Somogyi Hírlap, 1992. december (3. évfolyam, 283-307. szám)
1992-12-31 / 307. szám
1992. december 31., csütörtök SOMOGYI HÍRLAP SZILVESZTER 11 RENDŐRTÖRTÉNETEK Mosolyog a gyanúsított Kérek egy rendőrsztorit — Ezzel a kéréssel kopogtatott be munkatársunk a somogyi kapitányságokra. S ezekkel a történetekkel tért vissza. A tekintély Az őrnaggyá előléptetett nyomozó — hangjában némi meghatottság, és büszkeség — mondja kollegájának: — Sok mindent megértünk együtt, sokat futkároztunk gengszterek után, voltak sikereink és kaptam fenyítést is, de azért ugye egy őrnagynak van tekintélye? A társa éppen igenlő válaszra nyitotta (volna) a száját, amikor Bözsi néni, a takarítónő nyomult a szobába felmosófájával és vödrével. Szavait az újdonsült őrnagyhoz intézte: — Na mi van bikfic?! Vidd arrébb a lábad, mert nem tudok feltörölni! (Hát ennyit a tekintélyről...) Jegyzőkönyvi morzsák — Mit szólna, ha letartóztatnánk? — teszi fel a kérdést a nyomozó a gyanúsítottnak. — Az b...na be nekem! * Elírás: falragasz helyett „fal- raf.sz". (Nem mindegy!) Az ítélet jogerős helyett: „az ítélet jo erős”: (Ha megérdemli?) * Baki: „a járdán fekvő elhalt a kerítés mellett áll”. (Azért egy halottól ez szép teljesítmény!) Jegyzőkönyvi részlet egy felismertetési eljárásról: „a felismerő tanú kijelenti, hogy a felsorakozott személyek között szereplő egyes számú Orsós Mária nem azonos azzal a kettes számú Orsós Máriával, aki nem jelent meg." Kihallgatáson A kezdő rendőrtől kérdezi a „kuncsaft”, mivel bizalmas közlendője van: — Hadnagy úr, nincs az irodájában poloska? — Nincs, itt rendszeres a fé- regírtás. * V Kérdés a gyanúsítotthoz az ügyvédje jelenlétében: — Mennyi pénzt ígért az ügyvédjének? Az ügyvéd közbevetése: — Azért tisztázzuk, hogy ki a gyanúsított: a védencem vagy én! * Idős cigányasszony: — Jáj, őrnágy úr, hát a holló vájjá ki a szememet há én ezt csinátam! A nyomozók hallgatják, hallgatják majd az egyik azt mondja: — Maga úgy hazudik, hogy közben kiszőrösödött a tenyere! Mire a cigányasszony az orra elé kapja kezeit. Hát szőrösek nem voltak... * A gyanúsított kihallgatásán a nyomozó kérdezi: — Van-e valami észlelhető testi, vagy szellemi fogyatékossága? — Hiányzik a fél lábam — igy a válasz. Ám a nyomozó a kötelezően felteendő kérdésre kapott válaszra nem igen figyelt. Fülét azonban foglalkozási ártalomként „megüti" a hiányzik szó. — Hol van? rk Még a pártállami időkben történt. Kihallgatás után az ügyvéd a nyomozó jelenlétében kíván néhány szót beszélni védencével. Befejezve a diskurzust a gyanúsított végül így szól. — Ügyvéd úr, a társammal feldobnánk magának 12 ezret, ha elintézi a szabadlábra helyezésünket. A nyomozó kíváncsi (kissé kaján) és az ügyvéd zavart tekintete azonnal találkozik. — Hát igazán nem helyes ilyen dolgokról beszélni... itt — válaszol „határozottan” az ügyvéd. * A kihallgatás során a — rendőrség előtt már jól ismert — bűnöző bevall 4-5 betöréses lopást és néhány „összekötő bűncselekményt”. Mivel ez a fogalom — mármint az összekötő bűncselekmény — nem ismert a magyar büntetőjogban, a nyomozó rácsap: — Az meg mi? — Hát főnök az az, amikor elmegyek betörni és meglátok útközben egy gazdátlan bringát. Hát elviszem. De ha egy tyúkot látok meg, hát azt is elviszem... A helyszínen Emberölés miatti forrónyo- mos üldözés során a gyilkos feltételezett búvóhelyén a nyomozó felmutatja az igazolványát, majd azt mondja: — Jó napot kívánok, Hlavek Jakabot keresem. Mire a kérdezett kikapja a fényképes igazolványt a rendőr kezéből, megvizsgálja és így válaszol: — Hlavek Jakab én vagyok, de ez meg nem én vagyok! * Adatgyűjtésnél a nyomozó főnökével vizsgálja a terepet. Egy portához énre a kapunál a beosztott előzékenyen előreengedi feljebbvalóját, majd mikor látja, hogy egy mérges kutya közeledik, könnyedén hátralép és becsukja maga után a kaput. Gondolván: a konfliktust oldja meg a két „fenevad”. * A Kapos partján két rendőr — egy újonc és egy tapasztaltabb — üldözi a bűnözőt. Sötétben futnak utána, ám egyikük lerövidíti az utat, s így megelőzve a társát közelebb kerül a menekülőhöz. A kétnapos zsaru lihegve ráveti magát, s „elcsíptelek te disznó” szavakkal leteperi a földre kollegáját. Hát, szerzett már nagyobb örömet is... Egy tettenért magyarázata Nyaralóbetörés sorozat ügyben a Balaton-parton nyomozók tettenértek egy betörőt. A kérdésre, hogy milyen betörések írhatók a számlájára azt felelte: — Tudja főnök, az első nyaraló ablakát betörtem, bementem, jól berúgtam. Kimentem pisilni, aztán már csak azt vettem észre, hogy egy másik nyaralóban vagyok! A rendőr is tévedhet Járőrkocsiban: a kormánynál ülő rendőr egy régen látott kedves ismerősét fedezi fel a járdán, majd elkezd kiabálni társának: — Gyula, Gyula állj már meg! Válasz az „anyósülésről”: — Majd ha én vezetem az autót! A Balaton-parton járőröző autó személyzetének egyik tagjára rájött a „szükség”, ám éppen egy csupasz terepen hajtottak. Megálltak, majd egyikük az árokparton nekiállt elvégezni a dolgát, míg társa úgy gondolta, hogy kihasználja az időt: tehát dolgozik, igazoltatja az arra haladó járműveket. Társa heves és elkeseredett integetése ellenére egy buszt állított meg... ... és a panaszos A nyomozó szinte naponta meghallgatta a bácsi panaszát: — Rádióval sugaraznak a szomszédok. És ez még semmi! Paksról bevezették hozzám az atomot. A nyomozó meghallgatta egyszer, négyszer, ötödször már megelégelte: — Papa, van egy nagy tükre? — Van hát! — Ha úgy érzi, hogy suga- razzák, akkor azt a tükröt fordítsa a szomszédok felé, az majd visszaveri a sugarakat. Néhány hét múlva az utcán találkoznak: — Köszönöm a tanácsát, azóta minden megváltozott, bejött a tükörtrükk! — köszönte meg a rendőr „közreműködését” az idős bácsi. Meghallgatta és megjegyezte: Tamási Rita Az egészségre már jobban kell vigyázni! Hatvanöt évvel ezelőtti derűs percek Régi, kereken 65 évvel ezelőtti tréfákat, adomákat gyűjtöttünk csokorba, mert a derűs történetek a jó viccek nem romlandó áruk. Az öreg gazda és élete párja a disznóól előtt álldogál. — Tudod-e apjuk, hogy nemsokára itt az ezüstlakodalmunk, öljük le ezt a disznót. Tűnődve nézegeti a gazda előbb a jószágot, aztán asz- szonyát, majd megcsóválja a fejét: — Méghogy leöljük a szegény állatot azért, ami 25 éve történt? Há’ mit tehet ő róla?... $ A nagyváros forgalmas főutcáján négy borbélyüzlet is verseng a vendégek kegyeiért. Egyik nap új cégér jelenik meg az első bejárata fölött: „Az Arany Ollóhoz” — A világ legjobb fodrásza Másnap új cégért kap a másik bolt: „Az Ezüst Borotvához” — Az ország legjobb fodrásza Harmadnap a harmadik ezzel rukkol elő: „A város legjobb fodrásza" Negyednap a negyedik kis táblát tesz a kirakatba: „Az utca legjobb fodrásza” $s —• Doktor úr, a legváratlanabb időpontokban olyan migrén tör rám, hogy szinte elalé- lok a fájdalomtól. — Semmi baj, asszonyom, kitűnő orvosságot írok föl magának. De nagyon fontos, hogy a használati utasítást betartsa: 1 kávéskanál, negyedórával a fejfájás előtt. A toprongyos csavargó széles vigyorral köszön rá egy csillogó autó sofőrjére: — Jó napot, kolléga úri — Hogyhogy kolléga?! — Maga is a közbiztonságot veszélyezteti. $$ — Fogja barátom, igyék egy pohár bort az egészségemre! — Köszönöm, nagyságos úr... De megjegyzem, nagyon rossz színben tetszik lenni. $ Az ifjú szerző izgatottan kérdezi a tekintélyes kritikust: mi a véleménye darabjáról. — Kitűnő! Csak kissé túlzottan kidomborította fiatalember a téma unalmas oldalát... Ferenczy Europress Modern A fiatal festő nagyon fiatal lányt vett el feleségül. Néhány hét múlva a fiatalasszony találkozik egy barátnőjével. Az örvendezve kérdezi tőle: — Na, hogy éltek? — Nem unatkozunk. A férjem fest, én főzök. Utána egy fél napig találgatjuk, mit festett ő, mit főztem én. Ráadás Kovács és Szabó állnak a borkóstolóban és beszélgetnek. — Mondd, te mindent megeszel, amit a feleséged főz? — klrdezi Szabó a barátját. — Ha csak ennyivel megelégedne — válaszolja Kovács. — De nekem még dicsérni is kell a főztjét. Leves Többfogásos vasárnapi ebédet főz és tálal a fiatalasszony. Ebéd után a feleség izgatottan megkérdezi: — ízlett az ebéd szívem? — A férfi nyújtózik egyet és megjegyzi: — A só remek volt ! hogy kevés levest tettél rá Peronon A pályaudvar peronján áll K vács úr. Egy ismerőse oda. . . j hozzá, és megszólítja: — Jó estét, Kovács úr! A feic I ségét várja? t — Dehogy várom. Jön. Szerencsétlen szám A médiaháború megoldása
