Somogyi Hírlap, 1992. december (3. évfolyam, 283-307. szám)
1992-12-02 / 284. szám
8 SOMOGYI HÍRLAP — GYERMEKEK OLDALA 1992. december 2., szerda A mikulás levele Kedves Barátom! Mit látsz, ha kinyitod reggel azt az álmos, kerek, csodálkozó, nagy szemedet, s kinézel az ablakon? Talán már arra felétek is hófehér a táj, mint itt, nálam, a mesebeli Hármashatáron innen, az Üveghegyen túl, a Jéghegyek lábainál. Úgy bizony. Ismét bekopogtatott hozzám az én kedves, vén cimborám, a Tél, hatalmas kampós végű botjával. Már-már megfakult fényű, de még mindig huncut szemével rámkacsintott, s csábítóan megrázogatta hatalmas, pompás fehér szakállát, melyből habos selyemtakaró hullt a földre. Nos, e figyelmeztetés láttán én sem késlekedhettem tovább — krampuszkáimmal és hópelyhecskéimmel karöltve —, munkához kellett látnom. Képzelheted, micsoda sürgés-forgás támadt jégpalotám termeiben! Csak, hogy megvigasztaljalak, kedves kis Barátom, nálam is akad néhány rakoncátlan krampusz. Tavalyi hazatérésem után úgy elrakták a hétmérföldet taposó csizmámat, s az ajándékos puttonyomat, hogy az idén alig találtak rá. De meglett, ez a fő. Hamarosan befogom hűséges, kedves rénszarvasaimat, s indulok hozzád. Az ám... De vajon megérdemled-e, hogy ismét meglátogassalak?! Szüleidnek öröme vagy netán szomorúsága, bosszúsága voltál az elmúlt esztendőben? Remélem, e kérdésre hamarosan őszinte választ kapok tőled. Mert ne felejtsd el, a szívből mondott, igaz szavak kisebbítik rossz tetteid súlyát! Találkozásunkat nagyon várva, szeretettel üdvözöl: Mikulás bácsi Szobajáték Egy kisfiú Mese egy kis légyről hőstette Azon a napon, amikor az eset történt Kelly papa kirándult a tizenkét éves Ross-sal, és a tíz esztendős húgával, Hanahhal. Nagyon szép napot töltöttek együtt, majd délután hazaindultak az autópályán, amely Londontól délre vezet. A családi nagy autó éppen a középső sávban, óránként 120 kilométeres sebességgel haladt. A biztos halálba. Kelly papa ugyanis elveszítette az eszméletét, görcsbe bénult keze élettelenül markolta a volánt, szeme lecsukódott — s az autó majd egy perce magára hagyottan robogott. Ha Ross nen érdeklődik annyira az autók, a vezetés iránt, a gazdátlan családi jármű belerohan az előtte haladó kocsiba. Aztán, ki tudja hány autó ütközött volna egymásba! Ám nem ez történt. Ross előrehajolt, hogy megnézze, mennyivel megy a papája. Kérdezett is valamit, ám a máskor oly szívesen beszélgető papa most hallgatott. A kisfiú megfogta a vállát, és nyomban rájött: valami baj van! Gyorsan előremászott és befészkelte magát apja ölébe, de nagyon óvatosan, nehogy hozzáérjen a volánhoz. Amikor elhelyezkedett, határozottan elkapta a kormánykereket. — Tudtam, hogy nem szabad határozott mozdulatot tennem — mondta később a kisfiú —, mert felborul az autó. Szerencsére apu lába egy zökkenőnél lecsúszott a gázpedálról, így az autó lassulni kezdett. Alig láttam ki a műszerfal mögül, de valahogy sikerült két teherautó között a leálló sávba kormányoznom az autót. A féket nem értem el, ezért Hanahhnak szóltam, hogy húzza be a kézifék karját. A leálló sávban aztán kiszállt a kisfiú, leállított egy közelgő kocsit, és annak vezetőjével kórházba vitette édesapját. A gyerek sokat kérdez. Lám, milyen jó, ha mindig pontos, türelmes választ kap! (ABC Europress-) Egy hosszú, téli estén történt, amikor az egész család a nagy, kerek asztal mellett ült a jól fűtött szobában. Kint zúgott a szél, eső verte az ablakot. Egyszerre csak halk döngicsélésre lettek figyelmesek. — Ez szinte lehetetlen! — jegyezte meg anyuka. — Ilyenkor már nincsenek legyek. Ám egy karcsú, fekete le- gyecske ott repdesett vidáman a lámpa fénykörében. — Eltévesztette a naptárt! Talán azt hiszi már itt a tavasz! — mondta Juditka, de Zolika nyomban rátromfolt: — Nem gondol az semmit! A dolog nyitja az, hogy a szoba melegétől életrekelt. A nagypapa egyetértőén bólintott, közben tekintetükkel követték a vígan repdeső legyecskét. — Én Mimikének fogom hívni - tapsolt Juditka, mire Mimiké ijedtében a szoba túlsó sarkába repült. Még egy kicsikét repdesett, aztán eltűnt a szemük elől. — Bizonyára aludni ment, mint ilyenkor a gyerekek is. Vajon itt lesz-e még holnap? — motyogta félálomban Juditka. — Ha még él, biztosan itt lesz — válaszolta Zolika és ő is a fal felé fordult. Sohasem létezett még szerényebb háziállat, mint Mimiké. Nem kellett őt etetni, itatni, ápolni, adót fizetni utána, mint a kutyusért. Olykor órákon át nem lehetett látni, aztán egyszerre csak jelentkezett. Például felült a nagypapa fejére, amitől viszont a nagypapa nem volt elragadtatva, bosszankodva csapott a fejére. — Ne bántsd! — kiáltott Juditka. De Mimiké ügyes volt, és mielőtt a nagypapa keze elérte volna, elröppent. Egy este azonban majdnem baj történt. Nagypapa málnát ivott, Mimikét pedig vonzotta a málna illata. Előbb a pohár körül röpködött, aztán ráült a pohár szélére és szi- vókáját mohón mártogatta az ismeretlen folyadékba. De egyszercsak elvesztette az egyensúlyát, és beleesett a málnába. Kétségbeesetten kapálózott, úszkált a piros folyadékban, míg Zolika megsajnálta és odatartotta a ceruzáját úgy, hogy azon Mimiké fel tudott mászni. — Úgy látszik sok málnát ivott! — nevetett Zolika, mert valóban komikus volt nézni, miként próbálkozik Mimiké az egyensúlyát visszanyerni. Karcsú lábacskáival lépni próbálkozott, szárnyaival verdesett, hogy megszárítsa őket. Még sohasem volt alkalmuk a gyerekeknek ilyen közelről megfigyelni egy legyecskét. Aztán mikor Mimiké erőre kapott, nyomban a lámpához repült, élvezte a kellemes meleget. A gyerekek, a szülők, a nagyszülők a vacsora-asztalhoz ültek, — Mimiké azonban nem törődött a vacsorával. Boldogan repkedett a meleg szobában ke- resztül-kasul. Mert egy le- gyecske is tud örülni, a szép, szabad életnek. Szarka Zoltán A hottentották királya Válasszunk egy játékvezetőt. Vele közösen állapodjunk meg abban, hogy melyik betűt nem szereti a hottentották királya. A játékvezető sorban kérdéseket tesz fel a játékosoknak. A kérdésben az abc összes betűje szerepelhet. A játékosok tetszés szerint válaszolnak, de a válaszban nem lehet benne a tiltott betű, vagyis az, amit a király nem szeret. Legyen ez például a „k” betű. A játékvezető megkérdezi: kik laknak a hottentották királyának birodalmában? — A hottentotta nép — válaszolja a játékos. — Hány lánya van a hottentották királyának? — kérdi a játékvezető, rámutatva egy másik játékosra. — Három. A kérdések és a válaszok gyorsan peregnek. Aki viszont a válaszában a tiltott betűt kimondja, kiesik a játékból. Az elveszett kalap A játékosok körbe ülnek, a játékvezető a kör közepére áll és így szól: — A szabó elvesztette a kalapját, tán valaki közületek elrejtette. Azt hiszem Pista volt... A megszólított hang nélkül szabadkozik, kézzel lábbal magyaráz, hogy nála bizony nincs a kalap, majd rámutat egyik játékos társára. Az új gyanúsított természetesen ismét tiltakozik, hogy nála sincs a kalap, és mást ajánl. Addig tart a játék, amíg nem robban a nevetés. Aki először elnevette magát, beáll a kör közepébe, ő lesz az új játékvezető. Lóugrásban Induljatok el az ábra bal felső mezejéből, és lóugrásban olvassátok össze a szótagokat. Ha helyes útvonalon haladtok végig, Arany János: Családi kör című verséből kaptok egy idézetet. Hogyan szól ez az idézet? Mint NEK l ,Á BA I MENY I ME VA HA RÖG NYI KEL L .A Óvodássarok Kavicsállatok Készítsetek játékot! Ugye, felismeritek a képen látható állatokat? Aranyosak, szépek, csaknem megmozdulnak. Pedig valamennyi kavicsból van! Ha ügyesek vagytok, akár ajándékként is — vagy csak a magatok szórakoztatására — ti is készíthettek ilyeneket! A munka keresgéléssel kezdődik. Gyűjtsetek olyan kavicsot, amelynek formája hasonlít valamilyen állatra. Mossátok meg, szárítsátok meg a kavicsot, aztán jöhet a festés! Ha a festék is megszáradt, a kavics-állatkát színtelen lakkal kenjétek át, így nem kopik, maradandó lesz a festés. Jó kavicsgyűjtést! Jó szórakozást! Báli Györgyné PONTOK Színes ceruzával vagy filctollal kössétek össze a pontokat. Rögtön ki fog derülni, hogy ki üdvözöl szeretettel benneteket! Törő István A sült tök becsülete Nagyanyó sütötte, lángvörös és édes, hogy sápadt arcunkra hozzon élénkséget, falják a gyerekek! Kutya, hörcsög, macska, a sok háziállat, mind a száját nyalja. Becsüld a sült tököt, reggel, délben, este, olykor nagyanyád is jusson az eszedbe! Mese Megüzente a csúf ruca, .hogy ő okos, te vagy buta, elszökött a májas hurka, szaladja elé, kerítsd, Gyurka! Kert alatt a véres lohol, farka végén ül egy bagoly, háztetőn a gömböc szundít, csípi a légy, fel-felordít, gurul a sajt, érd utol, ha nem esz meg, jóllakol!
