Somogyi Hírlap, 1992. december (3. évfolyam, 283-307. szám)

1992-12-15 / 295. szám

1992. december 15., kedd SOMOGYI HÍRLAP — SOMOGYI TAJAK 5 az idősekért Több mint két éve működik Miklósiban az Ifjúsági Egyesü­let. Tagjai legutóbb meglepe­téssel szolgáltak a falu aprajai számára. Az egyesület téla­pója kopogtatott be a kis­gyermekes családok ajtaján, hogy átadja az ajándékokat. December 27-én az idősek­nek szóló műsorral lépnek föl az egyesület tagjai. A vörös­keresztes alapszervezet veze­tősége ekkor rendezi a nyug­díjas-találkozót. A tervek sze­rint a jövő év február 6-án tart­ják a községben a svábbált. Erre szintén gyűjtik erejüket a fiatalok. Lehetőségeihez mér­ten az önkormányzat is segíti. Diákok színházban Színházlátogatást szerve­zett a tabi 2. számú iskola nyolcadik osztályos tanulóinak Maximilián Ferencné magyar­történelem szakos tanár, a gyermekek osztályfőnöke. A végzős diákok a kaposvári Csiky Gergely Színház elő­adásában Shakespeare, Ró­meó és Júlia című tragédiáját nézték meg. Járda Kányában Az önkormányzat hozzájá­rulásával mintegy 1300 méter hosszan törték föl a betonjár­dát Kányában, hogy a kivitele­zők telefonhálózat fejlesztése során a kábelt a járda alatt he­lyezhessék el. A kábelfektetés végeztével vastagabb aszfalt- réteget kapott a gyalogjárda. Most csaknem másfél kilomé­teres szakaszon új járdán köz­lekedhetnek a kányaiak. Ebéd a zalai egyedülállóknak A mintegy háromszáz la­kosú Zala községben 32 fiatalt (17 és 30 év közöttiek) tarta­nak nyilván. Közülük többen munkanélküliek. Mivel a tele­pülésen foglalkoztatást bizto­sító munkahely nincs — sőt a legtöbb környékbeli munkálta­tónál sincs felvétel —, ezért szinte kilátástalan az elhe­lyezkedésük. A kisközségben száznál több az idős ember. Közülük hatan — az elsősor­ban egyedülálló, gyakran be­teg öregek — veszik igénybe a szociális étkeztetést. Az ételt a tabi egészségügyi szolgálat gépkocsija naponta szállítja a községbe. Az ön- kormányzat a helyi rászoru­lóknak részben vagy egész­ben átvállalja a térítés díját. Térségi program A megyei közgyűlés térségi programjának részeként Ta- bon és környékén gazdaság­élénkítő stratégiai tervet dol­goz ki. A tanulmányok fel­adata, hogy ajánlásaikkal a térség szereplőinek és a po­tenciális befektetőknek lehe­tőséget nyújtsanak konkrét befektetési tanulmányok elké­szítéséhez, azok megvalósí­tásához. Ajándék a nyugdíjasoknak A karácsonyi ünnepeket megelőző advent hangulata költözött be a nágocsi általá­nos iskolába. A diákok koszo­rúkat készítenek, rendszere­sen próbálnak, készülnek a karácsonyi műsorra. Ezt a téli szünet előtti utolsó tanítási nap estéjén mutatják be a di­áktársaiknak. Ezen az ün­nepségen valamennyi tanuló — a szülői munkaközösség, a termelőszövetkezet és a karádi áfész hozzájárulásával készült — ajándékcsomagot kap karácsonyra. A településen nem feled­keztek meg az idős lakosság­ról sem. A hónap elején az önkormányzat képvi­selő-testülete nevében Hor­váth Pál polgármester a falu­házban rendezett bensőséges ünnepségen köszöntötte a falu több mint kétszáz idős nyugdíjas lakóját. Az óvodá­sok és az iskolások vidám műsorral kedveskedtek a munkában megfáradt polgá­roknak. A település nyugdíja­sai 500 forint értékű ajándék- csomagot kaptak az önkor­mányzattól, majd a műsor és az ajándékozás után, vala­mennyi résztvevőt ízletes va­csorával vendégelt meg a he­lyi tsz és a karádi áfész. K. J. Jó tanácsok az egészségnevelőtől Fájdalom nélkül Olvasóink közül bizonyára sokan emlékeznek még Vit- ray Tamás népszerű Tele-fere című műsorából az idős hölgy, Császárné Benke Mária szenzációs szereplé­sére, aki évek óta járja az or­szágot, sőt a világot. Az egészségnevelő bemutatóval összekötött előadásait külföl­dön is sokan megcsodálták már. A 67 esztendős Csá­szárné Benke Máriát ötven­éves koráig számtalan be­tegség kínozta, ám jelenleg fájdalom nélkül, boldogan él és nagy-nagy szeretettel adja át tapasztalatait az érdeklő­dőknek. Hatvan éven felül is lehet fájdalom nélkül élni! — ezt ál­lítja az egészségnevelő, aki a korát meghazudtoló gyakorla­tokat mutat be. Hogy miként, milyen receptek betartásával, arra adott néhány jó tanácsot nemrégiben Tabon a városi művelődési központban. Németh Klára Melinda mozgáskorlátozott így véle­kedett a jó tanácsokról: — Marikát évek óta ismerem. Gyermekkorom óta tartó sok ízületi gyulládásom hihetet­lennek tetsző változáson ment keresztül, amióta taná­csait követem. Bár az orvo­sok is mindig a lehető legtöb­bet megtették értem, ám az igazán tartós eredményt a két módszer együttes használa­tával értem el. Németh Melinda szeretne segítséget nyújtani mind­azoknak, akik érzik, hogy ed­digi életútjuk káros volt az egészségükre, ám tanácsta­lanok: miként változtassanak rajta. Ezért a jövő év március 21-től hatnapos intezív tanfo­lyamot szervez Császárné Benke Mária vezetésével Ta­bon. A kurzuson a helyes légzés, a helyes testtartás és a torna elsajátítása mellett ki­tűnő húsnélküli ételekkel is megismerkedhetnek a tanfo­lyam munkájába bekapcso­lódó hallgatók.-Krutek ­Aranydiplomás pedagógus Tabon az 1. számú általános iskolában a közelmúltban ben­sőséges ünnepség keretében köszöntötték Bánki Mihály nyug­díjas pedagógust, aki 1942-ben kapott tanítói diplomát, s nyug­díjazásáig a kapolyi általános iskola igazgatója volt. A diákokkal való kapcsolata még ma sem szakadt meg, hiszen eredménye­sen vezeti a bélyegszakkört Tabon. Bánki Mihály aktív tagja a városi művelődési ház nyugdíjasklubjának és a megyei peda­gógus férfikarnak. NINCS ELVÁNDORLÁS Jó ivóvizet kap Sérsekszölös — Egy ilyen kistelepülés, mint a miénk, minden válto­zásnak, újdonságnak nagyon örül — magyarázta Fábri Gá­záré, Sérsekszölös polgár- mestere. — Képviselő-testüle­tünk a választások után elha­tározta: nem hagyja elpusz­tulni a falut! Ezt mi sem bizonyítja job­ban mint az: a 180 lélekszámú kisközségben az idén 14 millió forintos költségvetésből több mint 10 milliót költöttek (költe­nek) fejlesztésre, felújításra. Ebből a község egészséges ivóvízzel való ellátására (köz- kifolyós rendszerben) 7,5 mil­liót szántak. Már megépült a gerincveze­ték a Szabadság és a Rákóczi utcákban, illetve a Szabadság közben. Kiépítették az öt köz­kifolyót, míg a hatodikat a te­metőhöz vitték. — Útépítésre 2,1 millió állt rendelkezésre — mutatja az úton sétálva Fábriné. — A Rá­kóczi utca mintegy 500 méte­res szakaszon aszfaltréteget kapott, de a Sérsek és a Sző­lős közötti földutat (ez csak­nem egy kilométer) is murvá­val szórtuk le. Terveztük a Szabadság utca és a Szabad­ság köz szilárd burkolattal való ellátását is. Az építési munkák elvégzésével, a vízel­vezető árkok kialakításával az Ökobau Kft-t bíztuk meg. Sze­rintünk jó munkát végzett. Sérsekszőlősön több mint 600 ezret költöttek a kultúrház (könyvtár) rendbetételére, il­letve 100 ezer forinttal járultak hozzá a tabi 2. számú iskola tornacsarnokának építéséhez. A kisközségből megállt az el­vándorlás, a fiatalok (17-30 éves korig) száma azonban A kisközség legújabb háza (Fotók: Sebők Dezső) mindössze 34. Bár az önkor­mányzati választások óta csak egy család kapott vissza nem térítendő lakásépítési támoga­tást és a házasságkötések száma is esetleg egy-egy évente, Sérsekszőlősön bíz­nak a jövőben. Nagyon fontos, hogy tesz­nek is érte! K. J. Tabon a városi művelődési központ auláját bérli december 1-jétöl a Novoker diszkontüz- letház, amely karácsonyi játék- és ruházati vásárt rendez. A közelmúltban kínált itt ked­vezményesen aranyat, svájci órát, illetve egyedi festésű herendi porcelánt a Gold disz­kont, de műszaki, ruházati, cipő- és paplanvásár is könnyítette az ünnepi ajándékozást. A művelődési ház a bérleti díjból befolyt pénzt kulturális rendezvények (önálló pódiumelöa- dás) finanszírozására fordítja. Verseket ír, szaval, énekel és cimbalmozik A nyimi „csodaasszony” H ogy ma is verseket ír, szaval, énekel, cim­balmozik és zongo­rázik egy 76 éves asszony, azt mostanáig csak nehezen tud­tam elképzelni. A közelmúlt­ban aztán — igaz véletlenül — megismerkedtem a végtelenül kedves, vígkedélyű, az iro­dalmat, a költészetet és a ze­nét, valamint az éneket is sze­rető özv. Tóth Bélánéval. Falu­jában egyszerűen csak „cso- daaszonynak” hívják. Margit nénivel Nyimben, a Fő utca 59. szám alatti családi ház konyhájában ültünk le beszél­getni gyűjteményes munkájá­ról, közszerepléseiről. — Nagyon nehéz sors jutott nekem — mondja végtelenül szép és tiszta kiejtéssel Tóth néni —, mert én is hadiözvegy lettem. Ennek ellenére három szép gyereket neveltem föl. Szinte éjjel-nappal dolgoztam. A paraszti munka után, estén­ként varrtam, hímeztem. Egy­szóval: küzdelmes életem volt... Mostanra fekélyes lett a bal lábam, emiatt aztán nehe­zen mozgok. Közszereplést azonban még ma is vállalok... A nyimi „csodaasszony” — egyik lánya 1966-ban Kana­dába ment férjhez — csaknem 30 éve kezdte az önálló versí­rást. Ma már több spirálfüzet tartalmazza a szebbnél szebb költeményeket. Ezeket úgy őrzi, mint más a legdrágább kincseit. — Azért lettem versíró, mert nagyon bántott, hogy a lá­nyom külföldre ment férjhez. Akkor azt hittem, hogy örökre itthagyott. Ezért is írtam az első versemben: „Amikor az anya látja örökre elmenni a lá­nyát...” Pedig azóta sokszor volt ám itthon! Meg én is vol­tam kint náluk Torontóban. Ezek az utak is mind ihletet adtak az íráshoz. — Miről szólnak a költemé­nyek? — Angyalom! A világon mindenről. Megírtam én az 1970-es szomorú árvizet is. Azt mondhatom, hogy az örömöket, a bánatokat, a sike­reket, a tragédiákat foglaltam egy-egy versbe. Több mint száz költeményem van! De ezeket már nem adom ki a ke­zemből, mert sajnos az isko­lásokkal is megjártam. Kép­zelje csak: kitépték a lapokat. Nem ám, hogy kiírták volna belőle, ami érdekelte őket? Ki­tépték!... Akkor megmondtam a tanító néninek, hogy ezután nem adom oda a gyerekek­nek. Nálam leírhatják, de el nem vihetik. Nézze csak ara­nyom — mutatja —, írtam én mindenféle alkalomra: házas­ságkötésre, pedagógusnapra, névnapra, születésnapra, mi­kulás-ünnepre, karácsonyra, húsvétra, templomszente­lésre, úttörőavatásra... A jó is­ten tudja, hogy milyen ese­ményre nem. — Mikor jutnak eszébe a gondolatok? — Jaj, hát azok mindig fo­rognak a fejemben. Ha meglá­tok valamit, ami érdekes, ak­kor a gondolataim már ott jár­nak, hogy ezt meg kell írnom. Leírni persze csak este, éjjel tudom. Van amikor egész éj­szaka alkotok. Olyan is van, amikor másnap igazítok egy-egy soron, de teljesen még egyet sem kellett átdol­gozom! — Úgy hallottam, hogy a versíráson kívül mással is fog­lalkozik. — Énekelek, cimbalmozok és zongorázom is. Ha kell, ak­kor szavalok! De nem izgulok ám a fellépéskor. Olyan nincs. Lehetnek bármennyien azon a rendezvényen én mindig hatá­rozottan lépek föl. Istenem, hogy a gyerekeim miért nem örökölték ezt a tulajdonságo­mat. Legjobban a Kanadában élő lányom tud énekelni... Egyébként a gyerekeim mind okosak ám. Magas iskolát vé­geztek. Szerepelni viszont nem szeretnek! Margit néninek — bár egye­dül él —, még ma is vidáman telnek a napjai. A kevéske nyugdíj ellenére nincs elkese­redve. A versírás, az éneklés, ez ad erőt az újabb munká­hoz. Reméljük, hogy még na­gyon sokáig! Krutek József

Next

/
Oldalképek
Tartalom