Somogyi Hírlap, 1993. február (4. évfolyam, 26-49. szám)

1993-02-08 / 32. szám

1993. február 8., hétfő / SOMOGYI HÍRLAP — SPORTMAGAZIN 13 EUROVIN RÖPLABDAGÁLA ’93 KAPOSVÁR Visszavágott a magyar válogatott Kaposvár, városi sportcsar­nok, 400 néző. V.: Hódosi, Burcsa. Magyar öregfiúk váloga­tottja: Buzek, Tatár, Mondi, Dávid, Nagy /., Kovács K. Csere: Policsányi, Stevik. Kaposvári öregfiúk váloga­tottja: Vidák, Búzás, Demeter, Károly, Horváth P., Gál. Csere: Hervai, Schmidt, Laszczik. Hiába a „hajnali” kezdés; amikor megkezdődött az elő- mérkőzés, már erős félház volt a sportcsarnokban. Már a bemelegítésnél, a bemutatás­kor elhűlt a publikum: micsoda nagy nevek, te atyaisten! Aki csak épphogy járatos egy ki­csit is a röplabda világában, annak aligha kell bemutatni Buzeket, Tatárt vagy éppen Demeter Gyurit. Ha összead­nánk, hogy a Kaposváron pá­lyára lépett öregfiúk együtt hányszor szerepeltek annak idején a magyar válogatott­ban, bizony jócskán túllép­nénk az ezret... No és persze amit a pályán műveltek, az sem volt semmi! A magyar öregfiúknál Buzek, a kaposváriaknál pedig Gál „Munkában” az öregfiúk képviselte a „nehéztüzérsé­get”. Nemhogy bombaerős le­ütéseiket fogadni, de az elől elmenekülni is egyfajta művé­szet volt. No és a hajdanán Tabról indult Nagy István, aki ma a női szakág „mindenha­tója”, s akinek egy méteren felüli súlypontemelkedéséről legendák keringtek... Mi taga­dás, ő most is a fellegek ura volt. Amikor megindult egy-egy labdára, az embernek olyan érzése támadt, mintha alacsony lenne a csarnok. S persze ne feledkezzünk meg a feladókról sem: Tatár úr taní­tani való módon osztotta szét a labdákat, akárcsak az ellen­félnél Vidák. Ha kellett, csúsz- tak-másztak az öregfiúk, nem ismertek elveszett labdát. — Gyerekek, csinálunk egy jó sáncot, és miénk a meccs! — adta a taktikai utasítást a többieknek Tatár a harmadik, döntő játszmában 14-7-nél. S láss csodát: valóban így is ért véget a találkozó. Ki tudja: tán lehet, hogy az ellenfél játéko­sai is meghallották az „utászt”... Kaposvár, városi sportcsar­nok, 1000 néző. V.: Hóbor, Babati. Magyar válogatott: Mészá­ros, Urfi, Tomanóczy, Király, Kántor, Pásztor. Csere: Kar­mos, Liszi, Schildkraut, Csi­kós, Hullman, Tóth G., Sárik. Szövetségi kapitány: Németh Lajos, edző: Demeter György. Idegenlégiósok válogatottja: Luksys, Lapsin, Dalacu, Ste- panok, Smugiljev, Arefel. Csere: Voronkov, Marginean, Lvasov, Mindru, Janusika. Szövetségi kapitány: Janus Zagorski. — Győzünk! Mindegy, hogy milyen arányban, de győzni fogunk! Különben nagy show lesz — mondta a találkozó előtt Németh Lajos, a váloga­tott szövetségi kapitánya. — „Viktorijá!” Nyerünk 3- 1-re — kontrázott Janus Za­gorski, az „idegenlégió” mes­tere. A két kezdőhatosban ösz- szesen négy Somogy SC-já- tékos kapott helyet: az egyik oldalon Kántor, Pásztor és Mészáros, a másikon pedig Luksys, aki egyben az idegen- légiósok csapatkapitánya is volt. Az első játszma egyéb­ként a Zalaegerszegi TE len­gyel származású edzőjét iga­zolta. Hatalmas ütésváltások vezették be a találkozót, de az első pontok csak kínkeserve­sen akartak megszületni. Igaz, ebben közrejátszott az is, hogy jónéhány szerva vagy a hálóban, vagy a játéktéren kí­vül landolt. A játszma eleje ki­egyenlített volt — aztán jött Kántor, aki (mint ahogy azt a legutóbbi Szuper Liga-mecs- cseken megcsodálhattuk) nemes egyszerűséggel elkez­dett védhetetlenül szerválni. Egymás után három nyitásá­val szerzett pontot a magyar válogatottnak, s máris 8-3-ra vezetett Németh Lajos csa­pata. Az idegenlégiósok azonban nem adták meg ma­gukat: jó játékkal egyenlítet­tek, sőt, a vezetést is átvették. Aztán megint csak jött Kántor, s miután első bombaerős szervája úgy vágódott le az el­lenfél játékterén, mintha mág­nes vonzaná, Janus Zagorski azonnal időt kért. Bevált a hú­zása, hiszen ismét csak az idegenlégiósok pillanatai kö­vetkeztek. 14-11-re elhúztak, de a szívósan küzdő magyar együttes 14—14-nél utolérte el­lenfelét. Az utolsó két pont azonban a jobban összponto­sító idegenlégiósoké lett, s így ők nyerték a nyitójátszmát. A második szettben sokáig nem lehetett ráismerni váloga­tottunkra. A játékosok csak „szenvedtek” a pályán, az el­lenfél pedig láthatóan élvezte a játékot. Lapsin félelmetesen jól játszott, fantasztikus labdá­kat tálalt csapattársainak. A másik „szegedi”, Voronkov magabiztosan szedte össze hátul a labdákat, Smogujjev pedig könyörtelenül ütött. Úgy látszott, katasztrofális veresé­get szenved ebben a játszmá­ban a magyar gárda, hiszen ellenfelük már 13-5-re, majd 14-8-ra vezetett. Ekkor azon­ban egycsapásra megválto­zott a játék képe: végre ma­gára talált a válogatott, s Kán­tor vezérletével — leütései, akárcsak szervái, az esetek nagy részében megoldhatat­lan feladat elé állította az ide­genlégiósokat — óriási küzde­lemben sikerült egyenlíteni. A harmadik játszmában egészen a szett közepéig kie­gyenlített volt a küzdelem: a két rivális felváltva vezetett, de egyetlen alkalommal sem volt a különbség nagyobb egy pontnál. Ezután az idegenlé­giósok más sebességi foko­zatba kapcsoltak, s a magya­rok megint csak akkor kezdtek ébredezni, amikor ellenfelük egyetlen pontnyira volt a játszmagyőzelemtől. Dicsére­tükre legyen viszont mondva, hogy ezúttal is sikerült fordíta­niuk, elsősorban a jól játszó Karmos, Hullman, Tomanóczy — no és persze Kántor révén. Karmos-parádéval kezdő­dött az utolsó, negyedik szett: a kaposvári játékos szerváival nemigen tudtak mit kezdeni a „légiósok”. Végre valóban ját­szott ekkor a magyar váloga­tott, mindenki hozta magát. A dolog pikantériája, hogy ekkor egyszerre négy (!) kaposvári játékos — Kántor, Pásztor, Karmos és Mészáros — volt fenn a pályán a csepeli Toma- nóczyval és a szegedi Hull- mannal kiegészülve. Ahogy mondani szokás: megindult a A legjobb magyar röplabdázó szekér, a magyar játékosok egymást múlták felül. Már 11- 0 arányban vezettek Kánto­rék, amikor nagy nehezen ponthoz jutott az „idegenlé­gió”. Próbálkoztak, küzdöttek Lapsinék, de ekkor már eldőlt a mérkőzés: a magyar együttes magabiztosan, fölé­nyesen hozta a negyedik szet­tet, s ezzel nyerte a 123 percig tartó összecsapást. Sikerült tehát visszavágnia az egy évvel korábban Sze­geden elszenvedett veresé­géért a magyar válogatottnak. Presztízsmérkőzés volt ez a javából: ezt bizonyítja az a puszta számadat is, hogy a két csapat játékosai több mint két órán keresztül viaskodtak egymással. Eleinte akadozott a magyar válogatott csapatjá­téka; a nézőtéren helyet fog­lalva olyan benyomása volt az embernek, mintha a játékosok nem igazán ismernék egy­mást, most játszanának együtt először. A negyedik játszmá­ban — amikor mind a négy kaposvári játékos fenn volt a pályán! — mutatta meg igazi és valós tudását a magyar vá­logatott. Az viszont örök rejtély marad, hogy az első három játszmában miért csak akkor „kapcsolt” az együttes, amikor ellenfele már csak egy pont­nyira volt a játszmagyőzelem­től. Az viszont már egy más, szebb lapra tartozik, hogy in­nét sikerült fordítani. S ez mindenképpen biztató kell, hogy legyen a közelgő EB-se- lejtezők előtt. A két válogatott legjobb já­tékosának Kántor Sándort, il­letve Oleg Smugiljevet válasz­tották meg. Fenyő Gábor - Jutási Róbert (Fotó: Csobod Péter) Előkészületi labdarúgó­mérkőzések Siófoki Bányász- Nagykanizsai Olajbányász 0-0 Siófok, 100 néző. V.: Cser­völgyi T. Siófoki Bányász: Biró — Bimbó, Zare, Olajos, Maro­zsán, — Varsányi, (Kovács J.), Elekes, Czigány, Meksz, — Kámán, Halzov, (Kirch- mayer). Edző: Pusztai László. Első hazai edzőmérkőzését játszotta a Bányász szomba­ton délelőtt — csekély érdek­lődés mellett viszonylag elfo­gadható időben, de havas és fagyos pályán. Az NB ll-es „olajosok” ellen kiderült, hogy van még mit javítani a támadó­játékon, hiszen végig fölény­ben játszott a Siófok, mégis képtelen volt gólt lőni. Kaposvári Rákóczi FC­Ajka Hungalu 1-1 (1-0) Balatonfűzfő. V.: Fekete. K. Rákóczi FC: Udvarácz (Halász) - Itvás, Mező (Hor­váth Z.), Verlasevics, Deme, Pintér - Neubauer (Nicu), Gi- litsch (Hanusz), Adorján (Va- lerij) - Alekszej, Ozsváth. A kéthetes balatoni felké­szülés végén az alapozás fá­radalma meglátszott a kapos­vári együttes játékán. Góljukat Ozsváth szerezte. Ettől a hét­től kezdve már hazai környe­zetben készül a Rákóczi. Súlyos vereség az Új VDN Kupában Pécsi Gázmű-K. Honvéd 8-0 (4-0) Pécs, Hőerőmű pálya, 100 néző. V.; Ábrahám. K. Honvéd: Ferencz (Tibai)- Király, Takács, Juhász - Köves, Péter, Bíró, Vészi (Molnár) - Kiss - Buzsáki (Kó- ródi), Pammer. Edző: Köves László. Váratlan nagy arányú vere­séget szenvedett az NB lll-as csapat pécsi ellenfelétől. Hatezer bérlet már elkelt a stuttgarti vb-re Bár még messze van az idei atlétikai világbajnokság (au­gusztus 13-15.), az érdeklő­dés máris nagy a „sportok ki­rálynője” csúcstalálkozója iránt. Amint a stuttgarti szer­vezőbizottság közzétette, an­nak ellenére, hogy a jegyek nem kevés márkába kerülnek, a tízezer bérletből eddig már hatezret eladtak (egy-egy bér­let 429 és 979 márka közötti áron került kibocsátásra). A napijegyek legolcsóbbja 103 márka, a legdrágábbja 190. Húsz márkáért csak a délelőtti versenyeket lehet megtekin­teni. Különdíjak A kaposvári röplabdagála alkalmából különdíjak átadására is sor került. Kántor Sándor a hazai szurkolók nagy ovációja közepette ezúttal vehette át az ország legjobb felnőtt röplab­dajátékosának járó serleget és jutalmakat. Itt kapta meg a serleget a csepeli Tomanóczy Tibor, akit az 1992-es év leg­jobb junior röplabdásának választottak meg, továbbá Gulyás Ferenc, a múlt év legjobb strandröplabdázója és Kovács Ká­roly, az év legjobb ifjúsági edzője is. A „Röplabdázás me­gyéje” feliratú serleget dr. Gyenesei Istvánnak, a megyei közgyűlés elnökének, a „Röplabdázás városa” feliratút pedig Szabados Péternek, Kaposvár polgármesterének nyújtotta át Zöldi László, az MRSZ elnöke és Sinka László főtitkár. T omatermet avattak Balatonszentgyörgyön Négyszázötven négyzet- méter alapterületű új torna­termet adtak át szombaton Balatonszetgyörgyön az ál­talános iskolában. Eddig mostoha körülmé­nyek között folyt a tanulók testedzése, a régi iskolában tornaszoba állt rendelkezé­sükre, majd a művelődési ház biztosított lehetőséget az iskolának a tornaórák megtartásába. A felszerelé­sekkel együtt 14 millió 100 ezer forintba került az új tor­naterem megépítése. A ka­posvári Komplex Kft. igé­nyes kivitelezését dicséri az új létesítmény. 1992. júniu­sában kezdtek a munkába, a műszaki átadásra hiánypót­lás nélkül teljesítették a vál­lalásukat. Vass Béla, az iskola igaz­gatója elmondta, hogy a 30x15 méteres terem alkal­mas kosárlabda, tenisz és tollaslabda versenyek meg­rendezésére. A testnevelés órákon kívül a diáksport, a sportkörök is helyet kapnak az új létesítményben, itt tartja az alapozó edzéseket a helyi focicsapat, valamint az öregfiúk is. Asszonytornát szerveznek még, tervezik a balatonszentgyörgyi kézi­labda csapat megalakítását. H. B. Magyar öregfiúk válogatottja- Kaposvári öregfiúk válogatottja 2-1 (8,-12, 7) Magyar válogatott­idegenlégiósok válogatottja 3-1 (-14, 15, 14, 6)

Next

/
Oldalképek
Tartalom