Somogyi Hírlap, 1992. december (3. évfolyam, 283-307. szám)

1992-12-14 / 294. szám

1992. december 14., hétfő SOMOGYI HÍRLAP — SPORTMAGAZIN 13 SPORT­TÖRTÉNELEM A „lóvá” tett csapat Fejezetek a profi Somogy végnapjairól Volt egyszer egy labdarúgócsapat. Nem is akármilyen. A Dél-Dunántúlon az első profi alakulat, a Somogy FC. Büszke volt rá a megye, de azokban a válságok­kal terhes harmincas években képtelen volt eltartani. Amilyen dicsőséges nem mondható létének első időszaka, oly dicstelenné váltak végnapjai. Ma, amikor megyénk megannyi együttesét lengi kö­rül a válság szele, nem árt emlékezni e klubnak a végnapjairól. Az első válságjelek 1935 nyarán vett búcsút a Somogy FC a profi első osztálytól és azzal a céllal in­dult neki a második vonalnak, hogy visz- szaverekszi magát a legjobbak közé. Vezetőik csak eggyel nem számoltak: az anyagi nehézségekkel. S bár biztatóan zárult az 1935-ös őszi évad, (második helyen fordult a csapat és két feljutó volt), a sikertelen tagtoborzás következtében kezdtek összecsapni a fejük fölött a hul­lámok. A bajokból kilábolandó, két leg­jobb játékosát kénytelen volt eladni a klub a Debreceni Bocskaynak. De már ez sem segített. „Útban a Somogy a biztos feloszlatás felé” — írta 1936. március 10-i számában az Új Somogy c. napilap. A még megmaradt áldozatkész hívők el­keseredett lépéseket tettek az életben tartás érdekében. És a megoldás — lega­lább is ekkor még így tetszett — „tálcán kínálta magát". Megalakul a „Baranya-Somogy FC” Az említett lap március 31-i száma sztorit röpített „világgá”. „A Somogy rövi­desen megszűnik kaposvári profi csapat lenni” című írásában a Dunántúl című pécsi újságot idézte. „Megalakul a Bara­nya-Somogy FC. A profi ligában előkelő szerepet játszó Somogy FC ismét anyagi gondokkal küzd, ami azt a tervet érlelte meg több pécsi sportemberben, hogy át­veszik a kaposvári profi csapatot, mely­nek gyökereit majd pécsi földbe ültetik át.” A továbbiakban megtudhatjuk, hogy a „kegyes megmentők” a tavaszi idényre még meghagyják a Somogy nevet is az „új” klub zászlaján, de már célozgattak arra, hogy az ősztől már másként lesz. A névjavaslatok között „Mecsek”, „Pannó­nia”, „Transdanubia”, „Sopiana”, „Dél­nyugat" megnevezések szerepeltek. A Somogy vezetői anyagi szorultsá­gukban mindenbe belementek, főként miután a pécsiek vállalták a 3000 pengős adósságuk törlesztését is. Dr. Megai (Pesovnik) László főtitkár elégedetten nyilatkozta a sajtónak: „A Somogy már úgy is halálra volt ítélve, így megadatik egy nagy dél-dunántúli városnak a lehe­tőség, hogy bekerüljön a nemzeti ligába.” (A Pécs-Baranya csapata ezt megelőző­leg kétéves szereplés után 1930-ban esett ki a profi első ligából.) Nem mondhatni, hogy idehaza kitörő lelkesedés fogadta a csapat kiárusítását. „Vétkes könnyelműséggel a megsem­misülésbe kísért kaposvári profi csapat fájdalmas pécsi átmentése folyik. Nesze neked, Kaposvár! Előbb leszoktattak a mérkőzésekről, most meg kijátszanak ve­led" — fakadt ki kommentárjában az Új Somogy. De a folyamat már visszafordít­hatatlan volt, s ugyanez a lap néhány nappal később az alábbi morbidnak tet­sző címmel könyvelte el a tényt: „Meghalt a Somogy, megszületett a Baranya-So­mogy. Fejfáján ez áll: Élt 10 évet... Pedig a Somogy részese volt annak a büszke csoportnak, amely képviseli a közép-eu­rópai futballkultúrát. Most bevégezte­tett...” A pécsi bemutatkozás És a volt Somogy FC immár új nevén április elején bemutatkozott Pécsen. 2­2- re végződött a barátságos mérkőzés, amelyet a Hungária-MTK kombinált csa­pattal vívott. A kaposvári játékosok úti­költségtérítést és vacsorát kaptak. 1936. április 19-én játszotta első profi bajnoki mérkőzését a Baranya-Somogy Pécsen a Tüzér utcában és legyőzte az Erzsé­betvárost. Kevés néző volt kíváncsi az új csapatra, ám a játékosok a 15 pengő prémiumot zsebre vághatták. Akkor még ők sem gondolták, hogy utoljára. Május 3- án ugyanis becsapott a „ménkű”. A csapat annak rendje-módja szerint meg­int csak győzelemmel vonult le a Tüzér utcai pályáról, majd a Vadászkürt ven­déglőbe ment vacsorázni. Ott kellett volna a prémiumot is megkapniuk. Ám a pécsi vezetőknek a mérkőzés után nyoma veszett. Kifizetetlen maradt a va­csora, nem volt útiköltség és természe­tesen meccsprémium sem. A vendéglő tulajdonosa szánta meg a labdarúgókat és „nagylelkűen" hozzájárult, hogy ké­sőbb fizessék ki az eltűnt pécsi sportve­zetők által rendelt fogyasztásukat. A pesti játékosok közül kettő a saját költsé­gén utazott haza, míg a harmadiknak egy helyi lókereskedő váltotta meg a menet­jegyét. A kaposváriak két autóval hitel­ben hozatták magukat haza. Kacag a Dunántúl Másnap már egész Kaposvár erről a botrányról beszélt. A sajtó szigorú vizs­gálatot követelt. Hogy pontosan mi tör­tént, arra talán sohasem derült fény. Az Új Somogy mindenesetre annyit kiderí­tett, hogy Szondy Lajos és Szikszay Jenő nevű személyek tárgyaltak annak idején hivatalosan a Somogy főtitkárával, akik­ről Pécsen aztán a hivatalos szervek nem akartak tudni, s akiknek ez utóbbi mérkőzés után végképp nyomuk veszett. A „malőr” híre gyorsvonati sebességgel terjedt. A lóvá tett Somogy csapatán ka­cagott az egész Dunántúl. Az ügy kelle­metlenül érinthette a pécsi honatyákat is, mert igyekeztek megkeresni a veszett fejsze nyelét. Bár a kaposvárinál nem jobb anyagi körülmények között, de mégis csak Pécsen folytatta profi szerep­lését a csapat, így hát érthető, hogy a „megrendelt” feljutásból nem lett semmi. Hogy miért? Nem a csapaton múlott. Az történt, hogy a ki nem fizetett adóssága miatt az együttes egyik mérkőzését fel­függesztés alatt játszotta, s így hiába győzött, az akkori szabályok szerint nem illette meg a két pont. Ezért maradt el az első ligába jutás. Ezek után a pécsieknek is csak púp volt a hátukon ez a csapat. Idehaza közben számos próbálkozás tör­tént a „visszahonosítás” érdekében. A Rákóczi azonban nem volt képes átvenni az együttest, a kaposvári városatyák sem tudtak segíteni. S bár még augusz­tusban nekivágtak az 1936-37. évi baj­nokságnak, azt már nem tudták végigját­szani. Azokban a hetekben, amikor Ka­posvár nagy szülöttét, a berlini olimpiai győztest Csík Ferencet ünnepelte, az alábbi nekrológnak is illő sorok jelentek meg az újságban: „A Somogy sorsa most már meg van pecsételve és az egyesület feloszlottnak tekinthető”. „Sic transit, gló­ria mundi” — így múlik el a világ dicső­sége...A Somogy FC soha többé nem tu­dott újjászületni. Jutási Róbert Nem kötelező a válogatottság! Asztalitenisz­döntések Siófok szabadidősportja, 1992-ben A „Buék, Siófok!” lesz a csattanó... Nem elég a magyar férfi asztalitenisz évek óta tartó eredménytelensége, a soroza­tos kudarcok a nemzetközi erőpróbákon, az utóbbi időben egymást követik a fegyelme­zetlenségek is. Az elmúlt hetekben például Holló Zsolt, Varga Zoltán és Turbók Attila maradt ki fe­gyelmi okokból a válogatott­ból, Harczi Zsolt és Bátorfi Zol­tán pedig sérülésre, illetve fá­radtságra hivatkozva keresett kibúvót a franciaországi Szu­per Liga-mérkőzésen és a nemzetközi bajnokságon való részvételtől. Ilyen előzmények után ért­hető, hogy a szövetség hét­közi elnökségi ülésén több mint két és fél órát tárgyalt ezekről a kérdésekről a spor­tág vezető testületé, s határo­zat született: rendet kell te­remteni az asztaliteniszben. Miután ősz óta nincs váloga­tott keret, a kizárás nem lehet fegyver Volper László szövet­ségi edző kezében, a mellő­zés viszont igen. így az elnök­ség olyan határozatot hozott, hogy a jövőben eltekintenek — esetenként — azoknak a szerepeltetésétől, akiknek vi­selkedése, magatartása mél­tatlan a nemzeti színek képvi­seletére, s ugyanígy tesznek majd azokkal, akik vonakod­nak a válogatott csapatba való meghívásnak eleget tenni. — Nehéz helyzetben va­gyunk, s a felemelkedésnek nemcsak a szakmai fejlődés a feltétele, haném a fegyelem, a rend visszaállítása is — mondta dr. Harcsár István, a szövetség elnöke. — Tiszta levegőt szeretnénk az asztali­tenisz-termekben, ahová gyakran már gyerekeket nem is mernek bevinni a szülők, mert sok játékos szinte végig- káromkodja a mérkőzését. Nem kötelező a válogatottság, ezt mindenkinek tudomásul kell venni, s aki nem tesz ele­get a megszigorított követel­ményeknek, nem lehet tagja a magyar csapatnak. Volper László szövetségi edző arról szólt, hogy jelenleg nyolc-tíz szinte egyforma ké­pességű férfijátékos áll a ren­delkezésére, tehát gyakorlati­lag mindegy, hogy X vagy Y kerül a csapatba. A vissza­esést egyébként az is mutatja, hogy a hazai két legjobbnak tartott versenyző, Harczi Zsolt és Németh Károly az idén nem tudta teljesíteni a nem­zetközi minősítéshez szüksé­ges feltételeket... Az elnökség ülésén sok szó esett a Postás szakosztályá­ról, ahol több, a fegyelemsér­tésben érdekelt játékos sze­repel. Bottyán János, a klub elnöke, az asztalitenisz-szö­vetség elnökségének tagja, ígéretet tett, hogy megvizsgál­ják a szakosztályban folyó munkát. A sportág vezető testületé további napirendi pontokat is megtárgyalt. Elfogadta az új edzőbizottság összetételét (elnök: dr. Ormai László, el­nökhelyettes: Juhos József), s egyetértett a bizottság mellett működő tizenegy tagú edző­tanács létrehozásával is. Vé­gül kijelölték a január 6-10. között Tokióban sorra kerülő első utánpótlás világjátékokra a magyar junior csapatokat. A férfiak versenyében Varga Zoltán, Gárdos Krisztián és Pázsi Ferenc, a, nők viadalán Tóth Krisztina, Éllő Vivien és Wirth Vera vesz részt, a két edző Volper László és Fülöp István. — Az országosan nehéz pénzügyi helyzetben továbbra is él Siófok tömeg- és szabad­idősportja. A gondok nem csökkentek (sőt, inkább nőt­tek), mégsem zárunk rossz évet — vélekedett Győri Já­nos, a siófoki polgármesteri hivatal sportmunkatársa, akit az idei év értékelésére kér­tünk. — A nagyobb tömegsportren­dezvények ma már nem képzel­hetők el szponzorok nélkül. Mennyire sikerül megnyerni erre a siófoki vállalkozókat, intézmé­nyeket? — Az idén is meg tudtuk ren­dezni azokat a versenyeket, amelyeket a korábbi esztendők­ben. A nyári Aranypart Kupa, és a lábteniszbajnokság mozgatta a legnagyobb tömegeket, már csak azért is, mert Siófok lakos­sága megsokszorozódik ezek­ben a hónapokban. Elmond­ható, egy pozitív irányú szemlé­letváltozás tapasztalható a megkeresett vállalatok, vállal­kozások részéről. Bár még nem zajlott le, de a szokásosan leg­több támogatót igénylő rendez­vényünk sikere sem fog múlni ezen. A karácsonyszilveszter közötti „Buék, Siófok!”-sportna- pokra ismét megmozdult a vá­ros. — Melyik sportág népsze­rűsége nő leginkább a város­ban? — Egyértelműen a kosár­labdáé. S ez már egy korábbi folyamat, tehát nem csak a jól szereplő NB l-es csapatunk hatása. Közrejátszhat ebben az iskolai testnevelők munkája is, de akár országos jelenség­nek is felfogható. Az idei vá­rosi kosárlabda-bajnokságot már 14 csapat kezdte el, s ezt csak a teremfutball „pipálja le”, amelyben 16 városi és kör­nyékbeli csapat fog csatázni márciusig. Ezenkívül meg kell még említenem a tavaszi-őszi kispályás labdarúgó-bajnok­ságot, aztán az ugyancsak népszerű teke, és asztalite­nisz CSB-t. Egyre sikereseb­bek a kerékpár-, motor-, és duatlonversenyek. — Siófok volt az ötletadója a Balatoni városok sporttalál­kozójának. Honnan az elkép­zelés? — Úgy érzem, az imént em­lített városi bajnokságok egy ideig pótolják a korábban lé­tező járási küzdelmeket, de minden évben jelentkezik a frissítés igénye. Új generá­ciók, fiatalok kapcsolódnak a sportolók körébe, akik már ki akarnak lépni ebből a körből. Más, szélesebb formában kí­vánják összemérni erőiket. Ezért kezdeményeztük a bala­toni városok versengését. Már akkor elkezdtük a szervezést, amikor az anyagi fedezet még közel sem volt meg... — Ahogy már érintette: az idén is a „Buék, Siófok!” zárja az évet... — Nagyon készülünk a tavaly jelentős sikert aratott sportna­pokra. December 27-től 31-ig gazdag programot kínálunk Sió­fok lakosságának. Aki megunta az ünnepi semmittevést, és a sportot szeretők körében, közö­sen — mozgással — kívánja búcsúztatni az óévet, az idén is jöjjön el a Foki-hegyi tornacsar­nokba. A csúcspontnak most is a december 30-i családi nap ígérkezik, a sporton kívül látvá­nyos betétprogramokkal. (Fónai) Magny-Cours törölve! A Nemzetközi Autó- és Mo­torsport Szövetség úgy dön­tött, hogy törli az 1993. évi Forma-1 -es versenynaptárból a Magny-Coursba július 4-re tervezett francia futamot. A FISA-döntésének hátterében az áll, hogy a francia kormány január elsejétől megtiltja a ci­garetták és dohányáruk bármi­lyen formájú reklámozását. Az intézkedés tükrében a FISA nem látja biztosítottnak, hogy a Forma-1-es istállókat a ver­senyautókon elhelyezett hir­detések miatt nem perelik be. Max Mosley, a FISA elnöke úgy vélte, hogy csak nagyon halvány az esély arra, misze­rint a Francia Nagydíjat ezen a néven, de más ország terüle­tén mégis megrendezzék jú­lius 4-én. Tyson reménykedik A nemi erőszak miatt bör­tönbüntetésre ítélt Mike Tyson elleni per két esküdtje ma már másként vélekedik saját ítéle­téről. Ketten ugyanis nem tit­kolják, hogy az azóta napvilá­got látott tények tudatában másképp döntöttek volna, azaz nem mondták volna ki bűnösnek az egykori ökölvívó világbajnokot. Tyson védő­ügyvédje, Alan Dershowitz természetesen felhasználja a két esküdt legújabb nyilatko­zatát ahhoz a fellebbezéshez, amelyben uj tárgyalás lefolyta­tását kéri. Orvosi tanácsadó német atlétáknak A Német Atlétikai Szövet­ség (DLV) egy olyan hivatal felállítását tervezi, ahol a spor­tolókat orvosi tanácsokkal lát­nák el, hogy betegségük ese­tén milyen gyógyszereket szedhetnek. Rüdiger Nickel, a DLV doppingellenes bizottsá­gának képviselője elmondta, hogy azért van szükség erre az intézményre, mert a sporto­lók sok esetben nem tudják, milyen készítmények minő­sülnek doppingnak illetve me­lyek tartalmaznak ilyen alap­anyagokat. A tanácsadói hiva­talban az atléták megfelelő tá­jékoztatást kapnának gyógy­szertani kérdésekben. Willi Daume tiszteletbeli elnök Mint tiszteletbeli elnök foly­tatja tevékenységét Willi Da­ume, a Német Olimpiai Bizott­ság elnöke. A 79 éves Daume, mint ismert lemond elnöki tisztjéről és helyét a jelenlegi főtitkár, Walter Tröger foglalja el. Tröger, aki Daume sportpo­litikájának végrehajtójaként vált ismertté, 1963 óta a bi­zottság főtitkára. Elhallgatott „Wimbledon hangja” Gyászol az angol tenisz­sport, 84 éves korában egy londoni kórházban elhunyt a legismertebb brit kommentá­tor, Dán Maskell, akit csak „Wimbledon hangjaként” em­legettek. A világhírű riporter 42 éven át tudósította a BBC-t a füves pályás angol bajnok­ságról. Egyetlen wimbledoni tornáról sem hiányzott 1929 és 1991 között. Maskell az idén vonult vissza, így június­ban már nem köszönthették őt az All England Tennis Club pá­lyáinál. HOSSZÚ BÚCSÚ A 36 éves Martina Navratilova megkezdte hosszú búcsúját. Bejelentette: barátkozik a visszavonulás gondolatával s az 1993-as esz­tendő az utolsó év lesz, amelyet a teljes ver­senyprogram jegyében játszik végig. A tenisz- csillag a kivándorlás gondolatával is,foglalko­zik, de nem tudni, hogy az Egyesült Államokat is el akarja hagyni, vagy csupán Coloradonak kíván hátat fordítani. Itt van ugyanis állandó lakhelye, Aspenben, márpedig a napokban a „Családi Értékek Megőrzésére Alakult Coloradói Mozgalom” kezdeményezésére népszavazást tartottak az államban, s 53 százalékos többséggel szen­tesítették a homoszekszuálisok hátrányos megkülönböztetését. Navratilova panaszt tett az állam legfelsőbb bíróságánál és személye­sen Clintonhoz fordult, hogy akadályozza meg az alkotmánysértést. Ha nem történik eredményes felülvizsgálat, Navratilova elhagyja az államot (államokat?), mert nem kíván adót, méghozzá tekintélyes adót leszurkolni ott, ahol szavai szerint nem veszik emberszámba.

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom