Somogyi Hírlap, 1992. december (3. évfolyam, 283-307. szám)
1992-12-31 / 307. szám
4 SOMOGYI HÍRLAP TÁRSADALOM, GAZDASAG 1993. december 31., péntek Óvatos japán beruházások A japán vállalatok az idén is csökkentették külföldi beruházásaikat. Egy korábbi jelentés szerint már 1991-ben is csökkentek Japán, a legnagyobb külföldi beruházó kihelyezett fejlesztései. A közvetlen külföldi tőkebefektetés visszaesésének idei várható mértéke 24,3 százalékos. Az újabb felmérés szerint e tendencia még a következő pénzügyi évben sem változik. Az Eximbank úgy ítéli meg, hogy középtávon a japán vállalatok számára Kína jelenti majd a legnagyobb potenciális piacot, majd az Egyesült Államok, Thaiföld és Malajzia következik. Inflációs világelsőség Jugoszlávia világelső az infláció növekedésében, amely éves szinten csaknem húszezer százalékos. A belgrádi központi statisztikai hivatal illetékese arról számolt be, hogy a Szerbiából és Montenegróból álló államközösségben az infláció éves mértéke már meghaladta a 19 810 százalékot. Ez gyakorlatban azt jelenti, hogy a múlt év decemberéhez képest az árak 200-szorosára drágultak. Az- infláció növekedését decemberben elsősorban az élelmiszerek árának 100 százalékos drágulása váltotta ki. Lényegesen drágultak a dohánytermékek és a szolgáltatások, de számos ipari termék is. Orosz hordozórakéták Kereskedelmi célú űrprogramokhoz orosz hordozórakéták értékesítésére hozott létre közös vállalatot az amerikai Lockheed egy orosz űrhajózási céggel. A Proton típusú hordozórakétát a megállapodás értelmében ezentúl a Lochheed-Krunichev International nevű cég fogja világszerte értékesíteni. A Lockheed elnöke szerint az általa történelminek értékelt megállapodás létrejötte nem csupán közvetlen anyagi haszonnal jár. Hozzájárul egyben a demokratikus orosz vezetők és az ipar azon óhajához, hogy felgyorsuljanak a piacgazdaság kialakulásának folyamatai Oroszországban. Románia élelmiszer- importra szorul Románia immáron harmadik éve jelentős mennyiségben kénytelen élelmiszert importálni, noha természeti adottságai ezt nem követelik meg. Az ITAR-TASZSZ beszámolója szerint Bukarest az idei esztendő első 11 hónapjában 960 ezer tonna gabonát importált, ami 600 ezer tonnával haladja meg a tavalyit. Hivatalos adatok szerint az állam 2 millió tonna búzát tudott felvásárolni a termelőktől, ami lényegesen kevesebb, mint egy évvel korábban. Az állami tulajdon magánkézbe adásával kapcsolatos sok tisztázatlan kérdés miatt az ország számos térsdégében nem végezték el az őszi mezőgazda- sági munkákat. Mobil telefonok Dinamikus felfutás várható a mobil telefonok piacán. A japán elektronikai ipari szövetség szerint a kereslet évente 27-37 százalékkal fog bővülni. Japánban jelenleg 1,3 millió készüléket üzemeltetnek. ÖSSZHANGBAN AZ ÖNKÉNT VÁLLALT ÉS A TÖRVÉNYBEN ELŐÍRT A megye kötelezettsége és stílusa Dr. Gyenesei István: Béke uralkodik bennem akkor is, ha másnak van igaza (Folytatás az 1. oldalról) A korábbi fiatalos vagy fiatalosnak minősített lelkesedés mellett egyre több a tapasztalatom is. Nyilvánvaló, ehhez az is hozzájárul, hogy hét éve töltök be vezetői tisztséget, korábban mint megyei tanácselnök, két év óta pedig a megyei közgyűlés elnökeként. Mások példája is azt bizonyítja, hogy talán a legfontosabb egy politikus számára az, hogy békességben éljen önmagával. Ez szerencsére megadatott nekem, amit a sors ajándékának tekintek. 1992 is tanulságokkal szolgált. Két dolgot említek. Az egyik az: ha egy vitában az enyémmel ellentétes vélemény győz mint többségi vélemény, az számomra ma már mindössze annyit jelent, hogy tévedtem: a tévedés azonban nem egyenlő a vereséggel. Úgy élem meg ezeket a „tévedéseimet”, hogy amit én általánosnak véltem, az abban a pillanatban nem volt az. A másik ilyen felismerés, hogy nyugodtan haladhatok a saját utamon, nem kell táncolnom a napi politika által diktált ütemre, és nem kell senkit „utálnom” pártmegrendelésre csak azért, mert másként gondolkodik, mint én. Ez nagyon jó dolog. Ezzel együtt sem vagyok benne biztos, hogy a következő évek választási küzdelmeiben nem próbálnak az itt megfogalmazott örömömbe ürömöt csöppentem. De én akkor sem fogok a sárral dobálózók közé állni. Igaz a veszélye megvan annak, hogy ennek ellenére engem megpróbálnak besározni. Őszintén szólva mint közéleti embernek nekem egyre jobban hiányzik az az egy politikai közösség, amibe tartozni erőt jelent, ugyanakkor az önállóságomat és függetlenségemet is féltem egy pártba való belépéstől. Ez ma belső személyes politikai konfliktusom, amit nyilvánvalóan önmagámnak kell megoldani. — Könnyű meggyőzni önt? — Nem. Ha meg vagyok győződve az igazamról, akkor a politikai kultúra keretei között próbálom minden eszközzel elfogadtatni a saját véleményemet, meggyőzni a másik felet az igazamról. A döntés pillanata után azonban belső béke uralkodik bennem akkor is, ha az ellentétes vélemény kerül ki meghatározóként, igazságként. — Kik a legkeményebb vitapartnerei? — Külön kell választani a közgyűlést és az azon belüli vitákat, a hivatalon belüli vitákat, valamint a közéleti ember, a politikus és a környezete közötti vitákat. A mi közgyűlésünk ereje elsősorban abban van, hogy nincsenek politikai ingyencirkuszok: a meghatározó többséget nem az indulatok vezérlik; a vitákkal együtt is másutt ritkán tapasztalható- higgadtság, bölcsesség, türelem jellemzi a nagy többséget, s ez a bennünket nem szimpátiával szemlélők számára meglehetősen nehezen emészthető. — Manapság megint divattá vált a szócsépiés az egész napos ülésezés, az aprólékos fontoskodás. A megyei közgyűlés viszont fél nap alatt túljut 25-30 napirenden. — A legfontosabb hogy a döntés előkészítésének időszakában nem szabad az energiával, az idővel spórolni. Tapasztalt szakemberek dolgoznak azokban a hivatalokban is, ahol a testületnek ugyanennyi napirend megtárgyalására fél nap helyett mondjuk két napra van szüksége. Mindenütt a vezetés feladata, hogy az előkészítés időszakában arra „kényszerítse” a bürokráciát, a hivatalt, hogy azoknak a fejével is gondolkodjon, akik opponensként, ellenvéleményt nyilvánítóként nyilatkoznak majd a testületi ülésen. Ha mi mindig csak a saját, kizárólag az általunk jónak vélt utat és alternatívát gondoljuk végig, akkor a testületi ülésen ütközünk először a másik véleménnyel. Ha viszont folyamatosan föltérképezzük a lehetséges ellenvéleményeket is és így választjuk ki a megye szempontjából a legjobbat, a legoptimálisab- bat, akkor valószínű rövid vita után elfogadják azt. Ráadásul könnyen és szakszerűen lehet megválaszolni a kérdést, reagálni a? ellenvéleményre, ha fölkészülünk arra. Ez sokkal „macerásabb”, időigényesebb előkészítő munkát kíván, de megéri. A testületi ülésen így sokkal emelkedettebb a hangulat, s ami ennél is fontosabb, eredményes a munka. — A megyét nevezték az elmúlt két évben sok mindennek de újabban megint kezdik úgy emlegetni, mint ami nélkül a jövő közigazgatása nem képzelhető el. Hogyan élte meg ezt a sokféle szemléletet a megyei közgyűlés? Milyen a kapcsolat ma a települési önkormányzatok és a megye között? — Nem azon kell siránkozni, hogy jó-e az önkormányzati törvény vagy sem, hogy jól fogalmazta-e meg a megye szerepét vagy bizonytalan állapotba helyezte, azt. Az oldás és a kötés együtt jelent meg a munkánkban, és ez eredményt hozott. Folyamatosan kellett és ma is kell oldanunk a ránk kényszerített korlátokat. Két éve elköteleztük magunkat az azóta országosan is somogyi modellként emlegetett szolgáltató középszint mellett. Komoly embernek itt Somogybán már nincs és nem is lehet gondja a megyével. Csupán egyéni politikai érdekek húzódhatnak meg az egyre ritkábban tapasztalható megyeellenes fantomharc mögött. Azt, hogy a megye szerepével kapcsolatban két év múlva milyen politikai erők mondják ki a végszót, ma még nem lehet tudni. De abban biztos vagyok, hogy más lesz az új megye, mint amilyent két évvel ezelőtt fölrajzoltak. A somogyi modellben mi annak megvalósítására is törekszünk, ami nincs a törvényben. Ami benne van, az a végrehajtandó minimálprog- ram, amihez töredék annyi energiára sem lenne szükség, mint amennyit a jelenlegi munkafelfogásunk igényel, de az is igaz, hogy töredék annyi sikerélményt se hozna. — Mit jelent ez a felfogás? — Az intézményfenntartó feladatoknak is megfelelve a valóságban mi szétpukkasztottuk a politikai alku keretében született megoldást, amely a települések szempontjából veszélyesen szűkén jelölte meg a megyei szerepkört. Ebben a pénzszegény világban meg kellett teremtenünk az önként vállalt és kötelező feladatok összhangját. Ha január 19-én elfogadjuk az új 1993. évi költségvetést, akkor széles körben újból nyilvánosságra hozzuk — most már harmadik éve —, hogy melyek azok az önként vállalt feladataink, amelyekkel a településeket, a megye egészét közvetlenül tudjuk segíteni. Sok esetben nem is pénzről van szó,hanem szakmai tanácsadásról, hiszen egy hajóban ülünk a települési önkormányzatokkal, és ezt ma már ők fogalmazzák így. A négyéves programunkban önmagunkkal szembeni elvárásként megfogalmaztuk például a szociális érzékenységet is. Arra a kérdésre, hogy miben nyilvánulhat ez meg, példák sorát tudnám mondani. Csak kettőt közülük. Tudjuk, hogy az információ az idősek számára is rendkívül fontos, és azt is, hogy az információ egyre többe kerül. Ezért fizettük elő a Somogyi Hírlapot, mint nagyon fontos információs bázist, valamennyi falu öregek napközi otthona részére két-két példányban. A másik példa a pécsi egyetemi kollégium létesítésére, a kollégiumi helyek növelésére vonatkozó elképzelésünk. Ezzel azokon kívánunk segíteni, akik a jövő somogyi értelmiségét nevelik. A család taníttatással komoly anyagi terheket vállal. Közismert, hogy Pécsen egyetemi kollégiumi helyhiány van, az albérlet pedig drága. Mi azzal tudjuk segíteni a Somogy megyei állampolgárokat, hogy a Pécsen tanulóknak megpróbálunk kollégiumi elhelyezést adni, az albérlet tizedéért. Bármenynyire is furcsa, de ebben az esetben is nehéz küzdelmet kell folytatnunk. Le kell például győzni az évszázados megyei, települési sovinizmust. Amikor csak a mi megyénk, a mi kis megyeszékhelyünk, városunk, községünk, a mi kis királyságunk határai között vagyunk képesek gondolkodni. Ami ezen kívül esik, még ha fontos is a számunkra, azt oldja meg más. A számok sajnos azt mutatják, hogy az értelmiség arányát illetően nem az első harmadba tartozunk a magyar vidéken. Nekünk tehát nem előterjesztéseket kell gyártani, nem egymást kelll meggyőzni, hogy ezek a mutatók ezért vagy azért nem is olyan rosszak, hanem cselekedni kell saját jövőnk érdekében. — Milyen állapotú ma Somogy megye? — Talán erre a legnehezebb válaszolni. Azt természetesen naponta érezzük, milyen állapotú a megye társadalma, gazdasága, kultúrája, sportja, de a pontos információt véres verejtékkel gyűjtjük össze. Ma senki sem rendelkezik azzal a hatáskörrel, hogy egy információs bázist fenntartson. Olyat, amely alapján egy megye képét pontosan fel lehet vázolni. Néhány mondatban felelősséggel nem is lehet. Azt tapasztalom azonban, hogy Somogy megyében ugyanazok a problémák, mint a társadalom egészében. Rendkívül sok konfliktus mérgezi ma a lelkeket, amelyre válaszként együtt jelenik meg az emberekbenaz érzékenység meg az érzéketlenség, a másság tisztelete meg annak a legszörnyűbb megtagadása. De az igazi veszély nem a politikai konfliktusokban, hanem a politikai, a közéleti közömbösségben van, s abban a politikai analfabétizmusban, amely előre vetítheti a szabadság zsarnokságának a vízióját. Jó lenne hinni, hogy megmaradhatunk embernek egy elem- bertelenedő világban, ahol érvényesül az élni és élni hagyni nézet. És főleg ne akarjunk mindig mindent elölről kezdeni. Nincs ebben az országban annyi erő és annyi tartalék, hogy ne építsünk a mögöttünk levő időszak értékeire. Nem lehet mindig mindent elölről kezdeni. Egy lebontott házban nem lehet lakni. A Somogy megyei önkormányzat ereje sem csupán a sokszor emlegetett szakértelmünkben, tapasztalatunkban van, ami lehet elégséges és elégtelen is, hanem abban a filozófiában, amely szerint mi ma szemléljük a megyei munkát. Megítélésünk szerint a megyei önkormányzatnak is feladata, hogy kipróbáljon minden olyan eszközt, amelynek segítségével az életviszonyokat kedvezően tudja alakítani, amely pozitívan hat az emberek közérzetére. Ennek érdekében a legfontosabb feladataink egyikének tartom, hogy ide irányítsuk a hazai és a határokon túli világ figyelmét. — Mások gondolatát veszem kölcsön, amikor azt mondom: a megye képét nemcsak közismertté tenni, hanem formálni is akarja a megyei önkormányzat. Ebben a munkában eszköz lehet az Alpok-Adria elnöksége. Milyen feladat ez és milyen a lehetőség? — Ha jól sáfárkodunk vele, akkor az Európához való hosszú távú kötődésünk lehetősége. Nem az a baj, hogy ezt ma még kevesen ismerik fel, vagy túlértékelik, hanem az, hogy azok sem tudják, mit jelent igazán ez a lehetőség, akiknek tenni kellene érte. Itt elsősorban a kormányzatra gondolok. Folynak még azok a tárgyalások, amelyek azt célozzák, hogy hogyan vesznek részt ennek a munkának a segítésében szakmai és pénzügyi szempontból a különböző tárcák. Én optimista vagyok és abban bízom, hogy nem hagynak magunkra bennünket. Az, hogy ez a vállalkozás sikeres legyen nem csupán somogyi, hanem magyar érdek. — Hogyan tovább 1993-ban? — Nekünk most már nem csupán azon kell gondolkodni, hogy mit és hogyan csináljunk 1993-ban vagy két év múlva — hiszen végül is azt kell folytatnunk, amit elkezdtünk —, hanem már azon is kell törni a fejünket, hogy mit kell tennünk azért, hogy 1995-től egy reális és igényes megyei szerepkör alakuljon ki törvényben megalapozottan. Ki kell dolgoznunk azokat a megyevariációkat, amelyek reálisan számításba jöhetnek, amikor egy új parlamentnek kell majd döntést hoznia ebben a kérdésben. — Ha ezekben a napokban két somogyi ember találkozik, boldog új esztendőt kíván. A megyei közgyűlés elnökének miként hangzik az új évi jókívánsága? — Ismerőseimnek, barátaimnak, munkatársaimnak küldött új évi jókívánságaimhoz ezt a gondolatot mellékeltem: „Békés új esztendőt kívánva bízzunk valamennyien abban, hogy végre szép arcunkat ölt- hetjük magunkra. így ha felpörög is a földünk, biztosan megtart bennünket a hátán.” Széchenyi a Hitelben fogalmazta meg a legpontosabban azt, amire 1993-ban a legnagyobb szükség lenne: „Tegye csak mindenki a maga dolgát, de azt ugyan emberül”. — Úgy legyen. Köszönöm a beszélgetést. Kercza Imre
