Somogyi Hírlap, 1993. február (4. évfolyam, 26-49. szám)
1993-02-03 / 28. szám
12 SOMOGYI HÍRLAP — GYEREKEINK VILÁGA 1993. február 3., szerda Támogatás a Jövőnkért Alapítványnak A megyei közgyűlés a kisebbségi és vallásügyi bizottság javaslata alapján ötvenezer forinttal támogatja a Jövőnkért Alapítványt. Az alapítvány célja, hogy a kaposvári Nagyboldogasszony Római Katolikus Gimnáziumban tanuló diákoknak személyiségfejlesztő, tehetséggondozó foglalkozásokat szervezhessenek és segíthessék a nehéz anyagi körülmények között élő tanulókat. Hozzájárulás gyermeküdültetéshez A somogyi gyerekek üdülési térítési díjának egy részét átvállalta a megyei ön- kormányzat a térségi fejlesztési program keretében. A fonyódligeti és a törökkop- pányi táborban üdülő gyerekek nyaralásához 1991-ben kilenc és fél millió, 1992-ben több mint kilencmillió-hatszázezer forinttal járultak hozzá. A tehetség titka A közelmúltban nemzetközi genetikus konferenciát rendeztek Londonban a sok évszázados vitatott kérdésről: az öröklés vagy a nevelés a fontosabb az intelligenciában, az érvényesülésben. A világ tudósainak, kutatóinak ezúttal sem sikerült eldönteni a kérdést; a végső következtetés most is az lett, mindkettőnek szerepe van a felnövekvő nemzedék sikerében. Sátortábor Nágocson Harmincöt-negyven személyes sátortábor kialakítását tervezik Nágocson a halmozottan sérült és hátrányos helyzetű gyermekek és fiatalok üdültetésének szervezésére. A táborhely kialakítása érdekében Tábor névvel alapítványt tettek Nágocson, ezzel kívánják pályázati úton megteremteni az üdültetés anyagi hátterét. A megyei közgyűlés a Tábor Alapítványhoz huszonötezer forinttal járult hozzá. Jótékonysági bál A dagantos gyermekek gyógyításának segítésére a múlt hét végén jótékonysági bált rendeztek Békéscsabán. Az alapítvány eddig három agydaganatos gyermek sikeres műtétjéhez járult hozzá; az egyiket Nürn- bergben, a másikat Zürichben végezték, a közelmúltban pedig Szegeden műtötték meg egy bánsági gyermeket. Első a biztonság Bili Clinton Amerika új elnöke választási hadjárata idején a nyilvános iskolák mellett szállt síkra. Most, választási sikere után, a tizenkét éves kislányát, Chelsea Clintont mégis Washington legelőbb, legdrágább magániskolájába íratta be. A döntés nem a nyilvános iskolák ellen szól — vallják a szülők, hanem Chelsea szellemi és fizikai biztonsága érdekében. ELSŐ LETT A PÁLYÁZATON Jutalomút a Safari parkba A barna hajú, madártestű kislány nehezen akarta elhinni: első lett azon a nemzetközi pályázaton, amelyet a Bécs melletti Safari park hirdetett meg. Negyedikes húgától kapott kedvet a rajzoláshoz-festéshez. Ezért iratkozott be Czóbel Gáborné rajzszakkörébe. (Fotó: Kovács Tibor) „Gyerektúszok” a szektákban A jelenség több mint elgondolkoztató: mind eredményesebben működnek olyan — antiszociális eszményeket, hitelveket valló — szekták, korábban nálunk Ismeretlen közösségek, amelyek zömmel gyerekekből toborozzák követőiket. S a gyerekek hátat fordítanak szülői háznak, testvéreknek, iskolának, barátoknak, egész korábbi életüknek, hogy szektatagokként keressék helyüket a világban. Ivancsik Éva a kaposvári Berzsenyi Dániel Általános Iskola hetedikese. A pályázatról így beszél: — Ez egy úgynevezett szü- linapi pályázat volt. A beküldött képeknek azt kellett su- gallniuk: az állatok is szabadon szeretnek élni.. Én szeretem a természetet, az állat- és növényvilágot, így nem volt nehéz témát keresnem. Festettem egy madarat, ami a nap felé repül. Igaz, nem tiszta levegőben. De hát ilyen van... Miközben Éva magyaráz, látom rajta: jobb lenne, ha meg is tudná mutatni babért hozó festményét. Ez azonban még nem került haza. Vándorkiállításon mutatják be az alkotásokat. — Jobban szeretek rajzolni, mint festeni, mert így köny- nyebb egyértelműen kifejezni magam. Á vízfestékkel ritkán „jön” csak ki, amit az ember szeretne — jegyzi meg, s hozzáteszi: a pályázatra küldött képen — úgy látszik — minden a helyén volt. Első kritikusa Czóbel Gáborné tanárnő. Mirzsi néni — mindenki így hívja — látja legelőször a tervet, s közösen vitatják meg, mely technika lenne a legmegfelelőbb a témához. így történt ez most is. Elkezdődött a munka — az iskolában és otthon is —, majd az utolsó „simítások” jöttek, s Éva művét mindenki megcsodálta. Nagy volt az öröm a családban is, amikor megérkezett a levél, hogy több ezer alkotás közül az ő munkája kapta az első díjat. — A legjobb rajzokból képeslap is készül — adja tudtomra a diáklány. — Lesz egy tévés szereplés is, kapunk egy kis ajándékot, s a tavasz- szal egy safaris kiránduláson is részt vehetek. Most A Nap és mi című pályázatra készül. Ezúttal fekete kartonon „mesélte" el, mit jelentenek jótékony sugarai a Föld élővilágának. Lehet, hogy ez a kép is babért hoz majd? Lőrincz Sándor Érthető és jogos az érintett családok félelme: a különös próféciák bűvkörébe vont fiúk és lányok jellemének, fejlődésének, jövendő sorsának alakulása kétes és bizonytalan, s az esetek nagy részében a szülők azt sem tudják: hova, merre vezet majd gyermekük életútja. E kínzó kérdésekre megnyugtató választ, sajnos, nemigen lehet adni. Arra azonban már vannak tapasztalatok, hogy elsősorban milyen fiatalok kerülhetnek a fanatizmus hálójába. A leginkább „fenyegetett” korosztály a 13-18 éveseké — bár a korhatárt illetően természetesen sem alul, sem felül nincs éles választóvonal. Az évek számától ugyanis bizonyos mértékig független tényező, hogy ki milyen mértékben befolyásolható. Figyelmeztető tapasztalat az is, hogy a családi körből elragadott fiatalok többsége fiú, aki a testi-szellemi érés sok érzelmi szélsőséggel is együttjáró szakaszában van, s e labilis korszakban viszonylag könnyen fordítható szembe mindazzal, ami hagyományos és megszokott. A lányok nehezebben vállalkoznak az otthon elhagyására — ám, ha megteszik, nehezebben is lépnek rá a visszavezető útra. A szekták „újoncainak” zöme egyébként olyan önállósodás előtt álló tizenéves, akinek stabil a családi háttere: a szülők biztos egzisztenciával rendelkező, többnyire nagyon elfoglalt emberek. Megadnak mindent, legalábbis anyagiakban a gyereknek, már csak azért is, mert fiuk vagy kislányuk — egyke... Vannak tipikus élethelyzetek, amikor a fiatalok érzelmileg különösen kiszolgáltatottak különféle tanoknak és (tév)eszméknek. Ilyen például az iskolaváltás, a családon belüli komolyabb konfliktus vagy egy-egy mélyebb nyomot hagyó kudarc-élmény. A szekták által könnyen „túszul” ejthető gyerekek mindezen túl általában jó magaviseletűek, csöndesek, befelé fordulók és — magányosak. Igazi törődés híján egyedül érzik magukat félelmeikkel, szorongásaikkal, reményeikkel és terveikkel — s ha kétes, antiszociális eszmék követői nyújtanak feléjük kezet, azt is gyanútlanul megfogják. Dr. Kecsmár Ilona A nagyszülők titka Ha a szülők dolgoznak, elutaznak vagy szórakoznak, a gyermekeket rendszerint a nagyszülőknél adják le. Csakhogy a nagypapa és a nagymama — ahogyan ezt Konrad Sprai professzor vezetésével, egy berlini pszichológuscsoport megállapította — nem egyszerűen gyermekmegőrző, hanem a lehető legjobb pótmama. A nagyszülőknek sokkal nagyobb a türelmük a sokszor stressztől szorongatott szülőknél, legtöbbjüknél pedig kialakult az a bölcs humorérzék, amely átsegít a kritikus időszakokban lévő unokákkal való foglalkozás nehezén. A tudományos megállapítások szerint, s ezt támasztja alá a mindennapos tapasztalat, a nagyszülők tanultak saját hibáikból s nem akarják megismételni mindazokat a melléfogásokat, amelyeket szülőként elkövettek. Miközben sok apuka és anyuka elsősorban a nagyvonalúbb zsebpénzjuttatásokkal és drágább ajándékokkal próbálja kifejezésre juttatni érzéseit, a nagyszülők valóságos hatodik érzékkel közelednek unokáikhoz. Egy tizenöt éves lány szerelmi bánatán a legtöbb szülő már az elmondás közben felháborodik. Ám a nagymama végighallgatja a történetet. A nagypapa kellő nyugalommal fogadja az iskolai viszontagságokról szóló beszámolókat, s rendszerint nem csinál mindenből drámát. Ha ajándékról van szó, pontosan tudják mikor örül az unoka a kevésbé értékes, de igazán sóvárgott tárgynak. Engedékenyebbek-e a nagyszülők? Vajon nem ezen a módon „vásárolják” meg az unokák ragaszkodását? — e kényes kérdéseket is vizsgálták. A megkérdezett gyermekek válaszai között természetesen gyakran elhangzott, hogy a nagyszülőknél • lecsúszhatnak a lépcsőházi karfán, amit otthon nem tehetnek, vagy valamivel tovább nézhetik a televíziót. Nagyon fontos viszont egy hallgatólagos megegyezés: szülőnek és nagyszülőnek azonos elveket kell vallania, azonos gyakorlatot kell megvalósítania az alapvető nevelési kérdésekben! A kevésbé jelentős részletekben lehetnek, sőt legyenek eltérések! Végül: a nagyszülő ne legyen mártír, ellenkezőleg újra élheti, talán helyesebben az élményt, amit saját gyermekénél elmulasztott. S ez felettébb biztatóbb a mai szülők számára is, ha majd nagyszülők lesznek, ők is végigcsinálhatják. MEGHÍVÓ Az 1993. évi II. törvény alapján a hetesi „Vikár Béla” Szövetkezet részarány-földtulajdonosainak közgyűlését 1993. február 6-án (szombat) 9 órára, a Földkiadó Bizottság megválasztása céljából összehívom. Helye; Hetes, Kultúrház (201251) Csombárd, Hetes községek körjegyzője I l l I I I Legyen öröm az ismeret NYELVTANULÁS PÓLYÁSKORTÓL Szokatlan kísérletbe kezdtek Ausztráliában: egy egykori német professzor Reg St. Leonban megnyitotta annak a világon egyedülálló óvodának a kapuit, ahol a „nebulók” az anyanyelvükön kívül egyidejűleg egy második nyelvvel is ismerkednek. Ebbe az óvodába már hathetes gyermekeket is fogadnak, a felső korhatár pedig öt év. Feszes munkaprogram szerint összesen hat nyelvvel foglalkoznak az intézményben: német, spanyol, francia, olasz, japán és kínai. Minden oktató a saját anyanyelvét oktatja. A gyerekeket hároméves korukig hattagú csoportokba osztják, ahol a tanítóval a választott második nyelven kommunikálnak. A 4. életévükbe lépett gyerekeket már az idegen nyelvű írásra és olvasásra is tanítják, valamint megismertetik velük a számtani és a földrajzi alapfogalmakat is. Emellett a tanulók egy hangszerrel is megismerkednek. Alapvető elv, hogy az oktatás az erőszak legkisebb alkalmazása nélkül foljék. — Mindennek az örömszerzés stádiumában kell maradnia — vallja az óvoda szülőatyja —, feltétlenül figyelni kell arra, hogy nehogy bármi is a gyerekek kötelességévé váljék. Az általam használt módszerekből hiányzik a versengés legparányibb formája is. Nálunk a kényszer legenyhébb válfajával sem lehet találkozni. Az angliai Cambridge egyetem felmérése bizonyítja: azok a gyerekek, akik két nyelven is képesek kifejezni gondolataikat, későbbi tanulmányaik, életük során sokkal sikeresebbek, könnyebben boldogulnak. Az apróságok kezdetben mindkét nyelvi kultúrában otthon érzik magukat. Az elején ugyan még összekeverik a két nyelvet, csak a későbbiek során tudják elválasztani a két jelrendszert egymástól. — Otthon most angolul beszélek — mondja a hatéves Sarah, aki kétéves korától tanul második nyelvet — itt pedig az oktatómmal kínaiul társalgunk. A módszer sikerére jellemző, hogy magas a túljelentkezés. Sokszor már a gyerek születése előtt beiratkoznak a szülők a nem csekély, 12 ezer francia frankos éves tandíj ellenére. Nemrég Sydney külvárosában, Redfernben nyílt meg az iskola második telepe. (ABC Europress) Karika és úszás Pályáztak — nyertek Az egészséges életre való nevelést nem lehet elég korán kezdeni. Kaposvár óvodáiban örvendetes módon fontos helye van ennek a programnak. Á gyermekek természetes mozgásigényét gondosan megtervezve, szakszerűen elégítik ki. A szülők igénye, az óvónők kezdeményezése harmonikusan egybeesett, így több óvodában előre megtervezett „menetrend” szerint ismerkednek a gyerekek a vízzel, az úszással és a játékos tornával. A programhoz a feltételek megteremtése nem könnyű, sok pénzt igényel, ám mint több óvoda (Madár u., Petőfi u., Temesvár u., Búzavirág u.) példája bizonyítja: megoldható ez is. A Nemzeti Ifjúsági és Szabadidősport, az Egészséges Életmódért Alapítványnál pályáztak és pénzt nyertek. Nem mellékes az sem, hogy céljaik megvalósításához a kaposvár önkormányzat is támogatási adott.
