Somogyi Hírlap, 1993. február (4. évfolyam, 26-49. szám)
1993-02-03 / 28. szám
1993. február 3., szerda SOMOGYI HÍRLAP — ALPOK-ADRIA MAGAZIN 9 Idén novemberben lesz 15 éve, hogy Velencében két olasz és három osztrák tartomány, valamint Horvátország és Szlovénia létrehozta az Alpok-Adria Munkaközösséget. A tagok száma azóta tizennyolcra emelkedett és a Munkaközösség összterülete 284 400 négyzetkilométerre nőtt. 38,5 millió állampolgárt képvisel a Közösség, mely bizonyos értelemben az egységesülő Európa kicsinyített modelljének is tekinthető. Az idei évtől Somogy megye viseli az elnöki tisztet. Az Alpok-Adria Munkaközösség ma már Baranya, Győr-Moson-Sopron, Somogy, Vas és Zala megyék életének szerves részét jelentik. Mai összeállításunk az Alpok-Adria Munkaközösség nemzetközi televíziós magazinja alapján készült, melyet hazánkban a Pécsi Körzeti Stúdió sugároz, immár havonta kétszer. Szerzőnk: Giuglio Martini (RAI Milánp), Maria Serena Tait (RAI Treto), Tito Mallgauerre (TV Lugáno), Arnulf Rasch (ORF Karintia), Branko Lentié (Horvát Televízió). Rovatszerkesztő: Békés Sándor. A gyógyulás faluja V onat-karrier A hegyek között, az eldugott völgyben — melyet kettészel az olasz-svájci határ — gyakran láthatóak elhagyott házcsoportok. Ősi falvak ezek, amelyeket lassan benő az erdő. Ezek az ősi épületek a túlélésért folytatott küzdelem századairól tanúskodnak ezen a földön, ahol a természet nem osztotta bőkezűen kincseit. Megélni csupán az embert próbáló földművelésből lehetett. így aztán, aki tehette el is vándorolt a városokba, vagy gazdagabb országokba. A völgyben csak a romok maradtak, egészen 20 évvel ez- előttig. Egy svájci alapítványnak eszébe jutott ugyanis, hogy ezeken a mindentől távol eső helyeken terápiás központokat lehetne létrehozni beilleszkedési zavarokkal küzdő fiatalok számára. A gondolatot tett követte, hisz az utóbbi időben egyre több az olyan kábítószerélvező, aki szeretne drogfüggőségétől megszabadulni. A terápia egyszerű, de hatásos. Felajánlják a fiataloknak, hogy részt vehtnek a falu helyreállításában. Éreztetik velük, hogy szükség van rájuk. Megszerveztetik velük a mezőgazdaságot, a kertészkedést, mert minden ilyen közösség önellátó. De a fő feladatuk az, hogy a falu házait helyreállítják! Hosszú évek munkájával az első elhagyott hegyi falu már szinte teljes mértékben újjászületett. Pedig nem kis erőfeszítésbe tellett, amíg újjáépítették a régi parasztházak gránitfalait, és a súlyos sziklatetőket, melyek a falusi építészet igazi remekei! Olyan munka ez, amely visszaadja a fiataloknak az önmaguk erejébe vetett hitet, és ugyanakkor felbecsülhetetlen értékeket ment meg. Ezekben a völgyekben minden kis településnek meg volt a maga kis kápolnája, sőt néha igazi temploma is, a jellegzetes római harangtoronnyal. A „Gyógyulás falujának” is meg volt a maga temploma, ám a fiatalok azt is elárvultán, félig romokban találták. A növényzet teljesen beborította. A falu értékmentő fiataljait támogató alapítvány, egy svájci bank segítségével, a templom restaurálását is elvégeztette. A munkálatok nemrég befejeződtek, és a templomot a napokban átadták a közönségnek. A falunak tehát ma már nemcsak házai, kertjei vannak, de van, újra van, temploma is, lelki központja, és mindez azoknak a fiataloknak köszönhető, akik idejöttek, hogy elfelejtsék a múltjukat és megtalálják a békét önmagukkal. Közel ezer ember ünnepelte a közelmúltban Varennaban, a Como-tó partján a lecco-bella- noi vasútvonal századik születésnapját. A mozdonyok, vasúti kocsik és modellek igazi parádéja volt ez. Amikor 100 évvel ezelőtt a vasútvonal megépítése mellett döntöttek, még erősek voltak a „gőzpártiak” hadállásai. De a „villanypártiaknak” is voltak már érvei, hisz a közeli Svájcban már eredményesen dolgoztak a villanymozdonyok. Ez a pálya tele van erősen emelkedő szakaszokkal, alagutakkal — így végülis a villanypártiak győztek, mert az új technika nagyobb erő kifejtésére volt képes. A vasútátépítők megállás nélkül dolgoztak és igazán megfeszített munkát végeztek, az új vasútvonal ugyanis hosz- szú kilométereken keresztül alagutakban halad. Mérnökileg tökéletes lett a mű, mely ugyanakkor az utasok számára is élményt jelent. Az első villanymozdonyokat — melyek gyakran makacskod- tak, mint az öszvérek — ma már csak az emlékezet őrzi. A villanyvontatású vonatok — a kezdeti nehézségek ellenére — hamar kiszorították a Lario-n közelkedő csónakokat, fát és követ szállító vitorlásokat, sőt még azokat a gőzhajókat is, melyek nem sokkal a vasút megépülte előtt jelentek meg az itteni vizeken. A lombardiai utazóknak nem kellett többé vízreszállniuk. A nehézkes kompok sorsa megpecsételődött. Vonaton utazni — sikk lett. Aki vonatra szállt, büszkén tette azt. A Como-tó keleti partja mentén húzódó Lecco-Colico-i vasútvonal párhuzamosan halad az osztrákok által kijelölt régi katonai úttal, és oly gyorsan fejlődött, hogy rövid idő alatt a világ első, teljes egészében villamosított vasútvonala lett. Ez a vasútvonal szerencsésnek is nevezhető. Igaz, 1915-ben földcsuszamlás történt, ezt leszámítva azonban minden úgy ment, mint a karikacsapás. Ez a vonal rengeteg embert és rengeteg árut szállított megnyitása óta. A turisták is kedvelték mindig, működését tehát siker koronázta. A lombardiai magánvállalkozók hozták létre annak idején, majd állami ellenőrzés alá került, és ma ismét napirenden van a privatizálása. Ez az immár 100 éves vasút mindenkire hatással van. Tipikus mozdonyaival, kocsijaival megihlette a modellezőket. A lecco-bellanoi vasútvonal a 100. születésnapján is vonzó volt és fiatal. Karintia őslovai A nórikusok hidegvérű lovak. Nyugodt temperamentumuk és atletikus testfelépítésük miatt kiválóan alkalmasak vontatásra, vagy nehéz terhek cipelésére. A hidegvérű fajok csoportjában a nórikusok mégis inkább a könnyedebb, mozgékonyabb típust testesítik meg. Ez a lófaj Nórikum, római provinciáról kapta a nevét, mely a mai osztrák szövetségi tartományok közül Karintiát, Salzburgot és Felső-Ausztria egyes részeit foglalta magába. Egy római dombormű a Maria Sall-i dóm oldalán egy olyan lovat ábrázol, amely talán a nórikus ősi változata lehetet. A rómaiak főként harci szekereik húzására használták ezeket a lovakat. A karintiai Gurk-völgyben élő Edward Müller portáján ma ugyancsak igáslovakat képeznek a nórikusokból. Régen a kocsi volt az egyetlen közlekedési és szállítóeszköz a parasztok számára. Az idők folyamán persze sokminden megváltozott. Ma már alig van kocsi, az a néhány, ami megmaradt mú- zeális értéket képvisel. De ezzel együtt különleges érték a ló is. A gurki Ettingerportán tartják az egyik állami tulajdonban lévő tenyészcsődört, Mária Terézia császárnő uralkodása óta ugyanis a csődörök felnevelése és tartása az állam fennhatósága alá tartozik. Karintiában jelenleg körülbelül 900 tenyézskanca van, Ausztria egész területén pedig számuk eléri a háromezret. A lovaglás során az ember és a ló egységet alkot. A modern embernek szüksége van erre az élményre. A nórikus iránt is egyre nő az érdeklődés, mert kitartóak, és a nehéz terepen is biztosan járnak. Sokhelyütt alakultak már speciális lovascsoportok, melyek tudatosan őrzik a hagyományokat. A nórikus Karintia őslova. Az olaszok szerint Bormio a világ egyik legszebb és leglátogatottabb síparadicsoma. Ez volt az idei Alpok-Adria játékok színhelye. (Fotó: Gyertyás László) Repüléstörténeti múzeum A kicsi, ám tökéletesen helyreállított műhelyben még ott van a fűrészpor is! A falra akasztott, fából készült, propellerek mintha csak arra várnának, hogy repülőkre szereljék őket, hogy aztán a léghajózás korábbi úttörőivel meghódítsák az eget. Ezek közé az úttörők közé tartozott Gianni Caproni is, Ta- liedo hercege, akiről a Trento- ban nemrég megnyílt szuper- modern repüléstörténeti múzeumot elnevezték. A legmodernebb technológia alkalmazása, a számítógépek és az audiovizuális berendezések lehetővé teszik, hogy a múzeum felhalmozott hatalmas történeti és ipartörténeti anyaga érthető legyen, és ugyanakkor mindenhez gyorsan hozzá is lehessen férni. Gianni Caproni mérnök T reto-ból származott, és 1907-ben szerzett diplomát a müncheni egyetemen. Nemcsak zseniális feltaláló és bátor kísérletező volt, de vállalkozóként sem volt utolsó. Repülőgépgyárai, melyek a két világháború között 45 ezer embert foglalkoztattak, a tren- toi és az olasz ipartörténet fontos részét képezik. A mérnök — a repülés és a technikai haladás szerelmese — közel állt a futurista körökhöz is. Olyan művészek barátja és mecénása volt, mint Depero, Ambrosi, Bonazza, Marinetti és Gabriela D’Annu- nizo. Az ő számára agyalta ki a következő mottót: „Összeütközés nélkül rombolok.” A múzeum létrehozásának gondolatát is Caproni vetette fel, még 1929-ben. A tárlókban rengeteg anyag halmozódott fel. Családi emlékek, dokumentumok, fotók és ritka értékes repülési tartozékok mesélnek a levegő meghódításának történetéről. De ugyanígy a repülés háborús alkalmazásáról és az ipar fejlődéséről is. A kiállítás legérdekesebb része az a nagy szalon, ahol 17 repülőt állítottak ki. Köztük nem egy a világon egyedülálló, és többségüket a Ca- proni-mühelyekben tervezték és építették 1911-től kezdve. De a „saját gépek” mellett szinte minden érdekesebb olasz és külföldi repülőtípus is képviselve van: a Fokker, a Macchi, a Breda, az Avia, és egy igen költséges darab, ami szintén Caproni műhelyének alkotása: Leonardo repülőgépének rekonstrukciója. Az állomkönnyű szárnyak, a szikrázó, színes repülőgéptörzsek gondos restaurálás után nyerték vissza eredeti szépségüket. De megérte! Ez a csodás kiállítás minden másnál többet mond el nekünk a repülésekről, sikerekről, kudarcokról, rekordokról, úttörő vállalkozásokról, no és persze a háborúról, mely a felhők feletti örök fényben a repülés oly sok szerelmesének rabolta el értelmetlenül az életét... A Limi-csatoma Ez a 9 kilométer hosszú öböl oly mélyen vágódik Isztria földjébe Rovinj és Porec között, hogy a hozzá nem értők fjord- nak is nevezik. Szakértők és laikusok azonban egyben egyetértenek: a Limi-öböl párját ritkító természeti kincs, és nemcsak a látvány, hanem a benne hullámzó tenger gazdasága miatt is. Emberemlékezet óta halásztak erre, sőt, a múlt század 80-as éveiben már a nagyüzemi kagylótenyésztés kifejlesztésére is kísérletet tettek. A múltban, akárcsak a szántókat és legelőket, az ehhez hasonló öblöket sem hagyták „parlagon” heverni: mindig is intenzív gazdálkodás folyt rajtuk, illetve bennük. A tulajdonosok folyton változtak ugyan, de az öböl sohasem maradt gazdátlan. Kincseivel kereskedtek, de a vadászterüleket szigorú felügyelet alatt tartották. A közelmúltban a turizmus megjelenése árnyékot vetett erre az édenkertre. E páratlan ökoszisztéma érzékeny világa összeütközésbe került a technikai civilizációval. Szerencsére az értelem győzött. Ma a Limi-csatorna védett természeti oázis, mellyel ugyanakkor sikerült összeféhetővé tenni a modern tengerfenéki gazdálkodás módszereit. A kagylók, halak és rákok „betakarítási” eredményeit itt ugyan nem lehet ezer tonnákban kifejezni, de a nyugat-európai, ezen belül pedig mindenekelőtt az olasz piacon egyre nő a kereslet az efféle „tiszta” élelmiszerek iránt. Szabadon látogatható a térség. A turisták tanúi lehetnek annak, hogy miképpen lehet túliparosodott világunkban is egy különleges értékű természeti egységet megmenteni és ugyanakkor hasznosítani is. A Limi-öböl zöldeskék vizét nemsokára elektromotoros hajók szántják majd. A házigazdák, illetve vendéglátók semmilyen tiltást, vagy akadályt nem gördítenek az idelátogatók elé — mindenki kedvére élvezheti a gyönyörű vidék szépségeit. Védnökség Az Alpok-Adria Munkaközösség elnökségének Somogy megyébe kerülésével több szervezet, egyesület, intézmény is kéréssel fordult a munkaközösség elnökéhez: az általuk megrendezendő konferenciához, vásárhoz és más rendezvényekhez Alpok- Adria védnökséget kaphassanak. Eddig többek között védnökséget kért a Somogy Természetvédelmi Szervezet a Dráva-szemináriumhoz, a tanítóképző főiskola a második erkölcsfilozófiái és nevelési konferenciához, a Szombathelyi Vásárcentrum a Made in Hungary Expo nemzetközi szakkiállítás és vásárhoz, a Somogy Megyei Természet- barátok Turista Szövetsége a töröcskei emléktúrához. Tanácskozások Február 17-én Milánóban lesz az ifjúság munkacsoport következő ülése. Február 18-án Triesztben tartják a szociális bizottság soros tanácskozását. Április 1-2-án Távhő biomasszából címmel Grazban nemzetközi konferenciát rendeznek, amely az 1992 őszén lezajlott Megújuló energiák témájú konferencia folytatása. A szakemberek napjaink korszerű energianyerési lehetőségeiről beszélnek majd. Visszhang Az Alpok-Adria Munkaközösséghez tartozó régiók lapjai beszámoltak a gmundeni tanácskozásról, ahol Felső-Ausztria Somogy megyének adta át az elnöki tisztet. A Kammer Nachrichten című lap azt emelte ki, hogy dr. Gyenesei István az első elnök, aki a vasfüggöny lebontását követően a szervezetet összefogja, s idézte dr. Josel Ratzenböck felső-ausztriai tartományi főnököt, aki szerint a munkaközösség eredeti célját, az ideológiai határokat elmosó együttműködést nagyrészt már elérte. Az Oberösterreichischen Nachrichten azt emelte ki, hogy „Az Alpok-Adria Munkaközösség 18 tagja a gmundeni plenáris ülésen egybehangzóan fordult az ENSZ-hez a már tervezett bosznia-hercegovinai védelmi zónák megvalósítását kérve. A régiók szövetsége, melynek Szlovénia és Horvátország változatlanul tagja, különösen Sarajevo, Tuzla, Travnik, Go- raze és Bihac körzetében javasolja a védelmi zónák létrehozását, melyet ettől függetlenül Heinz Fischer, a parlament elnöke szintén szorgla- maz.” A lap arról is ír, hogy az elnöki tiszt az alfabetikus sorrendben következő tartományhoz került. „Az elkövetkező két évben az elnökletet dr. Gyenesei István, a magyarországi Somogy megye közgyűlésének elnöke látja el.” A lap azt is megjegyzi:mi- vel Szlovénia és Horvátország szuverén államokká léptek elő, tulajdonképpen már nem lehetnének tagjai a munkaközösségnek, hiszen a definíció értelmében az csak állami fennhatóság alatt működő régiókból és tartományokból áll. Szlovénia és Horvátország azonban változatlanul ragaszkodik tagságához, ezért azt a munkaközösség meghosz- szabbította.
