Somogyi Hírlap, 1992. december (3. évfolyam, 283-307. szám)
1992-12-12 / 293. szám
1992. december 12., szombat SOMOGYI HÍRLAP — KULTÚRA 7 Vigalom és végzet Veronában Hagyomány már a kaposvári színházban, hogy a klasszikusokkal úgyszólván kényeztetik a közönséget. Ugyanis a nemes veretű drámákhoz minden akadémikus tiszteletkört mellőzve, dolgos kézzel nyúlnak. Mint most is: Shakespeare, Rómeó és Júlia című remekének színre vitelével. Közismertsége ellenére friss, felfedező, eredeti hatású előadás született Lukáts Andor rendezésében, Mészöly Dezső fordításával. Az igen alapos, gondos és pontos kor- és szövegértelmezés során kitaláltatott, hogy miként „működik” a reneszánsz arculatú Verona, milyen a mindennapi életközege; mint élnek, halnak polgárai. Igen jó, hogy a reneszánsz nem a megszokott képi pompájában áll előttünk, hanem úgyszólván „használat” közben. Minden a kort idézi, lé- nyegretörő, ötletes nagyvonalúsággal. Khell Zsolt remek díszletei Velich Rita eltalált jelmezei között a szokottnál szűkebb térben, ám ezáltal az emberek közti viszonyokat kellően felderítve bimbózik a két (nagyon) fiatal halhatatlanná lett szerelmi története. E tragédia köztudottan nem merőben gonosz, sötétlelkű emberek műve, hanem úgyszólván a véletleneké. Vidám, mulatós kedvű, életszerető, lakomázó, bálozó veronai családokat látunk, akik igen jól érzik magukat a bőrükben — még akkor is, amikor suhan- cos frivolsággal már nem férnek bele. Életszere- tetüket mi sem mutatja jobban, hogy még álarcaikat is saját képmásukra formázzák — a kor szelleme szerint, amelyben az ember önmagára talált. Meg a természetre, miként a tornázó, növénygyűjtő és bogarászó ferences barát Lőrinc is példázza. És mégis! A türanni zsarnoknak aligha mondható, ám a tépelődésein mégis kellő határozottsággal úrrá levő herceg időnként felhős homloka mutatja: e fene- nagy életörömre leselkedik a végzet: a Capulet és Montague házak fekete öröksége, az átszármaztatott gyűlölet. Ahogy a fiatalokat nézzük, az örökölt ellenszenv jegyében, kevély kakaskodásukkal szó- és kardpárbajaikkal még nem látszik veszélyesnek a dolog. A két szerelmes frigye talán ki is szellőztethetné a rossz emlékű háborúságot. Ám Shakespeare mester hep- piend helyett a tragédia mellett döntött: pusztulásában mutatva fel a tiszta szerelem mélységét és értékét; s úgy intézte a dolgot, hogy a véletlenek sorozatában mégis a végzet elrendelése győzzön. A köznapi életöröm így fordul teátrális, önvádló gyászba, olyanná téve a megmaradt lelkeket, mint amilyen megrázó erővel jelent meg a kaposvári színpadon a pestisben pusztuló Mantova. Hogy miért kellett a fenti, eredetinek aligha mondható reflexiókat elmondani? Azért, mert erről gondolkodtat bennünket az előadás sodró lendülete, hatalmas érzelmi vihara, s főként a kitűnő alakítások. Szakács Tibor és Börcsök Enikő Rómeó-Júliája hiteles, életkorhoz idomuló szerelmespár; alig túl a kamaszkoron, őszinte vonzalmú és elkényeztetett úrigyermekek. Molnár Piroska a dajka szerepében a jóság, az aggodalom meg a pityókázó kedvű asz- szonyság tökéletesen eltalált megtestesítője. A Capulet házaspár Spindler Béla és Tóth Nóra pontosan annak a hiányát játsszák el, amit Júlia a dajkától kap, miként Lőrinc barát is — Hunyadkürti György — életvidámságával, hol ro- konszenvet, hol humort fakasztó jelenlétével az igazi barát többletét jelenti Rómeónak. Mint mindig, folytatható lenne a méltán méltatható alakítások sora, ám zárjuk Magyar Attila igazán kiváló Mercutiójával: az általa képviselt, bőven buzgó életvidámság, könnyelmű és szemtelen szellemesség igazolta, hogy miért felhősödik olykor fenséges rokonának, a hercegnek — Bezerédi Zoltán — homloka. A szűkre szabott, de mégis levegővel, hangulattal teli játéktéren lendületes, stílusos Szakács Tibor és Börcsök Enikő zenei aláfestéssel, pazar mozgástechnikával sikeredik tehát estéről estére a szép Verona szomorú története. Azonban még szomorúbbá teszi az előadást: miközben minden technika kiválóan működik — a beszédtechnikáváI néhány fontos szereplőnél is baj van! Hiába hegyezzük fülünket, úgy vagyunk vele, mint ama idős hölgy, aki rendre kérdezi: Mit mond?! Sajnos, nehezen feledhető szépséghiba, hogy a szöveg gondos, pontos értelmezésétől elmarad az érthetősége. Tröszt Tibor Kifütyülték Pavarottit Verdi Don Carlosának nagy várakozás övezte premierjén, a milánói Scalában kifütyülték Luciano Pavarottit, az olasz balcanto szinte mitikus alakját... Az énekes parányi bizonytalankodása — vagy inkább hamis hang? — a második felvonás vége felé azonnal kiváltotta a karzat operarajongó ítészeinek kíméletlen bírálatát. A földszinten a többség viszont hű maradt kedvencéhez. A beszámolók szerint a kiadós fütty a művet színre állító Zeffirellinek is szólt, sőt a karmester, Ric- cardo Mutti sem úszta meg. Román táncegyütes Békésben A marosvásárhelyi román népi együttes, amely a Magyar Állami Népi Együttes meghívására szerepel előadássorozaton a románok által is lakott békési településeken, először Eleken lépett közönség elé, majd Gyula és Méhkerék következett. A 45 tagú erdélyi román hivatásos népiegyüttes táncosai, zenészei, énekesei a békési fellépéssorozat után Budapesten töltik a hét végét — az Állami Népi Együttes vendégeként. Sikeres akció megállapodással Az Országos Felsőoktatási Érdekképviseleti Szövetség sikerként könyveli el, hogy a tandíjkötelezettség kérdésében követeléseinek megfelelő megállapodást kötöttek a pénzügyi, illetve a kulturális tárcával. Ezt Szabó László jelentette be. Az eredmény elérésében nagy szerepet játszott a december 1-jén, mintegy harmincezer diák részvételével megtartott országos tandíjellenes demonstráció. Molnár Piroska és Börcsök Enikő (Fotó: Kovács Tibor) Egy művészeti találkozó margójára Az értelem és fogyatékossága Kezdhetném így is; Marcaliban jártam az értelmi fogyatékosok első megyei színjátszó vagy inkább művészeti találkozóján. Persze, mondandóm további fejtegetése — nem kis nehézség árán túllépve az értelmi fogyatékos meghatározáson — már ezen a ponton erős kételyekkel párosulna: jó-e, ha így kezdem? Aztán folytathatnám is, így: nagyszerű dolgokat láttam. Kicsik és nagyobbak, fiúk és leányzók szárnyainak próbálgatását, kalandozásaikat a tánc, a bábozás vagy éppen a színjátszás terén, hajókázásaikat az épek társadalmának „igazmondó vetületében”, azaz a művészetek — mostanság ugyancsak viharos — tengerén. Felsorolhatom a fellépő gyerekek iskoláit is, így: a nagyatádi negyedik számú, a barcsi harmadik számú, a nagybajomi Csokonai, a marcali Petőfi, a siófoki, a somogyvári, az öreglaki, a csurgói és egy kaposvári általános iskola tanulói képviselték intézményüket a művészeti találkozón. Mindazonáltal, ha úgy kezdtem volna ahogy, akkor is mindenképpen leírtam volna, hogy a művészeti szemle fődíját a csurgóiak kapták Ludas Matyi című produkciójukra, a kiállítás legszínvonalasabb és legszínesebb anyagát pedig helybéliek hozták létre. Mindkét csoport eredményét tíz-tízezer forintos díjjal ismerte el a zsűri. Hogy ezt tehette, az Somogy Megye Közgyűlése, Marcali Önkormányzata és a Művelődési és Közoktatási Minisztérium támogatásának köszönhető. írhatnék a marcali művelődési központban rendezett képző- és iparművészeti kiállításról is; ez esetben feltétlenül meg kellene jegyeznem, hogy mennyire ügyesek voltak a nebulók, hogy a grafikáktól a terménybábokon át a hajtogatásokig milyen széles a művek skálája. És milyen nagyszerű is az, hogy a szakkörök által az iskolák lehetőséget adnak a gyerekek kezébe: próbáld meg, hátha megy... Es megy! Mindennél közelebb állna hozzám, ha a benyomásaimat tenném közre, ha levetíteném az olvasónak, az olvasó által e pillanatban is nézett apró fekete betűk segítségével a „filmet”, amit a találkozón készítettem. Merthogy az írás nem elegendő. Vagy inkább: elégtelen. Mert le lehet-e írni annak a kisfiúnak az arcát, látható izgalmát, aki kilépvén a színpadra elkezdi mesélni nekünk: miért állnak hadban egymással a betűk (tényleg miért is?), és ahogy a kis szemüveges közben felhúzza a hasán a fűzöld pulóverét, s ahogy megigazítja a nadrágját. Ő volt az a kisfiú, aki a nézőtéren megkérdezte tőlem az utolsó műsorszám előtt: látok-e tőle, ha feláll. Mondtam neki: persze, állj csak föl. Aztán ő volt az is, aki ugyancsak az utolsó műsorszám, a Ludas Matyi előtt, a vezető tanár kérdésére: szerintük ki játsza majd a Matyit?, azt felelte: én. Azaz ő. Mind a száznegyven centijével, törékeny alkatával ő szerette volna játszani Döb- rögi uraságunk kitartó ütlegelőjét. Szeretett volna játszani! Közelebb állna hozzám az is, ha méltathatnám minden tanár és intézmény felismerését: mennyire nagy dolog a gyerekeknek, amikor életüknek célja, mindennapjaiknak értelme van; ép és nem fogyatékos az életük értelme. Merthogy ilyen jellegű az ő fogyatékosságuk. Kezdhettem volna így is. És folytathattam volna máshogy. De akkor megerőszakoltam volna magam, és nem mondtam volna el: a gyerekek nagy részénél szociális hátterű értelmi fogyatékosságról, pszichés gátakról van szó. Es nem írtam volna le, amit hallottam: ha még sokáig ebben a formában leledzik hazánkban a szociálpolitika, akkor egyszercsak a népesség nyolcvan százalékának értelmi fogyatékosságáról beszélhetünk. Egyszercsak. Balassa Tamás Külföldi oktatók hazai esélyek Az idegennyelvi tanítóképzés tapasztalatai A Csokonai Vitéz Mihály Tanítóképző Főiskola az elmúlt két évben új képzési formát vezetett be: megkezdte az idegeny- nyelvi tanítóképzést angol, német és francia nyelvből. Erről, illetve az elmúlt évek tapasztalatairól kérdeztük dr. Horváth Gyu- lánét, az idegen nyelvi és irodalmi tanszék vezetőjét. Mint elmondta, jelenleg az l-lll. évfolyamon 33 angol, 34 német és 16 francia szakos hallgató vesz részt az egyetemi nyelvszakos képzéshez hasonló foglalkozásokon. Az idegennyelvi szemináriumokat Sheila Murphy és Millie Jack- son angol, Matthias Hofmann német, valamint Guy Condet francia anyanyelvű lektorok vezetik. A képzés sikerét fémjelzi, hogy a német szakos hallgatók az egyetemistákkal hasonló színvonalon állták meg helyüket azon az intenzív német nyelvi — Pinkafeldben rendezett — továbbképzésen, amelyen állami ösztöndíjasokként vettek részt. Az idegennyelvi oktatás szintjéről elismerően nyilatkoztak többek között Jean Luc Dubreuil, a Francia Intézet kulturális attaséja, Roger Deldime és Jean-Pierre Gustin, a brüsszeli Charles Buls Pedagógiai Főiskola vezető tanára is. — A most III. éves idegenynyelvszakos hallgatók 1994-ben kapnak diplomát. Milyen képesítést jelent ez? — Arra jogosítja fel őket, hogy az általános iskola alsó tagozatában és az 5. osztályban idegen nyelvet szakos tanárként taníthassanak, hogy bekapcsolódhassanak az általános iskolai nyelvtanításba. — Mekkora az érdeklődés az új képzés iránt és mi a feltétele a felvétetnek? — Mivel németből és angolból jelentős túljelentkezés volt, a következő tanévtől angolból kétszer annyi hallgatót veszünk fel, mint korábban. Alapkövetelmény, hogy az ide jelentkező diák a szaknak megfelelő nyelvből érettségizzen, vagy középfokú nyelvvizsgája legyen. Elfogadjuk azonban alapfokú „C” nyelvvizsgát is. — Mennyiben különbözik ez a képzés az egyetemi nyelvi képzéstől? — Egyetemen az idegeny- nyelvtanár szakosok nem kapnak a kisiskolás korosztály tanításához kellő pedagógiai, pszichológiai felkészítést. Itt mindezzel hangsúlyosabban foglalkoznak a hallgatók, hiszen nyilvánvaló, hogy a 6-11 éves korosztályt másként kell nyelvre tanítani, mint az idősebbeket. Játékosan, nagyobb türelemmel és indirek- tebb módszerekkel. — A nyelvtanítás, illetve tanulás igen költséges, hiszen a tankönyvek is drágák. Kik segítik a főiskolán folyó nyelvi oktatást? — A német nyelv oktatását a Goethe Intézet és az Osztrák Kulturális Intézet, az angolt a British Council kulturális szervezet és az amerikai békeszolgálat, a franciát pedig a Francia Intézet, az UNESCO és AGIR szervezet segíti tanárokkal, szakmai tanácsokkal és nem utolsósorban tankönyvekkel, szakirodalommal. — Milyen terveik vannak a közeljövőre? — Február 1-jétől másoddiploma-szerző angol idegennyelvoktatói tanfolyamot indítunk. A másfél éves, 380 órás, önköltséges tanfolyam célja a megyében a nyelvből szakképzetlen, de idegen nyelvet tanító pedagógusok segítése. Mindazok jelentkezését várjuk, akik tanítói diplomával vagy angol szakk^llé- giumi végzettséggel és középfokú vagy más angol nyelvterületen szerzett nyelvvizsgával rendelkeznek. A későbbiek során ugyanezt tervezzük német és francia nyelvből is. — Mekkora esélye van az elhelyezkedésre az itt, idegennyelvi tanítói diplomát szerző fiatalnak? — Meg kell küzdenie a munkaerőpiacon az egyetemet végzettekkel... Tamási Rita
