Somogyi Hírlap, 1993. február (4. évfolyam, 26-49. szám)

1993-02-03 / 28. szám

12 SOMOGYI HÍRLAP — GYEREKEINK VILÁGA 1993. február 3., szerda Támogatás a Jövőnkért Alapítványnak A megyei közgyűlés a ki­sebbségi és vallásügyi bi­zottság javaslata alapján öt­venezer forinttal támogatja a Jövőnkért Alapítványt. Az alapítvány célja, hogy a ka­posvári Nagyboldogasszony Római Katolikus Gimnázi­umban tanuló diákoknak személyiségfejlesztő, tehet­séggondozó foglalkozásokat szervezhessenek és segít­hessék a nehéz anyagi kö­rülmények között élő tanulókat. Hozzájárulás gyermek­üdültetéshez A somogyi gyerekek üdü­lési térítési díjának egy ré­szét átvállalta a megyei ön- kormányzat a térségi fejlesz­tési program keretében. A fonyódligeti és a törökkop- pányi táborban üdülő gyere­kek nyaralásához 1991-ben kilenc és fél millió, 1992-ben több mint kilencmillió-hat­százezer forinttal járultak hozzá. A tehetség titka A közelmúltban nemzet­közi genetikus konferenciát rendeztek Londonban a sok évszázados vitatott kérdés­ről: az öröklés vagy a neve­lés a fontosabb az intelli­genciában, az érvényesü­lésben. A világ tudósainak, kutatóinak ezúttal sem sike­rült eldönteni a kérdést; a végső következtetés most is az lett, mindkettőnek sze­repe van a felnövekvő nem­zedék sikerében. Sátortábor Nágocson Harmincöt-negyven sze­mélyes sátortábor kialakítá­sát tervezik Nágocson a halmozottan sérült és hátrá­nyos helyzetű gyermekek és fiatalok üdültetésének szer­vezésére. A táborhely kiala­kítása érdekében Tábor névvel alapítványt tettek Nágocson, ezzel kívánják pályázati úton megteremteni az üdültetés anyagi hátterét. A megyei közgyűlés a Tábor Alapítványhoz huszonötezer forinttal járult hozzá. Jótékonysági bál A dagantos gyermekek gyógyításának segítésére a múlt hét végén jótékonysági bált rendeztek Békéscsa­bán. Az alapítvány eddig három agydaganatos gyer­mek sikeres műtétjéhez já­rult hozzá; az egyiket Nürn- bergben, a másikat Zürich­ben végezték, a közelmúlt­ban pedig Szegeden műtöt­ték meg egy bánsági gyer­meket. Első a biztonság Bili Clinton Amerika új el­nöke választási hadjárata idején a nyilvános iskolák mellett szállt síkra. Most, vá­lasztási sikere után, a tizen­két éves kislányát, Chelsea Clintont mégis Washington legelőbb, legdrágább ma­gániskolájába íratta be. A döntés nem a nyilvános isko­lák ellen szól — vallják a szülők, hanem Chelsea szel­lemi és fizikai biztonsága ér­dekében. ELSŐ LETT A PÁLYÁZATON Jutalomút a Safari parkba A barna hajú, madártestű kislány nehezen akarta elhinni: első lett azon a nemzetközi pályázaton, amelyet a Bécs mel­letti Safari park hirdetett meg. Negyedikes húgától kapott kedvet a rajzoláshoz-festéshez. Ezért iratkozott be Czóbel Gáborné rajzszakkörébe. (Fotó: Kovács Tibor) „Gyerektúszok” a szektákban A jelenség több mint elgondolkoztató: mind eredménye­sebben működnek olyan — antiszociális eszményeket, hit­elveket valló — szekták, korábban nálunk Ismeretlen kö­zösségek, amelyek zömmel gyerekekből toborozzák köve­tőiket. S a gyerekek hátat fordítanak szülői háznak, testvé­reknek, iskolának, barátoknak, egész korábbi életüknek, hogy szektatagokként keressék helyüket a világban. Ivancsik Éva a kaposvári Berzsenyi Dániel Általános Is­kola hetedikese. A pályázatról így beszél: — Ez egy úgynevezett szü- linapi pályázat volt. A bekül­dött képeknek azt kellett su- gallniuk: az állatok is szaba­don szeretnek élni.. Én szere­tem a természetet, az állat- és növényvilágot, így nem volt nehéz témát keresnem. Fes­tettem egy madarat, ami a nap felé repül. Igaz, nem tiszta le­vegőben. De hát ilyen van... Miközben Éva magyaráz, látom rajta: jobb lenne, ha meg is tudná mutatni babért hozó festményét. Ez azonban még nem került haza. Ván­dorkiállításon mutatják be az alkotásokat. — Jobban szeretek rajzolni, mint festeni, mert így köny- nyebb egyértelműen kifejezni magam. Á vízfestékkel ritkán „jön” csak ki, amit az ember szeretne — jegyzi meg, s hoz­záteszi: a pályázatra küldött képen — úgy látszik — min­den a helyén volt. Első kritikusa Czóbel Gá­borné tanárnő. Mirzsi néni — mindenki így hívja — látja le­gelőször a tervet, s közösen vitatják meg, mely technika lenne a legmegfelelőbb a té­mához. így történt ez most is. Elkezdődött a munka — az is­kolában és otthon is —, majd az utolsó „simítások” jöttek, s Éva művét mindenki megcso­dálta. Nagy volt az öröm a családban is, amikor megér­kezett a levél, hogy több ezer alkotás közül az ő munkája kapta az első díjat. — A legjobb rajzokból ké­peslap is készül — adja tud­tomra a diáklány. — Lesz egy tévés szereplés is, kapunk egy kis ajándékot, s a tavasz- szal egy safaris kiránduláson is részt vehetek. Most A Nap és mi című pá­lyázatra készül. Ezúttal fekete kartonon „mesélte" el, mit je­lentenek jótékony sugarai a Föld élővilágának. Lehet, hogy ez a kép is ba­bért hoz majd? Lőrincz Sándor Érthető és jogos az érintett családok félelme: a különös próféciák bűvkörébe vont fiúk és lányok jellemének, fejlő­désének, jövendő sorsának alakulása kétes és bizonyta­lan, s az esetek nagy részé­ben a szülők azt sem tudják: hova, merre vezet majd gyermekük életútja. E kínzó kérdésekre megnyugtató vá­laszt, sajnos, nemigen lehet adni. Arra azonban már van­nak tapasztalatok, hogy el­sősorban milyen fiatalok ke­rülhetnek a fanatizmus háló­jába. A leginkább „fenyege­tett” korosztály a 13-18 éve­seké — bár a korhatárt ille­tően természetesen sem alul, sem felül nincs éles válasz­tóvonal. Az évek számától ugyanis bizonyos mértékig független tényező, hogy ki milyen mértékben befolyá­solható. Figyelmeztető tapasztalat az is, hogy a családi körből elragadott fiatalok többsége fiú, aki a testi-szellemi érés sok érzelmi szélsőséggel is együttjáró szakaszában van, s e labilis korszakban vi­szonylag könnyen fordítható szembe mindazzal, ami ha­gyományos és megszokott. A lányok nehezebben vállal­koznak az otthon elhagyá­sára — ám, ha megteszik, nehezebben is lépnek rá a visszavezető útra. A szekták „újoncainak” zöme egyébként olyan önál­lósodás előtt álló tizenéves, akinek stabil a családi hát­tere: a szülők biztos egzisz­tenciával rendelkező, több­nyire nagyon elfoglalt embe­rek. Megadnak mindent, le­galábbis anyagiakban a gye­reknek, már csak azért is, mert fiuk vagy kislányuk — egyke... Vannak tipikus élet­helyzetek, amikor a fiatalok érzelmileg különösen kiszol­gáltatottak különféle tanok­nak és (tév)eszméknek. Ilyen például az iskolaváltás, a családon belüli komolyabb konfliktus vagy egy-egy mé­lyebb nyomot hagyó ku­darc-élmény. A szekták által könnyen „túszul” ejthető gyerekek mindezen túl általában jó magaviseletűek, csöndesek, befelé fordulók és — magá­nyosak. Igazi törődés híján egyedül érzik magukat félel­meikkel, szorongásaikkal, reményeikkel és terveikkel — s ha kétes, antiszociális eszmék követői nyújtanak feléjük kezet, azt is gyanútla­nul megfogják. Dr. Kecsmár Ilona A nagyszülők titka Ha a szülők dolgoznak, el­utaznak vagy szórakoznak, a gyermekeket rendszerint a nagyszülőknél adják le. Csak­hogy a nagypapa és a nagy­mama — ahogyan ezt Konrad Sprai professzor vezetésével, egy berlini pszichológuscso­port megállapította — nem egyszerűen gyermekmegőrző, hanem a lehető legjobb pót­mama. A nagyszülőknek sokkal nagyobb a türelmük a sokszor stressztől szorongatott szü­lőknél, legtöbbjüknél pedig ki­alakult az a bölcs humorérzék, amely átsegít a kritikus idő­szakokban lévő unokákkal való foglalkozás nehezén. A tudományos megállapítá­sok szerint, s ezt támasztja alá a mindennapos tapasztalat, a nagyszülők tanultak saját hi­báikból s nem akarják megis­mételni mindazokat a melléfo­gásokat, amelyeket szülőként elkövettek. Miközben sok apuka és anyuka elsősorban a nagyvonalúbb zsebpénzjutta­tásokkal és drágább ajándé­kokkal próbálja kifejezésre jut­tatni érzéseit, a nagyszülők valóságos hatodik érzékkel közelednek unokáikhoz. Egy tizenöt éves lány szerelmi bá­natán a legtöbb szülő már az elmondás közben felháboro­dik. Ám a nagymama végig­hallgatja a történetet. A nagy­papa kellő nyugalommal fo­gadja az iskolai viszontagsá­gokról szóló beszámolókat, s rendszerint nem csinál min­denből drámát. Ha ajándékról van szó, pontosan tudják mi­kor örül az unoka a kevésbé értékes, de igazán sóvárgott tárgynak. Engedékenyebbek-e a nagyszülők? Vajon nem ezen a módon „vásárolják” meg az unokák ragaszkodását? — e kényes kérdéseket is vizsgál­ták. A megkérdezett gyerme­kek válaszai között természe­tesen gyakran elhangzott, hogy a nagyszülőknél • le­csúszhatnak a lépcsőházi kar­fán, amit otthon nem tehetnek, vagy valamivel tovább nézhe­tik a televíziót. Nagyon fontos viszont egy hallgatólagos megegyezés: szülőnek és nagyszülőnek azonos elveket kell vallania, azonos gyakorla­tot kell megvalósítania az alapvető nevelési kérdések­ben! A kevésbé jelentős rész­letekben lehetnek, sőt legye­nek eltérések! Végül: a nagyszülő ne le­gyen mártír, ellenkezőleg újra élheti, talán helyesebben az élményt, amit saját gyerme­kénél elmulasztott. S ez felet­tébb biztatóbb a mai szülők számára is, ha majd nagyszü­lők lesznek, ők is végigcsinál­hatják. MEGHÍVÓ Az 1993. évi II. törvény alapján a hetesi „Vikár Béla” Szövetkezet részarány-földtulajdonosainak közgyűlését 1993. február 6-án (szombat) 9 órára, a Földkiadó Bizottság megválasztása céljából összehívom. Helye; Hetes, Kultúrház (201251) Csombárd, Hetes községek körjegyzője I l l I I I Legyen öröm az ismeret NYELVTANULÁS PÓLYÁSKORTÓL Szokatlan kísérletbe kezd­tek Ausztráliában: egy egy­kori német professzor Reg St. Leonban megnyitotta annak a világon egyedülálló óvodának a kapuit, ahol a „nebulók” az anyanyelvükön kívül egyide­jűleg egy második nyelvvel is ismerkednek. Ebbe az óvodába már hathe­tes gyermekeket is fogadnak, a felső korhatár pedig öt év. Fe­szes munkaprogram szerint összesen hat nyelvvel foglal­koznak az intézményben: né­met, spanyol, francia, olasz, ja­pán és kínai. Minden oktató a saját anyanyelvét oktatja. A gyerekeket hároméves ko­rukig hattagú csoportokba oszt­ják, ahol a tanítóval a választott második nyelven kommunikál­nak. A 4. életévükbe lépett gye­rekeket már az idegen nyelvű írásra és olvasásra is tanítják, valamint megismertetik velük a számtani és a földrajzi alapfo­galmakat is. Emellett a tanulók egy hangszerrel is megismer­kednek. Alapvető elv, hogy az oktatás az erőszak legkisebb al­kalmazása nélkül foljék. — Mindennek az örömszer­zés stádiumában kell maradnia — vallja az óvoda szülőatyja —, feltétlenül figyelni kell arra, hogy nehogy bármi is a gyerekek kö­telességévé váljék. Az általam használt módszerekből hiányzik a versengés legparányibb for­mája is. Nálunk a kényszer le­genyhébb válfajával sem lehet találkozni. Az angliai Cambridge egyetem felmérése bizonyítja: azok a gyerekek, akik két nyel­ven is képesek kifejezni gondo­lataikat, későbbi tanulmányaik, életük során sokkal sikereseb­bek, könnyebben boldogulnak. Az apróságok kezdetben mindkét nyelvi kultúrában otthon érzik magukat. Az elején ugyan még összekeverik a két nyelvet, csak a későbbiek során tudják elválasztani a két jelrendszert egymástól. — Otthon most angolul beszé­lek — mondja a hatéves Sarah, aki kétéves korától tanul máso­dik nyelvet — itt pedig az okta­tómmal kínaiul társalgunk. A módszer sikerére jellemző, hogy magas a túljelentkezés. Sokszor már a gyerek születése előtt beiratkoznak a szülők a nem csekély, 12 ezer francia frankos éves tandíj ellenére. Nemrég Sydney külvárosá­ban, Redfernben nyílt meg az iskola második telepe. (ABC Europress) Karika és úszás Pályáztak — nyertek Az egészséges életre való nevelést nem lehet elég korán kezdeni. Kaposvár óvodáiban örvendetes módon fontos he­lye van ennek a programnak. Á gyermekek természetes mozgásigényét gondosan megtervezve, szakszerűen elégítik ki. A szülők igénye, az óvónők kezdeményezése harmoniku­san egybeesett, így több óvo­dában előre megtervezett „menetrend” szerint ismer­kednek a gyerekek a vízzel, az úszással és a játékos tor­nával. A programhoz a feltételek megteremtése nem könnyű, sok pénzt igényel, ám mint több óvoda (Madár u., Petőfi u., Temesvár u., Búzavirág u.) példája bizonyítja: megold­ható ez is. A Nemzeti Ifjúsági és Sza­badidősport, az Egészséges Életmódért Alapítványnál pá­lyáztak és pénzt nyertek. Nem mellékes az sem, hogy céljaik megvalósításához a kaposvár önkormányzat is támogatási adott.

Next

/
Oldalképek
Tartalom