Somogyi Hírlap, 1993. január (4. évfolyam, 1-25. szám)

1993-01-02 / 1. szám

1993. január 2., szombat SOMOGYI —A HIT VILÁGA 7 Szent Péter trónján, fáradhatatlanul „Mindaddig, amíg az autó­ban ült, a jól ismert fehér talárt viselte, ám amikor kiszállt a fekete BMW-ből, az erdei sé­tához inkább alkalmas pantal­lót vett. Könnyű felöltőt is vitt magával, ha esetleg szükség lenne rá. Aki felismerte, azzal váltott néhány szót. És persze elő­fordult az is, hogy bár felismer­ték, de nem akarták zavarni nyugodt sétájában.” Ez az első beszámoló a Szentatya műtét utáni, a lábadozást kö­vető állapotáról. Augusztus végén, szeptember elején Észak-Olaszországban pi­hent, kedvenc hegyeiben, úgy ahogy korábban tervezte. Mintha mi sem történt volna. Mintha nem figyelte volna ag­godalommal a katolikus világ július 12-től 15-ig, vasárnaptól csütörtökig azt a kritikus négy napot: vajon mit mondanak az orvosok a pápa betegségé­A pápa kedvenc hegyeiben ről... Az operációt végző pro­fesszor, mint tudjuk, meg­nyugtató zárójelentést adott: az eltávolított daganat nem volt rosszindulatú. Az első világjáró pápa II. János Pál tehát a terve­zett programhoz tért vissza. A munkabírása immár legen­dássá vált, még azok előtt is, akik a közelében élnek. Néz­zük a tényeket. Karol Wojtyla májusban betöltötte a 72. évét, s október 22-én volt 14 esztendeje, hogy pápává vá­lasztották. Péter utódaként félelmetes munkatempót sza­bott önmagának és környeze­tének: 55 alkalommal utazott külföldre, ezek során 105 or­szágot látogatott meg. Tekin­télyes — 104 — az olaszor­szági főpásztori látogatások száma is. Összesen 862 839 kilométert tett meg útjai során. Krónikásai szerint 11 ezer be­szédet írt vagy hagyott jóvá, s ez 56 ezer oldalt tesz ki. Elin­dított mintegy 30 hivatalos do­kumentumot, és 14 év alatt ki­adatott 9 enciklikát. Fáradha­tatlan? Nem volt az. Hiszen éppen ő maga mondta 1991 júniusában, Mantovában, egy gyári közönség előtt, a hőség­től eltikkadva: „Hát... a pápa ebben a forróságban elveszíti az emlékezőtehetségét." Természetesen megtapsolták. A fáradtság ütközött ki rajta múlt januárban is, amikor a Szent Péter tér vasárnapi so­kasága előtt azt mondta: „Bol­dog 1999-et kívánok Önök­nek.” A kísérő tudósítók azt is észrevették, hogy az angolai útja, 1992. júniusában jobban megviselte, mint a korábbi utazások. S akkor még nem is szóltunk a nyilvánosságra nem tartozó munkájának óri­ási energia-igénybevételéről! Hány órát dolgozik Péter utóda? A Vatikán irányítása önma­gában is megterhelő, amint ezt a pápa napi programja is tanúsítja. II. János Pál minden nap fél 6-kor kel,majd 6 óra körül a magánkápolnájába vonul, imádkozni. Ezután szentmisén vesz részt — kö­rülbelül egy óra —, olykor az első vendégeit már erre is meghívja. Reggelijét, melyet a lengyel apácák készítenek, fél 8-kor fogyasztja: kávét, pirított kenyeret, sonkát, tejet, vajat, lekvárt, gyümölcsöt, .az év­szaknak megfelelően. Nyolc óra 30-kor azonban már a dolgozószobájában van, a pápai lakosztály harmadik emeletén. Tizenegy órakor lemegy a második emeletre, a magánkönyvtárba, hogy fo­gadja a bejelentett egyházi embereket, államférfiakat, po­litikusokat. Az audiencia végét az ebéd jelenti, mindig fél 2-kor kezdő­dik, egyszerű fogásokkal, tészta, hús krumpli, kiegé­szítve lengyel süteménnyel. Olykor-olykor egy pohár fehér bor. Ebéd után fél óra pihenést engedélyez magának, aztán elmélkedés következik. II. Já­nos Pálról köztudott, hogy természetjáró, mozgásked­velő ember volt Lengyelor­szágban is. Ezt a szokást Rómában a hosszú séták je­lentették (egy időben úszott is a nyári szálláshely, Castel Gandolfo medencéjében). Napi munkája este fél 8-kor megint más térre viszi, ekkor találkozik a Vatikán Állam leg­főbb tisztségviselőivel. A megbeszélés fél óránál rend­szerint nem hosszabb, 8 óra­kor ugyanis vacsora követke­zik, többnyire leves, sajt, néha pizza. Televízió elé sohasem ül, vagy ha mégis, az az esti hír­adó, akkor, amikor nagyon fontos dolgok történnek a vilá­gában. Filmet a karácsonyi ünnepek alkalmából néz, a pa­lota házi vetítőjében. Viszont sokat olvas, a filozófia, az ant­ropológia és az etika érdekli elsősorban. Mondják, szíve­sen hallgat szimfonikus zenét, mi több, azt is tudni vélik, hogy nem zárkózik el a rockzene elől. Napi munkáját késő este is folytatja. Az ima után, 23 óra­kor újból az íróasztalnál ül, beszédet vagy dokumentumot fogalmaz. Alvásra kevés időt engedélyez, hiszen minden esetben jóval éjfél után tér nyugovóra. Személyi titkára, a Krakkóból magával hozott pap, Dziwisz szerint sohasem panaszkodott, még akkor sem, amikor látszott rajta, hogy szenved. „A merénylet óta sokat kínlódott, de nem akarta, hogy erről tudjanak. A pápa nem beszél a bajokról, még a barátai előtt sem.” A legfontosabb tizenhárom Akiknek módjában állt köze­lebbről is megismerni, egya­ránt a közvetlenség és a ka­rizmatikus egyéniség emlék­képét őrzik róla. Mitterrand, francia elnök „Isten atlétájá­nak” nevezte, fáradhatatlan­ságára utalva. Természetesen ennek a munkastílusnak meg­felelően alakította-szervezte az egyházi állam működteté­sében oly fontos munkatár­sait. A nemzetközi kapcsola­tokban nagy szerepet játszó vatikáni diplomáciát — Casa- roli bíboros után — államtit­kárként, vagy ha úgy tetszik, miniszterelnökként az az An­gelo Sodano vezeti, aki egyik nyilatkozatában maga is elis­merte, hogy igen nagy hatás­sal van rá a pápa szinte ter­mészetfeletti ereje. A Szent­szék hierarchiájában két vi­szonylag fiatal főpap követke­zik: az 58 éves olasz Giovanni Battista Re, és a francia Jean-Louis Tauran. Az előbbi­ről azt tartják, hogy a pápa belügyminisztere, az utóbbi a modern idők legfiatalabb — mindössze 48 esztendős — vatikáni diplomatája. Ő készíti elő a pápa esetleges moszk­vai útját, ő tárgyalt a jugoszláv ügyben, és hosszabb időt töl­tött Bejrútban, a harcok ide­jén... Minthogy a pápa egyben Róma püspöke is, különös gonddal választotta ki helyet­tesét, azt a főpapot, aki az olasz püspöki kar élén nem­csak a személyét, hanem a szellemiségét is képviseli. Ez Camillo Ruini, a vatikánsza- kértők szerint „a Szentszék Richelieu bíborosa”, ami uta­lás a hajdani francia politikus bíborosra. A legfontosabb 13 személy — a már említetteken kívül — a német Ratzinger a Hittani Kongregációt irányítja; a szlovák Tomko, a hitterjesz­tés ügyei tartoznak hozzá: az olasz Ángelini, a voltaképpeni egészségügy-miniszter; a francia Etchegaray a forrongó térségekben és a fejlődő or­szágokban képviselte a Vati­kán álláspontját; a lengyel­amerikai Szoka, a „pénzügy- miniszter” és az afrikai Gantin, aki a pápa e földrészre irá­nyuló^ tevékenységét, útjait szervezi. Kapcsolat a világgal II. János Pál egyházvezetői imázsát két laikus, tehát világi személy is alakítja. Mindkettő­jük szerepe nagyon fontos. Az olasz Mario Agnes a Vatkián lapja, az Osservatore Romano főszerkesztője, a spanyol Jo­aquin Navarro-Valls pedig a sajtóirodát vezeti, vagyis ő testesíti meg az információs kapcsolatot a Szentszék és a nagyvilág között. És a tizen­harmadik, don Dziwsz, a sze­mélyi titkár, aki nélkül a pápa egy lépést sem tesz. Ezt a 13 embert tekintik a Szentatya legközvetlenebb munkatársá­nak. Ám, mint az olasz Pano­rama megállapította, a har­madik évezred felé közeledő egyháznak elsősorban reá van szüksége, az egészséges II. János Pál pápára. K. E. A piaristák Magyarországon Alig fél évszázaddal azután, hogy a később szentté avatott püspök, Kalazanci József megalapította Rómában in­gyenes, mindenki számára nyitott iskoláját, 1642-ben az akkori magyarországi Podo- linban is megnyílt az első pia­rista iskola. A szent püspök nemcsak iskolát, hanem szer­zetesrendet is alapított egyút­tal. Amely éppen a tudásra, az igazság szolgálatára és ke­resztény hitre való nevelést tartotta feladatának. Az 1642 a piaristák ma­gyarországi letelepedésének az esztendeje. Az azóta eltelt háromszázötven évről rende­zett kiállítást tavaly a piarista rendtartomány és a Budapesti Történeti Múzeum A piaristák 350 éve Magyarországon címmel. Ezen a tárlaton ké­pek, könyvek, dokumentu­mok, fotók és egyházi szertar­tásedények idézték fel a rend életét. Podolin után ugyancsak a Felvidéken Privigyén, Brez- nóbányán, Pozsonyszent- györgyön telepedtek meg a piaristák, lévén Magyarország java része akkor még török hódoltsági terület. A törökök kiűzése után aztán újabb és újabb iskolák nyíltak: Nyitra, Veszprém, Kecskemét, Vác, Beszterce, Pest, Debrecen, Korpona, Szeged a piarista is­kolák helyszíne. S ezeket to­vábbiak követték. Hamarosan a legnagyobb magyar is­kolafenntartó renddé vált a piarista rend­tartomány. (Az ország- gyűlés 1715-ben adott honos­ságot nekik.) Ä török ura­lom utáni új­rakezdés, a magyar ba­rokk korszaka szorosan ösz- szefonódik a piarista ter­jeszkedéssel. Éz a barokk, amely nem a pompakedve­lésben, ha­nem az új élettér terem­tésében volt érdekelt, jól harmonizált a piarista éle­teszménnyel: az átalakulás korában vállalt felelősséggel, az emberi tudás kiteljesítésé­vel. Mindenkori feladatuknak te­kintették az evangélium esz­méinek kutatását, s a nagy emberi értékek kibocsátását. Iskoláikból a magyar szellemi élet megannyi jelese került ki. Híresek voltak természettu­dományos stúdiumaik, miként a humanista és hitbéli tudo­mányokkal foglalkozó oktatá­suk is. S valóságos apostolai lettek a magyar nemzeti esz­mének. Szerencsére II. József nem törölte el a rendet, s így isko­láik is megmaradhattak. A pia­rista iskolák művelődéstörté­neti jelentősége abban van, hogy százszámra adták az or­szágnak a művelt papokat, ta­nítókat, jegyzőket, közhivatal­nokokat, mesterembereket. Az első világháború kitöré­sekor 24 piarista gimnázium működött. Trianon után tíz maradt Magyarország terüle­Részlet a kiállításról tén. Az iskolák államosítása­kor nyolcat elvettek a rendtől. De a budapesti és a kecske­méti piarista gimnáziumok mindmáig megmaradtak az egyház kezelésében. Szép gesztus, hogy most, amikor lehetőség nyílik az egyházi iskolák visszaszerzé­sére, a piaristák egy új szak­munkásképző tanintézetet alapítottak. (kádár) Újabb vallási felekezetek alakultak Tudnivalók az egyházi iskolákról Tovább nőtt hazánkban az egyházak száma: 1991-ben 37, tavaly pedig már 46 fele­kezet működéséről tudott a Művelődési és Közoktatási Minisztérium. A buddhista közösségek közül például öt jelezte létezését. De jelent­keztek eddig kevéssé ismert egyházak is. Ilyen az öt vi­lágvallás tanainak szintézisét hirdető Magyar Pantholokato- likus Tradicionális Egyház. A felekezeték óvodákat, is­kolákat, gimnáziumokat és fő­iskolákat is fenntartanak. Ke­vesen tudják, hogy a katoli­kus egyház szakmunkáskép­zőt működtet Gödön és Haj- dúdorogon; Keszthelyen és Kiskunfélegyházán pedig a jövő gazda- illetve háziasz- szonyait oktatják. A református óvodák, álta­lános iskolák mellett a hí­ressé vált sárospataki, pápai, és kecskeméti kollégium is várja a gimnazistákat. Van egy-egy izraelita óvoda és gimnázium, míg külön álta­lános iskolát tart fenn az Evangéliumi Pünkösdi Kö­zösség Sión Gyülekezete. Az evangélikus hitű gyerekek is saját egyházuk tanintézetei­ben tanulhatnak. Az egyházi oktatási intéz­ményekről korábban még nem készült összefoglaló lista, éppen ezért a közokta­tási tárca valamennyi önkor­mányzatnak eljuttatja, a most összeállított Egyházak Ma­gyarországon című kiadvá­nyát, hogy pontos felvilágosí­tást tudjanak adni a tovább­tanulási lehetőségek iránt ér­deklődő szülőknek. A művelődési tárca illeté­kesei ezentúl az egyházak hitoktató csoportjainak is megküldik a hatályos törvé­nyeket, a lelkiismereti- és val­lásszabadság gyakorlására vonatkozó rendelkezéseket és az ezzel kapcsolatos tud­nivalókat tartalmazó, keres­kedelmi forgalomba nem ke­rülő kiadványokat. sz. m.

Next

/
Oldalképek
Tartalom