Somogyi Hírlap, 1993. február (4. évfolyam, 26-49. szám)

1993-02-23 / 45. szám

1993. február 23., kedd SOMOGYI HÍRLAP — SOMOGYI TÁJAK 5 Alakulnak a földkiadó bizottságok Az elmúlt hetekben vala­mennyi Tab térségi települé­sen összehívták a jegyzők és a körjegyzők a szövetkezetek használatában levő földek részarány-tulajdonosainak közgyűlését. Andocson, Be- degkéren, Kányán, Nagybe- rényben, Nágocson, Szorosa­don és Tabon is megválasztot­ták a földkiadó bizottságokat. Kapolyon február 24-én, Ka­tádon március 1-jén, míg Ságváron március 5-én újabb fordulót tartanak. A törvény alapján a részarány-földtulaj­donosok március végéig ad­hatják be kérelmüket a megvá­lasztott bizottságoknak, ami­ben megjelölik, hogy melyik község határában, milyen helyrajzi számon kérik tulaj­donukat. Várhatóan az év vé­gére már minden földterület­nek meglesz a tulajdonosa, s megszűnik a szövetkezetek földhasználati joga. Áll a bál Több mint egy hónapja tart már a farsang, az érkező ta­vasz népi örömünnepe: a nagy evés-ivás, a vigasságok és a bálok ideje. Valamennyi településen és az iskolákban is megtartják ezt az ünnepsé­get. Miklósiban — az ifjúsági egyesület szervezésében — a hónap elején rendezték meg a hagyományos svábbált. Az évek óta visszajáró komlói fú­vószenekar húzta a talpaláva- lót. A nagy sikerű bálon több mint 300-an hajnalig ropták a táncot. A nágocsi iskolában február 12-én volt a gyerekek „maskarás” bálja, míg Tabon a hét végén rendezték a nyugdí­jasok klubjának farsangi dél­utánját. Nagytoldipusztai tervek A 160 lakosú Nagytoldi- puszta Andocstól mindössze három kilométerre fekszik. Ott, az egykori szarvasmarha­telep átalakításával, az ando- csi faluszövetkezet sertéste­lep kialakítását tervezi. Az ön- kormányzat a korábbi szar­vasmarhateleppel lépett be a múlt évben alakult szövetke­zetbe. Ha beindul a munka — tájékoztatott dr. Pethő Terézia andocsi jegyző —, akkor vár­hatóan 30-40 személynek lesz kenyere. Fiókgyógyszertár nyílik Nagyberényben Az év első felében fiók­gyógyszertár megnyitását ter­vezik Nagyberényben. A kép­viselő-testület legutóbbi ülé­sén — mondta Bolevácz Jó­zsef polgármester — úgy ha­tároztak, hogy a volt tűzoltó­szertárt alakítják át fiókgyógy­szertárnak. A kialakításra, a berendezésre, a tartalékalap­ból használnak fel. Ha megva­lósul az önkormányzat elkép­zelése, akkor a nagyberényi lakosok is helyben juthatná­nak hozzá az alapvető gyógy­szerekhez. Felújítják az iskolát Torvajon Egészséges ivóvíz — nagy késéssel Polgármesteri hivatal és orvosi rendelő (Fotó: Sebők Dezső felvétele) — Tennivaló akad bőven egy ilyen elmaradott települé­sen mint a miénk is — mondta Kerekes József, a tabi dombok között meghúzódó Torvaj pol­gármestere. — Hiába vagyunk 35 kilométerre a Balatontól, az infrastruktúra nagyon hiányos. Többek között ez is közreját­szott abban, hogy az elmúlt évtizedekben a fiatalok zöme elvándorolt a faluból... A 380 lakosú Torvajon sok a megoldásra váró feladat. Az önkormányzat pénz hiányá­ban nem tud mihez kezdeni, így aztán az elmúlt két évben elmaradt a látványos előrelé­pés. — Az önkormányzat célja csak az lehetett az első idő­szakban, hogy megmentsük a községet a további pusztulás­tól — magyarázta a polgár- mester. — Különféle pályáza­tokat nyújtottunk be azért, hogy pénzhez jussunk. Ha lassan is, de már látszik a munkánk eredménye. 1992. tavaszán (Lullával és Sérsek- szőlőssel közösen) nekilát­tunk az egészséges ivóvíz­program megvalósításának. Sajnos, a kivitelező dombóvári cég — az Épker Kft — nem készítette el, illetve nem adta át határidőre a rendszert. Megkezdtük a faluban talál­ható intézmények — az alsó tagozatos iskola és a polgár- mesteri hivatal — felújítását. Kialakítottuk a házasságkötő termet, illetve berendeztünk egy könyvtárszobát is. Kony­hai résszel bővítettük a kultúr- házat. Felújításra és fejlesz­tésre tavaly 3 milliló forintot költhettünk. Az év végére el­készült a temetői út aszfalto­zása, aztán kialakítottunk egy szemétlerakót is. Mindez azt mutatja, hogy a lehetőségein­ket kihasználva munkálkod­tunk. Torvajon az idén elsőd­leges feladatként tartják szá­mon a megkezdett beruházás — az egészséges, közkifolyós ivóvízrendszer — átvételét, valamint .a Petőfi utca aszfal­tozását mintegy ezer méteres szakaszon. Helyiség hiányá­ban gond a faluban élő fiatalok szórakozása. Erre is megol­dást próbálnak keresni. Felújí­tásra vár a sportöltöző és asz­faltozni kellene a temetői belső utat. Hogy az elfogott költségvetésből mire futja, az még sok egyébtől is függ. Ami viszont tény: a nagy munka- nélküliség, a folyamatos el­szegényedés egyre nehezebb helyzetbe hozza az itt élő em­bereket is. — Krutek — SZENVEDÉLY ÉS MEGSZÁLLOTTSÁG A régészet csodás világa A hetedikes lánya is segít — Kiállítóteremre vár a gyűjtemény A gyűjtemény egy része (Fotó: Sebők Dezső) Kapolyon, a fecske-ka­nyarban kétszintes szépen parkosított udvarú családi házban él Bognár Zoltán, akit nem csak falujában is­mernek. És sokan nemcsak mint rádióműszerészt vagy villanymotor-tekercselőt, hanem mint a régiségek gyűjtőjét, mentőjét keresik föl... — Érdeklődésem a régé­szet iránt még az általános is­kolában kezdődött — emlék­szik vissza a fiatalember. — Nagyon jó tanítóim és taná­raim voltak. Olyanok mint Czene Józsi bácsi vagy a Fá­bián Károly. Ezektől a peda­gógusoktól kaptam az indítta­tást arra, hogy a környezetet, a régmúlt emlékeit tisztelni, védeni és gyűjteni kell. Amikor a fiatalember szak­mai tanulmányait befejezve visszakerült szülőfa­lujába, Zicsbe, akkor határozta el: jó lenne összegyűjteni azo­kat a régiségeket, amelyeket még nem dobtak ki és ment­hető a Kis-Kop- pány-, a Nagy-Kop- pány-patak, vala­mint a Jaba völgyé­ben. Munkája során — akarva-akaratla- nul — megfordult olyan környezetben is, ahol a régi tár­gyakra, dolgokra föl­figyelt. A falusi há­zak padlásain pedig sok-sok értékes eszköz, szerszám hevert. így a helytör­téneti írásokban is szereplő régészeti csodák közül komoly gyűjtemény halmozódott fel a kapolyi lakásban... — A gondom az — magya­rázza —, hogy eddig még nem találtunk olyan bemutatóter­met, ahol az összegyűjtött ré­giségeket kiállíthatnám. Pedig az őskortól az 1900-as évek közepéig sok minden megta­lálható itt: kő- és fémtárgyak. Az őskor pattintott cserepeivel az a baj, hogy az intenzív ta­lajmegmunkálások során már sok megsérült. Én úgy látom, ha ezt a fáradtságot és időt nem kímélő gyűjtést az a né­hány megszállott tovább nem végzi, akkor a tárgyi emlékek megsemmisülnek! Rettentően örülök annak, amikor sértetle­nül találok valamit. — Hol, merre gyűjti a régi­ségeket? Segít-e valaki a le­letmentésben? — Segítségemre van a he­tedik osztályos lányom, akit szintén nagyon érdekel a régmúlt története. A helytörté­neti tanulmányaim során meg­ismertem azokat a települése­ket, amelyeket módszeresen és megfelelő ütemezéssel be­járok. Tudom azt,hogy ősszel és tavasszal (de télen is, ami­kor terepbejárást tartok) mely községek szántásait, gyűjtőte­rületét kell felkeresnem mint­egy 30-35 kilométeres öve­zetben. Bognár Zoltán csak­nem hatvan település határát járja szabadidejét feláldozva azért, hogy a talált tárgyakat a téli estéken restaurálja, majd megtisztítva, feliratozva és rendszerezve tárolja: dátum, település és dűlő szerint. Ilyenkor készül föl a tavaszi bejárásokra, az értékes gyűj­tőmunkára. A vasanyag res­taurálásának alapjait már elsa­játította azoktól a régész-res­taurátoroktól, akikkel kapcso­latban van. Elsősorban a ka­posvári Németh Péter segí­tette a munkáját, szakmai fej­lődését: ugyanis meghívták le­letmentő ásatásokra is. — Vajon mi ez: hobbi, sze­retet, szenvedély? — A hobbinál mindenkép­pen több. Azt hiszem ez már inkább megszállottság, a hon­ismeret nagy szeretete! Azaz a „kincsek” gyűjtése, mert úgy látom, hogy napjainkban sok érték pusztul el... Bognár Zoltán több évtize­des gyűjteménye (balták, sar­lók, kések, lakatok, fejszék, cserépedénydarabok, pattin- tékok stb.) több figyelmet ér­demelne, hiszen helytörténeti kiállításként közkinccsé vál­hatna. Ám, hogy lesz-e belőle valami, az ma még kérdés Kapolyon... Krutek József Ötvenen vannak munka nélkül Sok a hátralék Zicsben Zicsben a nágocsi községi közös tanács beruházásában még 1987-ben készült el a tele­pülés vízi közműhálózata. A la­kosságnak tíz éven át kell fizet­nie a hozzájárulás költségét. Ez évente családonként 3500 fo­rint. Amíg a törlesztés nem jár le, addig az önkormányzat helyi adók kivetését nem tervezi. A Koppány-völgyi faluban azonban rossz a fizetési morál. Pillanatnyilag 22 olyan család van — tájékoztatott Friss Jó­zseféé polgármester —, amely­nek nagy a hátraléka. Vannak, akik a többszöri felszólításra sem voltak hajlandók fizetni — még csak nem is törekedtek az adósság rendezésére —, ezért a képviselő-testület úgy döntött, hogy más megoldás nem lévén az adósságot ráterheli a háza­ikra. A huszonkét család közül valamennyien 10 ezer forintnál nagyobb összeggel tartoznak, de vannak olyanok is, akik 18- 19 ezer forint hátralékot gyűjtöt­tek össze. Az is a tényékhez tar­tozik — fűzte hozzá a polgár- mester —, hogy a nem fizető családok közül sokan munka- nélküliek. A tabi munkaügyi ki- rendeltségtől kapott legfrissebb kimutatás szerint Zicsben már mintegy ötven személy vesz­tette el az állását. A településen munkahely nincs, így csekély az esély a gyors elhelyezkedésre. A munka nélkül maradt állam­polgárok közül nyolcnak már le­járt a járadékfizetési ideje is, ezért ők csak a szociális támo­gatásra számíthatnak. A telepü­lés önkormányzata és az itt élők sincsenek irigylésre méltó hely­zetben. K. J. KÖSZÖNŐLEVÉL NYIMBŐL Lapunk múlt év december 15-i számában A nyimi csodaasz- szony címmel fényképes portrévázlatot írtunk Tóth Béláné, Nyim, Fő út. 59. szám alatti végtelenül kedves 76 éves idős né­niről. A napokban több oldalas köszönőlevelet küldött. A cikk nemcsak neki, hanem a gyermekeinek is nagy örömére szol­gált. Még a Kanadában élő lányáék is büszkén mutogatták az ismerőseiknek. A nyimi csodaasszony újabb meghívást küldött, hogy nézzük meg a 230 versét (az apróbbakat nem számítva), ugyanis ő ezeket kívülről tudja. Természetes, hogy munkatár­sunk eleget tesz a meghívásnak, ha Nyimben jár. Pályázaton nyerték a pénzt Hét új számítógép a diákoknak Az idei tanévre számítógép- teremmel bővült a képzés a tabi Rudnay Gyula szakközép- iskolában. Az iskola az 1991. évi szakképzési alap pályáza­tán csaknem félmillió forintot nyert számítástechnikai esz­közök fejlesztésére. Az iskola vezetői 144 ezer forinttal egé­szítették ki saját forrásból. így vált lehetővé, hogy a megle­vők mellé hat AT 286-os, il­letve egy AT 386-os típusú professzionális személyi szá­mítógépet vásároljanak. Kadlicskó Sándor gyakorlati oktatásvezető — ő kezdemé­nyezte a számítástechnikai képzés bevezetését — így vé­lekedik az előrelépésről: — A rohamosan fejlődő és korszerűsödő világunkban alapkövetelmény a számító­gépek nyújtotta lehetőségek ismerete, ezért az oktatás minden területén igyekszünk alkalmazni. Megoldottuk a számítógépek kezelésének oktatását, igény szerint a számítástechnikai fakultációt, valamint a gépírás oktatását számitógépes oktatóprog­(Fotó: Sebők Dezső) rammal. Rendelkezésünkre állnak a szükséges szimulá­ciós és tervező programok is. Szakembereink el tudják ké­szíteni a tankönyveket kiegé­szítő jegyzeteket. Az eddig el­végzett munka eredménye­képpen olyan mértékben megnőtt a gépterem és a gé­pek terhelése, hogy a tanulók egyéni fejlődéséhez szinte már nem tudunk időt biztosí­tani. Azt a szerencsés helyze­tet, hogy számítástechnikai szempontból sok képzett szakemberünk van, csak to­vábbi gépek vásárlásával tud­nánk kihasználni. Sajnos, je­lenleg egy gépre alkalman­ként még négy tanuló is jut. Ez pedig sok. Igazán eredmé­nyes képzés akkor érhető el, ha egy számítógépen egy időben csak egy tanuló dolgo­zik Pillanatnyilag az ehhez szükséges pénzügyi föltételek előteremtése okozza a legna­gyobb problémát. De nem ad­juk föl... K. J.

Next

/
Oldalképek
Tartalom