Somogyi Hírlap, 1992. december (3. évfolyam, 283-307. szám)

1992-12-04 / 286. szám

1992. december 4., péntek SOMOGYI HÍRLAP — SOMOGYI TAJAK 5 Külső és belső megújulás Új helyre költözött a barcsi földhivatal Műszaki bolt lesz Tótújfaluban Tótújfalu legrégebbi épüle­tének szomszédságában nagy vállalkozásba kezdett Nyári István barcsi magán­gazda. Tervei között szerepel, hogy Tótújfaluban felépít egy műszaki boltot a jövő nyárra. Felújított vágóhíd Babócsán Babócsán felújították a ha­tósági húsboltot. Az önkor­mányzat csaknem félmillió fo­rintot költött erre a célra. A tervek között szerepel egy üz­letközpont felépítése. Élelmi­szert, iparcikket és drogériái cikkeket árulnak majd benne. Beruházások és felújítások 34 millióért Beruházásra és felújításra — a költségvetési tervek elő­irányzata szerint haladva — összesen 34 millió forintot köl­tött a csurgói önkormányzat a harmadik negyedévben. A legnagyobb kiadást a gimná­ziumi beruházás jelentette, összesen 12 és fél millió forint értékben. Közülük az alsoki óvoda 2,25 millió forintos fel­újítása jelentette a legna~ gyobb kiadást. 134 riasztás Ebben az évben idáig ösz- szesen 134 esetben riasztot­ták a barcsi tűzoltókat. Öt té­ves jelzésen kívül az összes többi esetben valós volt a ri­asztás. Ez jó aránynak mond­ható, hisz egyre gyakoribbá válik országos viszonylatban a rosszindulatú jelzés. A barcsi parancsnokság területén 77 tűzesethez vonultak ki a tűzol­tók, valamint 19 káresetben kellett segítséget nyújtaniuk. Más parancsnokságoknak 32-szer nyújtottak hathatós segítséget. Gyorssegély a múzeumnak Amikor Barcs város önkor­mányzata átvette saját mű­ködtetésre a Dráva Múzeu­mot, úgy tervezték, hogy a környékbeli önkormányzatok is hozzájárulnak a fenntartási és működési költségekhez. Ezt a környező települések nem vállalták, ezért most az ez évi munkák sikeres befeje­zéséhez nem volt meg az ele­gendő pénz. A barcsi önkor­mányzat tartalékalapja terhére támogatást nyújtott a múze­umnak, összesen 665 ezer fo­rint értékben. Járda épül Drávaszentesen Új nyomvonalú járda építé­sét határozták el Drávaszen­tesen. Az ehhez szükséges pénzt, másfél millió forintot a barcsi önkormányzat biztosí­totta. A Holding kft végzi a kivi­telezési munkálatokat, és ígé­retük szerint jövő év áprilisára elkészül a járda a faluban. A polgármesteri hivatal peri­fériájából új helyre, a volt fő­posta épületébe költözött át Barcson a földhivatal. Szük­ség is volt erre a változásra, hisz az amúgy is áldatlan álla­potok közt dolgozó hivatal ügyfélforgalma és munkája alaposan megnövekedett az utóbbi egy-másfél évben. Most, hogy a főposta új épüle­tet kapott, a régi helyét a föld­hivatal megvásárolta és — ahogy mondják — nagyon jól érzik magukat ott. — Nem csoda, hisz a régi helyünkön alig tudtunk meg­mozdulni — mondta Gál Mik­lós hivatalvezető. Megnöve­„Aki szereti a muzsikát, az nem öregszik. Csak koro­sabb fiatal lesz” — jegyezte meg a homokszentgyörgyi kórustalálkozó kezdete előtt Nyakas József nyugalma­zott zenetanár. Józsi bácsi még azt is hozzáfűzte: „az elszürkülés ellen a legjobb gyógyszer az ének.” Ezzel az emberbarát szerrel éltek a szombat esti dalosta­lálkozó résztvevői is Homok- szentgyörgyön. Az, hogy ezt a gyógyírt az idén is sikerült al­kalmazni, az nagyszerű dolog. Erre hívta fel a közönség fi­gyelmét megnyitó szavaiban Kulcsár Szilveszter polgár- mester, hiszen a találkozó már hagyomány Homokszent- györgy életében. Aztán jöttek a kórusok (a látrányiak népdalköre valami oknál fogva nem tudott megje­lenni.) A szentgyörgyi kultúr- ház színpadára elsőként a helybeli vegyeskar lépett. Ha­lász Géza vezetésével egye­bek mellett egy Bach-művet és egy skót népdal adtak elő. Őket a Goldberg Ernőné ve­zette Kadarkúti Népdalkor kö­vette (képünkön); nevükhöz méltón két népdalcsokrot állí­tottak össze, nemegyszer em­lékezve meg a szövegekben a községükről. Komoly képzettségről árul­kodtak a nagybajomi vegyes­kar által interpretált Kodály- és Bárdos-kórusművek, valamint a francia népdalok. A Papp Jenő dirigálta együttes jutalma a jelenlévők elismerő tapsa volt. Hasonlóan nagy élmény jelentett a ladiak Tinódi Kó­rusa; többek között Bárdos és Rossa műveit tolmácsolták, de figyelemre méltó volt az kedett az ügyfélforgalmunk, ugyanakkor csak egy rozzant székre tudtuk leültetni a vára­kozókat. Az irattárunk pedig a pincében volt, gyakorlatilag alig áttekinthetően. A havonta 6-700-ra tehető forgalom most már zavartalan a volt főpostán. Az ügyfélváró tágas, a hosszú pultnál egy­szerre több ember ügyét is in­tézhetik. Ami azonban a leg­fontosabb: az új helyen elfér végre a számítógép is. — A Phare-program kere­tében kaptuk ezeket az Oli­vetti gépeket — mutatja büsz­kén Gál Miklós. — A nyilván­tartások, az ügyfélforgalom, Ave Maria című kórusmű elő­adása is. Vezetőjük, Stix Jó­zsef vezényelte a találkozó záró momentumaként a kóru­sok közös öröménekét. Mint mondotta: erre a Bartóknak legkedvesebb magyar népdalt ajánlja. És „elindultunk szép hazánkból...” Az egész estét betöltő da­lostalálkozó baráti hangulat­ban telt, amiben nagy szere­minden ezeken a gépeken fut, sokkal könnyebb és persze gyorsabb a munkánk. Az irat­tárunknak is van végre állandó helye, bár a terveink szerint ez még tovább bővül. Egyelőre ugyanis még ebben az épü­letben működik a telefonköz­pont. De már nemsokára vár­ható, hogy átadják az újat, s akkor annak a helyére is be­költözhetünk. Ott lesz még egy irodánk, és tovább bővít­jük az irattárat. Reméljük, hogy ügyfeleink a külsőségek mellett a szolgáltatásunk színvonalán is megérzik a vál­tozást. pet játszott a homokszent- györgyiek vendégszeretete. Kár, hogy ezt csak annyian tapasztalhatták, amennyien el­jöttek szombaton este. Mert a fentebb említett természetes gyógyírt, a zene frissítő-fiata- lító varázsát a kórusok szinte csak egymásnak adagolták. Holott kórság és beteg lenne elég... Balassa Tamás Dalostalálkozó Homokszentgyörgyön Kórusok és gyógyír Telefon önerőből s Árkot ásnak az előfizetők Berzence alig két kilo­méterre van a határtól, ezért meglehetősen nagy tranzit- forgalmat bo­nyolít le. Tu­risták, mene­kültek, és természete­sen kamiono- sok ahogy beérkeznek az országba, az első telepü­lésről szeret­nének hírt adni maguk­ról, vagy tájé­kozódni, egy­szóval telefo­nálni. De hi­ába, mert a községből ez egyenlő a le­hetetlennel. Bár a cross­bar-rendszer három vonal­lal elér a fa­luba, az egyetlen nyilvános te­lefonfülkéből ez hiányzik. A lakók már lassan letesznek ar­ról, hogy valaha olyan telefon­juk lesz, amely távhívható, az­zal is megelégednének, ha va­lamilyen, de legalább lenne... Berzencén egy száz vonalat kiszolgálni képes kézi kapcso­lású telefonközpont működik, amelyre eddig mindössze 65 előfizetőt kapcsoltak rá. Logi­kusnak átszőtt, hogy 35 lakó­nak elvben lehetősége van a telefonhoz jutásra. Elvben... Négy éve ugyanis egyszer már megpróbáltak a lehető­séggel érvelni a postánál, de nem jártak eredménnyel. Olyan összegbe került volna ugyanis a telefonvonal, ame­lyet egyetlen előfizető sem tu­dott volna vállalni. Most úgy tetszik, a Matávval sikerült az egyezség. Beleegyeztek ugyanis, hogy a szükséges földmunkákat maguk a tele­fonra várók végezzék el tár­sadalmi munkában. Erről már tavaly októberben megszüle­tett a megállapodás a Matáv és a berzencei önkormányzat között, de csak ez év első fel­ére tudták vállalni a tervek el­készítését. A költségvetés má­jusban készült el, s e szerint a Matáv, ha a földmunkákat tel­jes egészében önerőből vég­zik el a lakók, igénylőnként 35 ezer forintért kiépíti a rend­szert. (A földmunkát egyéb­ként a Matáv 4,5 millióért vé­gezte volna el.) Az ásást már elkezdték... Az Ady utcában teljes erő­bedobással tart a munka. Pu- tics László és Kovacsics György már térdig állnak az árokban, ahonnan szívesen másznak ki egy rövid beszél­getésre. — Négy éve várunk már a telefonra — mondja Kovacsics György —, de a hetvenezer forintot nem tudtuk volna kifi­zetni. Mert ennyiért már tavaly kaphattunk volna vonalat. In­kább ásunk. A polgármester tárgyalt sokat a Matávval, így sikerült elérnie hogy olcsób­ban kapjunk készüléket, ha társadalmi munkában elvé­gezzük a földmunkát. Furcsa hogy csak így lehet, de a tele­fon nagyon kell, hát vállaltuk. Telefon nélkül teljesen el vagyunk vágva a külvilágtól, legalábbis mi úgy érezzük — teszi hozzá Putics György. — Igaz, telefonnal is, mert csak munkaidőben van telefonköz­pont, este ez a lehetőség is megszűnik. Talán hogy most csaknem százan leszünk elő­fizetők, megoldható lesz, hogy legalább este 10 óráig lehes­sen telefonálni. Az igazi per­sze a közvetlen vonal lenne. Talán jövőre. Addig azonban be kell érniük a berzenceiek- nek azzal hogy csak napköz­ben telefonálhatnak. De még ahhoz is kell ásni pár száz mé­ter árkot. V. O. Dráva-krimi Boltok bánták a betörőket Az elmúlt hét a betörők hete volt a Dráva partján. Barcson és Porrogon is megszabadítot­tak egy-egy üzletet az árukész­letének egy részétől, s mindkét esetben sikerült a tet- tes(ek)nek észrevétlenül el­menekülniük. Porrogon csütörtök éjjel törte be a csurgói áfész helybéli ve­gyesboltjának kirakatát isme­retlen tettes. Az üvegszilánkok közt bemászott az üzletbe, ahol megpróbálta kiüríteni a kasszát. Szerencsére ezt már őelőtte megtette a bolt veze­tője, így kénytelen volt némi áruval megelégedni. Nem volt válogatós, mert szinte minden polcról vitt el valamit, igaz, fi­gyelmét elsősorban a cigaret- tás és italos rész kötötte le. Összesen 79 ezer forintra te­hető a „nagybevásárlás” ősz- szege, amit természetesen nem hagyott a kasszában. Barcson hasonló eset történt pénteken a Május 1. utcában, a strandfürdő melletti büfé-fala­tozóban. A különbség mind­össze annyi, hogy kirakat nem lévén, az ajtót feszítette be a tettes. Miután meggyőződött arról, hogy pénzt hiába keres, ő is áruval pótolta a „bevételki­esést”. Összesen majd 58 ezer forint értékű cuccot zsákmá­nyolt.

Next

/
Oldalképek
Tartalom