Somogyi Hírlap, 1993. február (4. évfolyam, 26-49. szám)
1993-02-04 / 29. szám
8 SOMOGYI HÍRLAP — NYUGDÍJASOK OLDALA 1993. február 4., csütörtök Üdülési kedvezmény Nyugdíjasaink üdülési ügyekben Somogybán a Nemzeti Üdültetési és Vagyonkezelő Részvénytársaság értékesítési irodahálózatának két irodáját is fölkereshetik: a balatonföldvárit (Spur István u. 3-5., telefon: 06-84- 40-255), illetve a kaposvárit (Tourinform Iroda, Fő u. 10., telefon: 06-82-16-349). Az első negyedévben a legolcsóbban a pécsi Hotel Kikeletben és a bakonybéli Hotel Bakonyban üdülhetnek. Itt jegyezzük meg, hogy az ország kastélyszállóiban — így a gá- losfaiban is —, kastélyfogadóiban, illetve kastélyüdülőiben előszezonban (Gálosfán például február 1. és május 2. között) a nyugdíjasoknak 10 százalék kedvezményt adnak. Ma már csak emlék... A Nyugdíjasok Országos Kamarájának társadalombiztosítási és szociális bizottsága — ennek tagja Kovács Lajos, a Somogy Megyei Nyugdíjasszövetség elnöke is — a közelmúltban vitatta meg a nyugdíjak értékvesztéséről és méréséről szóló tanulmányt. Kiindulási alap az Országgyűlés 1991. októberi határozata volt, mely szerint a nyugdíjak értékmegőrzésénél alapelv, hogy a nyugdíj és az aktív lakosság átlagkeresetének növekedése ne szakadjon el egymástól... A tanulmány szerint az elmúlt csaknem másfél évtizedben 1984-ig a tényleges nyugdíj évi emelkedése némileg meghaladta a nettó átlagkereset emelkedését, 1985-től azonban alaposan „fordult a kocka”: 1991-ben például az átlagkereset 24,5, a nyugdíj pedig — határozat ide vagy oda — mindössze 15,5 százalékkal nőtt. Üzentek a frakcióvezetők A parlamenti pártok és a független képviselők frakció- vezetőinek tette fel a kérdést a múlt év végén a Nyugdíjasok lapja szerkesztősége: mit üzennek a nyugdíjasoknak 1993-ra? Öt frakcióvezető válaszát kapták meg, válasz nélkül hagyta a kérdést az MDF és a Fidesz parlamenti frakcióvezetője. Idézünk az egyik válaszból: „...ígérjük, hogy figyelemmel kísérjük a nyugdíjastársadalom életét és mindent elkövetünk, hogy végigdolgozott életük után valóban nyugalomban és megbecsülésben élhessenek.” És következett 1992. december 29: az Országgyűlés név szerinti szavazással elvetette a 16 százalékos nyugdíjemelésre tett képviselői előterjesztést, a kormány 14 százalékos javaslatával szemben. A megbecsülés jeleként...(?) Értékesebb tüzelőutalványokat Egyre több nyugdíjas lakásában váltotta (váltja) fel a szilárd tüzelőanyagot, a fát és a szenet a gáz, a villamos energia, a központi fűtés, következésképp a tüzelésnél mind kevesebb hasznát veszik az idősek a 2400 forint értékű tüzelőutalványnak. A hódmezővásárhelyi nyugdíjasok javaslata szerint jó lenne, ha ezt az utalványt olyan 12 ezer forint értékűvel váltanák fel, amelyet nemcsak szilárd tüzelő vásárlására használhatnának, viszont a mostanihoz hasonló, 12 havi részletfizetési kedvezménnyel juthatnának hozzá. Az utalványt — a javaslat szerint — a fűtést biztosító szolgáltatók minden további nélkül elfogadnák és értékét a NYUFIG-tól inkasszálnák... Az időseket (is) segíti a Vöröskereszt Májusig: előleg az új nyugdíjasoknak Legtöbb az ingyenes ruhaadomány A szolgálati „időszámítás” marad, a nyugdíjkiszámítás változik (Fotó: Király J.Béla) A Vöröskereszt területi és alapszervezetei régebben jobbára csak a véradásról, az akciók megszervezéséről voltak ismertek, noha akkor sem és főként most nem merül ki a munkájuk ebben az életmentő tevékenységben: a több ezer vöröskeresztes aktíva — társadalmi munkában — odafigyelt és odasietett, ahol szükség volt a segítségre. — Az idős emberek felkarolása régi feladata a Vöröskeresztnek — hallottuk az egyik legrégebbi és Kaposváron közismerten fáradhatatlanul dolgozó aktívától. Emlékezett rá, hogy tíz-tizenöt évvel ezelőtt is sok — főleg egyedül élő — öreg szorult a Vöröskeresztre csupán az ő körzetükben is. Ma még többen igénylik a pártfogást, állítja Várvizi Imréné alapszervezeti titkár. A Vöröskereszt somogyi központjában, Kaposváron meggyőződhettünk arról, hogy a megyei szervezet odafigyel az idősek gondjaira. Tavaly karácsony előtt volt utoljára olyan akció, melynek keretében a rászorulók a bolti árnál olcsóbban hozzájuthattak élelmiszerekhez, háztartási vegyi árukhoz, ruhaneműkhöz. Az akció most újraindult, lebonyolítói — Langstadler Ottó és Rákóczi Józsefné, mindketten nyugdíjasok — olykor bizony nehéz helyzetbe kerülnek, ha azt kell mondaniuk: „Sajnos, elfogyott...” A Szent Imre utcai központban dr.Sótonyi Tiborné, a Vöröskereszt munkatársa tájékoztatott a megyei szervezet tevékenységéről. Megtudtuk, hogy alig tucatnyi főfoglalkozású vöröskeresztes igyekszik megoldani a megsokasodott feladatokat. A nagyatádi tábor menekültjeivel való törődés adja most a legtöbb tennivalót. — Az idős emberekről való gondoskodás azonban mindezek ellenére változatlan. Mind többen igénylik a segítségünket, ami nem merül ki abban, hogy tavaly például mintegy 5 millió forintot forgalmaztak Ottó bácsiék a szociális akciók keretében úgy, hogy hat vidéki bázisunkra — Barcsra, Tabra, Siófokra, Ba- latonlellére, Marcalira és Nagyatádra — is kiterjedt az akció. Milliós nagyságú annak a főként ruhaadománynak az értéke, amit ingyen juttattunk az idős rászorulóknak. — Miből telik erre? — Korábban némi kényelmet jelentettek a nagyüzemek, a vállalatok, az intézmények, mert ezeknél működtek alapszervezeteink, s a vállalati szociális alapból csur- rant-csöppent valami a Vörös- keresztnek is. Ezért új módszert igyekszünk kialakítani. Változatlanul sok olyan lelkes segítőnk van, mint amilyen Manci néni, azaz Várviziné — számuk vagy félezer —, az ő segítségük nélkül nem tudnánk megoldani a ránk váró feladatokat, amelyek között az idősekre való odafigyelés, a rászorultak segítése — anyagi eszközeinktől függően — a fő helyen szerepel. A vállalati támogatás nem szűnt meg teljesen; ha szerényebb mértékben is, mint régebben, de ezzel is számolhatunk. Viszont hatványozódik a lakosság segítsége, és közvetlen külföldi támogatónk is akad: első helyen a bajorországi Mühldorf vöröskeresztes szervezete áll. Kovács Sándor Udvarias levélben tudatta a társadalombiztosítás az 1993. január elsejétől nyugállományba vonulókkal, hogy ellátásuk végleges megállapítására — érvényes jogszabály híján — egyelőre nincs mód. Türelmet kérnek, és egyben megnyugtatják az érintetteket, hogy amint lehet, soron kívül foglalkoznak az ügyükkel. Hozzávetőlegesen mintegy hetvenezren várják a parlament ezzel kapcsolatos döntését. Annyi majdnem bizonyos, hogy a szolgálati idővel kapcsolatos előírások nem változnak, lehetséges azonban, hogy a nyugdíj kiszámításmódja igen. A jelenleg érvényben lévő jogszabály szerint az utolsó négy év átlagkeresetét veszik figyelembe, de csak 12 000 forintig a teljes összeget. Ha az öregségi nyugdíj alapját képező havi átlagkereset 12 000 forintnál több, akkor a 12 001- 14 000 forint közötti átlagkereset-rész 80 százaléka: 14 001-16000 között 70 16 001-30 000 között 60 30 001^10 000 között 50 40 001-50 000 között 40 50 001-60 000 között 30 60 001-70 000 között 20 70 001^-80 000 között 10 míg az efölötti rész 5 százaléka számít a nyugdíjba. Az új előterjesztés szerint ezentúl 14 000 forintig az átlagkereset teljes összege számítana a nyugdíjba. A sávonkénti kiszámítás a 14 000 forint feletti átlagkereset 70 százalékos figyelembevételével kezdődne, és folytatódna a mostani előírás szerint. A tervek szerint március elsejétől lépne hatályba az új szabályozás, tehát akik azután adják be kérelmüket, már csak az új előírások szerint kaphatják ellátásukat. Ugyanakkor azoknak, akik 1993. január elsejével mentek nyugdíjba, a régi és az új előírások szerint is kiszámolják ellátásukat, és azt állapítják meg, amelyik számukra kedvezőbb. A mintegy 70 ezer nyugdíjas ügyének elintézése roppant nagy és időigényes feladatot jelent. Külön késedelmet okoz természetesen az, hogy az érvényes parlamenti döntésre még várni kell. A tb illetékeseinek becslése szerint az országgyűlési határozat kihirdetésétől számítva mintegy 2 hónap kell a nyugdíjak pontos megállapítására. A kiszámított összegről minden jogosultat értesítenek; ezután — ha nem fellebbeznek — további 3-4 hét szükséges a járandóság kiutalására. Mindezt figyelembe véve a január 1-jé- vel nyugdíjba vonultak leghamarabb májusban kapják majd meg az őket ténylegesen megillető ellátást. A hosszúnak ígérkező várakozási idő áthidalására a társadalombiztosítás központjában olyan döntés született, hogy minden friss nyugdíjasnak a még érvényben lévő szabályok szerint kiszámolják az ellátását, és egy azzal csaknem megegyező összeget előlegként küldenek a címére. Előleget tehát külön senkinek nem kell kérnie, azzal — a végleges összeg megállapításáig — havonta csönget majd a postás. Szabó Margit Otthonuk még nincs, de hétfőnként találkoznak Toponári nyugdíjasok között A toponári nyugdíjasok klubjának rendezvényére invitálták a minap a krónikást. A tájékoztatóból kiderült, hogy a múlt év októberében több mint félszáz idős ember döntött a klub megalakításáról, de azóta újabb belépőkkel gyarapodott a toponári nyugdíjasok közössége. „Szóvivőjük”, Kiss Fe- rencné, az öttagú elnökség tagja így beszélt az alakulás óta eltelt időszakról: — Tavaly, halottak napján többen javasolták, hogy mi is képesek vagyunk arra, amit a Nyugdíjasok Kaposvári Egyesülete a városban tud, hozzuk létre a magunk klubját. Erre ösztönzött az is, amit Miglierini Marco erdőmérnöktől — később elnökünkké választottuk — , a Sefag nyugdíjasától hallottunk: elmondta, hogyan, milyen hatékonyan segíti az erdőgazdaság nyugdíjasklubja az ottani időseket... Tátrai Jani bácsi javaslatára a klubtagok minden hétfőn este rendszeresen megtartják összejövetelüket, s minthogy saját otthonuk még nincs, eleinte egy iskolai tanteremben találkoztak, most pedig a könyvtár a klubrendezvények színhelye. Ottjártunkkor épp a könyvtár vezetője, Plucsinszky József tanár volt az összejövetel egyik előadója: dr. Kanyar József könyve alapján történelmi időkről szólt a mintegy harminc hallgatónak. — Minden alkalommal felkérünk valakit ilyen előadásra — mondta Kissné. A klubestek jegyzőkönyveiben lapozgatva megtudhatjuk, hogy egy alkalommal például a római katolikus parókián tartották összejövetelüket, s azon Lóth József plébános úr videofelvétel segítségével a Szentföldre kalauzolta hallgatóságát. — Asszonytársaimmal hozzálátunk a toponári népszokások felújításához. Biztosan lesz az idei húsvéthétfőn locsolás, a jövő télen, disznóöléseknél nyársdugás, Luca napján kotyolás... Somogyi Pista bácsi gondosan föltérképezi a toponári városrészt. Néhány adatnak máris birtokában van — például annak, hogy a Toponári út 84 lakóházában 85 nyugdíjas él, többségük kisnyugdíjas. A nyugdíjasok közül 45 özvegy asszony. Az eddig fölkeresett 457 lakásban 384 a nyugdíjasok száma. — Topo- náron lehetünk vagy félezren nyugdíjasok, tehát szükség van arra, hogy összefogjuk az időseket és ha rászorulnak, segítsük őket, még akkor is, ha a legfőbb gondokat az egyesület önmagában képtelen is megoldani... így aztán a kis klub, ahol tud, segít. És példát mutat a kezdeményezőkészségre a fiataloknak — Jászai János például azt javasolta, hogy a nyugdíjasok szervezzenek akciót Toponár szebbé tételére és más, ugyancsak közösségi célra. A pezsgő egyesületi élet, a tartalmas program a klub vezetőinek és tagjainak közös érdeme. K. S. Az andocsi Kossuth Faluszövetkezet részarány-földtulajdonosok közgyűlését 1993. február 8-án (hétfőn) délelőtt 10 órára összehívom. A részarány-földtulajdonosok közgyűlés helye: Andocs község mozihelyisége Napirend: A földkiadó bizottság megválasztása. Kérem a tisztelt részarány-földtulajdonosokat, hogy a napirend fontosságára való tekintettel a közgyűlésen megjelenni szíveskedjenek. _ _ ,. “ J Dr. Petho Terézia PADOK (Egy nyugdíjas feljegyzései) Üj padokat helyeztek ki Kaposváron valamennyi buszmegállóhoz. Karcsú, vasvázas, barnára festett padokat, melyek ellenállnak esőnek, fagynak, hónak és napnak. Nekünk, utasoknak készültek, a mi kényelmünkre. Gondolom, nem kis pénzért... Bennem, mint városlakó s e padokat használó állampolgárban felötlött a kérdés: ezek a padok ugyan kényelmesek is, szépek is, jó helyre is rakták őket — de vajon vandálbiztosak is?! Meddig szolgálják a kényelmünket ezek az ülőalkalmatosságok? A közelmúltban hallhattuk, miként alakulnak a somogyi megyeszékhely költségvetésének „sarokszámai”, s megtudhattuk, hogy több mint 180 milliós hitellel vág neki Kaposvár az idei esztendőnek. Sok ez a pénz, vagy kevés, ezen eligazodni a magunkfajta ember bizony nemigen tud, minthogy az összeg nagyságát nehezen érzékeli. Azt azonban minden józanul gondolkodó állampolgár tudja, hogy a kölcsön az kölcsön, azt egyszer vissza kell fizetni, méghozzá kamatostul! Új padokat kaptunk! És sok minden mást is, hiszen a város és annak intézményei élnek, vagyis biztosítottak az életfeltételei. Aszfaltpótlásokat látunk, összegereblyézik és elhordják az avart, igyekszenek tisztán tartani, szebbé tenni a várost. Természetesnek tartjuk azt is, hogy a kukásautó „menetrendszerűen” járja az utcákat. Mindez — és még sok minden más városszerte — persze pénzért történik, alkalmasint nem is kevés pénzért. De mikor lesz már végre az is természetes, hogy a kirakott pad egy év múlva is sértetlenül ott legyen a helyén és várja az arra járó, elfáradt embereket? Kitől függ a padok épsége, állapotának megőrzése? És a fáké? A virágoké? Vajha megoldhatnánk valamit azzal, hogy most bűntudatosan lesütjük a szemünket... Kerner Tibor Kesztyű az unokáknak Jó, ha az ajándék praktikus, de még kedvesebb, ha sajátkezűleg készül! Ilyen meglepetés lehet az egyujjas kesztyű, amelyet a nagyi a téli hónapokban az unokáknak megköthet. Még szükség lehet rá... Elsőként készítsünk az unoka kezéhez nagyjából hasonló kézről, papírra fektetve, egy körrajzot. Ha 10-12 év körüli gyerekről van szó, 48 szemmel kezdhetjük a kötést. Négy tűre 12-12 szemet hurkolunk föl, az ötödikkel kötünk. Úgy kötjük össze, hogy egyszerűen körbe fogjuk a 4 tűt és rákötjük a következő sort; először kicsit meghúzva a szálat, hogy ne legyen laza. 2 sima - 2 fordítottal 7 centit kötünk, azután megkötjük a hüvelykujjig, lehet teljesen simán vagy mintával. A hüvelykujj-részre 8 szemet biztosítótűre teszünk, a tenyérrész jobb vagy bal szélén — attól függően, hogy jobb vagy bal kesztyűt készítünk. A biztosítótűre tett szemek fölött ugyanennyit visz- szahurkolunk a kötőtűre. Ezt az ujjat a legvégén kötjük meg. Tovább kötünk a kisujj végétől visszafele számítva 1 centiméterig. Itt kezdjük el a fogyasztást, a kesztyű jobb és bal oldalán — először két- soronként. Ezután minden sorban fogyasztunk 1-1 szemet, amíg 20 szem marad. Ezt varrótűvel felfűzzük a fonalra, s ahogy kész a hüvelykujj, kifordítjuk a kesztyűt és összevarrjuk. (Ferenczy Europress)
