Somogyi Hírlap, 1993. február (4. évfolyam, 26-49. szám)

1993-02-10 / 34. szám

1993. február 10., szerda SOMOGYI HÍRLAP — SOMOGYI TÁJAK 5 Kielégített igali telefonigények Az igali távbeszélőközpont szabad kapacitása tavaly év vé­gén százhúsz vonal volt, ebből százkét önerős állomást kötött be a Matáv kaposvári távközlési üzeme december 23-ig. A ter­vezést az igali önkormányzat rendelte meg, és átvállalta a ter­vezés díját is, amiért a Matáv egy nyilvános telefont adott. Az igali telefonigénylők összeálltak, és egy kaposvári magánvállal­kozóval elvégeztették az új ál­lomások bekötését. A fővonalak 38 ezer, az ikervonalak 34 ezer forintba kerültek. Farsangi mulatság Felsőmocsoládon Farsangi mulatságot rendez­nek szombaton este a felsőmo- csoládi művelődési házban. A szervezők gazdag programmal várják a környék szórakozni vá­gyó lakosait: táncversenyen mérhetik össze tudásukat a táncparkett ördögei, a szeren­csésebbek a tombolán nyerhet­nek zsákbamacskákat, a höl­gyek kivívhatják a bál szép címet, míg az urak sörfogyasz­tásban mérkőzhetnek meg. A belépés a jelmezben érkező vendégeknek ingyenes lesz. Közgyűlést tartottak a kéri Agráriánál A szövetkezet használatában levő földek részaránytulajdono­sainak részvételével tartott köz­gyűlést a szentgáloskéri Agrária Mezőgazdasági Szövetkezet. A hét végére szervezett közgyűlé­sen tájékoztatták a rész­arány-tulajdonosokat a szövet­kezet terveiről, gazdálkodásá­nak helyzetéről. Csapadékvíz­elvezetés nem tüzoltásszerüen Számos idei beruházás terve mellett a kaposmérői önkor­mányzat képviselői gondolkod­nak az eső- és csapadékvíz okozta gondok megszünteté­sén. A vízelvezetést azonban úgy szeretnék megvalósítani, hogy az ne tűzoltásszerű akció, hanem a probléma végiggondolt orvoslása legyen. A mérői testü­letre vár még vélhetőleg az idén a nehezen megközelíthető szeméttelep rendezése, a néhol balesetveszélyessé vált járdák felújítása, valamint a legna­gyobb beruházás, a tornaterem kivitelezésének befejezése. Közhasznú munka Nagyberkiben Bár a munkanélküliség egye­lőre nem okoz gondot, azért a nagyberki önkormányzat segít az állás nélkül levőkön. Rész­ben e célból biztosítanak helyet egy létesítendő sütőüzemnek, ahol várhatóan 10-15 helybeli munkanélküli kaphat munkát, és szintén ezzel a céllal is tartanak fenn egy köszhasznú munkát végző kis csapatot. Nagyobb munkákat ugyan a néhány fős brigád nem tud elvégezni, a ta­vaszi feladataik azonban már be vannak ütemezve. Az állásokról pályázat útján döntenek. GÁZT SZERETNÉNEK Patalom tervei a megmaradáshoz Szemét-ügyek nem-hátrányos helyzetből Büssü, a halálraítélt A közel 400 lelket számláló Patalomban öttagú képvi­selő-testület állította össze az idei költségvetést. Év elejétől önálló községként gazdálkod­hat a település, s már van is egy merész tervük: gázveze­téket szeretnének a faluba. Azonban lehet, hogy a zimá- nyi vezeték nem bírná el Pata­lomot, s így az álom csak ké­sőbb válhat valósággá... Nem is terveztek nagyobb kiadásokat, tartalékolva e fej­lesztésre. \/éber József pol­gármester elmondta, hogy egy tanítólakást alakítottak ki a hi­vatal helyiségének, felújították az épületet, bevezették a köz­ponti fűtést, ahogy a temp­lomban is ekképp oldották meg, hogy meleg legyen. Bár még nem kapták meg a ma­radványpénzt Magyaratádól, amelyhez mint körjegyzőség tartoztak, s a volt központ, Igái is tartozik milliós nagyság- rendű pénzzel, az idén számí­tásuk szerint 14 millió forintból gazdálkodhatnak. A költségek egy részét az óvodások és is­kolások taníttatása emészti fel: egy diákra majdnem 80 ezer forintot, míg az óvodá­sokra 35-40 ezer forint kell fi­zetniük. Felújításokra azért jut majd: Nem orozták el tolvajok, még csak mágusok sem tüntették el: egyszerűen a természet okozta a kutak kiszáradását, az ivóvíz elpárolgását Kaposmérő külte­rületein. Ez persze nem a mos­tani hideg téli hónapokban tör­tént, hanem még a múlt év kriti­kus szárazsága tüntette el az ivóvizet a kerekes kutakból. Baglaspuszta és Ebédvesztő lakossága így az alapvető léte­lem nélkül maradt. Illetve ma­tervezik a buszváró, a kultúr- ház és a ravatalozó rendbeté­telét. Tárgyaltak a faluban ta­lálható út felújításáról is az út fenntartójával, 50 százalékát vállalnák a költségeknek. Ki­csiny a falu, elöregedő: 85 százaléka az ott élőknek idős nyugdíjas ember, s nem értik, miért nem vették fel őket az elmaradott térségek közé. Tervezik, hogy a falu megma­radása érdekében ingyen házhelyeket biztosítanának a fiataloknak. Mivel magas az idősek száma, nem jellemző a munkanélküliség; a munkaké­pesek nagy részének a me­gyei önkormányzat által mű­ködtetett szociális otthon ad megélhetést. Az önkormány­zat saját fenntartásában fog­orvosi rendelőt alakított ki; a berendezést is ők fizették, a társadalombiztosítás nem já­rult hozzá a költségekhez. Működtetnek egy rendelőt is, az orvos hetenként egyszer Magyaratádról jár ki a bete­gekhez. Az idén is, mint min­den évben, hat kis település részvételével augusztus 20-i ünnepséget szerveznek a te­lepülésén, amikoris kora reg­geltől másnap reggelig vigad majd a falvak népe.... T. K. radt volna, ha a mérői önkor­mányzat nem biztosítja lajtos­kocsival az ott élők ivóvízellátá­sát. Mint a polgármestertől meg­tudtuk: a község rendelkezé­sére álló milliós nagyságrendű költségvetési tartalékokból igyekeznek hosszabb távon megoldani a két kis település problémáját. A megoldás, ezen törik a fejüket a hivatalban, va­lószínűleg egy kút fúrása lesz.-b­„Ez a Büssü halálra van ítélve” — mondta a nénike. Oké, de lehet-e a halálraítélt­nek még egy utolsó kíván­sága? Legalább az, hogy ne temessék arccal lefelé. Vagy, ha lehetne, inkább ne is te­messék el. Sőt, mi lenne, ha meg se kéne halnia? Tekintve, hogy bűne nincs. Ellenben a halálos ítéletet kiszabó „tisz­telt bíróságnak”. Vagyis a Hi­vatalnak, valamelyiknek. ígérem, hogy az iménti gondolatsor hamarosan teljes egészében érthetővé válik, ám előtte hadd példálódzóm kicsit egy elmaradott és hátrá­nyos helyzetű községről, amely papíron bizony nem elmaradott és nem hátrányos helyzetű. Kaptunk egy levelet, alá­írással, Büssüből. A panaszos az ügyben búslakodik, hogy a községbe költözött egy férfi, aki szemetel, amerre jár, és több kárt csinált már egy hó­nap alatt Büssünek, mint a he­lyi születésű levélíró egész életében. Elmentünk, kérde­zősködtünk. — Sokan hordják a szemet­jüket sokfele, de tudnék én magának egy-két más cikket is mondani — fogadta a né­niké az érdeklődést. És útba igazított egy helybéli képviselő felé, aki elmondta, hogy az ál­lítás igaz, bár nem a férfiú szemetel, hanem a cigány, akivel dolgoztat. Amúgy már felszólították, nézzen rá néha a munkaerőre. Ennyi a törté­net, és itt kezdődik egy másik. Egy hangyányit komolyabb történet kezdete ez, amit Ke­lemen Gábor képviselő — szí­vén viseli a település sorsát — meglátásai révén megismer­hetünk. Az imént a szemete­lésről esett szó, amihez hozzá kell tennünk, hogy a büssüi szeméttelep rossz időben megközelíthetetlen. Utat kéne csináltatni, amit többnyire pénzbeni juttatások fejében szoktak elvégezni — s pénz­ből van a legkevesebb. Van viszont a faluban sok cigány, aki nem dolgozik; a lakosság másik fele nem az, de ők idő­sek. Fiatal munkaerő kevés akad Büssü ben, adókkal tehát nem tehetnek szert több pénzre., Ha nincs pénz, út sincs. És nincs víz sem, amit csak jelentős állami támoga­Visszajön. Elaludt a dekk tással valósíthatnak meg. Amíg tehát nincsenek munka­helyek és nincs jövedelem, addig megállíthatatlanul bur­jánzik a bűnözés, addig lopják a fát kocsiszámra, és sonka, kolbász sem marad meg a spájzban, a helyén. Egy település vagy hátrá­nyos helyzetű, vagy nem. Ez viszont nemcsak formaság: az önkormányzatok állami dotá­lása ettől is függ. Ha az, jóval előnyösebb feltételek segíthe­tik elő a település fellendülé­sét. Büssü — papíron — nem az. Igaz, ez a Hivatal ablaká­ból most nem látszik, de egy­szer biztos látható lesz. * * * Büssü határában kis ci- gánypurdé kiszuperált baba­kocsifutóművet vontat maga után. Potenciális fotótéma. Ki­ált: „te, haver, aggyá má tü­zet!”. Meggyújtom másfél cen­tis, fapados kossuth-dekkjét; nehezen megy, fúj a szél. Mondja: „kösz, haver", s elin­dul fáért. Visszajön. Elaludt a dekk. Balassa Tamás Ijesztő madá Ha én madár volnék, tutira égnek állna hátamon a toll a kazsoki madarak bukósisakos riogatója láttán. És körözvén ott fent, hirtelen kapnék egy in­farktust is, és e kellemetlen ér­zéssel hullnék lefelé, pont a madárijesztő elibe. Akit megvi­selt már az örökös ijesztgetés, az időjárás viszontagságai is kikezdték egykor remek egészségi állapotát: kilóg tudni­illik széna-bele, elvesztette bal végtagját, és rohamsisakja is összetörött valamely ütközet­ben. Ha én madárijesztő volnék, nem bántanám az égből-poty- tyant madarat. Nemcsak azért, mert gazdám jó erősen kidró­tozott egy fához, éppen a ke­rekes kút mellé, hanem mert nem lenne okom a viasko- dásra. Mert a kert, lehet, hogy valaha bőséges termést ho­zott, mostanra azonban csak a gaz őrzése maradt a kivénhedt kazsoki madárijesztőnek. Ha én gazda volnék, jobb időket várnék. -bt­A ráksiak 1991-ben beadott telefonigényiéseit elégítette ki a Matáv kaposvári távközlési üzeme a múlt héten. A munká­latok során a szakemberek tíz fővonalat kötöttek be Ráksi- ban és hármat Kazsokban. Azóta mindkét községben meg­szaporodtak az igénylések, de csak az igali központ fejlesz­tése után tudja kielégíteni őket a távközlési üzem. Képün­kön: a ráksi telefonvonal bekötése. „Eltűnt” az ivóvíz

Next

/
Oldalképek
Tartalom