Somogyi Hírlap, 1992. december (3. évfolyam, 283-307. szám)

1992-12-28 / 304. szám

1992. december 28., hétfő 4 M 'í>i - * ' ' «■ v ■ * "" ^ - ' SOMOGYI HÍRLAP — TÁRSADALOM, MŰVÉSZET Házat, Hazát Alapítvány Az első Habitat-házat Ma­gyarországon — és Európában — Bátaszéken adták át. A má­sodik már épül Martonvásáron. 1991-ben indult útjára a Habitat for Humanity International Ma­gyarországon Házat, Hazát Alapítvány néven. A nemzet­közi, ökumenikus mozgalom el­érhető árú lakásokat épít világ­szerte a rászorulóknak. A moz­galom Amerikából indult. Eddig Magyarországon Vácon, Duna­újvárosban, Békéscsabán, Ceg­léden érdeklődtek az önkor­mányzatok a lehetőségekről. Slusszkulcs-futam Az év folyamán hétről hétre különleges, verseny részered­ményeiről adott hírt a Zsaru című rendőrségi magazin. A döntőt december 29-én rende­zik meg. Az országos versenyre való bejutás felettébb különös volt. Azokat hívták meg, akik az év folyamán a legnagyobb mér­tékben lépték túl a megengedett sebességet és rajtakapták őket. A traffipax eredmények alapján egy hölgy és két úr állhat a rajt­vonalhoz. Rajz János-díj A Nemzeti Színház társulata a 17. alkalommal szavazott a Rajz János díjról. Az idei díjjal Peremartoni Krisztinát, valamint Rubold Ödönt és Szirtes Gábor jutalmazták (megosztva). A díj­ban évről évre az a 40 év alatti színésznő és színész részesül, aki kollégái szavazatai alapján kiemelkedő művészi teljesít­ményt nyújtott. Egységes információ­rendszer Megalakult Nyíregyházán a Szabolcsinfo Kft, amely a nyír­ségi önkormányzatok egységes, számítógépes információs rendszerét hozza létre és mű­ködteti majd. Az adatátviteli vo­nalhálózatot a nyírségi telefonfe- jelesztési részvénytársaság alakítja ki. 1994-ig 5.5 milliárd forintot fordítanak a hálózatra, s erre épül az önkormányzati számítógépes információs rendszer is. Magyar táncművész külföldi sikere Nyakas Lászlóba Magyar Ál­lami Operház fiatal táncművé­sze harmadik díjat nyert a Pá­rizsban megrendezett V. nem­zetközi balettversenyen. Nya­kas László a kolozsvári balettin­tézetben végzett, a budapesti operaházának 1990 óta tagja. Új Hofburg-tető Még időben sikerült a tél beállta előtt felépíteni az új te­tőt a Hofburg leégett bálte­rem-szárnyára, így legalább az eső és a hó rongálásától védve van a kiégett terem. Az új tető nemcsak az időjárástól védi az épületet, hanem az esetleges teljes beomlástól is. Rádiós nívódíjak Rádiójáték-rendezésért ní­vódíjat kapott Varsányi Anikó, Hemon: Alfons Kauders élete és műve című hangjátékáért, Berényi Gábor pedig Görgey Gábor Abált szalonna című művét alkalmazta rádióra. Szabó Kálmán, aki korábban a kaposvári színház tagja volt, A másik út című Cs. Szabó László írás rádiós adaptáció­jáért vehette át az elismerést. Zeneszerzői díjat kapott Far­kas Ferenc A gyermek haza­megy című Móricz Zsig- mond-versre írott kantátájáért. Az örök Éva Lukács Margit mindennapjairól, beugrásairól, a Szerepről és egy imáról, ami nyugalmat ad Nem fog rajta az idő. Kar­csú, sudár termete, gyönyörű tartása, szép mozdulatai is­merősek a színpadról. Csak közelről látni, milyen fiatalo­san ragyog a szeme, arca sima, bőre hibátlan. Alig festi magát, mahagónibarna haja szépen ápolt. Ahogyan beinvi­tál, derű, biztonság, emberi melegség sugárzik egyedülál­lóan szép hangjából. Lukács Margit Kossuth-díjas, kiváló művész, a Nemzeti Színház örökös tagja kávéval, aprósü­teménnyel kínál. — Nincs senki, aki segítene a háztartásban? — Magam vagyok minden; egy személyben szobalány, szakácsnő és néha még szí­nésznő is. — Nem sokat tudunk a ma­gánéletéről... — Nem szoktam róla be­szélni. Annyit azért szívesen elárulok, hogy egyenesági ro­konság fűz Damjanich János­hoz és Török Ignáchoz. Nagy család a mienk; apám katona­tiszt volt anyám öt gyermek­nek adott életet. Csodálatos szüleim voltak! Mindenre meg­tanítottak, ami az élethez kel­lett. Bár anyámnak volt segít­sége, mi gyerekek mégis min­den napra megkaptuk a fel­adatunkat. Megtanultuk a testi és lelki ápolást, és belénk ivó­dott a szeretet, egymás mun­kájának megbecsülése. A Szi­lágyi Erzsébet Gimnáziumba jártam, kiváló magyar tanár­nőnk volt, neki sokat köszön­hetek. Amikor a Sasfiókot lát­tuk, akkor döntöttem el, én is színésznő leszek. Mondanom sem kell, hogy soha nem játszhattam el a Sasfiókot. — Ha a Sasfiók el is kerülte, a többi nagy szerep megta­lálta. Mi volt az első, amit a Nemzeti színpadon eljátszott? — Még végzős növendék voltam, amikor Tőkés Anna betegsége miatt Shakespeare Machbeth-jében a Lady sze­repébe kellett beugranom. Kiss Ferenc játszotta a cím­szerepet, később Sinkovits Imre partnereként sorozatban alakítottam a Ladyt. — Van egy figura, aki egész pályáján elkísérte... — Azt hiszem, a színésztör­ténetben is feljegyzik majd, hogy annak idején, még ösz­töndíjasként oszották rám Vö­rösmarty Csongor és Tündé­jében az Éj-t, és azóta már a nyolcadik rendezésben, több évtizede játszom a Nemzeti­ben s egyszer még a Dalszín­házban is, amikor Bozzay At­tila operájában engem kértek fel erre a szerepre. De az Éj­nél is fontosabb volt szá­momra a Tragédia Évája. Ez is talán rekord a magyar színi-történelemben, hogy öt- százszor léptem színpadra Éva szerepében. Van egy kü­lön műsorom is, amit magam állítottam össze Madách mű­veiből, a magam szájíze sze­rint. — Egyre gyakrabban hal­lani a külföldről „megtérő” mű­vészekről. Lukács Margitról alig tud a közönség. Nem bántja ez a csend? — Mindig voltak — lásd a Bibliát — tékozló fiúk, akik el­mentek és aztán megtértek, hogy tárt karokkal fogadják vissza őket. Ezért kell az em­bernek, hogy otthona legyen. Van egy ónémet ima, Mörike írta le. Sok-sok éve ez a ked­venc fohászom, mert ha hábo- rog a lelkem, mindig meg­nyugtat. Valahogy így hang­zik: „Adj, Uram, nyugalmat, hogy amin nem tudok változ­tatni, elfogadjam, / Adj, Uram, bátorságot, hogy amin változ­tatni tudok, megváltoztassam, / Adj, Uram, bölcsességet, hogy egyiket a másiktól meg tudjam különböztetni. ” László Zsuzsa A piac igényei szerint Átképző tanfolyamok a munkaügyi központban 150 munkáltatót kérdezett meg a megyei munkaügyi központ arról, hogy a jövőben milyen munkaerő-igényeik vannak. — Évente rendszeresen végzünk ilyen feléméréseket. A szervezendő átképző tanfo­lyamok jellegéhez részben ezek az információk adnak támpontot — tájékoztat Dunai Ferencné, a munkaügyi köz­pont szakképzési és átképzési osztályvezetője. — Másik résznél a munkaügyi központ perspektivikus irányokat hatá­roz meg, a várható munkaerő­szükségletnek megfelelően. Szerintünk a marketing, a nyelvi és a számítógépes képzés jelent majd előnyt az elhelyezkedésben. Manapság a legjobbnak hitt szakmáról is kiderülhet, egyik napról a másikra, hogy nincs rá kereslet a munkaerőpiacon. A helyzetet józanul felmérők számára egy lehetőség az el­helyezkedéshez az átképzés. A megyében 1329 munka- nélküli jár intenzív jellegű át­képző tanfolyamra a munkaü­gyi központ szervezésében. A tanfolyam idejét munkavi­szonyként igazolják le a részt­vevőknek, akik erre az időre a munkanélküli járadék első szakaszának 110 százalékára jogosultak. Az átképzés teljes költségét vállalja a munkaügyi központ. Jelenleg 56 ilyen tan­folyam folyik a megyében. Ebből 36-ot Kaposváron szer­veztek, mert itt a legjobbak az oktatás személyi és tárgyi fel­tételei, azonkívül a megye tá­voli részeiből is könnyen meg­közelíthető. Megfelelő hallga­tói létszám esetén más váro­sokban is szerveznek hasonló tanfolyamokat így: Barcson, Nagyatádon, Tabon, Siófo­kon, Marcaliban és Balaton- bogláron. A vidékieknek diákigazol­ványt ad az oktató intézmény, amivel 90 százalékos ked­vezménnyel utazhatnak. Aki nem tud bejárni naponta, (mert mondjuk reggel 8-ra nem ér be a vonata) az albér­leti hozzájárulást kaphat az átképzés idejére. Az iskolai végzettségnek megfelelően 3 fő kategóriában folynak az átképzések. A leg­nagyobb réteg a csak általá­nos iskolai végzettséggel bíró munkanélkülieké. Számukra ágazati szakképesítést adó tanfolyamok vannak, mint pél­dául: vendéglátó eladó, sza­kács, ruhaipari varrómunkás, kisüzemi gépjavító. Mind a négy szakmára van kereslet a munkáltatóknál. Emelt szintű képesítést nyújtanak a szak­ipari fenntartó és építmény­karbantartó tanfolyamok. Az önkormányzatok az intézmé­nyek karbantartására tudják foglalkoztatni ezeket az embe­reket. A gimnáziumban érettségi­zetteknek szakmai képzést adó tanfolyamokat szervez a munkaügyi központ, a szaké­rettségivel rendelkezőknek pedig valamilyen más irányú képzést, amire nagyobb igény van a munkaerőpiacon. Töb­bek között: banki ügyintéző, felsőfokú áruforgalmi, számí­tógépes rendszerszervező és marketing menedzser tanfo­lyamokat. Környezetvédelmi technikusokat is képeznek, mert az önkormányzatoknak a jövőben várhatóan alkalmaz­niuk kell ilyen képesítésű dol­gozókat. Az alakuló kft-k olyan mun­kavállalókat várnak, akik 4-5 ember feladatát el tudják vé­gezni. Értsenek az adóügyek­hez, a bérszámfejtéshez, a könyveléshez és az SZTK-ügyintézéshez. Ezt az igényt elégíti ki a kisvállalko­zások gazdasági ügyintézőit képző tanfolyam. — Gondolva a kialakuló farmergazdaságokra, szerve­zünk egy olyan képzést, amely a kezdő vállalkozók fel­készítését szolgálná — mondta Dunai Ferencné. — Úgy tűnik, a diplomás munka- nélküliek számára legkapó­sabb a nyelvi képzés. Ez évtől a nyelvvizsgára felkészítő tan­folyamokat is támogatja a munkaügyi központ, de csak azoknak, akiknek szakközép­iskolai érettségijük vagy felső­fokú végzettségük van. Infor­mációink szerint a cégek job­ban keresik a nyelvvizsgával rendelkezőket — eredeti szakmájuktól függetlenül. Az átképző tanfolyamokra bővebb felvilágosításért a munkaügyi központ kirendelt­ségein lehet jelentkezni. (S. Pap) ZNAMENÁK BÜCHNERT RENDEZ Az idő meg az állása Znamenák István tízéves kora óta játszik színpadon. A Néphadsereg művészegyüttesének gyerekszínjátszó cso­portjában kezdte, onnan vitték filmezni is, még gyerekként, így került a televízióba, s így találtak össze Gothár Péterrel, A találkozásnak a magyar film egyik kiemelkedő darabja lett aztán köszönhető. Megáll az idő. Az idő azonban nem állt meg, s a történet ismerősen folytatódik: őt sem veszik föl elsőre főiskolára. Kaposvárra szerződik csoportos szereplő­nek a 85-86-os évadra, s innét viszik el katonának. A katona­ság alatt felvételizik újra, ek­kor végre sikerül. Znamenák most 27-évesen ismét a ka­posvári .színház tagja, egyike­ként annak a hatosfogatnak, amelyet Babarczy a főiskolá­ról hívott ide. Fogadtatásuk nem volt tel­jesen örömteli. Kaposváron különösen sok a fiatal, kiug­rásra váró tehetséges szí­nész, akik úgy érezhették, ér­vényesülésüket akadályozzák meg az újonnan jöttek. Znamenákot azóta kezdjük megismerni. Diótörő, Kakuk Marci, Kaukázusi krétakör, Nagy Romulus, stb... kiváló já­tékok sora. Eljött az ő ideje — mondhatnánk. Egyikévé nőtt annak az új generációnak, amelyre a jövőben építhet ez a színház. A lehetőséget — úgy érzi — megkapják. Egyre kevesebben maradnak a régi nagyok, egyre nagyobb fel­adatokhoz jutnak a fiatal szí­nészek. Nagyobb a terük, le­hetőségük az önálló gondol­kodásra. S ez így is van jól. Kevesen maradtak ugyan a régi kimagasló húzóegyénisé­gek, de az a véleménye, hogy még így is — igaz, valószínű­leg nehezebben, nagyobb kín­lódások árán — meg fog szü­letni valami egészen más, egészen új. Mert idővel szük­séges megújulni — mondja. — Annak idején ez a színház is így születhetett valahogy: le­jött akárhány fiatalember és muszáj volt valami teljesen újat csinálniuk. Az akkori újí­tók sem voltak idősebbek ná­lunk. A különbség csak annyi, hogy nekünk — feltehetően — jóval könnyebb a helyzetünk, mint nekik volt, hisz ez a társu­lat még mindig elkötelezetteb­ben és pontosabban működik és viselkedik ha színpadról és színjátszásról van szó, mint a legtöbb színház ebben az or­szágban, a fővárosiak jó ré­szét is beleértve... Nem vágyik vissza Pestre. Pedig sok munka- és pénzke­reseti lehetőség lenne fönt... — A munka minősége a fon­tos, s a jó munkát a pesti színházak legtöbbjében nem találni meg. Ahol lenne, oda már így is túl sok jó színész gyűlt össze. Tősgyökeres pesti vagyok, úgyhogy volt elég időm megúnni a fővárost. Igaz mi mindig zöldövezetben laktunk. Kaposvárról csak ritkán jutok haza. A színház a legfonto­sabb, és ezt a szüleim is tudomásul veszik. Időközben meg­kezdődtek Büchner Woyzeck-jének próbái a stúdióban. Az elő­adást Znamenák ren­dezi. Végső soron gyakori, hogy egy szí­nész megpróbálkozik a rendezéssel, az vi­szont már ritkább, hogy mindjárt pályája elején. Elmondja, fő­iskola óta tervük Bőr­ösök Enikővel ennek a darabnak a színpadra állítása. S amikor Ka­posvárra érkezve fel­szól íttattak, hogy így hatan produkáljanak valamit együtt, újra szóba került ez a darab. Már csak rendezőt kel­lett keresniük hozzá. Az osz­tálytársak úgy gondolták, pró­bálja meg ő. — Határozott el­képzeléseim vannak, és bí­zom azokban, akikkel együtt csináljuk. A jelmeztervezőtől a zeneszerzőig mindenki fiatal, és valamitől most nagyon együtt van ez a társaság. Tudja, mi az, amit csinálni akar: jó színházat, jó társak­kal. Megfelelőbb helyre nem is jöhetett volna. N. L.

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom