Somogyi Hírlap, 1993. február (4. évfolyam, 26-49. szám)
1993-02-26 / 48. szám
1993. február 26., péntek SOMOGYI HÍRLAP — SOMOGYI TÁJAK 5 Jutalom pedagógusoknak A Művelődési Minisztérium barcsi pedagógusokat tüntetett ki munkájuk elismeréseképpen. Szabó Istvánná és Beck János az oktatásügy területén végzett több évtizedes kimagasló tevékenységéért kapott jutalmat. A kitüntetéseket Feigli Ferenc polgármester adta át. / Épül a telefon- hálózat Barcson Megkezdődött Barcson az önerős telefonhálózat építése. A kivitelező Quintel kft áprilisra befejezi a munkálatokat. A próbaüzemre várhatóan májusban kerül sor. Földkiadó bizottság hét községért A gyékényesi termelőszövetkezet területén is megalakult a földkiadó bizottság. A 17 tagú testület hét község — Gyékényes, Zákány, Őrtilos, Porrog, Porrogszentkirály, Porrogszentpál és Somogy- bükkösd — részarány-tulajdonosainak illetve 6800 hektár szántónak a sorsáról hivatott dönteni. A döntés nem lesz könnyű, mert nagyon kevesen kívánnak kiválni és egyénileg vagy csoportosan gazdálkodni. Ki mit tud? barcsiaknak Nagyatádon A Ki mit tud ? vetélkedő-sorozat területi bemutatóját szombaton tartják Nagyatádon a művelődési házban. Ezen a körzeti bemutatón vesznek r.észt Barcs és környékének fiataljai is. A rendezvény szervezői a műsorok után farsangi bált rendeznek a résztvevők és a nézők számára. Nem lesz gáz Heresznyén Heresznyén várhatóan nem tudják megvalósítani a gázvezeték-építési terveket. Az ok elsősorban az, hogy a gerincvezeték kiépítése túlságosan nagy terhet róna a családokra. A több mint ötvenezer forintos költséget nem tudják a lakosok kifizetni. Lesz a faluban viszont parabolaantenna-rendszer.A felméréskor kiderült a falu több mint 80 százaléka szeretné a műholdas programokat fogni, így várhatóan még az év első felében kiépítik a rendszert. Jól dolgozik a közmunkabrigád Csurgón összesen 63 közhasznú munkás dolgozik. A brigád legfontosabb feladata a város egész területén a kommunális feladatok elvégzése, valamint az önkormányzati bérlakások felújítása, javítása. A javuló munkafegyelem és a szakmunkások arányának növekedése következtében egyre jobb minőségben végzik el a rájuk kirótt feladatokat. Négy plusz egy község egymásért TURISTASZÁLLÓT ALAKÍTANAK KI Megállapodás az iskola támogatásáról Porrog, Porrogszentpál, Porrogszentkirály és Somogy- bükkösd. Négy kis falu egy körjegyzőség. Négy kis falu, egy óvoda, egy alsó tagozatos iskola, egy háziorvosi szolgálat. Ennyi. De ez közös, közösen is kell tehát fenntartani. Ahhoz azonban, hogy a falubeli gyerekek felső tagozatos iskolások is lehessenek, már egy ötödik települést is be kell vonni. Ez Gyékényes. Hétfőn e községek első emberei gyűltek össze a por- rogi körjegyzőségen, hogy megegyezzenek: ki kinek mennyi intézményfenntartási hozzájárulást fizet. Mindenkinek szüksége van a másikra, így nem alakult ki vita. Az óvoda Porrogon található, s a négy falu tud egyetlen csoportot megtölteni. Huszonhárom ovis van összesen. A fenntartás és az idei tetőfelújítás 3,7 millióba kerül, ezt — az állami támogatási részen felül — közösen fizetik, mégpedig a lakosság arányában a megállapodás szerint. Az iskola helyzete már bonyolultabb. Tizenkilenc gyerek jár át Gyékényesre, ahol velük együtt sem emelkedik az osztályonItt lesz az új iskola kénti átlaglétszám 13 fölé. Ez bizony nagyon kevés, a normatív támogatás úgyszintén, de a fenntartás ugyanannyiba kerül. Ezért aztán úgy egyeztek meg, hogy a községi ön- kormányzatok a normatíván felül 21 ezer forinttal járulnak hozzá a költségekhez gyermekenként. 21 plusz 41 még mindig csak 62 ezer, szemben a 100 ezer forintos költséggel. Ugyancsak vita nélkül egyezett meg a négy polgármester az orvosi szolgáltatás illetve a szociális étkeztetés finanszírozásáról. Megújul a bükkös di kastély A 154 lelket számláló So- mogybükkösd — akárcsak a többi, hasonló nagyságú kis falu — jogai büszke arra, hogy jól élt a visszakapott önállósággal, az eltelt két év alatt többet tett, mint addig negyven év alatt. Horváth Gézáné polgármesterasszony büszkén sorolta az elmúlt év alatt végzett munkákat. Olyanokat, amelyek már évek, évtizedek óta várattak magukra. — A legfontosabb annak az útnak a megépítése volt, amely a két falurészt köti ösz- sze. Alsó- és Felsőbükkösd közt 900 méter hosszú földút húzódott. Sárosán szinte járhatatlan volt. Hosszú évek óta kértük a volt közös tanácsot, hogy oldja meg a falu e nagy gondját, de nem sikerült elérnünk. Természetesen, ahogy lehetőségünk nyílt rá, azonnal megcsináltattuk. Tavaly készült el kétmillió forintért, de megérte. Természetesen sok, szintén égető problémát oldottak meg abból a kevés pénzből, amely- lyel végre önállóan gazdálkodhattak. Elkészült egy másik 150 méteres útszakasz a buszfordulóval együtt, a temetőbe illetve a felújított ravatalozóba szükséges berendezéseket is megvásárolták. Vettek egy kistraktort. Az önkormányzat egyetlen alkalmazottja ezzel gondozza a közterületeket egy közhasznú munkás segítségével. Ami egyébként igen látványos, mert Somogybükkösdön a kastély környéke igen szép, csakúgy, mint a kastély. Ezt szeretnék az idén felújítani. — Ez lesz a legnagyobb munka az önállóságunk történetében. Majd négymillió forintot áldozunk erre a célra. A kastélyépületben van a kultúrtermünk, a könyvtár, az orvosi rendelő és az önkormányzat hivatala. Ezt szeretnénk felújítani. Céltámogatást veszünk igénybe, és 2 millió forintot pedig saját erőnkből állunk. A tavalyi költségvetésből tettünk félre pénzt erre. Terveink szerint a már említetteken kívül a kastélyban helyet kapna egy turistaszállás is. Ezzel talán megindulhatna az idegenforgalom a környékre. Ez hasznára válhatna a községeknek. Az idei „nagy tervek” közt szerepel vastalanító beépítése a Porrogszentpállal közös törpevízmű-hálózatba. Ez azonban támogatás nélkül nem megy, a majd 4 milliós költséget a két önkormányzat nem tudja fedezni. Már tavaly is benyújtottak pályázatot, ám akkor elvetették, de ahogy a polgármesterasszony mondta: nem adják fel, addig pályáznak, amíg nem sikerül. — Szeretnénk, ha egy kicsit megfiatalodna a községünk. Adunk építési kölcsönt kamatmentesen, olcsó telket, támogatást. Csakhát munkahelyről mi nem gondoskodhatunk, nélküle pedig nehéz letelepedésre buzdítani a fiatalokat. Hét munkanélküli van a faluban. A munkaképes lakosság arányát nézve nem kevés. Sajnos, ez nem rajtunk múlik. V. O. Negyvenhárom év a katedrán Dráva-krimi Telt ház a barcsi fogdában Kitüntetett nagyatádi rendőrök A nagyatádi rendőrkapitányság járőrei a város központjában levő parkolóban igazoltatták Szegedi György barcsi lakost, aki autójában egy színes tévét szállított. Ez ugyan természetesen nem tilos, figyelmüket „csupán” az a tény keltette föl, hogy éjszaka volt, ebben az időpontban pedig elég ritkán szállítgatunk tévéket. A járőrök feljegyezték Szegedi adatait a személyigazolványa alapján. Egy óra múlva Szegedi Györgyhöz még három férfi csatlakozott, őket szintén igazoltatták a rendőrök. Igazolványuk nem lévén, hamis adatokat diktáltak, ám a járőrök később a jelentésükben pontos személyleírást adtak róluk, s értesítették a barcsi kapitányság ügyeletét. Másnap reggel érkezett a jelzés a barcsi rendőrségre, hogy február 18-ra virradó éjszaka a komiósdi öregek napközi otthonába betörtek és elvittek egy színes tévét és egy rádiósmagnót. A nagyatádi rendőrök pontos intézkedése alapján a barcsiak megkezdték a nyomozást. Mind Szegedi Györgyöt, mind pedig — a szintén barcsi — tettestársait: Svéger Bélát, Orsós Imrét és Balogh Kálmánt elfogták. A televíziót és a rádiósmagnót — ezeket közben előbbi tartozásaik fejében továbbadták — lefoglalták. A négy gyanúsítottból hármat a bíróság előzetes letartóztatásba helyezett, mivel alaposan gyanúsíthatok további bűncselekmények elkövetésével is. Dr. Kiss Elemér barcsi rendőrkapitány Fehér Gábor főtörzsőrmesternek és Tóth József őrmesternek, a két nagyatádi járőrnek jutalmat adott át. Hál'istennek rájár a rúd a betörőkre — legalábbis Barcs környékén. Ugyanis azokat az elkövetőket is elfogták, akik nemrégiben betörtek a Tom és Jerry nevű strand melletti büfébe és a vasúti utasellátóba. Mindkét helyről ital- és dohányárut, valamint édességeket vittek el, a Tom és Jerryben pedig távozásukkor még a vízcsapokat is kinyitották. Az elkövetők: Orsós János és Orsós Imre előzetes letartóztatásban vannak, mivel alaposan gyanúsíthatok a betöréses lopások elkövetésével. (Tamási) 1929-et írtak, amikor Kőszegről egy fiatal friss diplomás tanítónő, Antal Terézia, megérkezett az akkori pusztára, Somogytarnócára. Pontosabban a kastélyba házitanítónak, gróf Széchenyi Frigyes családjához. — Nyolc gyermek volt — mesélte Teri néni, mégpedig úgy, mintha tegnap történt volna. — A két legkisebbet tanítottam, itt töltöttem el kilenc esztendőt. Akkoriban uradalmi birtok volt, ezért az itt élők állattenyésztéssel foglalkoztak, főleg juhászattal. A pusztán többgyermekes családok éltek, a 102 gyermekre mindössze egy tanító jutott. Ekkor megszervezték a második tanítói állást. Először Álltam és várakoztam a barcsi autóbusz-pályaudvaron. Mintegy fél méterre tőlem, mellém állt egy 40 év körüli, gyűrött arcú fiatalember. Mindjárt beszélni kezdett. Pusztán lakik, hetenként, olykor kéthetenként jár csak haza. Nincs pénze meg munkája sem, bent kosztol a szegények konyháján. — Nem látszik meg magán! — céloztam a kilóira. Elmosolyodott. — Nézze, azt mondják a falusiak, hogy a fiatalok lusták, mert elhajítják a kapát, s mena felső tagozatot okította, majd később a kicsinyeket. 1938-72-ig, nyugdíjba vonulásáig a somogytarnócai általános iskolában élte mindennapjait. — A gyerekek között eltöltött időszak bizonyult számomra a legnagyszerűbb iskolának. 1929-93 között számos kitüntetést kapott. Nem szívesen beszél ezekről, mert nem szeret dicsekedni. Emberi lelket gazdagító, fáradtságot nem ismerő igazi tevékeny munkáját 1955-ben az oktatásügy kiváló dolgozója lett, 1992-ben Barcs Városáért elismerő kitüntetés vehetett át kimagasló karitatív tevékenységéért. nek a városba. Panaszkodott volna tovább, amikor megérkezett egy feltehetően rég nem látott, jó ötvenes, deresedő cimbora. — Szevasz, öregem! Már ezer éve nem láttalak, hogy vagy?, — Úgy, mint te! — felelte kissé szomorkásán. Aztán beszélgetésbe elegyedtek, az élet nehézségeiről siránkoztak. Majd miután jól kibeszélték magukat, bizonyára kiszáradhattak mindketten, mert inni szerettek volna. — Szabad perceimet is mindig az ifjúságra áldoztam. Nappal tanítottam, este színdarabokat adtunk elő. Nemzedékek egész sorát neveltem: mai dédmamákat, nagypapákat... A népemmel együtt voltam jó és rossz napokon. Átéltem a szegénységet és „Kistarnóca” virágzását. Teri néni nyugdíjas éveit sem tölti tétlenül, 1983-ban megszervezte a helyi asz- szonykórust. A falu lelke volt, ragaszkodását Somogytarnó- cához, soha nem tagadta. Persze ez nem véletlen és nem csoda. Életműve kész alkotás. Lámpás volt, sok embernek világított és világít még most is 85 évesen! Gamos Adrienn — Gyere, igyunk egy sört! — invitálta az egyik a másikat. — Menjél csak, én meg kint megvárlak. Már indult is a „sörivászatra” a deresedő férfi, amikor hirtelen megállt az ajtóban, odaszólt a másiknak: — Fizess nekem, mert nincs pénzem. — Hát ez az! Mibu szegény? — kérdezett vissza, az ott állók nagy-nagy elképedésére. Sörre már nem, kenyérre még nem futja. G. A. CIMBORASIRÁM
