Somogyi Hírlap, 1993. február (4. évfolyam, 26-49. szám)
1993-02-05 / 30. szám
1993. február 5., péntek SOMOGYI HÍRLAP — SOMOGYI TÁJAK 5 Két tonna ruhasegély Barcsnak Holland küldöttség járt átutazóban Barcson január végén. A hollandok a határon túlra, Verőcére igyekeztek, ahova magánkezdeményezésre összegyűjtött ruha- és élelmiszersegélyt vittek. A nyolc tonnányi segélyszállítmányból azonban két tonnát felajánlottak a barcsi rászorultaknak. Színházlátogató szuloki nyugdíjasok A szuloki művelődési ház színházlátogatást szervezett a falu nyugdíjasainak. Az ön- kormányzat is hozzájárult ehhez: ők fizetik az autóbuszköltséget. Az idős emberek a Pécsi Nemzeti Színházban a Marica grófnő előadását nézik meg. Ugyanerre a darabra kapnak jegyet azok a szu tokiak is, akik a 10-én induló busszal mennek Pécsre. A nagy érdeklődésre való tekintettel márciusban valószínűleg ismét megtelik egy színházbusz nyugdíjasokkal. ✓ Épül a tornaterem Bolhón Már állnak az új bolhói tornaterem falai. A falu általános iskolája mellett tavaly elkezdett építkezés jó ütemben halad. Az önkormányzati pénzből, valamint céltámogatásból épülő sportcsarnok a tervek szerint a jövő tanévben már üzemel. Jótékonysági rendezvények Berzencén A berzencei óvoda nevelőtestülete és a szülői munka- közöség jótékonysági rendezvénysorozatot szervez az óvodaépület felújításának támogatására. Az első rendezvényre szombaton kerül sor. A gyermekfarsangra, ahol az óvodai csoportok műsorral mutatkoznak be, mindenki annyi belépődíjat fizet, amennyit akar. A rendezvény- sorozaton lesz még felnőtt farsang, gyermekrajz-kiállítás, óvodatörténeti bemutató és népművészeti kiállítás. A teljes bevételt az óvoda felújítására fordítják. Összekötő út épül Porrogszentpálnál Új összekötő út épül az idén Somogy és Zala megye között. Az új út Porrogszentpál és a zala megyei Liszó község között készül el. A térségi programok között erről is tárgyalt a megyei közgyűlés, és támogatásra javasolta a tervet. Somogy megye egymillió forinttal járul hozzá az új megyeközti „átkelő” létesítéséhez. Önállóan, de mégis közösségben Otthon az otthonházban KOMLÓSDl KÖRKÉP Emberek, sorsok, hangulatok A FALU ÉL ÉS ÉLNI AKAR Az otthon szót hallva nem kizárólag a lakás jut eszünkbe ahol élünk, hanem egy csomó más dolog is: biztonság, nyugalom, család. Ezért aztán nem könnyű dolog ezeket úgymond „központilag” nyújtani, különösen nem idős embereknek, akik a társaság mellett azért függetlenségre is vágynak. Barcson ezt egy egészen új formában próbálták meg, s úgy tetszik, sikerrel. A Dráva-parti város önkormányzata a magukra maradt idős emberek gondozására hozta létre ezt az otthonházat. Megépítéséhez a Népjóléti Minisztérium is segítséget nyújtott. Haga Ferencnét, az otthonházat működtető szociális központ vezetőjét kérdeztük arról, mit nyújt ez a forma az idős embereknek? — Az otthonház jelenleg négy, egymástól teljesen független másfél szobás lakásból áll. A szociális központhoz kapcsolódnak szorosan, ahol étkezést, rendszeres orvosi és nővéri felügyeletet és gondozást biztosítunk. Az igénybevételnek két módja van. Egyik a hasznosítási szerződés. Ez azt jelenti, hogy az idős ember vagy házaspár a lakást élete végéig használhatja 500 ezer forint készpénz, vagy ugyanilyen értékű ingatlan átadása ellenében. Ez esetben a lakás rezsijét és az étkezési díjat fizetni kell, de egyik sem kerül igazán sokba. A másik mód a tartási szerződés. Ilyenkor az idős ember az önkormányzattal megköti a tartási szerződést, s 800 ezer forint készpénz, illetve ilyen értékű ingatlan átadásáért élete végéig ingyenes lakáshasználatot és teljes gondozást biztosítunk. Ez napi ötszöri étkezést, orvosi, nővéri felügyeletet, fizikai és pszichés gondozást jelent. Aki bármely módot választja és beköltözik, saját bútoraival rendezheti be lakását, használhatja az épületben működő idősek klubját, ahol nemcsak a rádió, televízió, de a társaság is kikapcsolódást nyújt. Elmondva valóban nagyszerű az ötlet, de vajon a lakók is így gondolják? Marosi Györgyné, Éva néni egy esztendeje költözött be fiával. Barcsi lakásukat adták cserébe az otthonházi lakásért. — Nagyon örülök, hogy akkor így döntöttünk, mert most jó csak igazán, hogy van körülöttem valaki, hogy rám nyitják az ajtót, hogy van kivel beszélgetni. Kiderült, súlyosan beteg fia nemrég meghalt, s egy anyával ennél szörnyűbb nem történhet. A közösség, és a nyugatom azonban enyhíti a fájdalmat. — Teljesen a magaménak érzem a lakást, soha eszembe sem jut, hogy a máséban élek. Boldog vagyok, mert érzem, tisztelnek, és szeretnek. Csak ajánlani tudom: ha valaki magányos, jöjjön ide. Erre most lesz lehetőség, mert épül már az épület új része, ahol további kilenc ilyen lakást adnak át. Hatnak már van gazdája. — Elsősorban barcsi jelentkezőket várunk — mondta Haga Ferencné — de ha nem lesz, szívesen látjuk a megye más részéből érkezőket is. Itt biztos, hogy otthonra találnak. V. O. Komlósd, főutca, 11 óra felé jár az idő. Tele van a falu, siető és ráérő emberek vegyesen. Omladozó épületek, modern stílusban épült paloták, mesés régi szép házak. Az utóbbiak egyikében lakik a helyi polgár- mester, Kiss Pál. Munkaidőben persze nem találom otthon, mondják, egy óra fele próbálkozzak. Addig is kérdezősködöm az utcán: munkanélküliségről, szegénységről. Láthatóan errefele ez sűrűn téma, mert nincs aki nem tudna hozzászólni. Kitárulkoznak. Mondják, hogy jólesik beszélni arról, ami már éveken át nyugtalanítja őket. — Két éve vagyok munka- nélküli — mondja egyikük, egy középkorú asszony —, azóta ráérek a tévénézésre meg az újságolvasásra. Elég nevetségesnek tartom azt, ami ebben az országban manapság történik. Higgye el, én nem voltam kommunista soha, de sokszor úgy érzem: jobb volt régen. Nem kerestem sokat, de mindig tudtam, hogy mire megyek be dolgozni. Persze azt is tudom, hogy mibe került ez nekünk, de mégis. A saját sorsát mindenki jobban figyeli. Odébb észreveszek egy 30 év körüli fiatalt, aki éppen a kapuban ácsorog. Rágyújt a pipára, meg a szövegre is. — Tudja, nem az a legfőbb gond, hogy ki a televízió és a rádió elnöke. Az emberereknek lassan már nincs mit enniük, bár nekünk a falvakban azért még ez nem jelent gondot. Eddig tart az utcai csevegés, mert időközben „befordult a konyhába” a polgármester. Azzal kezdi, hogy a falu élt és élni akar. — 1989-ben tataroztuk a református templomot a 150 éves évforduló alkalmából, ugyanakkor volt a templomszentelés is. 1991-ben elkészült a faluház. Tavaly felújítottuk az öregek napközi otthonát. Járdafelújításra, építésre csaknem 800 ezer forintot költött a helyi önkormányzat. A Péterhidával közös falugondnoki rendszer bevezetése 1,2 millió forintjába került a 230 lelket számláló kisközségnek. Ezekhez céltámogatást is igénybe vettek. — Komlósdon mindössze 15 munkanélkülit tartunk nyilván. A komiósdi téesznek mindig is jó hírneve volt a megyében. A sertéstelep még most is 38 dolgozónak ad munkát. A tervek között szerepel a gáz bevezetése, Péterhidával közösen rendőri lakás felépítése. A falut ahogy hallottam, tönk- rették... De azért annyira nem, hogy panaszra lenne okuk, vagy hogy ne hinnének a jövő- jükben. Gamos Adrienn Magán autósiskola Barcson Üdvözlet a jogsi mellé Szentkirályon elég a pénz Takarékosság az iskoláért Egy jogosítvány megszerzése nem olcsó mulatság. S minthogy pénzbe kerül, természetesen üzlet is. Miért épp e téren ne lennének magán- vállalkozók. Persze ez nem olyan egyszerű, mint butikot nyitni — gondolom én, aki sosem voltam butikos —, alapos előképzettséget és szakértelmet kell felmutatni, hogy a hatóságok ezt megengedjék. Még ha minden adott, akkor sem könnyű. Legalábbis Dömötör László esete ezt példázza, aki Barcson nyitott magán-autósiskolát. — Valóban nem volt köny- nyű, de szerencsére már elmúlt az az időszak, nem is szeretek beszólni róla. Inkább arról, mi lett a vállalkozásból. Segédmotoros kerékpár, valamint A és B kategóriájú vezetői engedély megszerzéséhez szükséges ismeretek oktatására kaptam — hogy stílszerű legyek — jogosítványt. 1991 júniusában indult az első csoport, s azóta már sok. Mint „maszek”, Dömötör úr igyekezett valamivel többet, és valamivel olcsóbban adni, mint a régóta piacon lévő — immár — versenytársai. Jól felszerelt tantermet, teljes audiovizuális eszköztárat, jó állapotú Lada, Skoda és Ford típusú autókat sőt, még a tankönyveket is. — Emellett jól felkészült oktatókat, mert bizony ez nem elhanyagolható. Egy főállású és öt mellékállású oktatóval dolgozom együtt, akik nagy gyakorlattal rendelkeznek. Jól reprezentálják ezt a vizsga- eredmények. A tanulók közül összesen 21 százalék kényszerült pótvizsgára elméletből, gyakorlati vizsgán pedig személygépkocsi esetében ez 19 százalék. Ezt persze szeretnénk javítani, de hát nem csak rajtunk múlik. A valóban jó arányt csak úgy tudták persze elérni, hogy a kötelező óraszámoknál jóval többet adnak. A B kategóriára jelentkezők 72 órás elméleti képzés után 25 órát vezetnek minimum, ám az oktatók annyi plusz órát előírnak, amennyi szerintük szükséges a sikeres vizsgához. Még mindig olcsóbb így, mint kétszer-háromszor pót- vizsgázni. És akinek sikerül, a jogsi mellé még írásos gratulációt és ajándékot is kap a Dömötör autósiskolától. Porrogszentkirályon szépen csendben elfogadták az 1993. évi költségvetést. Nem volt késhegyig menő vita, a képviselők nem néznek ferde szemmel egymásra. Igaz, alig több mint 18 millió forint sorsát kellett megbeszélni, de — majd látni fogják — még maradt is belőle. — Lett volna persze mire költeni — mondja Horváth Ferenc polgármester — de muszáj spórolni az iskolára. A mostani épület ugyanis az evangélikus gyülekezeté volt hajdan, s ők szeretnék visszakapni. Márpedig iskola kell, mégha csak alsó tagozat van is. Majd építünk egyet a kul- túrház mögötti telekre. Spórolunk, aztán remélem kapunk kártérítést is. Túl sok intézménye nincs a falunak, ami elvinné a költségvetés zömét: egy orvosi rendelő, amely négy községet szolgál ki, aztán az iskola és a kultúrház. A közalkalmazotti törvény miatt most mégis nőttek a kiadások, hét és fél milliót költenek ezekre, s zömében munkabérre megy el. De nem sajnálják erre a pénzt, hisz mindenkinek érdeke, hogy az a kevés ami van, legalább jól működjön. Marad azért így is felújításra, fejlesztésre. — Túl sok persze nem, de ebből felújítjuk az orvosi rendelőt, járdát építünk. Költünk segélyezésre, tettünk félre támogatásra is, amivel a lakásvásárlókat és -felújítókat szeretnénk segíteni. Mert mint a többi hasonló kis faluban, itt is fogy a nép. Már alig 400 lelket számlál a falu, de közel a város, hátha jönnek fiatalok. A falu pedig valóban szép a ragyogó januári napsütésben. Látszik az eltelt két évben sem tétlenkedtek. Rendbe tették a temetőt: kerítést emeltek, felújították a ravatalozót, utakat csináltak. Megújult a kultúrotthon is, épült buszmegálló, sportöltöző. — Igaz hogy nem vagyunk már sokan, de legalább mi éljünk jó körülmények között. V. O. Elkapták a betörőket A Barcson és a város- környéken élők idegeit a közelmúltban sorozatos betörések borzolták. Az elkövetőknek — úgy tetszik — voltak kedvenc helyeik, ugyanis több üzletbe, házba rövid időn belül kétszer is „ellátogattak”. Ilyen volt egyebek mellett a barcs-drávaszentesi faluház, ugyanitt a vegyesbolt, a barcsi 1. számú ABC, de megfordultak a helyi 1. számú általános iskolában, a Balaton Füszért lerakatában és a Dráva motelban is. Mindig „csak” azt vittek el, amire szükségük volt: a szállodai szappantól a videóig, Tolvaj gyerekek Barcson az élelmiszerektől a cigarettáig. Összesen 100 ezer forint értékű árut toptak. A barcsi rendőrkapitányság bűnügyi osztálya befejezte a nyomozást és a két elkövető ellen 11 rendbeli betöréses lopás alapos gyanúja miatt vádemelést kezdeményezett. Januárban sorozatos iskola- és bölcsődebetörés kezdődött Barcson. Január 31-én éjszaka Csalos József és Sáfrán Lajos törzsőrmester igazoltatott két gyermekkorút, aki kerékpárját tolta. A bringákon levő zsákok tartalmáról hamar kiderült: bűncselekményből származnak. A gyerekeket bekísérték a kapitányságra, ahol elismerték: a szaj- ré az 1. számú általános iskola hétközis diákotthonából származik. A 80 ezer forint értékű zsákmányban a videótól a WC-papírig minden volt. Harmadik társukkal együtt kilenc betörést ismertek el, mindent elvittek, ami a kezük ügyébe került az írásvetítő lencsétől a szimatszatyorig. A három elkövető 9, 11 és 13 éves(!)... (Tamási)
