Somogyi Hírlap, 1993. február (4. évfolyam, 26-49. szám)
1993-02-06 / 31. szám
1993. február 6., szombat SOMOGYI HÍRLAP — MŰVELŐDÉS 7 MERRE TART A GIMNÁZIUM? Az újra „érlelt” érettségi Rangos intézménytípus volt a háború előtti gimnázium, érettségije szinte azonnali belépőt jelentett az áhított (úri) középosztályba. Ám megváltozott a helyzet miután a gimnázium (is) a „népé lett”. Amilyen mértékben emelkedett számuk, úgy süllyedt a színvonaluk, óriási különbség támadt gimnázium és gimnázium között. Néhány éve rendszeresen kiadják a „top-listát” az érettségit adó középfokú intézményekről, egyetlen szempont alapján: tanulóik milyen arányban jutottak be egyetemekre, főiskolákra. Öt év óta következetesen első-második helyezett a budapesti Fazekas Mihály Gimnázium a 90 százalék feletti teljesítményével. Ugyanakkor a gimnáziumoknak fele nem éri el a 30 százalékot sem. A sor alján — 3-9 százalékkal — nyolc intézmény szerepel, s megdől az a közkeletű vélekedés, miszerint a fővárosi gimnáziumok jobbak, mint a vidékiek, hiszen köztük öt éppenséggel budapesti. Készülnek rangsorok a szakközépiskolákról is. És számos olyan gimnázium működik az országban, amely szakközépiskolai tagozattal igyekezett megerősíteni önmagát. Azzal a szakközépiskolával, amelyet viszont mindkét szempontból elhibázott iskolatípusnak tart sok szakértő: közismereti tárgyakból nem nyújt elég alapot a továbbtanuláshoz, a szakmáról pedig praktikusabb ismereteket adnak a szakmunkásképző iskolák. Mégis. Érdemes megfigyelni a nyolcadikos tanulók jelentkezési lapjait: első helyen általában szakközépiskola szerepel, második helyre szorult a gimnázium, hiszen oda felvételi vizsga nélkül, gyenge közepes bizonyítvánnyal is be lehet kerülni. Súlytalanná vált az érettségi? s Érvek és ellenérvek — A mostani érettségi legnagyobb hibája az, hogy nem csereszabatos, nincsenek összehangolva az értékelés mércéi. Ezért már jó ideje szó sem lehet arról, hogy elfogadják a felsőoktatási intézmények. Megszűnt, hogy az érettségin nyújtott teljesítmény legalább a vitt pontok felét adja. Sőt, a középiskola utolsó két évében szerzett érdemjegyeket is fenntartással fogadják az egyetemek és főiskolák, hiszen a középiskolák nagy része úgy próbál tanítványainak némi előnyt szerezni, hogy érdemtelenül felülosztályozza a tanulókat. Az érettségi tehát puszta formalitás, teljesen elvesztette funkcióját — állítja dr. Bernáth József, a Baranya Megyei Pedagógiai Intézet igazgatója. Néhány tárgyból bevezették ugyan az úgynevezett „központi írásbeli érettségit" (követelményeinek kiszivárogtatása évről évre ismétlődő botrányok forrása lett), ám a felsőfokú intézmények jobban bíznak saját felvételi vizsgáikban, mint bármiféle érettségiben. Bakos István, a Művelődési és Közoktatási Minisztérium felsőoktatási és kutatási főosztályvezetője viszont éppen ezeket a felvételi vizsgákat, a pontszámokkal való bonyolult bűvészkedéseket tartja igazságtalannak, és az érettségi mellett foglalt állást, mondván: — Törvénytervezetünk alapján az érettségi számít belépőnek a felsőoktatási intézményekbe. Változtatni szeretnénk azon a gyakorlaton, hogy fél pontokon múljék: folytathatja-e vagy nem tanulmányait az egyébként jó képességű diák. Természetesen — az egyetemi autonómiából következően — a felsőoktatási intézmény joga az, hogy az érettségi eredményében melyik számnál húzza meg a határt, illetve milyen speciális alkalmassági vizsgát kíván szerezni. Rostáljanak az egyetemek? Mármost — úgy tetszik — két irányból közelíthet az oktatáspolitika a megoldás felé: 1. Megerősíti az érettségit, visz- szaadja értékmutató szerepét, s ezáltal valóban „belépő” lesz a felsőoktatási intézményekbe. 2. Olyan szélesre tárjuk az egyetemek, főiskolák kapuját, hogy bejusson rajta minden fiatal, ha van érettségi papírja. A szelekciót pedig majd elvégzik menet közben a felsőoktatási intézmények. Örömmel nyugtázhatjuk, hogy mindkét irányból tettek már egy-két lépést. Bernáth József az érettségi standardi- zálására irányuló kutatás-fejlesztés irányítója: — A standard érettségi modernizált vizsga, amely közelít Európa normáihoz, a nemzetközi érettségihez. A vizsgakövetelmények bázisa a középiskolai műveltséganyag, ennek egyik része az alapműveltség (anyanyelv, irodalom, történelem, matematika, egy idegen nyelv), a másik része a pályaorientációban szerepet játszó speciális felkészültség, amely a kötelezően vagy a szabadon választható érettségi tárgyakban kap helyet. A lényeg: az érettségi vizsga követelményeinek súlyozottaknak és módszeresen bemérteknek kell lenniük, ám a legfontosabb az, hogy az értékelésnek a szakemberek egyetértésén kell alapulnia, így a teljesítmények elbírálása leválik a felkészítő intézményekről. Az első két osztály: búcsú vagy folytatás? Bakos István minisztériumi főosztályvezető: — Kidolgoztuk a magyar felsőoktatás 2000-ig szóló fejlesztési programját. Az Expóval egyidőben budapesti egyetemi campust építünk, a vidéki nagy egyetemeinket valódi univerzitásokká akarjuk fejleszteni. Úgy, hogy a minőségből semmiképp sem szeretnénk engedni. Ám a minőségi szelekciót az egyetemeknek kell elvégezniük. Mi azt akarjuk, hogy a mainál hatvan, nyolcvan vagy száz százalékkal többen lépjék át a felsőoktatási intézmények kapuját az ezredfordulóig. Az első és második évfolyamon dőljön el, hogy ki alkalmas tanulmányai folytatására. Értéknek tekintjük az első és a második évfolyam elvégzését is: arra törekszünk, hogy speciális tanfolyamokon szakmát szerezhessenek a kimaradt hallgatók. A nyugati fejlett országokban ma az érettségizettek korosztályának 25-30-50 százaléka tovább tanul, nálunk ez az arány 11 százalék. Az ezredfordulóra 20-24 százalékra szeretnénk fejleszteni. Mindkét terv megvalósulásával visszaállna a gimnázium rangja, hiszen az az intézmény a legszélesebb műveltséget kínálja. A standard érettségi — a szándékok szerint — nem lesz kötelező, ám érdemes letenni, ha a felsőoktatási intézmények végre megbízhatnak osztályzataiban. Ezzel együtt lenne jó az ezredfordulóra elérni a tervezett 20-24 százalékot. Miksa Lajos Amulettek emberi koponyacsontból A római kort megelőző vaskorban, kereken 2400 évvel ezelőtt a mai Bajorország területén, különösen a Frank-Alp- ban élő emberek koponyacsontból faragott kerek amuletteket viseltek. Kutatók a vidék barlangjaiban számtalan ilyen kis tárgyra vagy ezek agyagutánzataira bukkantak. Ez pedig arra utal, hogy a szokás, amelynek feltehetőleg mágikus vagy kultikus jelentősége volt, széles körben elterjedt abban az időben. A legújabb ilyen lelet az oberpfalzi erdő körzetéből, a Sackdilling melletti Saugar- ten-barlangból származik. Ez egy 4,4 centiméter átmérőjű csontdarab, amelyet egy felnőtt ember falcsontjából választottak le, és három, háromszög alakban elrendezett lyukat fúrtak bele. Egy nürnbergi régész megállapította, hogy az amulett tulajdonosa a három lyukba zsinórt fűzött, így a tárgy nyakba akasztva viselőjének melléhez simult. De hordták bronzkarikára akasztva is, habár akkor is három lyukat fúrtak bele. Legtöbbször mégis egyetlen lyukba fűzték a zsinórt, s azután a nyakukba akasztották az amulettet. A háromlyukas koponya- csont-amulett tipikusan jellemző az úgynevezett La Tene-kultúra első szakaszára. Ezt a kelták alakították ki a mai Svájc nyugati részén található Neuchateli-tó mellett. Sok ilyen leletre bukkantak a római kort megelőző vaskor fiatalabb szakaszából is. Találtak viszont a Frank-Alpban egy több száz évvel idősebb koponyacsont-amulettet is, amely már a bronzkor időszaka volt. Ebbe készítője nem kevesebb mint 63 lyukat fúrt. Ezek a kis amulettek nemcsak dísztárgyak lehettek. Feltehetőleg azért is viselték őket, hogy megóvják tulajdonosukat különféle betegségektől, szemmelveréstől és egyéb csapásoktól. Valószínűleg úgy képzelték, hogy a koponya mágikus erők székhelye, s ezek átszállnak az amulett viselőjére. Az országos táncháztalálkozó alkalmából Zengöék ismét lemezen Zengőéket sokan ismerik itthon és külföldön egyaránt. A Bergics Lajos vezette, „kétle- mezes” népzenei együttes a somogyi táncegyütteseknek is gyakori kísérője, de önálló koncertekkel, népi hangszerbemutatókkal is színpadra lépnek, s a táncházakban is kedvelt vendégek. Örömük egyre teljesebb, hiszen a népzenét kedvelők tábora évről évre nő. Ezt bizonyítja az országos táncháztalálkozó is, amelyet márciusban tizenkettedik alkalommal rendeznek meg a Bu- dapes Sportcsarnokban. Hagyomány, hogy erre az alkalomra hanglemezt adnak ki a Csurgó városa jól határozott, amikor a volt járásbíróság épületét felújítva, szép aulával kiegészítve, önálló otthont adott a kisegítő iskolának. A többiekkel valamilyen ok miatt együtt haladni nem tudó gyerekek meghálálják a gondoskodást, talán még jobban vigyáznak az épületre, mint a velük egykorú többi diák. Móka János egyszerre gyógypedagógus, drámapedagógiai szakember és előadóművész. Jóvoltából Csurgó a diákszínjátszó napokon kívül egy újabb országos rendezvény gazdája lehet. Két éve még csak megyei versenyt rendeztek, tavaly már Nagykanizsa és Zalaegerszeg is képviseltette magát, az idén pedig már dunántúli Eötvös József vers- és prózamondó versenyre szólt a meghívó. Sokat ígért, hogy 15 intézetből 63 szereplőt neveztek. Még Gödöllőről is jöttek. Somogyot Kaposvár, Nagyatád, Barcs, Somogyvár, Csurgó diákjai képviselték. A marcaliak betegség miatt nem tudtak megjelenni. A verseny sikerét Csurgón kellett megalapozni. A színvonal évről évre javult. Móka János ügyszeretetére lehet építeni. Az előzményekről a tőle megszokott hittel szól: — A gyerekek szívesen mondanak verset, kettőt- hármat is megtanulnak. Elvittem őket a könyvtárba, eléjük raktam 50-60 könyvet, keresték a verseket, ismerkedtek a költőkkel. Weöres Sándort, szervezők. Ezúttal — az országos szakértői bírálóbizottság döntése alapján — a Zengő együttes muzsikája is rajta lesz a korongon. S nemcsak lemezen, hanem disken is élvezhetik a rajongók a moldvai feldolgozást. A közelmúltban volt a somogyi és baranyai népzenészekből álló együttes lemez- felvétele. A négyperces, Majd megválik című összeállításban Freppán Csilla énekej és ütő- gardonozik, Bajzik Éva szintén énekel és „kobzázik”. Husi Gyula nagybőgőn, Csíkvár Gábor kecskedudán, Bergics Lajos pedig hegedűn játszik. L. S. Ágh Istvánt, Tamkó Sirató Károlyt szeretik, és természetesen József Attilát. Tőle elsősorban azokat a verseket amelyek a szegénységgel, az elesettséggel, az árvasággal kapcsolatosak. Reggeltől estig folyt a nemes versengés, amelyet játékkal, tréfával szakítottak meg. Szászfalvi László polgár- mester köszöntötte a résztvevőket. Délelőtt 28 alsó tagozatos mutatkozott be. Szép előadásban, mély átéléssel szólaltak meg József Attila versei, Gárdonyi Géza, La Fontaine meséi. Á zsűri és a vendégek tiszteletre méltónak tartották a pedagógusok és a gyerekek munkáját, hogy szépen, színvonalasan tudnak megszólalni. Lakatos Ildikó gödöllői, Orsós Piroska iregszemcsei, Farkas Péter szombathelyi, Kovács József öreglaki, Orsós István mohácsi versenyző aratta a legnagyobb sikert. A délutáni műsorszámok balladái, mondókái, lírai költeményei mind-mind jó választásról, átélésről tanúskodtak. Egészséges, tiszta szándék vezérelte a barcsi kislány, Rostás Györgyi: A cigány című versét, amely először cigány, majd magyar nyelven hangzott el. Amíg a zsűri értékelt, a városi zeneiskola tanárai adtak műsort a gyerekeknek. Az értékes jutalmak felajánlói: a polgármesteri hivatal, a Radnotex, a Trasplast, a CSISZ, a megyei művelődési központ, a Napsugár Isz és a Faktor. Horváth Józsöf Lutoslawski 80 éves Ünnepi hangversennyel ünnepelte Lengyelország nagy zeneszerzőjének, Vitold Lutoslawskinak 80. születésnapját. A Lengyel Rádió és Televízió Zenekara Antoni Wit vezényletével Lutos- lawski-műveket adott elő. Fellépett a műsorban Ewe Foblocka zongoraművésznő. Az ünnepi hangversenyt műhold segítségével tucatnyi ország rádiója és televíziója is átvette. // Ősbemutató Nyíregyházán Ősbemutatóra készül a nyíregyházi Móricz Zsigmond Színház: február 5-én a Krúdy Gyula Színpadon lesz a premierje Sultz Sándor kortárs író A várakozóművész című drámájának. A darabot — szakmai berkekben is nagy várakozás előzi meg — Vas-Zoltán Iván rendezi. A szerepeket a nyírségi társulat vezető színészei: Csíkos Sándor, Máthé Eta, Szabó Tünde, Gados Béla és Csudái Csaba alakítják. Rajtuk kívül két meghívott színművész is játszik a drámában, Bacsa Ildikó, a kaposvári Csiky Gergely Színházból és Peckay Endre, a budapesti Arany János Színházból. Sultz Sándor fausti párhuzamot felvonultató, misztikus történetű színműve egy halálosan beteg, utolsó heteit élő férfi, és egy fiatal nő különös szerelméről szól. Küzdelmük az életben maradásért, az igazságért, olyan döntések meghozatalára és kimondására késztetik őket, amelyekre csak az elmúlás közelébe jutva döbben az ember. Új Kollektíva a Benczúrban Az Új Kollektíva együttes állandó pódiumot kapott a budapesti Postás Művelődési Központban. A Benczúr utcai dzsessz-klubban Grencsó István, Czakó Péter és Borlai Gergő avantgárd zenét játszik csütörtökönként a közönségnek. A trió tagjai közül Grencsó a fúvósokat szólaltatja meg, Czakó gitározik, míg az együttes legfiatalabb, tizenéves tagja, Borlai Gergő dobol. Az Új Kollektíva dzsesszformáció minden hét negyedik napján este 6-tól 10-ig muzsikál a közművelődési intézményben. Színigazgató Pécsről Debrecenbe Hosszú ideje tartó vezetői válság látszik megoldódni azzal, hogy Lengyel György — bár a közalkalmazotti törvény előírta kötelező pályázat elbírálásáig csak megbízottként — átveszi a Csokonai Színház igazgató tisztét. E szavakkal mutatta be Thalia debreceni otthonának új vezetőjét Mazsu János, a város alpolgármestere. A rendkívüli társulati ülésen megköszönte Pinczés István korábbi megbízott igazgató munkáját, aki a jövőben főrendezőként dolgozik tovább a színházban. A pécsi Nemzetiből „átigazolt” Lengyel György immár harmadik alkalommal kezdi meg a munkáját Debrecenben: 1960 és ’66 között rendezőként, 1979 és ’91 között pedig Gáli László igazgató mellett művészeti vezetőként dolgozott a Csokonai Színházban. Vers- és prózamondók versenye Csurgón
