Somogyi Hírlap, 1993. február (4. évfolyam, 26-49. szám)
1993-02-11 / 35. szám
8 SOMOGYI HÍRLAP — NYUGDÍJASOK OLDALA 1993. február 11., csütörtök Támogatás öregdiákoknak Csaknem 2 millió forintot fordított alapítványok támogatására a múlt évben Somogy Megye Közgyűlése. Tavaly év végén kért támogatást a közgyűléstől a kaposvári Felsőkereskedelmi és Közgazdasági Szakközépiskola Öregdiákok Baráti Köre Alapítvány, hogy emlékművet állítson fel a Szent Imre utcai iskola előkert- jében az I. és II. világháborúban elesett tanárok és diákok tiszteletére. Az áldozatok nevét is megörökítő emlékmű felállításának költségeihez a pénz nagy részét a baráti kör tagjai már összegyűjtötték — a megyei közgyűléstől 10 ezer forintot kapott az alapítvány. Ma: klubelöadás Időskori ízületi betegségekről tart előadást ma délután 3 órakor Kaposváron a szak- szervezeti székház I. em. 62. sz. szobájában dr. Gueth Gyula ortopéd főorvos. A rendezvényre a Nyugdíjasok Kaposvári Egyesületének klubprogramja keretében kerül sor. Segítség a lakás- fenntartáshoz A szociális igazgatásról és a szociális ellátásról szóló törvény február 25-én lép életbe. A szociális törvény új rendelkezései szerint megszűnik a korábbi lakbérfizetési támogatás; ennek helyére a lakás- fenntartási támogatás lép, amit a nehéz anyagi vagy rossz lakáskörülmények között élők kérhetnek a helyi ön- kormányzattól. Ugyancsak az önkormányzat dönt arról is, mivel — és miből — váltja fel a tej- és tejtermékutalványokat, melyeknek a kibocsátása mostantól szintén megszűnik. Gyalog a tajgán A 70 éves Leonyid Vlaszov mintegy 80 ezer kilométert gyalogolva nyugatról keletre „átsétált” Oroszországon... Kijelentve: idős ember nem vén, s kész arra, hogy világkörüli utat tegyen — gyalog. Vlaszov, aki megjárta a második világháborút, 1980-ban kelt útra barátjával, Gennagyij Mo- rozovval, a sarkkörön túl, a norvég határnál. Csak nyáron haladva átszelték az Ural hegységet, a tajgát, s Morozov a Szibéria közepén fekvő Tomszkban adta fel a gyaloglást. Vlaszov viszont eljutott a csendes-óceáni partvidékre, a Szahalin-félszigetre, s észak felé fordulva a Bering-szoros- nál fejezte be a nagy túrát. Hozzátartozók kötelezettsége A mintegy 40 ezer, szociális otthonokban élő gondozott havonta és személyenként átlagosan 20 ezer forintjába került 1992-ben a költségvetésnek, ugyanakkor átlagosan mindössze 6 ezer forint térítési díjhoz jutott egy-egy gondozott után. A szociális törvény szerint a tartási kötelezettség a továbbiakban változatlanul a családjogi törvényben meghatározott közeli hozzátartozókra vonatkozik, s közülük is csak azoknak a hozzátartozóira, akik szociális otthonok lakói. A tartást szerződésben vállalókon és a bíróság által tartásra kötelezetteken kívül csak azok a hozzátartozók kötelesek térítési díjat fizetni a szociális otthonokban elhelyezett gondozottak után, akiknek a családjában a díjfizetés mellett is több az egy főre eső jövedelem a legkisebb nyugdíj kétszeresénél. Fejezetek Somogy néprajzából... STATISZTIKAI ÖNARCKÉP — RÓLUNK Egyszerű fakeresztek A kaposvári Rippl-Rónai Múzeumban megtekinthető, Fejezetek Somogy néprajzából című kiállításon láthatóak ezek az egyszerű fakeresztek. A halott sírjának helyét jelölték, s ezek a sírjelek a halott vallására, esetleg nemére és életkorára is utaltak. A felekezeti hovatartozástól függően változott a sírjelek formája. Fejfát főleg a reformátusok és unitáriusok állítottak elhunyt szeretteiknek, a katolikusoknál és az evangélikusoknál fából, esetleg fémből készült sírkeresztek fordultak elő. A reformáció, ellenreformáció idejére tehető az addig viszonylag egységes képet mutató sírjelek felbomlása, amikor is a felekezeti hovatar(Foto: Király J.Bela) tozás igénye a sírjelekben is kifejezésre jutott. A katolikusok attól az időtől használják a keresztet. A parasztságnál ezek kizárólag fából készültek. A XVIII. században nemesi és polgári sírok jelölésére kezdik használni a sírkövet. A keresztek kevésbé voltak díszítve, mint a fejfák, és csak ritkán fordult elő a korra, nemre való utalás. A somogyi katolikus temetőkben található fakeresztek az egyszerűbbek közé tartoznak — inkább az ország északi megyéiben ismert a sírkeresztek gazdagon díszített változata. L. Kapitány Orsolya Elöregedő társadalom? Gyakran sajátos hazai, jelen idejű problémaként emlegetik, hogy a társadalom egészén belül folyamatosan nő az idősebb generációk részaránya. A demográfiai adatok ezt megerősítik, ám a népesség elöregedése nem magyar „specialitás”, hanem világtendencia. Kivált azokban a fejlett gazdaságú országokban érvényesül, ahol folyamatosan emelkedik az átlagéletkor. Nálunk a statisztikák azt ígérik, hogy a nők 74, a férfiak 65 éves korukig élnek. (Ezzel az európai mezőnyben a sereghajtók között vagyunk.) A gyengébb nembeliek egyébként mindenütt hosszabb élettartamra számíthatnak, mint a teremtés koronái, de nem annyival mint nálunk (9 évi). Ausztriában például 7 év (79- 72) a különbség, ugyanez volt a helyzet a korábbi NSZK-ban is. Az öregedéssel természetesen együtt jár a nyugdíjasok számának a növekedése, a nyugdíjkorhatártól függően. A hazai 60-55 éves korhatár Európában a legalacsonyabbak közé tartozik, s mivel az átlagos életkor is alacsony, nyugdíjasaink arányát illetően az európai középmezőnybe tartozunk. A múlt év elején a nyugdíjasok és járadékosok száma 2 millió 680 ezer volt, 526 ezerrel ( 25 százalékkal) több, mint 1980-ban. Az „obsitosok” között a többség, 59,4 százalék saját jogú nyugdíjas. A rokkantsági nyugdíjasok száma meghaladja az ötszázhetvenötezret. Ez világviszonylatban is igen magas arány, s a lakosság rossz egészségi állapotára utaló, figyelmeztető adat. A nyugdíjasok közül minden tizedik kap özvegyi nyugdíjat, ami viszont nemzetközi ösz- szehasonlításban nem sok. Az elmúlt évtizedekben ugyanis jellemzően a házaspárok mindkét tagja dolgozott, tehát saját jogon szerezte meg a nyugdíjat. A saját jogú öregségi nyugdíjasok nemek szerinti megoszlása 57-43 a nők javára. Ebben nemcsak a 9 évnél hosszabb élettartam játszik közre, hanem az is, hogy a nők 5 évvel korábban mehetnek nyugdíjba, s nagy részük él is ezzel a lehetőséggel. Még egy statisztikai adat az idősebb korosztályok társadalmi súlyáról: mivel a népesség az elmúlt években folyamatosan csökkent, a nyugdíjasok és járadékosok már említett magas száma a múlt évben már a lakosság egészének jóval több, mint egynegyedét jelentette. A demográfusok szerint az ezredfordulóig ez az arány várhatóan tovább emelkedik — még a nyugdíjkorhatár fokozatos emelése esetén is. Azzal számolnak ugyanis, hogy mind életmódunkban, mind egészségi állapotunkban fokozatosan kedvezőbb tendenciák érvényesülnek, s így az idősebb nemzedékek életútja is meghosszabbodik. Ny. V. Köszönet a Somogyi Hírlapért A megyei önkormányzat száz példányban fizette elő az öregek napközi otthonai részére a Somogyi Hírlapot. Jó szívvel fogadták ezt a gesztust az idősek. Bizonyíték rá, hogy több levél érkezett ezt követően dr. Gyenesei Istvánhoz, a megyei közgyűlés elnökéhez. Pongrácz Vilmosné, a mesztegnyői gondozási központ igazgatója ezt írta: „Az időskorú emberek igénylik a gondoskodást, nagy örömmel fogadták a közgyűlés figyelmességét. Szívesen olvassák a Somogyi Hírlapot, ebből tudomást szereznek a megye területén történt eseményekről." Iváncsics Lászlóné, a buzsáki idősek klubjának vezetője így vélekedik: „Megható érzés és nagy öröm volt számunkra, hogy a megye idős korú lakosságának, illetve intézményeinek támogatásából a Buzsáki Idősek Klubja is részesülhetett. A magam és a gondozottak nevében ezúton szeretnék köszönetét mondani az időskorú lakosságért felelősséget érző, szerető gondoskodásért. Bízom abban, hogy kis közösségüknek e napilapok rendszeres olvasása kiegészítője lesz napi programunknak; fontos tájékoztatónak tartjuk szűkebb hazánk, Somogy megye életéről.” Kovács Ferencné, az igali idősek klubjának vezetője: „Köszönetünket fejezzük ki Önnek s a közgyűlésnek, amiért klubunk részére egészéves előfizetéssel biztosítják a Somogyi Hírlapot.” Az újság jó hírei mellé a szerkesztőség nevében jó egészséget is kívánunk. Végtelen út a szegénység felé? Folytatódnak a szűk esztendők... Azok figyelmébe, akik „csukott szemmel is rátalálnak a NEM-gembra” Fő lelőhelye: mandula, mogyoró, dió Magnézium az agysejtek „üzemanyaga Mizeckíj Viktor (cím a szerkesztőségben) régi olvasónk és a Nyugdíjasok oldalának szinte indulás óta levelezője. Mindig az éppen időszerű problémákat tűzi golyóstollának hegyére, s lényeglátása annyira meggyőző, hogy soraihoz alig van mit hozzáfűzni. így történt most is. Azt írja, hogy nem szeretné, ha levelét a szerkesztő megkurtítaná, s azt kéri, a tartalom maradjon „egy az egyben”. Nos, ez utóbbi igényének igyekszem megfelelni, amikor mondanivalójának csorbítása nélkül foglalkozom észrevételeivel. Mizeckíj úr elégedetlen. Visszautal egy régebbi írásra, mely ugyancsak az ő tollából ezen az oldalon jelent meg, Megint a kisnyugdíjasokon csattan az ostor címmel, s most azt írja: ha ma küldené hozzánk ezeket a sorokat, azt a címet adná neki, hogy Hány bőrt akarnak lehúzni a létminimum alatt élőkről? Vagy Szorul a hurok a kispénzű magyar nyakán... Bizony, folytatódik „szűk esztendők” további szűkülése, írja olvasónk, a létminimum alatt élők, az utcára került munkanélküliek, vagyis a szegényemberek „zsebkimetszése”. Arról is szól, hogy úgy tetszik, a kormány tagjai nincsenek tisztában azzal — vagy egyszerűen nem vesznek tudomást róla —, hogyan élnek az emberek 6-8 ezer forintból. Idézi a földművelésügyi miniszter tavaly év végi, nagyatádi nyilatkozatát, mely szerint a mezőgazdaság jövője rendben van, az üzletekben mindent meg lehet vásárolni, van választék, kapható banán, narancs... Ebben nem is tévedett, csak abban, hogy nem nekik telik rá — mármint a mintegy kétmillió létminimum alatt élőnek, a kisnyugdíjasoknak, a nagy- családosoknak — azoknak, akiknek nem százezrekben mérik a havi jövedelmét. A létminimum alatt élőknek az immár drasztikus áremelések mellett nem jut narancsra, banánra... Olvasónkat bosszantotta, hogy amíg Maczó Ágnes, majd Csehák Judit az ő nehéz sorsukról beszélt a Parlamentben, sok képviselő oda se figyelt: beszélgetett, újságot olvasott a magas fizetésért, de amikor szavazni kellett — levélírónk szavaival élve — , csukott szemmel is megtaláltak a gépen a NEM-gombot... Pedig választás idején mennyi ígéret elhangzott! S mit kaptak? „Végtelen utat a szegénység felé.” — írja nyugdíjas olvasónk, s Keresztes K. Sándor minisztertől idéz (persze, ezek a szavak sem tegnap hangzottak el...): „Ha komolyan vesz- szük az emberi méltóság alapelveit, mely nélkül nem épülhet föl semmiféle demokrácia, akkor valóban emberhez méltó életlehetőségeket kell teremtenünk a magyar társadalom minden tagja számára.” Nem hiszem, hogy a következő kérdésekre ma bárki felelőséggel vállalná Mizeckíj úrnak a válaszadást, mégis felsorolom őket. Mert egyszer mégiscsak válaszolni kell rájuk. Mikor éljük meg, hogy nem záródnak be a munkások előtt a gyárak, üzemek kapui? — kérdezi olvasónk. És mikor mondhatjuk: nincs munkanélküli és hajléktalan, nincs infláció és áremelés, van viszont olcsó kenyér, tej, hús, tüzelő, gyógyszer; nincs létminimum alatt élő, éhező ember, fűtet- len lakás? Végül azt kérdezi: mikor lesz az, hogy a kispénzű magyar is boldogul ebben az országban, nemcsak a gazdag? Egyszer majd ezekre a kérdésekre is válaszolni kell. — hf— A két világháború között még tudományos berkekben sem igazán figyeltek föl a kitűnő magyar farmakológus, Mansfeld Géza kutatási eredményeire, amelyekkel kimutatta, hogy az agysejtek működésük közben magnéziumot adnak le. Később, amikor a gyógyászat szellemi tevékenységgel foglalkozó területei mindinkább az érdeklődés előterébe kerültek, a vizsgálódások azt is bebizonyították, hogy a szürkeállomány e fontos ásványi üzemanyagának más fontos élettani szerepe is van a szervezetben: gátolja a véralvadást, azaz megakadályozhatja a trombózis kialakulását. A szellemi erőnlét fenntartásával, az „agy-kondi” javításával foglalkozó szakemberek a közelmúltban azt is kiszámították, hogy a szervezetnek s elsősorban az agysejteknek milyen magnéziummennyiségre van szükségük a jó hatásfokú működéshez. Az optimális adagolás: naponta a testsúly minden kilójára 8 milligramm, tehát például egy 70 kilós embernek napi 560 milligramm. Az étkezési szokások ugyanakkor azt mutatják, hogy a tényleges fogyasztás ettől jócskán elmarad: átlagosan csak 200-250 milligramm. Pedig az agysejtek teljesítőképességét serkentő alkáli földfém ki- sebb-nagyobb mennyiségben megtalálható számos köny- nyen beszerezhető élelmiszerben. A magnézium-toplista élén a búzakorpa áll: 10 deka 490 milligrammot, azaz csaknem a teljes napi szükségletet tartalmazza. A további sorrend (10 dekánként): mandula 398, pörkölt földimogyoró 290, dió 256, szójabab 250, szárazbab 218 milligramm. A kenyerek közül a bakonyi barnában 122, a fehér kenyérben mindössze 48 milligramm magnézium van. A „gondolatébresztő” fémhez más forrásokból is hozzájuthatunk. Egy-egy magnéziumos pezsgőtablettával 120 milligrammot törleszthetünk napi magnéziumadósságunkból. Az Országos Dietetikai Intézetben dr. Rigó János professzor és munkatársai által kifejlesztett gyógyszörpben, a Viromában, a Diviromában decinként 500 milligramm van. — Sz —
