Somogyi Hírlap, 1992. december (3. évfolyam, 283-307. szám)

1992-12-31 / 307. szám

SOMOGYI HÍRLAP SPORT 15 1992. december 31., csütörtök A „ Janika” Négyszemközti terefere a „kis” Tóthtal Alkoholteszt az osztrák sípályákon Az osztrák síszövetség ter- ’ vezi a sípályákon és a turista­házakban az alkoholteszt be­vezetését. Véleményük sze­rint ugyanis sok síelő alkohol­ból merít bátorságot, s ez bal­esetekkel jár. Az 1992-es esz­tendőben 30 ezer, síelés köz­ben elszenvedett balesetet je­gyeztek fel. Alpesi vb Accola mélkül A február 3. és 14. között Japánban sorra kerülő alpesi sívilágbajnokság a sportág két nagy egyéniségével lesz sze­gényebb. Egy nappal azután, hogy az osztrák „síkirálynő”, Petra Kronberger bejelentette visszavonulását, a svájci Paul Accola is lemondta a részvé­telt. Igaz, az összetett Világ Kupa 25 éves győztese nem jószántából, hanem sérülés miatt marad távol a viadaltól. Accola ugyanis egy hétfői le- sikló edzésen bukott, bal tér­dében súlyos porcsérülést szenvedett, s emiatt legalább hat hétig pihennie kell. Steffi Graf öt év múlva vonul vissza A négyszeres wimbledoni bajnok, Steffi Graf úgy nyilat­kozott, hogy öt év múlva sze­retné befejezni a teniszezést. „Tíz éve benne vagyok ebben a gyilkos ritmusú versenyso­rozatban, meg kell ismernem az élet másik oldalát is. Úgy tervezem, 28-29 éves korom­ban abbahagyom a sportot. Rengeteget szeretnék utazni, hiszen még sosem jártam Af­rikában, Kínában, Dél-Ameri- kában, mindig csak oda me­hettem, ahol éppen a tornák voltak” — nyilatkozta a jelen­leg 23 éves teniszezőnő a Bunte című magazinnak. Turlihanov a legjobb kazah A kazahsztáni sportláp /negválasztotta az 1992-es Qsztendő legjobb kazahsztáni sportolóit. A voksolás győz­tese Dautet Turlihanov kötött­fogású birkózó lett, aki a bar­celonai olimpián a 82 kg-osok között, Farkas Péter súlycso­portjában szerzett bronzér­met. Új birkózóedzök Oroszországban A kétszeres olimpiai bajnok Ivan Jarigint (44) választották meg az edzők és a sportolók az Orosz Szabadfogású Bir­kózószövetség elnökének. A szabadfogású válogatott ve­zetőedzője pedig Arszen Fa- dzajev (30) lett. Az új vezető­edző Szöulban és Barceloná­ban is olimpiai bajnok volt, hatszoros világ- és háromszo­ros Európa-bajnok. Bemutat­kozása az új szerepkörben a január 22. és 24. közötti, krasznojarszki nemzetközi vi­adalon lesz. Megújul a Nemzeti Sport Jelentős változás előtt áll a Nemzeti Sport: az új évtől új fejléccel, szebb kivitelben ke­rül majd az olvasók kezébe. A népszerű hazai szaklap ugyanis 1993-tól a napilapok­hoz hasonló korszerű, ofszet­technikával készül a Szikra Lapnyomdában, s ennek kö­szönhetően a képek is sokkal bb minőségűek lesznek, int eddig. Vannak emberek, akik még meg sem születtek,, sorsuk máris eldőlni látszott. Én közé­jük sorolom az ifjabbik Tóth Jánost is, aki mi más lehetett volna, mint autóversenyző. Abban a családban, amelyben egymás megbecsülése, sze- retete mellett az autó a nagy összetartó erő, bizonyára szentségtörésnek számított volna, ha mondjuk az „után­pótlás” úgy dönt, hogy ő in­kább egy vitorlást kormányoz. A négykerekű versenyparipa az egészén más, ha arról esik szó — és ez naponta gyakorta megtörténik — mindig azonos hullámhosszon van a család. Egy kívül álló szemüvegén át életük talán sablonosnak tet­szik: felkészülés...ver­seny...értékelés...és kezdődik minden élőről. Aki azonban néhány órát a körükben tölt, meggyőződhet ennek az el­lenkezőjéről. Miután az „öreggel” jól kibe­szélgettük magunkat, „enge­délyt” kapok, Janika faggatá­sára is. — Mi a véleménye arról a „titkos" szerződésről, amely szerint a szülei már a megszü­letése előtt autóversenyzővé „avatták’? — Valóban így lehetett, mert amióta csak eszmélni tu­dok, az életem mindig a ver­senyautók körül zajlott. Tíz já­ték közül, amit kaptam, kilenc biztos, hogy autó volU Aztán apu munkahelyén, ott a Shell-szervizben, tébláboltam állandóan. Mostam, takarítot­tam az autókat, nekem való­ban a génjeiben van az autói­mádat. Egyszerűen lehetősé­get sem adtam más sportág­nak, hogy a közelembe kerül­jön. Amikor első „találkozásun­kat” szóba hozom, elmosolyo­dik. Egy kaposvári háztömb­körüli versenyen történt: ma is magam előtt látom, amint úgy négy-ötévesen apja ölében ülve kormányozza a kocsit. — Ezt már többen is említet­ték nekem, de érdekes módon nem emlékezem rá. Az első autós élményeim, amikor a Sokféle krónikát, statisztikát lehetne összeállítani arról, hogy milyen is volt az 1992-es sportév. Sokatmondó azon­ban az az összeállítás is, ame­lyet a Reuter válogatásából tallózott az MTI. A frappáns idézeteket az „Év aranyköpé­seiként” tartják számon. „Három nővel szoktam együtt lenni hajnali ötig. Most, hogy az olimpiára készülök, öt hölgy társaságában csak haj­nali háromig maradok fenn” — az alpesi síelés olasz olimpiai bajnoka, Alberto Tómba mondta ezt az albertville-i já­tékok előtt. „A szenegáli nyelv nem is­meri a lesiklás szót, mivel nin­csenek hegyeink. Bevallom őszintén, hogy borzalmasan féltem a lejtőn, ám megnyug­tatok mindenkit, hogy a pálya biztonságos” — nyugtázta megkönnyebbülten Lamine Gueye szenegáli olimpiai sí­elő, miután célba ért. „Aki azt hiszi, hogy Gail doppingolt, megcsókolhatja a hátsó felemet (erősen fino­mítva — a szerk.)” — jelen­tette ki magabiztosan Bob Kersee, aki a női 100 méteres síkfutás olimpiai bajnokának, Gail Deversnek az edzője. „Szarajevóban háborúznak, mit számít ilyenkor egy-két pi­rula?" — kérdezett vissza egy „papával” elmehettem a hegyi versenyekre, s ott a kocsija körül tevékenykedhettem. Ta­lán tizenkét éves lehettem. De az első rallikrosszomra már élénken emlékezem. 1987-ben-:* -„önátíósíthatfam” magamat*-­— Feltételezem, hogy az első lépéseknél kellő impul­zust adtak a papa sikerei. Hevesen tiltakozik. — Nem, nem. Bárhogy is örültem azoknak,, nem volt benne szerepük. Én kezdettől a magam útját akartam járni, s ma is meggyőződésem, ha apu csak egy hatodrendű ver­senyző lett volna, akkor is ott tartok, ahol ma. — De ha a Janika” mond­juk nem ebbe a családba szü­letik? — Ó, az más, akkor bizo­nyára nem ezt a sportágat vá­lasztom. — Had pletykázzak egy ki­csit. Jó tíz évvel ezelőtt az anyuval a versenyzésről be­szélgettünk. Nem szégyellte bevallani, hogy mennyire fél, hogy minden verseny szá­mára is egy nagy megpróbál­tatás, de mégis vállalja, hogy ezzel az érzéssel éljen, mert az aput úgy sem tudná „más útra” téríteni. És akkor jön a fiú, s most már nemcsak a fér­jért, hanem érte is aggódni kell...Anyu sohasem akarta más irányba eltéríteni? — Nem,nem ez soha szóba sem került, sőt, ő is minden­ben segít. Úgy érzem, meg­könnyíti a helyzetét, hogy ma­ximálisan bízik bennem, s ez nekem fontos. Igaz, nagyobb galiba eddig nem történt. Hogy évente egyszer felboru­lunk? Ez benne van a „játék­ban”. Anyu is jól tudja, hogy akinek van egy kis érzéke a versenyzéshez, ráadásul rendszeresen és lelkiismere­tesen készül, az nagy őrültsé­geket nem csinálhat. — Egy kívülálló nehezen képzeli el, hogy félelem nélkül lehet száguldozni. Az ifjabb Tóth félt-e már valaha? — Hál istennek még soha­sem. De olyan már volt, hogy bosnyák sportvezető arra a kérdésre, hogy sportolói szednek-e tiltott szereket. „Amikor bérgyilkost fogadsz fel, nem kérdezed, hogy a puskájában milyen töltényt tesz” — így érvelt Michael Jordan az amerikai kosár­labda csapat felszerelése kö­rüli vitában (a Dream Team az eredményhirdetésre nem a hi­vatalos olimpiai ruházatban, hanem saját támogatójukat hirdetve állt a dobogóra — a szerk.) „Örülök, ha a saját "nénikém megismer ezután” — viccelő­dött a brit evezős Matthew Pinsent, utalva arra, hogy éle­tét mennyire változtatja meg az olimpiai bajnoki cím. „Elégedett vagyok vele, de az eligaiolása olyan volt, mint amikor az anyósodat látod a szakadékba zuhanni a vado­natúj autóddal" — példálózott Terry Venables, a Totthenham főnöke, amikor Paul Gasco­igne átszerződött a Lazióhoz. „Egyikünk sem értette, hogy pontosan mit is mondott, de olyan csúnyán hangzott, hogy megbüntettük” — ismerte el a férfi teniszt irányító ATP szó­vivője, miután a horvát Goran Ivanisevicet pénzbírsággal sújtották káromkodásért. „Mi a fészkes fene bajod van azon kívül, hogy munka­nem tudtam igazán belemele­gedni. Ezt főként az edzéshi­ánynak tudom be, mert beval­lom, hogy többet kellene tré­ningeznem, sőt versenyez­nem is. Évente megyek hat ra­lit? Ez nagyon kevés. — A papa „hegyizik", ön ra­lizik. Nincs emiatt „elllentét"? — A hegyi verseny nem az én műfajom. Én túl rövidnek és túl egyszerűnek tartom. A kanyarokat előre be lehet ta^ nulni, aztán gáz és két perc alatt fönn van az ember a te­tőn. A rali változatosabb, több sikerélményt nyújt. — Abban viszont két ember összecsiszolt együttműködé­sére van szükség. A vezető szinte ki van szolgáltatva a navigátorának. — Nekem szerencsém volt eddig. Először Faludi Lacival mentem, most meg Gergely Ferivel. Mindkettőben maxi­málisan megbízom, mert ez mindennek az alapja. Ha a mitfarerem azt mondja, hogy „jobb 5”, akkor én tudom, hogy az valóban az, és még vélet­lenül sem lehet más. — Szükséges, hogy a ma­gánéletben is szoros kapcso­latuk legyen? — Nem, egyáltalán nem. Sokan a baráti körből válasz­tanak navigátort, számomra ez nem szempont, az viszont igen, hogy kölcsönösen tisztel­jük egymást. nélküli, gyengeelméjű és csúf vagy?” — förmedt rá John McÉnroe dühében egy kisze­melt „néző-áldozatra” a Key Biscayne-i tornán. „Azt hiszem, ilyen öltözet­ben nem kapna klubtagsági igazolványt” — állapította meg egy ausztrál kommentátor ar­ról a nőről, aki a krikett világ- bajnokság elődöntőjében meztelenül szaladt a pályára. „Elismerem, túloztam egy kicsit, amikor az állítottam, hogy az élvonalbeli tenisze­zőnők 80 %-a kövér. Helyesbí­tek: csak a 75 százalékuk" — így korrigálta nagy botrányt okozó kijelentését a holland teniszező, Richard Krajicek. „Ha két-három fickó eltqri a lábát, és valakit még agyon­csap a villám, talán van esé­lyem" — vallotta önkritikusan Wimbledonban John McEnroe. „Inkább vállalalom a pontle­vonást, de az hétszentség, hogy nem ütöm meg a labdát onnan, ahol most van" — sza­badkozott Elaine Johnson gol­fozónő, miután egy elhibázott ütése célt tévesztvén, egy fán irányt változtatva a melltartó­jában landolt. „Csak akkor nyitja ki a szá­ját, amikor ütéshez készül” — jellemezte világelső golfozó társát, a brit Nick Faldót David Feherty. — Melyik versenyeire emlé­kezik a legszívesebben? — Én elsőként talán a két évvel ezelőtti pécsi ralit emlí­teném. Bár abszolútban csak az ötödikek lettünk, de nagyon élveztem a versenyzést, s ez az érzés mindenért kárpótol. No, azért a Rába rali harmadik helye, meg az idén a Salgó rali megnyerése sem keserí­tett el. — A Tóth „Janika” ma már elismert versenyző. Ezért ala­posan meg kellett dolgoznia. Vajon az öreg Tóthnak milyen szerepe volt e rang kivívásá­ban? — Aputól sokat tanultam. Rengeteget beszélgettünk, és mindig mindent közösen kiér­tékeltünk. Egyébként soha­sem próbált engemet maga előtt „tolni”, engedte, hogy a versenykocsit én vezessem. Igaz, tőlem — éppen őmiatta — mindig többet vártak, ráa­dásul vannak szakberkekben olyanok, akik a papát nem szeretik, sokan irigyelték, s ha így nézem ez inkább hátrá­nyos volt a számomra. — Gyakoriak-e a szakmai viták apa és fia között? — Akadnák, de ez így van rendjén. Úgy hetven százalék köztünk az egyetértés. Ahhoz képest, hogy a papa kétszer annyi idős, mint én, ez nem rossz arány? — Kíváncsi vagyok a vála­A DPA hírügynökség ösz- szeállította az 1992-ben leg­jobban kereső német sporto­lók listáját. Amint az összeállí­tásból kiderül, a tenisz, a lab­darúgás és a golf a legjobban fizető sportágak. Steffi Graf, Boris Becker és Michael Stich éves keresete messze meg­előzi a többi sportolóét. Graf elsőségét többek között annak is köszönheti, hogy ebben az évben csak a játékkal több mil­lió márkás jövedelemhez jutott (a reklámbevételek ezt alapo­san növelték). Jövőre valószí­nűleg már Becker lesz az éllo­vas, a háromszoros wimble­doni győztes ugyanis a Mer- cedessel és egy olasz sport­szergyártó céggel is milliós nagyságrendű reklámszerző­dést kötött. Michael Stich ■harmadik helye már nem is meglepő, hiszen a müncheni Grand Slam Kupán nem egé­szen egy hét alatt 3,2 millió márkát teniszezett össze. A teniszhez hasonló a hely­zet a golfnál is. Az egyetlen német éljátékos, Bernhard Langer, kerek hatmillió márkát keresett az óesztendőben, pedig nem éppen sikeres évet zárt. szára: a „nagy”- Tóth árnyéká­ban, meddig kell megeléged­nie neve előtt a „kis" jelzővel? — Szerintem életem vé­géig. Aput nemcsak az ellenfe­lei, hanem az ellenségei is el­ismerik, s ez engemet jó ér­zéssel tölt eí. Ezért hát csöp­pet sem zavar ez a szócska. — Ilyenkor szilveszter táján az ember nemcsak előre, ha­nem vissza is tekint. Milyen­nek ítéli a — „kis Tóth” — az idei évet? — Vegyesnek. Kaptam egy csodás versenykocsit fő szponzoromtól, a Waltham Elektroniktól, és ebben a „ta­nuló évben” Ranga Laciék mögött elért második helyünk kezdetnek nem rossz. De ha arra gondolok, hogy ezzel a Toyotával bajnokságot is nyerhettünk volna, ha a Toyota-team egy kicsit tudott volna segíteni? Nos, hát... — Ebből már sejthetem a következő választ. Mit vár 1993-tól? — Csak egyetlen célunk le­het: megnyerni a magyar baj­nokságot, no és szeretnénk ki­jutni néhány EB-futamra is. — Tudom, hogy egy autó- versenyzőknek sem szabad jókat kívánni, így hát csak a magánembernek mondom: boldog új évet! — Köszönöm, viszont. A ranglista hátralévő részét a labdarúgók foglalják el. Ám Lothar Matthäus kivételével mindegyikük külföldön, főleg Olaszországban, a „Líra-pa­radicsomban” keresi kenyerét. A kézilabdázók, a röplabdá- zók és kosarasok csak álmo­dozhatnak olyan pénzössze­gekről, amilyet a három kivéte­les helyzetben lévő sportág legjobbjai mondhatnak magu­kénak. Az egyetlen kivétel az NBA-ba szerződött Detlef Schrempf, az ő 2,7 millió már­kás keresete is szerénynek tűnik a szupersztár Michael Jordánéhoz képest, aki 56 lió márkának megfelelő ös szeget kaszírozhat évente A Forma-1-es pilótái Michael Schumachernek még esélye a jövőben a i jobban keresők közé kerülni hiszen ő jóformán pályája kezdetén áll. Az atléták ! az olimpiai bajnok Dieter umann, Heike Henkel és / ike Drechsler a leggazda Az úszók közül az új Franziska van Almsick t kedik ki és szintén a sabb" jövedelműek szar,’ szaporítja az asztalitenisze. Jörg Rosskopf. Jutási Róbert Az év „aranyköpései” A pénzlista éllovasa Steffi Graf

Next

/
Oldalképek
Tartalom