Somogyi Hírlap, 1993. január (4. évfolyam, 1-25. szám)

1993-01-20 / 16. szám

2 SOMOGYI HÍRLAP — HAZANK ES A NAGYVILÁG 1993. január 20., szerda Chirac­nyilatkozat Jacques Chirac nem kíván miniszterelnök lenni a jobbol­dal választási győzelme ese­tén. Az ellenzéki Tömörülés a Köztársaságért vezetője ezt a kijelentését megerősítette egy televíziós műsorban. Chirac a korábbi „együttélés”, a jobbol­dal parlamenti győzelme után egyszer már volt kormányfő, s most azt hangoztatja, hogy akkor Francois Mitterrand, a szocialista párti elnök meggá­tolta a kormány programjának végrehajtását. A politikus azonban nem szólt arról, hogy ellenezné a jobboldali pártok kormányalakítását, bár ismét hangoztatta, hogy a szocialis­ták „nagyarányú választási ve­resége esetén a köztársasági elnöknek le kellene mondania. Tokióban a kereskedelemről Újabb kelet-nyugati keres­kedelmi tárgyalásokat tarta­nak a két térség országainak kereskedelmi miniszterei, ez­úttal Japánban. A kelet-euró­pai országoknak és a volt Szovjetuniónak nyújtandó tá­mogatás kérdéseiről tavaly májusban a németországi Münsterben tartottak értekez­letet, a második rendezvényre február 17-18-án kerül sor Tokióban. Német infláció Az infláció üteme Németor­szágban felette van annak a szintnek, amelyet hosszabb távon el lehetne viselni a Bun­desbank alelnöke szerint. Hans Tietmeyer kijelentette: már középtávon 2 százalék alá kell szorítani a drágulás ütemét. Januárban a nyugati országrészben — éves szintre kivetítve — 4,5 százalékos áremelkedés várható, első­sorban a forgalmi adó egy­százalékos emelése miatt. Csökkenő olajár Egyre alacsonyabb áron ta­lál gazdára a Kőolajexportáló Országok Szervezetének tag­államai által exportált nyers­olaj. A szervezet hírügynök­sége által közzétett adatok szerint a hét legfontosabb OPEC-olajfajtát tartalmazó termékkosár hordónkénti ára a múlt héten további 0,46 dol­lárra esett és immár nem több 16,51 dollárnál. Január első hetében is több mint féldollá­ros árcsökkenés következett be. Az OPEC-olajár lemorzso­lódásában vélhetően közre­játszik, hogy a tagállamok ta­valy minden korábbinál több olajat termeltek. Francia kompromisszum Az Európai Közösség me­zőgazdasági miniszterei Franciaország és több más tagállam sürgetésére brüs­szeli tanácsülésükön megál­lapodtak, hogy szakértői bi­zottsággal vizsgáltatják meg, mindenben megfelel-e az EK saját rendszabályainak az Egyesült Államokkal kötött, több tagország által erősen vi­tatott agrárkereskedelmi egyezmény. A döntés meghi­úsíthatja az Egyesült Álla­mokkal nehezen tető alá ho­zott agráralkut és hónapokra visszavetheti a GATT-tárgya- lássorozatot. Franciaország­ban márciusban választások lesznek és a francia parasztok által dühödten támadott egyezmény elfogadása sokba kerülhetne a kormánynak. Awacsok Ferihegyen (Folytatás az 1. oldalról) A vendég többek között arról szólt: első alkalommal szálltak le Awacsok Magyaror­szágon, s jelenlétük is bizonyítja, hogy part­nerek vagyunk, együttesen teremthetjük meg Európa békéjét. Hangsúlyozta, hogy a délszláv válság esetében politikai megoldást kell találni. A katonák feladata a válság menedzselése, a diplomáciai erőfeszítések támogatása. Mindez új szerepkört jelent a NATO-nak. Végezetül köszönetét mondott azért, hogy a felderítőgépek használhatják Magyarország légterét a boszniai repülési tilalom megtar­tásának ellenőrzésére. A magyar katonai vezetés és a sajtó kép­viselői — köztük a Somogyi Hírlap munka­társa — megtekinthették belülről is a felderí­tőgépeket. Az Awacsok több mint 10 órát tudnak a levegőben eltölteni, s légi utántöl­tésük is biztosított. Képszöveg: Kézfogás Ferihegyen (Fotó: Kovács Tibor) BOSZNIAI KÉTSÉGEK Katonai beavatkozás: ki dönt, ki harcol? Bosznia: legyen-e nemzet­közi katonai beavatkozás vagy sem — éz ma az európai politka talán első számú di­lemmája. Mindkét lépés, tehát a beavatkozás, illetve annak elmulasztása is, kockázatokat és veszélyeket hordoz magá­ban. Nem azon folyik a vita, melyik Ígérkezik jónak, hanem arról, melyik lenne a kisebbik rossz. Változatlanul három kérdéscsoport vár válaszra: 1. milyen testület és mikor adhat utasítást egy esetleges kato­nai intervencióra; 2. hol és ho­gyan történjen ez; 3. kik ve­gyenek benne részt, milyen erőkkel és eszközökkel? o A békeközvetítés két szálon fut: a Biztonsági Tanács dön­tései alapján, az ENSZ főtit­kára Cyrus Vance volt ameri­kai külügyminisztert, az Euró­pai Közösségnek a témával kapcsolatos válságtanácsko­zása David Owen volt brit kül­ügyminisztert kérte fel egy megállapodás elősegítésére. A két külön kezdeményezés egybekapcsolódott, a kijelölt közvetítők a hol felfüggesztett, hol újrakezdett genfi konfe­rencia társelnökei lettek. A békefenntartás „infrastruktúrá­jának” biztosítására hozták létre a Horvátországban és Boszniában állomásozó, kék­sisakos UNPROFOR-alakula- tokat 13 ezer 870 fővel. Az Európai Közösség megfigyelő csoportokkal igyekszik részt venni a konfliktus elhárításá­ban, valamint a Kis-Jugoszlá­via ellen elrendelt embargó el­lenőrzésében. Szegedi szék­hellyel hazánkban is tartóz­kodnak ilyen megfigyelők. A NATO, amely a valódi erőt képviseli kontinensünkön, nincs közvetlenül a helyszí­nen, de az Adrián cirkáló flotta, beleértve az amerikai Kennedy óriás repülőgéphor­dozót és a Jugoszláviához legközelebb eső három, olaszországi támaszponton elrendelt állandó készültség jelezheti aktív figyelmét. Bármilyen katonai akció tör- vényesítéséhez a Biztonsági Tanács döntésére (s ehhez orosz és kínai támogatásra) van szükség. A gyakorlati kivi­telezés pedig az Európai Kö­zösség politikai, gazdasági és erkölcsi támogatása mellett, minden valószínűség szerint a NATO-erőkre vár. © Mikor válna végképp idő­szerűvé egy ilyen elhatáro­zás? A sürgetők a tizenkilenc meghiúsult tűzszünetre, a nö­vekvő számú áldozatokra hi­vatkoznak, s attól tartanak, hogy az idő Szerbiának dol­gozik. Legalábbis abban az ér­telemben, hogy a világ meg­szokja az új területi realitáso­kat, magyarán a hódítást. A másik oldalon azok állnak, akik bíznak a gazdasági tilal­mak hosszú távú hatásában, a háborúba való belefáradás- ban és úgy látják, hogy van még mód a tárgyalásokra. Ami egy lehetséges beavat­kozás terepét illeti, van aki csak a Bosznia feletti légtérre gondol, van, aki az 51 ezer négyzetkilométeres Boszni­ára, s van, aki Kis-Jugoszlá­via, sőt Horvátország egyes vidékeire is. Szóba került pél­dául Koszovó bevonása, ne­hogy új góc keletkezzék Albá­nia határainál. Elképzelhető, hogy a be­vethető csapatok kizárólag a légierőből állnának a légtér el­lenőrzése, a repülési tilalom megvalósítása céljából (a szerbek fokozott légi tevé­kenységgel ellensúlyozták a másik fél számbeli fölényét). Szükség lehet néhány kulcs- fontosságú csomópont és a tengerpart nagy erőkkel való ellenőrzésére is. A hegyes, bonyolult terepviszonyokkal rendelkező Bosznia elözön- lése aligha valószínű, amint egyelőre inkább scifi jellegű­nek tetszik a benzinzsugorító, „repülőgépleragasztó” és más amerikai csodafegyverek al­kalmazása. © Néhány ország — a NATO-hoz tartozó Németor­szág, Jugoszlávia szomszédai közül Ausztria és hazánk is — eleve kijelentette, hogy kato­nák küldésével nem venne részt semmilyen akcióban. Többen bizonytalanok, a belga miniszterek például egymásnak ellentmondó nyi­latkozatokat tettek. Párizs, London és Washington komo­lyan fontolgatja a részvételt, s tudja, hogy Boszniában ma­gasabb lenne a veszteségek szintje, mint Irakban. Dönté­sük, amely meghatározó lehet egy katonai lépésben, megint- csak attól függ majd, mit tekin­tenek a kisebbik rossznak. Ferenczy Europress KÉRDŐJELEK Remények Brassó után? Józan, mértéktartó, realista — ezek a jelzők szerepelnek talán a leggyakrabban az RMDSZ most befejeződött kong­resszusát elemző értékelések között. S kétségtelen: a bizo­nyos fokig aggasztó előjelek, az elvi és személyi véleménykü­lönbségek dacára a brassói tanácskozás résztvevőinek mun­káját a konstruktív jelleg, az egység megőrzésének szándéka jellemezte. Megértik-e ezt a törekvést a román vezetők? Várható-e, hogy például a tán legkeményebb kérdésben, a személyi és kulturális autonómia előtérbe állításában (a területi autonó­mia helyett) hasonlóan gesztusértékű válasz érkezik Buka­restből? „Ragadós" lehet-e a magát tudatosan nemzeti ki­sebbségnek nyilvánító romániai magyarság képviseleti fóru­mának realizmusa — egy olyan országban, ahol évtizedeken át a homogenitás, a beolvasztás, a nemzetiségek létének ta­gadása volt az uralkodó irányzat? Várható, de mindenképpen remélhető-e, hogy az RMDSZ új programja közvetve egész­ségesebb, harmonikusabb viszonyhoz vezethet Budapest és Bukarest között is? S az itthoni visszhangok? Nem értelmezik-e félre egyesek az RMDSZ döntéseit, nem eléggé ismerve a kisebbségi lét, a mai romániai belpolitika körülményeit? Érvényesülni tud-e a realitáskeresés a határ mindkét oldalán? Egyelőre láthatóan több a nyitott kérdés, mint a biztos fele­let az RMDSZ-kongresszus után. De szerencsére talán több a remény is. Szegő Gábor Szabad a kórházválasztás Országjáró egészségügyiek (Folytatás az 1. oldalról) — A mindkét fél biztonságát szavatoló szerződéses rend­szer kizárja az amúgy jogos félelmeket és megosztja e fe­lelősséget is az önkormány­zat, valamint a szakemberek között — szögezte le a minisz­ter. Dr. Pusztai Erzsébet állam­titkár kifejezte reményét, hogy a nyár közepén beinduló re­formig sikerül személyesen tárgyalniuk minden korházve- zetővel. A tájékoztatón résztvevőket főként az érdekelte, hogy a gyakorlatban miként valósul meg a szabad kórházválasz­tás, hogyan alakul a teljesít­mény-finanszírozás rendje, milyen anyagi és személyi konzekvenciái lesznek a júli­usban kezdődő átalakulásnak. Dr. Jávor András államtitkár elmondta: az új rendszerben a beteg mozgását követi a pénz; más megítélés alapján finan­szírozzák az akut és a króni­kus ellátást. A kórházak nem egy egységes összegből gaz­dálkodnak majd, hanem több hónapos tapasztalat után a betegforgalom, a betégség mutatói, kezelésének módja, az orvosi szakértelem minő­sége stb. alapján, a kórházak sajátosságai szerint alakítják ki az árakat. Az új, minőség- biztosítási forma — vélhetően — garantálja majd a piaci tör­vények működését. A Magyar Orvosi Kamaráról alkotott tör­vény is ezt a folyamatot kí­vánja erősíteni. A szabad orvosválasztásról szólva dr. Jávor András le­szögezte: a háziorvos és a be­teg, valamint a járóbeteg- és intézeti ellátás korrekt együttműködését kell szor­galmazni. Ugyancsak a járóbeteg-ellá­tással kapcsolatban hangzott el: az intézetek havonta vál­tozó összegből gazdálkodhat­nak: a költségvetés 70 száza­lékát kapják a központi keret­ből, 30 százalékot a teljesít­mény alapján kell kigazdál­kodniuk. Áz úgynevezett for­galmi napló bevezetése garan­tálná az objektivitást. Dr. Surján László miniszter elismerte, hogy a hazai viszo­nyokat figyelembe véve lega­lább 40 százalékkal többet kel­lene költeni a nemzeti össz­termékből az egészségügyre, de úgy vélte vannak még olyan tartalékok is, amelyeket jobb szervezéssel és szemlé­lettel a színvonal emelésére lehetne fordítani. Végezetül szó esett még a magánklinikák fejlesztéséről, a keresetképtelenség elbírá­lásának új gyakorlatáról, a kórházak érdekeltségi rend­szerének kiépítéséről, vala­mint a klinikák jövőjéről. Várnai Ágnes Csurka bírálta az MDF- gyűlés előkészítését (Folytatás az 1. oldalról) Csurka István megerősí­tette: nem kívánja jelölteni magát a pártelnöki tiszt­ségre. Nem kíván nyílt tá­madást indítani Antall József ellen, de véget kell vetni an­nak a gyakorlatnak, hogy egyesek nem bírálhatóak. Csurka István a sajtókonfe­rencia résztvevőinek figyel­mébe ajánlotta a Magyar Fó­rum legfrissebb számának Antall és Csurka című ve­zércikkét. /K Farkas Elemér jegyezte vezércikk végkö­vetkeztetése: „akármilyen okból is, Antall József el­vesztette politikai népszerű­ségét, és ma már nem segí­tője, hanem akadályozója az MDF politikai sikereinek. Egy dolog bizonyosnak lát­szik: Antall és Csurka nem lesz képes tovább egy csó­nakban evezni”.

Next

/
Oldalképek
Tartalom