Somogyi Hírlap, 1992. december (3. évfolyam, 283-307. szám)

1992-12-30 / 306. szám

1992. december 30., szerda SOMOGYI HÍRLAP — SOMOGYI TÁJAK 5 A legtöbb munkanélküli Somogybán igen differenci­ált képet mutat a munkanélkü­liség. Van olyan térség, ahol lényegesen lassult a növeke­dés üteme, ugyanakkor Ka­posvár környékén az év eleji- hez képest 80 százalékkal nőtt a munkanélküliségi ráta. Kaposvár térségében van a legtöbb állástalan, a munka­nélküliségi ráta térségi szinten 9,6 százalékos, de van olyan település, ahol a 20 százalé­kot is eléri. November végén a regisztrált ’ állásnélküliek száma 6222 volt, közülük 4842 részesülnek munkanél­küli-segélyben vagy járadék­ban. Kaposvár környékén mindössze 37 bejelentett üres álláshely van, ebből 3 szellemi dolgozónak kínál állást. Pá­lyakezdési segélyben 476-an részesülnek. Felújítják a zsúptetőket a falumúzeumban Ugyancsak időszerűvé vált a szennai falumúzeum pa­rasztházainak felújítása. A nagy értékkel bíró épületek te­tőszerkezete szorul elsődle­gesen javításra, mivel a zsúp­tetők már meglehetősen rossz állapotba kerültek a falumú­zeum több mint tizenöt éves fennállása óta. A megyei köz­gyűlés döntése értelmében most jelentősebb pénzeket fordítanak arra, hogy a félkon- tyolt és egészkontyos zsúpte­tős parasztházak továbbra is kiállják az időjárás okozta vi­szontagságokat. A megyei múzeumigazgatóság kezelé­sében lévő falumúzeum háza­inak zsúpolását már elkezd­ték, mi több, két parasztház te­tőszerkezetének felújításával már el'is készültek. Asszonytorna Hetesen Ez év nyarán adták át a gyönyörű új tornatermet Hete­sen. Az óriási épület megépí­tése több mint 23 millió forint­jába került a község önkor­mányzatának. A tornatermet nemcsak az iskola, hanem az egész falu számára építették: így például a hetesi asszo­nyoknak is, akik hetente két­szer foglalják el. Pintér Miklós testnevelő tanár vezeti az asszonytornát. A kezdemé­nyezésnek nagy a sikere: az asszonytornának szorgalmas látogatója a falu jegyzőnője, Páli Tamásné is. A tornater­met azonban így sem sikerül teljes mértékben kihasználni: ehhez további bérlőket keres­nek. Gáz több településre Több önkormányzat — így a mosdósi, nagyberki, csornai, szabadi, fonói, a kisgyaláni és az igali önkormányzat is ter­vezi a gáz bevezetését. A ge­rincvezeték megépítésével le­hetőség nyílna mindegyik te­lepülésen a vezeték megépí­tésére. „Csak-csak letelik ez az élet valahogy’ Két év alatt két testület Szilvásszentmártonban Coca-öröm Remélem, állattenyészté­sünk egykori pillérei, a disznók nem veszik sertésnek, de ez évben ugyancsak gyakran fog­lalták el a hírcsatornák vezető helyeit: hol a sertéspiac pan­gása keltett országos pánikot, hol pedig a disznópestis tize­delte meg néhány falu állatál­lományát, s nyirbálta meg nemzetközi mezőgazdasági tekintélyünket. „Sertésfronton” tehát zajlott az élet, amivel nem arra aka­rok kilyukadni, hogy mangali­cáinknak esetleg fültűnési viszketegségük lenne. De akárhogy is nézzük, csak be­leröfögték magukat a köztu­datba. Mindezekhez társul egy jó hír is, már a mindenevőknek, miután bizonyára öröm-röfö- gésben törnek ki: vélhetően kevesebb újévi malac kerül citrommal a szájában az ün­nepi asztalokra, mivelhogy az drága mulatság. így vélekedik erről a jákói Bartha Endre is, aki amellett, hogy a téeszben foglalkozik az állatokkal, hobbijának is ezt választotta. Ottjártamkor ép­pen egy kétmázsás disznót láttam önmagába belétöltöt- ten, levágták ugyanis aznap. Délutánra már csak az egykori alkotóelemeinek főzése, meg a disznósajt préselése maradt hátra. Közben hátul az ólban, az anyakoca evészeti helyeire rá-rákaptak a kis röffencsek. Akik egy darabig még élhet­nek az alkalommal, míg nem lesznek egy kicsivel nagyob­bacskák... b. t. Felütötte fejét Kapós-menti oldalunkon is a szilveszteri hangulat. Következend ebből, hogy van neki — mármint a hangulatnak -— feje, vagy hogy ő is valami fejes. Legyen ez hát egy kicsit az ő feje-zete. A nagybajomi öregek ottho­nában olyan estveféle volt, amikor megjelentem az ott időző, idősödő asszonyoknál. Örömmel osztották meg vé­leményük és hangulatuk mi- benállását vagy mirőlszólását egy tollnokkal vagy írásszal. Ihol tehát. Amikor első ízben tettem kérdőjelet szófűzérem végére, Piroska néni azt válaszolta: — Amilyen ez volt, ara­nyom, vagy még rosszabb. — S ez milyen volt? — Nyomor. Nyomor volt. — Hiába panaszkodsz, úgy sem segít senki — intette Ilonka néni Piroska nénit. — Nem érdekel ez senkit. — De hát az a hír járja, hogy jövőre megállunk a lejtőn — provokáltam tovább Pi­roska nénit. — Megállunk, megállunk; csak a fizetések állnak meg, ‘az árak nemigen — mondta erre Piroska néni, és mintha nem lett volna igazán felhőtlen hangulatban. — És mit terveznek szil­veszteri elfoglaltságnak? — Otthon leszünk, illetve a Piroska egyedül, mert egyedül van szegény — így Ilonka néni. — Tévézünk, tévézge- tünk. — Hát az is rettenetes — berzenkedett Piroska néni —, nincs soha egyetlen órányi magyarnóta sem, csak verik azt a hülye dobot, bubog­Szenna iskolája Az impozáns szennai álta­lános iskola a tervezésekor öt községnek — Kaposszerda- hely, Szenna, Patca, Zselic- kisfalud, Szilvásszentmárton — épült. A rendszerváltás, az átala­kulás során több település is úgy döntött, hogy legalább az alsótagozatosokat megtartja magának. így a 661 lélek­számú településre maradt az oktatási intézmény és fenntar­tásának költségei. Egy gye­rekre 75 ezer forintot költenek, s ez az összeg nem tartal­mazza az iskola fenntartásá­nak költségeit. A zselickisfa- ludi iskola fenntartása is a szennai költségvetést terheli. A nehézségek ellenére ju­tott fejlesztésekre is. Az iskola körül elvégezték a terepren­dezést, két új tanteremmel bővült az impozáns- épület, s egy tanárit is építettek. Elké­szült a műszaki előírásoknak is megfelelő technika terem is. Az iskolában számítógépes oktatás folyik, s működik egy hagyományőrző csoport. A szoborparkot diákok tartják rendben. A településen élő gyerekek étkeztetéséhez hozzájárul az önkormányzat: a nagycsalá­dosok gyeffnekei ingyen vehe­tik igénybe az étkeztetést, a kétgyermekes családokéi 50 százalékos, míg az egy gye­rekesekéi 25 százalékos tá­mogatásban részesülnek. Tóth Kriszta nak-dübörögnek naphosszat. A filmek néha nézhetők, de azok se magyarok, mert azokban örökké üvöltöznek, ordibálnak. — Nem a nóta, a megélhe­tés a mi nagy gondunk — folyt vissza a beszélgetésbe Ilonka néni. — Tavaly legalább kap­tunk valami kis segélyt, de idén már egy árva szó sem esett róla. De hát csak-csak letelik ez az élet valahogy. — Hát, nem tudom, mi lesz itt jövőre; elmegyünk kódis- nak, kéregetünk. De hát azt is kitől? A még szegényebbtől? — Elmegyünk lopni a kertek alá — kacagott nagyot Ilonka néni —; csak az a baj, hogy má nem nagyon bírunk futni, oszt még utolérnek. De a ku- káhó se mehetünk, ottan is nagy a forgalom. — Ilonka, Ilonka — csóvál­ták fejüket a többiket, miköz­ben a kezdeti mélabús hangu­lat észrevetően a tetőfokára hágott. — Ilonka? Mikor voltam én már Ilonka? Legfeljebb Ilon vagyok, te meg vagy a Piros — állapította meg Piroska né­ninek. És nevettek. Feledve minden bút és inflációt, két­kulcsos áfát és bánatot. Ez volt hát a beígért hangu­lat. A szilveszteri. Ahol is kide­rült: az ilyen nevetéstől függ, hogy lesz-e még elegendő ideje meggondolnia magát ki­csiny országunk makacsul le­leteié tartó szekerének, hogy aztán elkezdhessünk eszeve­szett módon prosperálni. Az Ilon és Piros néniktől függ: meddig tudnak nevetni még... Balassa Tamás A ravatalozó egymillió forintból épült Ritka eset, hogy egy ön- kormányzat képviselőtestü­lete úgy, ahogy van, lemond. Ez persze egy nagyváros testületénél lenne igazán ér­dekes, hiszen ott több kép­viselő dönt az ügyes-bajos dolgokban. A szilvásszent- mártoni testület lemondásá­ban pedig mindössze három ember érintett. Mint Horváth Istvánné polgármesterasszony ma­gyarázza: a helyi gyerekek a szennai iskolában veszik magukhoz az általános tu­dást, amihez az önkormány­zatnak tanulónként 70 ezer forintos összeggel kellett hozzájárulnia. Ezt nem akar­ták megszavazni a leköszönt szentmártoni képviselők. Szilvásszentmártonban a változás utáni első feladat egy nyilvános telefonfülke te­lepítése volt, hogy bármi­nemű gond esetén legyen lehetőség a segítség gyors hívására. Tavaly adták át a település vezetékes vízháló­zatát, amelyet komoly társa­dalmi összefogás támoga­tott. így telkenként csupán tízezer forintért „érkezett meg”a házakhoz az egész­séges ivóvíz. Az idei év eredményeihez sorolható a gázcseretelep megépítése, a déli oldalon egy háromszáz méteres kö- vesút kivitelezése, és szin­tén ez évben látták el kavi­csos burkolattal a temetőhöz vezető utat; ez utóbbi egy­millió forintba került Ugyan­ennyiért épült meg a temető mellett a ravatalozó is, amely — ha lehet ezt egy ilyen építményre mondani — impozáns lett. A település jövő évi terveiben szerepel egy nagy beruházás elindí­tása, szeretnék ugyanis el­kezdeni a faluház építését a templom tövében. A tervek szerint ez mintegy ötmillió forintot visz majd el a költ­ségvetésből, s mivel a falu ez évben ugyanennyiből gazdálkodott, a beruházás vélhetően két alatt készül el. Tervezik még az utak és ár­kok rendbetételét, s építe­nek egy buszvárót is. A 198 lelkes falu egyre in­kább égető gondja a mun­kanélküliség; a legfrissebb adat szerint tizennégyen tar­toznak ebbe a kellemetlen kategóriába. Szentmártont az elnéptelenedés nem fe­nyegeti, hiszen az utóbbi években 6-7 új ház is épült a faluban. Talán ez annak is betudható, hogy másfél óránként járnak be a buszok a településre, ahol minden alkalommal egy fordulót eszközölnek, lévén Szil­vásszentmárton az út végén. Ilyen apróság is — mint a buszmenetrend — egy tele­pülés sors-könyvének feje­zete. (Balassa) Számítógépes oktatás, hagyományőrző csoport Fordulópont az út végén Ilon vagyok — te meg a Piros

Next

/
Oldalképek
Tartalom