Somogyi Hírlap, 1993. február (4. évfolyam, 26-49. szám)

1993-02-11 / 35. szám

6 SOMOGY HÍRLAP — KULTÚRA 1993. február 11., csütörtök Új szerzemények Az 1992. év új szerzemé­nyei címmel időszaki kiállítás nyílik az Országos Széchényi Könyvtár Térképtárában. A régi térképek és atlaszok mel­lett az elmúlt esztendőben ké­szült földrajzi kiadványok is láthatók a Budavári Palotá­ban. A tárlat egyik érdekes­sége a pétervári csatát meg­örökítő térkép. Péterváradon 1716. augusztus 5-én „kelt helyszíni rajzon” lényegében nyomon követhető a csata, amikor is Savoyai Jenő had­vezér irányításával fényes győzelmet arattak a császári csapatok a törökök felett. Premier a Katona József Színházban Ödön fon Horváth Magyar- országon eddig még nem ját­szott, a Hit, remény, szeretet című darabját tűzte műsorára a Katona József Színház. A premiert február 12-én tartják. A Hit, remény, szeretet 1932-ben, közvetlenül Hitler hatalomra jutása előtt íródott és nagy gazdasági válság ide­jén játszódik. A témát az író egy korabeli újsághírből merí­tette. Keserű humorral mutatja be, mennyire nem a hit-re- mény-szeretet magasztos eszméi irányítják az emberek cselekedeteit. A Korona Pódium februárban A Korona Pódium, a vers és dal vérbeli otthona e hónap­ban is érdekes programokkal fogadja látogatóit. Tegnap A végzet asszonyai című mű­sorban Karády Katalin, Mezey Mária és Sennyei Vera élete elevenedet meg; Hernádi Ju­dit megidézésében. Faludy György szerzői estjét — a költő közreműködésével — ma rendezik meg. A költő-író gondolatait Bánffy György, Hernádi Judit, Mikes Lilla és Koncz Gábor tolmácsolja. A Latinovics-bérletben, 16-án Menotti: A telefon című víg­operáját játszák. A kétszemé­lyes kamaradarabot Iván Il­dikó és Miller Lajos, az Ope­raház magánénekesei szólal­tatják meg. Kivágjuk a 21-et! címmel operett színházi gála­esten emlékeznek meg a Ko­rona Pódium 21. születésnap­ján. Határon átutazó művészet Kölcsönadja egymásnak si­keres képzőművészeti kiállí­tásait a bátonyterenyei Ady Endre Művelődési Központ Iványi Ödön művészeti kisga- lériája és a losonci Novoh- radska Galéria. A két eszten­deje tartó kapcsolat keretében évente több ízben is átkelnek a határon a festmények, grafi­kák, így a művészetpártoló közönség a határ mindkét felén olyan alkotásokkal talál­kozhat, amelyeket e kölcsö­nösség híján aligha látna. Német népi építészet A baranyai németek népi építészeti értékeiről tartottak fórumot a német nemzetiség pécsi kulturális központjában, a Lenau-házban. A megyei önkormányzat nemzetiségi bi­zottsága a Magyarországi Németek Szövetségének Ba­ranya megyei szervezetével és a Lenau Egyesülettel közö­sen rendezte a fórumot, ame­lyet Bruno Bourel párizsi fo­tóművész baranyai életképe­det bemutató kiállításával nyi­tottak meg. (Bu)Borék Avagy a többszörösen szétpattant látszat esete a pécsi színészekkel Ujláb Tamás és Krum Ádám (Fotó: Csobod Péter) A Pécsi Nemzeti Színház nemrég Kaposváron vendég- szereplő művészeinek elő­adásában egy tucat „borék” segítségével bebizonyíttatott, mennyire gyenge lábakon áll a darabban szereplő katona­kórházi raktáros okoskodása, miszerint ami nem látszik, az nincs is, tehát hiány is csak akkor van, ha kiderül. Előadásuk azonban emel­lett még másra is ékes bizo­nyíték. Arra, hogy nem mind Örkény, ami első pillantásra annak látszik. Bár az előadás első felében elhangzottaknak — például a monológnak a háború termé­szetéről — még igen, az Ör­kény István Borék-jából ké­szült egyfelvonásos vígjáték­nak azonban már nem sok köze volt Örkényhez. Szeren­csére ez igazából nem is volt olyan nagy baj. Mert amúgy egészen jó volt a produk­ció. A katonakórházban ritka madár, aki nem lop. Az egyik benzint, a másik fél mázsa va­zelint, a harmadik az inzulint lopja, hetenként húsz fiolával. Az ellenőrzés azonban még­sem gond, mert ott a raktáros, a Torday — Krum Ádám az előadás fénypontja —, aki a hiányból törvényes „fogyaté­kot” csinál. Egészen addig megy is a bolt, amíg fel nem fedezik a raktári tételek között a tucat borékot. Pontosabban a hiányát. Azaz nem tudni, hi- ányzik-e egyáltalán, mivel azt sem tudni, hogy mi az. A koz­metika „automatice” bein­dulna, de sajnos „nem lehet fogyatékba tenni olyasmit, amiről nem tudjuk, micsoda...” Mert mi van, ha egy napon előkerül, és akkor többlet mu­tatkozik. Nincs szörnyűbb do­log a világon, mint a többlet — hangzik el a raktárosok arany- igazsága. A helyzet vígjátéki. Az érde­keltek kétségbeesve igyekez­nek valahogy tisztára mosni magukat, bevetve a bürokrá­ciából adódó összes ködösí- tési lehetőséget. A félreadmi- nisztrálás magasiskolája zaj­lik, s ilyen fontos teendők mel­lett kit érdekel, hogy közben a déli vasúton lángolva ég egy német szerelvény, és a néme­tek az előbb robbantották föl a hidakat Merthogy épp ekkor tart Pest ostroma is. Az elő­adásból azonban, sajnos, a háttér lemaradt. A háború, ami a maga valódiságával igazán groteszkké tehette volna ezt a kis katonakórházbeli világösz- szedőlést, és ami Örkénynél még megvolt, a produkcióban már nem jutott szerephez. Persze anélkül is lehetett volna fontos előadás. Azon­ban mindvégig megmaradt egy kellemes szórakozást nyújtó és ötletekben bővel­kedő bohózatnak. Nem lett több, mint a raktári írnok rövi­dítéseiből fakadó mulatságos helyzetek végigjátszása. A raktárul szolgáló kiváló do­bozdíszlet maradéktalan fel­forgatása és a közönség könnyed kacajra fakasztása Krum Ádám mellett Ujláb Ta­más, Beleznay Endre, Kiss Csaba és Horváth Lajos által. A tisztes vígjátékot Beleznay Endre rendezte. Nagy László HAGYOMÁNYÁPOLÓK A VAJDASÁGBAN A kaposvári katolikus gimnáziumban Nemzedékek karöltve Jelenet a Kocsonya Mihály házasságából (Fotó: Gyertyás László) A huszonhétezer lakosú vajdaságban Becse teátristái és a horgosi Testvériség Művelődési Egyesület színeiben néptánccsoport, népzenei együttes látogatott Kaposvárra. A becsei amatőr színjátszók a Kocsonya Mihály házassága című rendhagyó komédiával mutatkoztak be a somogyi megyeszékhelyen. Nyolc osztály indítását tervezik Nehezen jutottak tantermekhez A horgosi Testvériség Műve­lődési Egyesület vezetőségi tag­jával, Túrú Károllyal kezdtük a beszélgetést. — Az egyesület hatvan éve a hagyományápolás jegyében alakult meg. Jelenleg mintegy száz taggal működünk. Vidé­künk néptánchagyományai a legismertebbek, a népzene Be­cse és környéke becsült kulturá­lis értéke. Az idősebbek két éve részt vettek a Budapesten meg­rendezett Életet az éveknek el­nevezésű nyugdíjas Ki mit tud?-on. A 8 ezer lakosú Horgos község lakosságának a 90 szá­zaléka magyar, a többi szerb és horvát. Mindannyian átérezzük annak a felelősségét, hogy együtt kell élnünk, ezért jól meg­férünk egymással — mondta Túrú Károly. A becsei Vük Karadzsics mű­velődési ház igazgatója, Szlo- boda Preradovics szerb létére jól beszéli a magyart. Az intéz­ményében a szerb és magyar művelődési közösségek, ha­gyományápolók szintén jól meg­férnek egymás mellett. A Gyida nevű, kétszázötven tagú szerb néptáncegyüttes a Vajdaságban népszerű, három nemzedék ropja együtt. A becsei játékszín a magyar amatőrszínjátszók fel­legvára. A gyerekegyüttesek hagyo­mányos bemutatkozását má­jus-júniusban tartják, ezen tíz-ti­zenöt becsei és környékbeli csoport mutatkozik be — gye­rekközönség előtt. A korábban mezőgazdaságáról, ma már ipa­ráról is ismert település magyar lakossága létrehozta a Petőfi Művelődési Egyesületet is, amely kútforrása az anyanyelvi kultúrának. A Tisza menti tele­pülés 900 éves. II. Béla oklevele tanúsítja alapítását. Koncz István kanizsai hivatá­sos rendező két éve ment nyug­díjba, azóta foglalkozik a becsei amatőr színjátszókkal. — Évente két-három bemuta­tót tartunk. A Kocsonya Mihály házassága című rendhagyó komédia kaposvári bemutatója a huszenegyedik előadásunk volt. Egy angol vígjáték Csak semmi szex az is a repertoárju­kon szerepel, és készülünk Hu­bai Miklós Rendel 3-tól 5-ig című egyfelvonásosának a be­mutatójára is. Dédelgetett ter­vem a Lúdas Matyi színrevitele is a becseiekkel. — A magyar színjátszás he­lye a Vajdaságban? — A becskereki Madách tár­sulat félig hivatásos. A becsei amatőr együttest diákok, mun­kások, háziasszonyok alkotják. Ügyelünk arra, hogy változatos legyen a műsorunk, se a szín­játszók, se a nézők ne unják meg a színpadot, az előadáso­kat. Általában telt ház előtt ját­szunk. Az újvidéki, szabadkai színház már csak nevében léte­zik, hiszen az épületet elvették tőlük. Harmincnyolc magyar színész hagyta el az országot attól a félelemtől vezérelve, hogy behívják őket katonának. Senki sem megy önként a vá­góhídra. — A Kocsonya Mihály házas­sága előadása az ön rendezői munkáján kívül ügyes drama­turgiai érzékét is dicséri. — Az eredeti mű, amelyet Mécs Lászlótól kaptam, mind­össze nyolc oldalnyi szöveget tartalmaz. Ezt egészítettem ki a helyi hagyományokkal, a kör­nyék jellegzetességeivel, amúgy szögediesen, mivel a mi vidékünkön is őzve beszélnek az emberek. Nem élünk messze a tiszai szegediektől... Horányi Barna A kaposvári Zárda épüle­tében 1991 óta működik ka­tolikus gimnázium. Dr. Ozs- váth Ferenc igazgatóval a tervekről beszélgettünk. — Két osztály indult az első tanévben. A hatvane­gyes tanulói létszám 39-re csappant. Azok között, akik itt maradtak, többen túlszár­nyalták általános iskolai eredményüket. — Ez valóban így van, s erre büszkék vagyunk. Ko­rábban rémhírek terjengtek, amelyek sugalmazói igye­keztek a fiatalokat eltávolí­tani tőlünk. Ennek ellenére nemcsak Somogyból, ha­nem más megyékből is so­kan jelentkeztek. Most, más­fél év múltán örömmel ta­pasztaljuk, hogy erősen csökkent azok száma, akik még hisznek a keresztény kurzusról, a középkori neve­lési módszerekről, szellem­ről terjesztett hazugságok­nak. — Mit követel tanártól és diáktól az iskola? — A keresztény szellemi­ség a követelmény, de ez adott is. A katolikusok mel­lett néhány evangélikus és református diákunk is van. Az istenhitet valamennyien megélik és gyakorolják, s nemcsak a gyerekek, hanem szüleik is. A mi intézmé­nyünk olyan, mint egy másik gimnázium, csak nálunk két hittanóra is van hetente. Az erről való hiányzás éppúgy igazolatlan órát jelent, mintha matematikára vagy magyarra nem menne be a tanuló. A misére járás ajánlott, de nincs katalógus. Korábban három főállású tanár tanított, a többi óraadó volt. Most 11 főállású és 7 óraadó peda­gógus dolgozik a gimnázi­umban. A keresztény szellemiség egyébként külsőségekben és a magatartásban is meg­nyilvánul. Minden gyerek di­vatosan öltözhet, ám tartóz­kodnia kell a szélsőségektől. A fiúk nem hordhatnak füg­gőt és nem viselhetnek hosszú hajat. Nyesegetjük ezeket a feminin elhajláso­kat. Úgy érzem, a gyerekek egyébként higgadtabbak, nyugodtabbak, tisztelettu- dóbbak, mint más gimnazis­ták. — Nemrég nyolcosztályos képzési formát hirdettek meg. Milyen volt a fogadta­tása? — Jelenleg 39 másodéve­sünk és 88 elsősünk van. A nyolcosztályos gimnázium megszervezésére megérke­zett már az engedély, s nagy az érdeklődés iránta. Ha ez az osztály is beindulhatna, így lenne jól működő, sok­színű a gimnáziumi élet. Hogy miért szerveztük? Nos azért, mert ez az oktatási mód elkerüli azokat a fölös­leges ismétléseket, amelyek jellemzik a jelenlegi oktatási rendszert. Ide negyedik osz­tály után is jöhetnek gyere­kek, s még a kamaszkor előtt találkozhatnak ezzel a szellemmel. A nevelés lehe­tőségei javulnának ezáltal. — Gondjaik? — Nagyon nehezen jutot­tunk tantermekhez, pedig még kellene néhány. A mel­lettünk levő tisztiklub épülete az egyházé volt, ám nem tudni még, mikor kapjuk vissza. Ugyan két osztályt még le tudunk ültetni, de ak­kor az irodákat, szertárakat meg kell szüntetnünk. Lőrincz Sándor

Next

/
Oldalképek
Tartalom