Somogyi Hírlap, 1992. december (3. évfolyam, 283-307. szám)

1992-12-30 / 306. szám

14 SOMOGYI HÍRLAP — VELEMENYEK 1992. december 30., szerda Vesszen a kormány, átlag kéthetente? A létminimum alatt élők társasága népszavazást kíván kezdeményezni az időelőtti parlamenti választások kiírá­sára. A százezer aláírást nem lesz nehéz összegyűjteni, hi­szen közismert, hogy a magyar lakosság döntö többsége sokat veszített korábbi életszínvonalából, a legszegényeb­bek a létminimum peremére vagy az alá csúsztak, ám a bérből és fizetésből élők, középrétegek anyagi helyzete zu­hant a legnagyobbat. Zákányi „orvosválasztás” A november 21 -i számban jelent meg a Két orvos egy fa­luban című írás. G er gáti-stílus % r Azt nem tudom, hogy az említett társaság mekkora tá­mogatást élvez, ki vagy kik állnak mögötte. Ha érdekkép­viseleti tevékenységről van szó, azt csak támogatni lehet, és azzal a választókerületem­ben élő sok szegénysorsú ember helyzetét látva, de mi- nimálnyugdíjat „élvező” édes­anyám beosztó életmódja okán is, könnyen azonosulok. Ki kell mondani azonban, hogy az érdekképviseleten túl a társaság politikai tevékeny­sége zsákutca, és nagy ve­szély a „fiatalkorú” politikai demokráciára. Tudom, nagy a kísértés a népszerűtlen és lehetőségei­től elmaradva tevékenykedő kormány „lapátra tétele” tör­vényesnek látszó úton. Az tör­vényszerű, hogy a kormány népszerűsége a romló gazda­sági helyzettel és életkörül­ményekkel arányosan csök­ken. (Külön kérdés az, hogy a csődtömegből mennyit örö­költ, mennyit tesznek ki az ob­jektív okok, és mekkora az a hányad, amely saját munkál­kodásának következménye?) Személy szerint is úgy gon­dolom, hogy a magyar közé­letnek, a politikának szüksége van „vérátömlesztésre”, de ez csak alkotmányos rendben, a képviseleti demokrácia játék- szabályai szerint történhet meg. Végsősoron az alkotmány- bíróságnak kell állást foglalni abban, hogy a kezdeménye­zés összefér-e az alkotmány rendelkezéseivel. írásommal arra a csapdahelyzetre sze­retném felhívni a figyelmet, amely a kezdeményezés si­kere esetén előállna. Nem tudom, számoltak e a kezdeményezők azzal, hogy a képviseleti demokráciákban szokatlan eljárásuk „eredmé­nye” mérné a legnagyobb csapást arra a politikai rend­szerre, amely még gyökeret sem vert hazánkban, de amely egyedül képes műkö­dési zavarainak kiszűrésére, öngyógyításra bizonyos ké­séssel. így végsősoron ez a rend­szer oldhatja csak meg az elesettek problémáit is, megfe­lelő többségi felhatalmazás alapján. Közhely, de igaz, hogy a legjobban működő diktatúrá­nál többet ér a legtökéletle­nebb demokrácia is. Ebben az esetben a demokrácai „ön­gyógyító" képességének áll út­jába egy éretlen elképzelés. Tudjuk: az 1990-es válasz­tásokon döntő részben ér­zelmi kötődések alapján, mondhatni „hirtelen felindu­lásból” döntött a választópol­gárok többsége, sokan meg is bánták akkori döntésüket. A választójog gyakorlása azonban olyan nagy felelős­séggel jár, hogy annak min­den következményét viselni kell. Ebben rejlik ugyanis a szabad választásokon alapuló képviseleti demokrácia ereje. Ez jelenti a kiszámíthatóságot, a játékszabályok mindenki számára tisztázott voltát. A diktatúrákat kivéve a kor­mányzás alapja a szabad vá­lasztásokon szerzett többségi felhatalmazás. Ez azzal is jár, hogy mindig van kisebbség. A kiszámíthatóság lényege pe­dig az, hogy a többség kor­mánya elképzeléseit tisztázott feltételekkel kezdi meg, és tö­rekszik végrehajtani. Tudja, mennyi időre szól megválasz­tása, leméri megbuktatásának alkotmányos módozatait. Ez számunkra, polgárok számára is megnyugtató, hisz tudjuk, milyen rendben és mikor cse­rélhetjük le a nekünk nem tet­sző vezetőinket. Ez a rendszer nem műkö­dik, ha a kisebbség akár he­tente kezdeményezi a tör­vényhozó testület és a kor­mány leváltását, mert az ká­osszal jár akkor, amikor politi­kai stabilitásra van szükség. A demokratikus kormányoknak hány és hány válsághelyzetet kell túlélniük népszerűtlen in­tézkedések meghozatala árán is. Bizonyára emlékeznek még Margaret Thatcher brit miniszterelnök évtizeddel ez­előtti bányászcsatáira, amikor hónapokig forrongott egész Anglia, majd gazdasága hosszú idő óta nem látott vi­rágzásnak indult. Az való­színű, hogy a jelenlegi vál­sághelyzetből az Antall-kor- mánynak nem lesz módja és ideje megtalálni a kiutat. Ha azonban a kezdeményezés alapján bukna meg, akadna olyan politikai tömörülés, amely felelősséggel merne he­lyébe lépni? Ki vállalna kormányzást egy kitöltetlen bizalmatlansági in­dítvánnyal? Akármilyen ösz- szetételű lesz a legközelebbi kormány, a kiszámítható, is­mert feltételek adta nyugodt kormányzati működés esélyét biztosítani kell! Ez alapvető érdek a jövendő és reménye­ink szerint minden polgárnak biztonságot nyújtó polgári Magyarország számára. Ezért gondolom úgy, hogy felelősségteljes politikus, ille­tőleg politikai erő a kezdemé­nyezés mögé nem állhat. Azt azonban nagyon sze­retném, ha az ország minden, sorsának jobbra fordulását váró polgára bizakodva venné tudomásul, hogy az akció végre rádöbbentette a politi­záló közvélemény szociális kérdések iránt elég érzéketlen rétegét, hogy az oly sokat hangoztatott piacgazdaság, az igazságtalan és hatéko­nyan működő kapitalizmus szociális gondoskodás, a pol­gár megelégedettsége nélkül mit sem ér. Dr. Páris András országgyűlési képviselő (SZDSZ) A mi esetünk címe az le­hetne, egy orvos két faluban, és úgy kezdhetnénk, hogy az orvosi rendelőben nem virá­gok és az orvosi munkát se­gítő készülékek várnak ben­nünket, hanem heti két dél­előtt néhány óra kivételével zárt ajtók. Som lakói szeren­csés helyzetben vannak, hi­szen önkormányzatukat úgy tudták megválasztani, hogy kiálljanak választóik érdekei­ért, figyelembe vegyék kérése­iket. így ott megvalósulhatott a szabad orvosválasztás. Mi már fél éve próbálunk segít­séget találni ahhoz, hogy végre nekünk is legyen orvo­sunk. Még sokan makacsul őrizzük biztosítási kártyánkat valami csodára várva, mások viszont már kényszerből lead­ták a 3 vagy 7 kilométerre levő orvosoknak. Aki viszont nyug­díjasként itt él közöttünk és magánorvosként gyógyít ben­nünket, nem kapott engedélyt arra, hogy háziorvosként dol­gozzon. Ehhez az orvosi kör­zethez közel 1200-an tartoz­nak, de körzetbontásra nin­csenek meg az anyagi feltéte­lek. A körzet megosztását 526 aláírással kértük. Elutasított bennünket a járási, a megyei tiszti orvos, a köztársasági megbízott. Közben a pécsi rá­dió egyik riporterének segít­ségét kértük, aki valamikor itt lakott. Úgy tudom, telefonon beszélt a polgármesterünkkel, de mi még elutasító választ sem kaptunk tőle. A Népjóléti Minisztériumban egy osztály­vezető-helyettesig jutottunk, aki el nem utasított ugyan, de változás ezután sem volt. így azután minden maradt a régi­ben. Mi ragaszkodunk az or­A kőkúti önkormányzat kép­viselő-testületének köszönöm a meghívót, amelyben értesí­tett, hogy a második világhá­borúban elesettek emlékére készített emlékmű avatásán részt vegyek. Megrendülve és szeretettel fogadtam a meghí­vást. A meglepetés a helyszí­nen ért, mivel édesapám — Bók János volt gyöngyöspusz­tai lakos — nevét lefelejtették Kőkút község önkormány­zata előzetes felmérés alapján Fajtai Dezső kőfaragónál ren­delte meg a második világhá­borús emlékmű elkészítését. A második világháború során elesettek névsorát a kivitele­zővel közöltem. Erre a jegy­zékre került fel utólag Bók Já­nos neve is. Az emlékmű elég későn, az avatás előtt készült el, és a képviselő-testület tag­jai ekkor észlelték, hogy Bók János neve lemaradt róla. Ezt a kivitelezővel azonnal közöl­ték. Sajnos, a nevet a már­ványtáblára az avatás időpont­vosunkhoz, aki 17 évig volt körzeti orvosunk, a furcsa módon történt nyugdíjazása után nyolc éve magánorvos­ként dolgozik tovább, akit éj­jel-nappal fölkereshetünk, hétköznap és ünnepnap egya­ránt segítségünkre siet. Ön­kormányzatunk semmitmondó válaszokkal hárítja el kéré­sünket, mondván: nincs rá pénz. Ezt mi nem tudjuk elfo­gadni, mert legfontosabb a la­kosság egészsége, a beteg­ség megelőzése és gyógyí­tása. Ha ezt megnyugtató módon biztosították, utána a maradék pénzből gazdálkod­janak legjobb belátásuk sze­rint. Mi nem azt várjuk, hogy ilyen-olyan jogszabályra, tör­vényre hivatkozva elutasítsa­nak bennünket, hanem azt kértük, hogy szabadon vá­laszthassuk azt az orvost, aki­ben megbízunk, és minden bajunkkal eddig is és ezután is bármikor bizalommal fordulha­tunk. Ha kérésünket — bármi­lyen okból — végleg elutasít­ják, akkor sem érezzük teljes mértékben vesztesnek ma­gunkat. Egyedüli eredmé­nyünk — és ez is valami —, hogy az az orvos, akit szaba­don választottunk volna, látja azt, hogy 25 éves munkája eredményeképpen a lakosság többsége szereti, ragaszkodik hozzá. Remélhetőleg ez meg sok-sok éven át erőt ad neki ahhoz, hogy nehéz, felelős­ségteljes munkáját ugyanúgy végezni tudja, mint 25 éven keresztül. Föltehetőleg ne­künk ez az eset elég tanulsá­gul szolgál az 1994-es válasz­tások előtt. 526 társam nevében Pere Lászlóné, Zákány az emlékműről. A polgármes­ter elnézést kért, és meg­ígérte, hogy utólag ráírják. Miért küldött a körjegyző meghívót az emlékműava­tásra? Ezt a tényt utólag is kö­zölhette volna velem, s akkor talán nem esett volna olyan rosszul. Balatincz Lászlóné Kaposvár, Cseri-dűlő 14. jáig már nem lehetett rávésni, de másnap pótoltuk. Az ava­táskor a hozzátartozóktól a sajnálatos esemény miatt el­nézést kértem. Tájékoztatásul közlöm, hogy a körjegyző jó- hiszeműleg járt el, amikor az emlékmű avatására meghívta a hozzátartozókat. Szeretném közölni, hogy a tévedést vélet­len és nem szándékosság okozta, hogy Bók János neve lemaradt az emléktábláról. Ezért ismételten a hozzátarto­zók szíves elnézését kérem. Földes Mária polgármester, Kőkút Felháborodva olvastam a Somogyi Hírlap december 21 -i számában dr. Gergátz Elemér miniszter úr Nagyatádon tett kinyilatkoztatásait, magvas gondolatait, melyeket volt olyan kedves megosztani rendkívül népes hallgatósá­gával. Ez a stílus (ha ezt egyálta­lán stílusnak lehet nevezni) már nem ismeretlen. Hiszen Sárossy államtitkár is lestri- cizte alattvalóit — ugyancsak a rendkívül eredményesen munkálkodó FM-ből. Most a miniszter gazemberezik, ka- landorozik, az EGK-val kap­csolatban összefonódott ban­dát emleget. De van itt még értetlen paraszt, orosz bosz- szú, vérszívó meg minden... Csak egy valami nincs Ger­gátz miniszter úr stílusában: normális, emberi hang, sza­kértelem, a nagyképűségtől, önteltségtől, gőgtől mentes beszéd. Az önkritika. Annak taglalása, hogy az utóbbi két évben mitől és főleg kiktől ke­rült a korábban méltán európai Nem akarok senkit megbán­tani, de az igazság kimondása nem tűri a tiszteletet. Nem ér­tem, hogy miért nem lehet az autóbiztosítás ügyét a helyére tenni. A máig érvényes gya­korlat a következő: ha nem elég a befizetett összeg, eme­lik a tételeket. Ez a megoldás a notórius károkozóknak és a biztosító-társaságoknak felel meg. A fegyelmezett, vétlen autósok évre magasabb és magasabb díjakat kénytele­nek fizetni. Személy szerint nekem már a hócipőm is tele van vele. Véleményem szerint a felelőtlen embereket át kell nevelni. Javaslom: — a biztosító-társaság a reklám rovására támogassa leendő ügyfeleit a gépjármű­A Somogyi Hírlap december 14-i számában a Tiltakoznak az állatvédők című cikkben a szadista szó idézőjelbe tétele a cikk tartalma miatt gondol­kodóba ejtett. Hát még mindig csak itt tartunk?! Sajnos, még csak itt! Igazuk lenne a gúnyo­lódóknak, hogy a Balkán Sop­ronnál kezdődik? Ami az állat- védelmet illeti, biztosan, mert a tapasztalat azt mutatja, hogy itt a törvényhozóknak az állat- védelemről más fogalmuk van — ha egyáltalán van —, mint Soprontól nyugatra, de az a gyanúm, hogy ezzel a témával a magyar törvényhozás nem is foglalkozik. A cikkben emlí­tett svájci és német újságok idevonatkozó elítélő megjegy­zéseit, sajnos, nem ismerem, annál jobban az itteni tradicio­nális állatkínzási szokásokat. Mert minek lehetne nevezni, ha nem állatkínzásnak, ha élő libákról tépik le a tollat, ha a li­bát, kacsát kényszeretetik (tömik), amíg a máj kórosan el nem zsírosodik, nyomást gya­korolva más hasi szervekre, amelyeknek élettani működé­sét gátolja. Nem ritkán a kóro­san elzsírosodott, normális és világhírű magyar mező- gazdaság oda, ahol most ép-' pen van. Csak nem az eltűnt „gazdagyerekek” távolléte okozta ezt a csődöt — ami a miniszter úr szerint nincs is, csak úgy látszik. Egyáltalán nem csodálko­zom ezen a gátlástalan mo- dortalanságon. Ezt már visz- szautasítani sem érdemes, annyira alpári, minősíthetetlen és buta. A sajnos még mindig miniszter honnan veszi az er­kölcsi alapot ezen mondatá­hoz: „A mezőgazdaság jövője rendben van...” Hol olvasta, ki mondta neki? Egyáltalán: lá­tott már közelről földet? Azt tudom, hogy kecskét meg bir­kát már látott. És manapság már ez is elég a bársonyszék­hez?... Mivel a szakértelem — mint tudjuk — ócska bolse­vista trükk. A miniszter urat nem érheti az a vád, hogy moszkovita, kriptokommunista vádakkal il­letve fogják januárban kirúgni! Németh László Mezőcsokonya, Fő u. 46. vezető-képzés keretében (a jobb vezető kevesebb kárt okoz), — a biztosító-társaság szüntesse meg a CASCÓT, mint a felelőtlenség csúcs­pontját (az elemi lopáskárt kapcsolja kötelező biztosítás­hoz), — A bónuszrendszer beve­zetését alap, dupla, három­szoros díjbetétekkel, — egy biztosítótársaság in­tézze a gépjárművek és veze­tőik ügyeit. Mint hivatásos gépkocsive­zető bízom benne, hogy végre felülkerekedik a józan ész és a tisztesség. Tisztelettel: Horváth János Kaposvár, Búzavirág u. 40. térfogatának hat-nyolcszoro­sára megduzzadt máj megre­ped, és az állat belső vérzés következtében elpusztul. De ez a „baleset” ugyanúgy, mint a tömés közben a légcsőbe ju­tott kukorica miatt bekövetke­zett fulladásos halál, csupán anyagi kárnak számít. Hogy közben az állat mit szenved, ha nincs olyan „szerencséje”, hogy közben elvágják a nya­kát, azon senki sem töri külö­nösebben a fejét. De meg kell említenem még a szerencsét­len kutyákat, melyek hónapo­kon, éveken át egy há­rom-négy méteres láncon tengetik az életüket, a nyirkos hidegben nyitott teherautókon szállított marhákat, a kábítás nélkül leszúrt disznókat stb. Amíg ezeket a tarthatatlan, ci­vilizált társadalomhoz nem méltó dolgokat a törvény nem tiltja és a törvény betartását a hivatalos szervek nem elle­nőrzik, ne csodálkozzunk és ne dugjuk fel sértődötten az orrunkat, ha nyugati lapok szadista módszerről írnak. Dr. G. Szabó nyugalmazott osztrák állatorvos, főtanácsos Keserű emlékezés A Somogyi Hírlap december 14-i számában Emlékműava- tás Kőkúton címmel megjelent cikkhez az alábbiakat sze­retném hozzáfűzni. A hibát kijavítottuk Kötelező a felelőtlenség­biztosítás * Állatvédelem

Next

/
Oldalképek
Tartalom