Somogyi Hírlap, 1993. február (4. évfolyam, 26-49. szám)
1993-02-12 / 36. szám
1993. február 12., péntek SOMOGYI HÍRLAP — SOMOGYI TÁJAK 5 Farsangi jelmezbál kicsiknek, nagyoknak Farsangi jelmezbált rendeztek január végén a szu- loki kultúrházban. A rendezők igyekeztek minden korosztálynak megteremteni a szórakozási lehetőséget, ezért délután a gyerekek farsangoltak, este pedig a felnőtt bálozók érezték jól magukat. A zenét a Spitzbuben együttes szolgáltatta. Részközgyűlések Babócsa térségében A földkiadó bizottság megkezdte munkáját a ba- bócsai Határőr Szövetkezet területén is. A babócsai, a rinyaújnépi és a somogyara- csi részaránytulajdonosok számára részközgyűlést tartottak szerdán Babócsán. Ugyancsak a részarány-tulajdonosokat várják Bolhón február 19-én is, hogy tisztázhassák: ki adja bérbe földjét a szövetkezetnek és ki akarja saját maga művelni. Közhasznú munkások Szentkirályon Közhasznú munkásokat foglalkoztat Porrogszentki- rály önkormányzata. A falu közterületeinek karbantartása a feladata elsősorban a két közhasznú munkásnak elsősorban, valamint a temető gondozása. Munkájukhoz tavaly vásároltak egy pótkocsis kistraktort. Szuloki svábbál Bonnyán Bonnyán vendégszerepei szombaton a Szuloki Hagyományőrző Néptáncegyüttes. A német nemzetiségű falu együttese a bony- nyai svábbált igyekszik valódivá varázsolni eredeti műsorával. A talpalávalót a geresdlaki H-Gold együttes húzza — ugyancsak „svábo- san”. Ramzes megérkezett Az újjászervezett csurgói ménállomásra megérkezett Békéscsabáról a Ramzes 111-71 nevű fedezőmén. A mezőhegyesi sportló kitűnő pedigréjű, javító hatású. Nemcsak a megyéből, de az egész Dél-Dunántúlról nagy lesz a lótenyésztők, a kancatulajdonosok érdeklődése. Helyi adó leszavazva A berzencei képviselőtestület az idén sem vetett ki helyi adókat. Hosszas vita után jutottak erre az álláspontra, mondván: ezzel is javítani szeretnék a lakosság életkörülményeit, és így elősegíthetik a vállalkozások fellendülését is. KÉSZTELENÜL, A VILÁG VÉGÉN Csudavárás Porrogszentpálon „Megölöm a búcsúsokat!” Ütött az üzletvezető Porrogszentpál egyutcás, kis település; itt az út is véget ér. A rendezett portáknál nem látni mozgást, csak a néhol az udvaron álló autók jelzik: a falu még él. — Az itteniek nagy része a téeszben dolgozik, a gyéké- nyesiben, az még működik — mondta Csányi József né, aki a település polgármesterének a felesége. Éppen temetésre indult, a szomszéd veszi fel az autójával a népeket. — A fiatalok bejárnak Csurgóra munkába, boltban dolgoznak. Sok a nyugdíjas itt. 110-en élnek a Szentpálon; munkanélküli is van, 10-nél több. Amíg a mezőgazdaságban meg a vállalatoknál lehetett dolgozni, addig jó volt. Nekem is van egy 18 éves fiam, az is munkanélküli. Esztergályos szakmát tanult, most várja a behívóját, mást nem tud tenni. Hogy azután mi lesz, nem tudni. Van két érettségizett is, de semmi kilátásuk munkára. Egy személyt majd most felvesz az önkormányzat közhasznú munkára, de hogy ki lesz az? Egy kell, de már három jelentkező is van... — Bejárni nagyon nehéz Csurgóra, egy út 88 forintba kerül, a bérletért pedig 2000 forintot kérnek — mondja a polgármesterné. S ha a munkahely valamennyit nem térít vissza, nehéz kijönni a 7-8 ezer forintos fizetésből. — Tavaly azért épült itt egy gázcseretelep, a járdát is felújították, orvosi rendelőt alakítottak ki. Most úgy tudom, ami kis pénze van az önkormányzatnak, abból a temetőt, a sírházat akarják rendberakni. Van egy házigondozója az időseknek, ebédet kap Por- rogról az, aki kérte. Van egy körzeti védőnő is, aki gyógyszert hoz, ellátja a betegeket. Hogy mi lesz a faluval? Nagyon messze van mindentől, késztelenül, félreeső helyen. Sok jóra nem számíthatunk. Úgy volt az ember, termelt egy kis málnát, azt eladta. Az áfésznek adtuk, maszekok is jártak ide. Ki tudja most, mi lesz, ki veszi meg? Keveredett helyzet ez. Itt a Jóska bátyám, ő tudja, régen többen éltek itt — mutat a kocsi sofőrjére. — Ugye Jóska bátyám, amikor maga volt a leventeoktató, hány nép lakot itt? — 235. — S mit csinált leventeoktatóként? — kérdeztem. — Az ifjúságot neveltük. Körülbelül jobban, mint most. Sokkal jobban! Fegyelem is volt, tisztelettudás. Erkölcsi nevelés, katonai nevelés. Most mi van? Nem tudnak köszönni. Annyit nem tudnak, hogy ha feljön az ember a buszra, odarakják a csomagot maguk mellé, azt ott állnak az öregek sorban, nem adnak még helyet sem... Nem tudom, mire nevelik most őket... Ez a falu meg kihal, nem olyan nagy csuda. Mit tehetünk? Ez van... Tóth Kriszta Meglepő levelet írt szerkesztőségünknek dr. Bugya István mátészalkai szemész főorvos. Még december végén Barcson találkozott néhány ismerősével, köztük három osztrák barátjával. A szép új, hangulatos Adria kávéházban találkoztak, ahol jókedvüket — mint írja — fokozta a kellemes zene, a gyors kiszolgálás. Az idill azonban nem tartott sokáig. Egy magas, erőteljes férfi jelent meg a színen, láthatóan idegesen, dühösen. Ide-oda járkált a kávéházban, majd a fentemlített társaság asztalához rohant, és ököllel fejbe vágta az egyik osztrák férfit, miközben azt kiabálta: „kinyírom a búcsúsokat!” „Mind a nyolcán egyszerre ugrottunk fel —; írja Bugya István — egyikőnk a felszolgáló hölgyhöz ment, hogy azonnal küldje az üzletvezetőt, aki azonban zavartan, de félre nem érthetően a dühöngő emberre mutatott: „ő az üzletvezető.” Az érthetetlen eset felkeltette figyelmünket, s megkerestük Márton József urat, az Adria üzletvezetőjét. Amikor elolvasta a levelet felsóhajtott:— Úristen, tényleg butaságot csináltam, de akkor és ott tisztáztuk, azt hittem, vége az ügynek. Miután látszott, szégyellj magát, és nem is kívánja tagadni, próbáltunk magyarázatot kérni. — Nem akarom szépíteni az esetet, de nem ütöttem fejbe az urat. Hátba vágtam, igaz, nem „barátságosan”. Tudja, mostanában egyre több incidens ér bennünket, vendéglátósokat, kereskedőket. Nemcsak engem, hanem a többieket is. Lumpen elemek, cigányok járnak az üzletekbe, lopnak szemérmetlenül. Nem tudunk mit tenni, sem mi, sem a rendőrség. Akkor is épp a másik üzletemből loptak el húszezer forintot. Rettenetesen ideges voltam. Ráadásul a társaság asztalának közvetlen szomszédságában ült egy általam is ismert ilyen besurranó, azt akartam kidobni a társaival együtt. Hát egy kicsit tévedtem... Kicsit. Mindenesetre elgondolkodtató az eset, számtalan következtetés levonható belőle. Kinek mi a dolga, ki mit tehet és mit nem. Egy biztos: a vendéget ütni nem tesz jót az üzletnek... V. O. Épül a tornacsarnok Már állnak a bolhói iskola új tornacsarnokának falai. Az utóbbi idők legnagyobb beruházását szeptemberben szeretnék használatba venni a diákok. Mész van, homok van... Egy másik tégla a falba Az idén 7-800 ezer darabbal több téglát gyártanak Bár pang az építőanyag-ipar, kevés az építkezés, téglagyárak szűnnek meg egymás után, azért akad egy olyan cég, amelynek e nehéz időkben sem kell visszafognia a termelését. A barcsi mész- homoktégla-gyárról van szó. Mint vezetője mondta: a tervek szerint az idén 7-800 ezer darabbal több téglát gyártanak, mint tavaly. — Van olyan termékünk, amelyikre 2-3 hónapot is várniuk kell a megrendelőknek— tette hozzá Bódis János. — Ezért tavalyi 42 millió forintos termelési értékünket az idén 50 millióra akarjuk növelni. S mindezt átalakulás közben teszik. A mészhomok- tégla-gyárat ugyanis nemrégiben privatizálták. A Somogy- Zala Megyei Téglaipari Vállalat tulajdonképpen már két éve csak mint tulajdonos szemlélte a Dráva-parti egységét. Bérbe adták ugyanis egy pécsi cégnek, a Modul kft-nek. Az építőanyag-kereskedelemmel foglalkozó vállalkozás nem szólt bele a termelésbe; hagyta, hadd menjen minden úgy, ahogy addig. Tehették ezt, mert a gyár nyereséget produkált. S amikor az Állami Vagyonügynökség beleegyezett a privatizációba, ők is pályáztak. Bár az eredményt hivatalosan nem hozták nyilvánosságra, biztosra vehető, hogy az eddigi bérlő, a Modul nyerte el a vásárlási lehetőséget. — Nem változtatott ez semmit a mi munkánkon, sem az életünkön — mondta az igazgató. — A tulajdonlás kérdése csak azért fontos, mert azt új tulajdonosnak szembe kell néznie egy teljes felújítással, ha szinten akarja tartani a termelést vagy — ahogy a piaci pozíciónk megkívánná — növelni akarja. Mert most, hogy egyedül vagyunk ezzel a termékskálával a piacon, bizony, termelhetne két műszakban is a gyár. Ehhez azonban egy teljes rekonstrukcióra lenne szükség. 1977 óta megállás nélkül dolgoznak a berendezések. Tizenöt év alatt szinte teljesen lefutottak a gépek, a továbblépés egyetlen akadálya a műszaki állapot. A gyár ma már szinte csak burkolótéglát gyárt, hat színben, háromféle méretben. Ez azonban elegendőnek látszik ahhoz, hogy a sok csőd közt őket életben tartsa, nem is akárhogyan. Mész van, homok van, vevő is van: gond nincs...? V. O. DRÁVA-KRIMI Ettek, ittak, lebuktak Hogy jóízű volt-e a lopott disznótoros, elég erős volt-e a szerzett pálinka — elgondolkodhat ezen Orsós Elemér és Orsós Ferenc. Lesz idejük rá a barcsi rendőrkapitányság fogdájában... Hétfőre virradóra ugyanis az istvándi unokatestvérpár betört egy helyi — pécsiek tulajdonában levő — házba, s onnan 60 liter pálinkát, ruhaneműt és egyéb mozdítható értéket vitt magával. Később kiderült, hogy a 30 és a 24 éves fiatalember alaposan gyanúsítható más — idén elkövetett — vagyon elleni bűncselekménnyel is. Egy sertéstenyésztéssel foglalkozó magángazdálkodó portájáról két 70 kilogramm körüli sertést „édesgettek magukhoz”, egy húsfüstölőből pedig mintegy kétezer forintnyi disznótorost zsákmányoltak. Szépen induló, ám a rendőrök által szerencsére derékba tört „karrierjük” ideje alatt mintegy 100 ezer forintnyi értéket lopkodtak össze. A barcsi rendőrkapitányság bűnügyi osztálya még hétfőn elfogta és őrizetbe vette Orsós Elemért és Orsós Ferencet, aki alaposan gyanúsítható a betöréses lopás, valamint többrendbeli lopás bűntettének elkövetésével. Két nőtársuk szabadlábon védekezik. (Tamási) Egy utca — csak ennyi a falu
