Somogyi Hírlap, 1993. január (4. évfolyam, 1-25. szám)
1993-01-27 / 22. szám
12 SOMOGYI HÍRLAP — GYERMEKEKNEK 1993. január 27., szerda Januári napfényben Csimpánzok is várják a tavaszt. A januári napfényben jól esik egy szundikálás a napon. Kerner Tibor Kopogó Jégvirágos Ablakon Cini Cinke Bekopog: Kip-kop Koppanó Van-e mag Eladó? Köles és Mogyoró Napraforgó Féldió. Kip-kop Koppanó Szalonnázni Volna jó; Hintázgatva Csipegetni Jaj, de jó! S majd ha Megjön A meleg, S itt lesz Már a Kikelet, Víg énekkel Fizetek. A félénk egerecske Lángeszű mókamesterek, Testvérmúzsak Megjelent a Kincskereső Az idén huszadik évfolyamához ért a tíz-tizennégy éves gyerekek egyetlen magyar irodalmi folyóirata, a Kincskereső. A jubileumi évet a szerkesztők azzal köszöntik, hogy a korábbiaknál is gazdagabb, színesebb tartalommal ajándékozzák meg ifjú olvasóikat. Ahogy a szerkesztő írja a januári, újévi számban: „Több nevetést ígérhetünk... A sokféle szellemi kalandon kívül igazi kalandokkal s fantasztikus történetekkel is találkozhattok majd... Elindult, sok gyerek kérésére a Kincses teátrum, amellyel az iskolai színjátszóknak kívánnak segíteni, a Sulihumorzsák viszont ínyenceknek való csemegékkel szolgál.” Ebben a januári számban többek közöt találhattok képregényt, verseket, novellákat, megtudhatjátok miért lett Kecskemét neve Kecskemét, tájékozódhattok arról, hogy mi lett a múlt évben meghirdetett Szoszép- ség-verseny pályázat eredménye. A meglepően sok válaszból kiderült, hogy a pályázók többsége a következő húsz szót találta a legszebbnek: álom, barátság, béke, család, csillag, édesanya, emlék, feltámadás, fény. haza, honvágy, hűség, igazság, jóság, otthon, puha, szabadság, szerelem, szeretet, zene. A Kincskereső, ahogy korábban is, egy évben kilencszer jelenik meg. Élt egyszer, nem is olyan régen egy egércsalád. Igen-igen félénkek voltak. Már egy kis papirzörgésre is úgy megijedtek hogy hanyatt-homlok rohantak kifelé. Ám a legfélénkebb is a legkisebb fiúcska, Cinike volt. Ha nem adják a szájába a falatot, már éhen is halhatott volna. — Nem lesz jó így kisfiam — mondta egy nap egérmama — sohasem állsz meg a saját lábadon, ha mindig mástól várod, hogy etessenek. Sem többet, sem kevesebbet nem mondott ennél, hanem egyenesen belökte őt egy nagy éléskamrába. — Jaj, de félek — cincogta el magát a kis egérfiu. Alig mert körülnézni, pedig annyi jó falat akadt ott, amennyit életében sem látott. Óvatos, nagy lépésekkel elindult célja, a fokhagymás szalonna felé. Már-már elérte, amikor rémülten felsikoltott, és szinte földbe gyökereztek lábai: mintha két hatalmas szem villogott volna feléje, zöldes fényt látott megcsillanni, még a cincogás is a torkán akadt. A macska! — dermesztette meg a rémület. — Gyere gyorsan, kisfiam! — hívta a mama. — Ide tart Mariska, mert úgy emlékszik, a kamrában felejtette a babáját. Láthatod! Itt fekszik! Hogy villog a szeme! — Hiszen ez egy macska! — akarta mondani a kisegér, de elszégyellte magát, mert attól félt, anyukája kineveti. Sietve távoztak, éppen jókor, mert Mariska máris benyitott. Míg otthonukba igyekeztek, egéranyuka megkérdezte: — Remélem jól teleetted magad?! Cinike bólogatott, s közben magában szomorkodott, mert korgott a gyomra. Sűrűn fo- gadkozott: többé nem lesz félénk! Szarka Zoltán Kutyatörténet / ■ózsi bácsi idős, beteges ember volt. A kis földszinti lakásban, ahol élt, mindent megkoptatott az idő. A bútorokat, a falakat, a szőnyeget és magát, a bácsit is. A lakásban nem volt egyéb, mint egy kis konyha és a szoba, a szobában egy cserépkályha. Előtte állt a bácsi kedvenc hintaszéke, ahol üldögélni, szunyókálni szokott. A kojx>tt környezetben mégis boldognak érezte magát, és ezt az érzést a kutyájának köszönhette. Bundás pedig — mert így hívták a kutyát — mindent Józsi bácsinak köszönhetett. Átfagyva, éhesen, egészen kicsi korában ő találta meg, hazavitte, megetette, melengette. A bácsitól kapott kitűnő nevelést, sok-sok szeretetet, s így lett belőle kiváló kutya. Ezt a történetet a bácsi mindig elmesélte, ha néha-néha látogató tért be hozzá. Aztán a baráti látogatások ritkultak, mert az öreg „haverok” is sorra elmentek. A házbeli emberek sem sokat törődtek vele. hiszen mindenkinek megvolt a maga gondja, baja. Csak egy kislány látogatta rendszeresen. Azon a szombati fagyos délelőttön is ő nyitotta ki az ajtót. Józsi bácsi a hintaszékben ült, mint mindig, a kutya a lábánál feküdt. Csakhogy Bundás szeméből mélységes bánat sugárzott. Ez a kutya sír — állapította meg a kislány —; a leikével sír! Mert a gazdája nem mozdul, nem szól hozzá. A temetés után a kutya nem mozdult a sírhalom mellől. Ott feküdt napokon, éjszakákon át, míg a szervezete tovább nem bírta. Örökre elaludt. Amikor a kislány meghallotta mi történt, arra gondolt: ez a kutya kincs volt. És tudta: a bácsi és Bundás történetét örökké megőrzi a szívében. Torma Viktória 8. o. tanuló, Kaposvár KIS KUTYA, NAGY KUTYA... Jó, ha tudják a gazdik! Azt szokták mondani: aki nem szeret minden nap azonos időben sétálni, az ne tartson kutyát. A kutya mozgásigénye függ a temperamentumától, de még inkább a fajtájától. Vannak fajták, melyek nem kívánják a hosszú futtatást, persze a négy fallal határolt élettér nekik sem elegendő teljességgel. Sok kistestű kutyafajtának kicsi a mozgásigénye is, de például kivétel ez alól a törpetacskó, a kis terrier-félék. Ideális lakáskutya a sheltie, melyet köznyelven törpe skót juhásznak is szoktak nevezni. Sajnálatosan kevéssé divatos a törpespicc és a mopsz. A spicc nemcsak vonzó megjelenésű, de okos, humoros, társaságot kedvelő kutya. A mopsz régebben a szalonok kedvenc figurája volt. Kifejezett lakás(Fotó: Gyertyás László) kutya, de hízásra hajlamos, ezért erre különösen ügyelni kell. A pekingi palotapincsi a legrégibb fajták közül való. annak ideién kifejezetten a palota őrzésére tenyésztették ki, A hosszú sétákat nem kedveli, viszont előszerettel vonzódik a selyempárnához. A csivavát Mexikóból eredő fajtának tekintjük, törékeny megjelenése ellenére nagyon ellenálló fajta. Persze a kicsik és a kis mozgásigónyűek listája egy könyvet megtölthetne. Ezért választás előtt érdemes a fajtairodalmat áttekinteni. Ahhoz, hogy a kutya valóban családtaggá váljon, igazi társ legyen, megfeleljen életstílusunknak, alapvetően fontos a körültekintő kiválasztás. Valósággá vált mese Panna naphosszat az óvoda egyik sarkában kuporgott, körülötte a gyerekek, és mesélt. Mesélt a piros „cso- daautóról”, ami csak az övé és a papájáé. Még a nagyobb fiúk is szájtátva hallgatták újra és újra a történetet. Pedig a kislányért rendszeresen csak a mamája jött, a papát, pláne a piros autót még senki, soha nem látta. Pedig Panna csodás történeteket mesélt a gyerekeknek, milyen gyönyörű tájakon jártak, milyen volt a tisztás, a különleges házikó... — Hazudozik a Panna? — kérdezte egy nap az óvónőtől anyukája. — Hazudozik? — csodálkozott az óvónő, nem is értve, hogy mire céloz a mama. Aztán elmesélte, hogy neki nincs férje, illetve volt, de a kalandvágy elvitte messze, és ott is maradt. Igaz, van egy élettársa, aki szereti Pannát, csakhogy neki még nem jutott autóra. A kislány viszont mindig autóról mesél, mert hogy ő is szeretne kocsival jönni az óvodába, mint sok gyerek. Az óvónő csak nyelt egyet. Tehát nem igaz a papa, nem igaz az autó és a csodás tájak sem. A kislány fantáziája viszont óriási! A kicsi ház, a konyha, ahol csak rézedényekkel főznek. Egy nap az óvoda előtt gyönyörű, hófehér autó állt meg, amolyan igazi, nyugati csoda. És kiért jött az autó? Pannáért! Kicsit megszeppenve nézegette a szőke bácsit, aki őt kereste, azt is elfelejtette, hogy az ő történetében az autó piros színű szokott lenni. Az óvónő háta mögül kukucskálva hallgatta a beszélgetést és rá-rápillantott a csodaautóra. Aztán megérkezett a mama is, és mindannyian beszálltak az autóba. Hogy aztán lesz-e a mesének folytatása, hogyan alakul Panna élete — nehéz lenne előre megjósolni. Most hiányzik az óvodából a szőnyeg szélén mindig mesélő kislány... Báli Györgyné ÓVODÁSSAROK ÉPÍTS HÁZAT! A képen látható szép családi ház csak félig-meddig készült el. Három ablakából hiányzik kettő, a tetőfedő is csak éppen elkezdte rakni a cserepeket, de abbahagyta a munkát. így hát rajtad a sor! Fejezd be, rajzold készre a házat, aztán ha kedved van, színezd ki!
