagyapámmal, aki Kaposváron a Petőfi u. 24. szám alatt egy garzonlakásban élt. Az egyetlen szoba alapterülete 16 négyzetméter volt: A nagyapám 1991 januárjában meghalt. Tisztességgel eltemettet- tük, és én beköltöztem a lakásába két gyerekkel. Az ön- kormányzat azzal tagadta meg a lakáskiutalást részemre — elismerve azt, hogy a nagyapámat eltartottam: mostam, főztem, takarítottam rá és gondoztam —, hogy a halált megelőző egy évben életvitelszerűen nem laktam vele. Ezt a határozatot sérelmesnek tartottam, hiszen mindqnt megtettem, ami az eltartási szerződésből rám hárult, sőt annál többet is. Ezért fölkerestem Fekete Gábort a hivatalában.

Kértem, hogy jogkörénél fogva bírálja felül az önkormányzat döntését. Közölte velem, hogy a jog nem teszi lehetővé a kiutalást, és nem éppen ügyintézői hangnemben kioktatott: jogállamban élünk, vegyem tudomásul, hogy rosszhiszemű, jogcím nélküli lakáshasználó vagyok. Megítélésem szerint a jog ismeri a méltányosság fogalmát, és a Köztársasági Megbízott Területi Hivatala vezetőjének ad lehetőséget ennek gyakorlására. Én ezt a méltányosságot nem élveztem, és két gyerekkel április végéig ki kell költöznöm a lakásból.

Akkor hogyan is vagyunk a jogállamisággal?

Damian Szilvia

A kormány, a Népjóléti Minisztérium az állampolgároknak szabad orvos- és kórházválasztást ígér. Kérdezem én, kaposvári állampolgár, ha a két kórházat egy vezetőség alá vonják, hogyan dönthetek. Bemegyek a kaposvári kórházba vagy a kaposvári kórház kihelyezett osztályára? Én ebből nem kérek, én azt szeretném, ha betegségem folytán intézeti ellátásra szorulok, mondhassam azt a háziorvosomnak, hogy legyen szíves engem Mosdósra

utalni. Hogy miért pont Mosdósra? Nem titok, van ösz- szehasonlítási alapom. Voltam beteg a kaposvári kórházban és Mosdóson is. A mosdósi kórháznak országosan jó híre van, ezt tapasztalatommal csak alá tudom támasztani.

Igazságos akarok lenni, ezért meg kell mondanom van a kaposvári kórháznak is olyan osztálya, amelynek a munkáját nagyra becsülöm.

Arra kérem dr. Gyócsi igazgató főorvos urat és főorvos társait, hogy ne „játszón e gondolattal”, mert szerintem egy intézmény sorsa és a betegek sorsa, ellátása nem játék. Azért hogy a mosdósi kórház olyan amilyen, azért dr. Andrasofszky Barna főorvos, néhai dr. Albert Áron főorvos, dr. Berta Gyula főorvos nagyon sokat tettek, és jelenleg is tesznek.

Úgy mint állampolgár, úgy is mint beteg és úgy is mint volt egészségügyi dolgozó, azt gondolom, hogy nem szégyen a jótól tanulni, de szégyen azt kisajátítani, amit más kiharcolt.

Hegedűs Józsefné Kaposvár, Kölcsey u. 78.