Somogyi Hírlap, 1992. december (3. évfolyam, 283-307. szám)
1992-12-14 / 294. szám
1992. december 14., hétfő . . : : Kosárlabda Szu SOMOGY1 ^AP — SPORTMAGAZIN 11 llilii m mm da NB I, B-csopo iMPiÜÜÄÜÄ A hazaiak bírták jobban a hideget KK Optimizem Postojna-Kaposvári KKC 80-67 (45-35) Postojna, 400 néző. V.: Po- iger, Söllner (osztrákok). Kaposvári KC: Vojvoda (2), Venclovas (17/3), Grigas (11/6), Kovács (10), Filipovic (6), Csere: Kolicsev (7), Bognár (9), Hoffmann (5), Kis. Edző: Simon Károly. Postojna: Vesedic (19/3), Rojko (11/3), Tiringer (11), Radan (6), Susie (7). Csere: Reichenekker (8), Jeklin (6), Pkuz (6), Bazaz (1), Kdemi (3). Edző: Milovic Predrsey. A nyolc és félórás utazás után nemcsak a fáradtsággal, de a jéghideg teremmel is meg kellett küzdeni a KKC játékosainak. A szlovén csapat időközben vásárolt kettő méter tíz centis amerikai játékosa ezen a mérkőzésen mutatkozott be. Nagyon jól kezdtek a házigazdák, de nagyobb előnyt a hatodik perc végéig nem tudtak szerezni. Ezek után azonban szinte pillanatok alatt tíz Venclovas volt a legeredményesebb a kaposvári csapatból (Fotó: Csobod Péter) pont lett a különbség. Simon edző cserékkel próbálta megzavarni a hazaiakat, akik előnyüket tartották a tfélidő végéigA második játékrészben újra parádésan kezdtek a hazaiak, s a hetedik perc elején már tizennyolc ponttal vezettek. Időkérés és ismételt cserék használtak a kaposvári csapatnak, a mérkőzés hajrájára 10 pontra csökkent a különbség. Megcsillant a remény a további felzárkózásra, de a Postojna újítani tudott, s biztosan hozta a találkozót. A házigazdák magassági fölényükkel és jobb dobóteljesítménnyel rukkoltak elő, ami döntőnek bizonyult. A kaposvári csapatból Venclovas, Kovács és Bognár második fél- ideji teljesítménye dicsérhető. Az ellenfélből a bedobó Bese- dicet és az irányító Tiringert lehet kiemelni. Szabó Gábor Ötödször brazil siker a labdarúgó Interkontinentális Kupán A Sao Paulo a világ legjobb klubcsapata Közép-európai idő szerint vasárnapra virradóra játszották le a labdarúgó klubcsapatok Világ (Interkontinentális) Kupájáért azt a mérkőzést, amelyen a legjobb dél-amerikai együttes (a Libertadores Kupát őrzi), a brazil Sao Paulo és a BEK-győztes, tehát Európa legkiválójábbnak nevezhető legénység, a spanyol FC Barcelona lépett gyepre. Az utóbbi három esztendő dél-amerikai fiaskóiért a brazil együttes revansot vett. A sokak által esélyesebbnek vélt katalán gárdát Rai mágikus játékával kétvállra fektette. A Sao Paulo első alkalommal jutott világelsőséghez, elnyerte a Toyota Kupát is egyben. Ez volt a sorozat történetének ötödik brazil diadala. Az elmúlt három esztendőben (1989 és 1990: AC Milan, 1991: Crvena Zvezda) csakis az öreg kontinens gárdái diadalmaskodtak a japán fővárosban rendezett döntőkben. A brazil klubok közül eddig a Santos (1962, 1963), továbbá a Flamengo (1981) és a Gre- mio Porto Alegre (1983) hódította el a Toyota Kupát. Sao Paulo-FC Barcelona 2-1 (1-1) Tokió, Nemzeti stadion, 60 000 néző. V.: Jose Carlos Lo- ustau (argentin). Sao Paulo: Zetti — Victor, Ronaldo, Ronaldo Luiz, Cafu — Adilson, Pintado, Toninho Cerezo (Dinho, 82. perc), Rai, Müller — Palhinha. FC Barcelona: Zubizarreta — Ferrer, Guardiola, Koeman, Esuebio — Bakero (Goichoe- chea, 52. perc), Amor, Witschge, Laudrup — Sztojcskov, Beguiristain (Na- dal, 81. perc). Gólszerzők: Rai (27., 79. perc) illetve Sztojcskov (12.) A hírügynökségi jelentések kiemelték, hogy a nézőtéren igen nagy számban, s még jelentősebb hangerővel buzdították honfitársaikat a Brazíliából érkezett drukkerek. A mindössze 10 fokos időben furcsa módon a spanyolok „fáztak” jobban, egyértelműen a Sao Paulo akciói voltak át- gondoltabbak, veszélyesebbek. Ennek még az sem mond ellent, hogy a bolgár légiós, Sztojcskov a 12. percben egy jelentős erejű ballábas bombával bevette Zetti kapus hálóját (0-1). A folytatásban az egykori válogatott középpályás karmester, Socrates fiatalabb öccse, a 27 esztendős Rai egyre jobban magára talált. Nemcsak zseniális átadásokkal indította társait, de ő maga is jórészt ott tűnt fel, ahol éppen kellett. Azaz: a spanyol kapu közelében. A 27. percben a középpályás Müller verekedte el magát Zubizarreta kapujának közelébe. Ő maga nem lőtt, Raihoz játszott, aki egyenlített (1-1). Gigantikus rohanás folyt a második félidőben a győztes gólért. A 79. percben egy szabadrúgással újra Rai tréfálta meg a veterán európai kapust - Zubizarreta kicsit elnézte a labda ívét (2-1). A brazilok lelkesebb, tech- nikásabb játékukkal teljesen megérdemelték ezt a sikert. A Barcelona lassan építette akcióit, így a Sao Pauló-i védelem mindig lehetőséghez jutott a rombolásban. Ezt az „akcióölő” tevékenységét mindvégig nagyszerűen végezte. Ez döntött, no meg az, hogy a Sao Paulo három nappal korábban érkezett meg a japán fővárosba, ezáltal több ideje maradt az akklimatizálódásra. Tele Santana, az egykori brazil szövetségi kapitány, a Sao Paulo vezetőedzője: — A második félidőben sokkal jobb csapatteljesítményt nyújtottunk. A spanyolok nem tudtak ritmust váltani akkor, amikor kellett volna. Johan Cruyff, az FC Barcelona holland mestere: — Képtelenek voltunk megtalálni saját stílusunkat. Játékosaimat zavarta a kemény, száraz talaj, a szeszélyes szél. Ezért veszítettünk. Nagybajomi röplabdasiker Németországban A németországi Sulzbach-Rosenberg városban évről évre nemzetközi leány röplabdatornát rendeznek. Az idei viadalon a mini korosztályúak (1980. január 1. után születettek) mezőnyében 13 együttes indult, köztük a nagybajomiak két csapata. A német szabályok szerint a találkozókon három játékos lehetett egyszerre a pályán. A csoportmérkőzéseken az első csapat valamennyi mérkőzését megnyerve, a második egy vereséget begyűjtve került az elődöntőbe. Ott egymással találkoztak, s a fináléba az első csapat került. A bronztalálkozót lelkes, jó játékkal nyerte a Nagybajom II., így harmadik lett. A döntőben a cseh Sever Üsti ellen ugyan alulmaradt az egyes számú gárda, de Nagy Zoltán tanítványai így is dicséretet érdemelnek kitűnő szereplésükért. Az ezüstérmes csapat tagjai: Tormási Orsolya, Meló Edina, Major Zuzsa, György Dávid Anita, Albertus Adrienn, Galba Karina. A torna egyik különdíját György Dávid Anita kapta. Kötelező győzelem és bravúros helytállás Siófoki Azulev KKE-TFSE 76-55 (36-31) Siófok, 400 néző. V.: Dr. Smied, Bagi. Siófok: Hajnics (8), Csarnai (14/6), Szafranov (24), Lacz- házi (6), Dodeusz (5/3). Csere: Szabolcs (6/6), Go- dena (7), Blaumann (6/6). Edző: Kersák István. Két egymást követő vereség után szinte „kötelező” volt a győzelem a siófokiak számára. Lehet, hogy éppen ez a tudat nyomasztotta őket, ugyanis meglehetősen „nyögvenyelősen” kezdtek — igaz a TFSE sem villogott igazán. A második perc végén még 0-0 volt az eredményjelzőn, ekkor Laczházi két büntetője törte meg a hibák sorozatát. Újabb három perc elteltével, még mindig csak 4-7 volt az állás. A vendégek vezettek, mert az Azulev idegesen, kapkodva szőtte támadásait. A félidő felének el kellett telni, hogy valamelyest megnyugodjon a hazai együttes. A főiskolások fürge embereik lévén tartani tudták a lépést (érdekesség: egyetlen igazán magas játékosuk sem volt...), s úgy vonulhattak a pihenőre a csapatok, hogy már akkor bizonyos volt: kosáreső nem lesz. . A második félidő megint siófoki hibák sorozatával indult (a védekezés jónak mondható volt, de a támadásokból hiányzott a megszokott ötlet és ritmus). 38-35-re feljött a fővárosi gárda, ám itt „befagyott” a tudományuk. Percekig nem találtak a kosárba, s ezt már könyörtelenül kihasználta az Azulev. Szafranov rendre megszerezte a saját palánk alatti lepattanókat, s az esetek többségében ő maga fejezte be az akciókat. A két „hárompontosdobó” Szabolcs és Bla- umann beállítása is lendített a csapat szekerén. Az utolsó percekben már a korábban megszokott Siófokot láthattuk a pályán. A végére a különbség is tetemes lett. A lelkes vendégek láthatóan el is fáradtak saját tempójuknak, no és a felgyorsult Azulevnek kö- zönhetően. Kersák István az Azulev KKE vezető edzője a lefújás után azt mondta, hogy ezúttal a győzelem volt a legfontosabb. A „krónikák” is csak a 21 pontos sikert rögzítik. Ebben a fő részes most is Szafranov volt aki végig igen jól játszott. Csarnai is meg-megvillantotta tudását. A TFSE-ből Kosa (12), és Gottschling, (12/3) emelhető ki. Fónai Imre Debreceni Sl-Kaposvári Honvéd 107-97 (59-59) Kaposvár, városi sportcsarnok, 300 néző. V.: Parádi, Téczely. Debreceni Sl: Walke (38/9), Szekeres (11/3), Nagy Á. (-), Filuskin (16), Senánszky (22/3). Csere: Shirian (15/9), dr. Ónodi-Szűcs (5/3). Edző: Ráthonyi Tamás. Kaposvári Honvéd: Takács (20/12), Garai (10/3), Doma (17/15), Jakabfy (14), Horváth I. (6/6). Csere: Kontics (7/3), Fonai (-), Németh (14/12), Russai (4), Kertész (5/3). Edző: Ékes Tamás. A mérkőzés elején sikerült meglepnie a Honvédnak a jóval esélyesebb vendég debrecenieket. Még két perc sem telt el a találkozóból, amikor a kaposvári együttes már 7-2-re vezetett. Majd Doma talált ismét a hárompontos vonal mögül a gyűrűbe, s máris tovább nőtt az előny. Időközben a Debrecen rendezte sorait, és a negyedik perc végén már ők vezettek 11-10-re. Alig egy percei később az egykori válogatott Walke már a 14. pontjánál járt. Az eredményjelző táblára akár azt is kiírhatták volna, hogy Kaposvári Hon- véd-Walke, ugyanis a debreceni csapatból rajta kívül nagyon sokáig más nem tudott kosarat szerezni. Igaz, ő viszont képtelen volt hibázni; megállás nélkül dobálta a kosarakat. A 12. percben például — amikor kilenc ponttal, 40- 31-re elhúzott a Debrecen — már kerek 30 pont (!) állt a neve mellett. Ezután a külföldi „idegenlégiósok”, Filuskin és a csereként pályára lépett Shirian vették át Walke szerepét. A Kaposvári Honvéd azonban fantasztikus hajrát vágott ki a félidő utolsó perceiben: a megszerzett labdákból villámgyorsan leindították ellenfelüket. Majd Garai zsákolása után zúgott a lelátón a vastaps, s máris pillanatok alatt eltűnt a vendégek 11 pontos előnye. Az első játékrész utolsó két perce alaposan megingathatta a debreceniek önbizalmát: a második félidő elején ugyanis villámgyorsan tetemesnek tűnő előnyre tett szert Ékes Tamás edző csapata. A 23. percben nyolc ponttal, 69- 61-re vezetett a hazai együttes. Előbb Németh, majd Garai talált távolról a gyűrűbe, aztán Jakabfy látványos zsákolása következett. Ezután Doma egymás után kétszer is feliratkozott a tríplaszerzők közé, miközben a nézőtéren zúgott a vastaps. Jellemző a Honvéd fölényére, hogy az első 20 percben szinte hiba nélkül játszó Walke a folytatásban csak 10 percnyi „kényszerszünet” után tudott ismét a gyűrűbe találni. Sokáig tartotta előnyét a Honvéd, de ahogy közeledett a találkozó vége, úgy lett mind fáradtabb a csapat, egyre több lett az elhibázott dobás. A 36. percben még egy ponttal, 92-91-re a Honvéd vezetett, de dr. Ónodi-Szűcs triplájával átvette a vezetést a Debrecen. Ekkor a hazaiaknak már semmi sem sikerült, míg az ellentámadásokat rendre kosárral fejezték be a vendégek. A mérkőzés igazi csattanója volt, amikor a legutolsó másodpercben Senánszky a saját térfeléről talált be a gyűrűbe. Nem sok hiányzott ezen a délután a bombameglepetéshez! A végig egészpályás letámadást alkalmazó, rengeteg cserével játszó Honvéd a második félidőben végig a kezében tartotta az irányítást, s ha az utolsó percekre nem fárad el, a listavezető Debreceni Sl minden bizonnyal vereséggel kénytelen távozni Kaposvárról. S egy érdekesség a végére: az igazi „triplaesőt” hozó mérkőzésen összesen 27 (!) hárompontos kosár esett: ebből 18-at szerzett a Honvéd, mig kilencet a vendég debreceniek. Jók: Walke, Senánszky, Shirian, Filuskin, Szekeres, illetve Takács, Doma, Németh, Jakabfy, Garai. Fenyő Gábor Ide nekem azt a labdát! — legalábbis erről árulkodik Jakabfy mozdulata (Fotó: Csobod Péter)
