Somogyi Hírlap, 1992. december (3. évfolyam, 283-307. szám)

1992-12-11 / 292. szám

1992. december 11., péntek SOMOGYI HÍRLAP — SOMOGYI TÁJAK # 5 Hároméves iskolaátépítés Szulokban Három év alatt teljesen felújítja az önkormányzat az iskolát Szulokban. A mun­kához pályázat útján nyertek támogatást, s ez az össz­költség negyven százalékát fedezi. Az első évben a régi épületet átalakították, hogy a felső tagozatosoknak is le­gyen osztálytermük. Két éve van felső tagozat, jelenleg hatodikasok a legnagyob­bak. Jövőre két új tanterem építését tervezik. Ifjúsági klub Somogytarnócán Újjászerveződött Somogy­tarnócán az ifjúsági klub. Tevékenységüket a barcsi művelődési központ is tá­mogatja anyagilag. A hely­beli fiatalok így ismét kultu­ráltan szórakozhatnak, tar­talmasabb programokat is szervezhetnek. Karácsonyi vásár Csurgón Szerda óta karácsonyi vá­sárnak ad otthont a csurgói művelődési központ. A kiállí­táson elsősorban a helybeli vállalkozók vesznek részt termékeikkel. Többen akciós áron kínálják áruikat az ün­nepre való tekintettel. / Építenek a közhasznú munkások Öt közhasznú munkást foglalkoztat a szuloki ön- kormányzat. Elsősorban épí­tőipari munkát végeznek. Többek között felújítják az önkormányzat épületét, re­noválják a szolgálati lakást. Forgalmas a vállalkozói központ Megalakulása óta megle­hetősen nagy forgalmat bo­nyolított le a megyei vállal­kozói központ csurgói iro­dája. Több mint negyven vál­lalkozó kereste meg az iro­dát, ahol adóügyi és befekte­tési tanácsokkal is ellátják az érdeklődőket. Sok vállal­kozni kívánó is érdeklődött, elsősorban a támogatási le­hetőségekről. A legtöbben a Phare-hitel, illetve a mikrohi- telek iránt érdeklődtek. Illegális szeméttelepek Nagy fejtörést okoznak az illegális szeméttelepek a barcsi városatyáknak. Gon­dot jelent ez ügyben a la­kossági együttműködés hiá­nya, valamint a közterü­let-felügyelet intézkedései­nek elmaradása. Szarvasmarhatartók egyesülete Szulokban A tehenészek reménykednek Szulokban, magángazdák­nál jelenleg százhúsz tehenet fejnek. Ez annyi, mint egy ki­sebb szövetkezet állománya, a különbség talán csak az, hogy ezek a tehenek — hála a tulajdonosi szemléletnek — jól is tejelnek. Igaz, ez manapság nem mindig előny. Szulokban még nem baj egyelőre, hogy sok a tej, mert a gazdák el­adási ügyeit a Szarvasmarha­tartók Egyesülete intézi. Az egyesület két éve alakult meg a faluban, akkor, amikor a tej­ipar válaszút elé álította a gazdákat: vagy saját maguk intézik ezután a tejátvételt, vagy több tej Szülőkből nem kell. — Persze kénytelenek vol­tunk vállalni — monja Knoll József, az egyesület elnöke — hisz sokan ebből élnek. Aki­nek tehene van, és tejet akar leadni, az tagja az egyesület­nek. Most 44-en vagyunk. Az egyesület a tagdíjból tartja fenn magát, ez havi száz forint. Ezt csak annak a gaz­dának kell fizetnie, aki tejet ad le, akinek épp szárazon áll a tehene, nem fizet. Az egyesü­let üzemelteti ebből, valamint a leadott tej árából levont pénzből — literenként egy fo­rint — a tejbegyűjtő állomást, fizeti az alkalmazottat. — Ebből a pénzből persze másra is kell. Legeltetünk is, azért szintén fizetni kell. Bár nem tudom, mi lesz jövőre, hogy a téesz mit akar? Ahogy a dolgok most állnak, lehet hogy megszűnik a legeltetés. Knoll József, aki egyébként vállalkozó, ő üzemelteti a szu­loki fürdőt, maga is tart tehe­neket. Megéri? — Nemigen. Énnekem még csak-csak, mert nem ebből kell megélnem. így, „hobbi­ként” még elmegy. Kiszolgál­tatott helyzetben vagyunk, ez az igazság. Hiába szerződ­tünk annak idején a tejüzem­mel, nemrég alá kellett írnom, hogy az eddigi egyhónapos fi­zetési határidőt két hónapra módosítják. Mit tehettem? Alá­írtam. Csak a kaposvári tej­üzem veszi át a tejet, hát ő diktál. Ha nem tetszik, akkor le is út fel is út. így volt a hűtővel is. Meg kellett venni a tej­üzemtől hetvenezerért, mert nagyon sok bérleti díjat kellett volna fizetni érte. Megvettük. Most azt tervezik, hogy a fizi­kai tisztaság helyett a biológiai tisztaság szerint veszik át a te­jet. Akkor nyugodtan fejbe is csaphatjuk a teheneinket, mert istállóban, háztáji fejő­géppel azt a minőséget nem lehet produkálni. Nem éri meg, de csinálják. Bíznak, reménykednek, az nem lehet — mondják — hogy egyszer ne legyen jobb dolga a pa­rasztnak, ne legyen becsülete a földnek. Mert alföldet is mű­velni kell, ahhoz trágya kell, tehén nélkül meg nincs trágya sem. Igaz, vaj sem. V. O. Makovi Gyula ölében a nevelt lányával Néhány hónappal ezelőtt riportot készítettem Makovi Gyulával a környék legismer­tebb horgászával. Akkor megkérdezte, félig tréfásan: A fiamról nem ír? Nem tud­tam, mit is írhatnék egy rockénekesi megjelenésű, sovány alkatú, fülbevalót vi­selő fiatalemberről? De az apja azt mondta: „Nem olyan amilyennek látszik, ennek a fiúnak lelke van!” Elérkezett hát az idő, hogy kiderítsem mit jelent valójá­ban ez a figyelemfelkeltő apai jellemzés. Otthonos, barátságos környezetben fogadott a házaspár. Miután hellyel kínáltak, betoppant a szobába saját gyermekük, az első osztályos Gyuszika. Foglalkozásuk: hivatásos nevelőszülők Rögtön édesanyja ölébe te­lepedett. — Mindketten nagycsa­ládban nőttünk fel— kezdte a beszélgetést a feleség. A férjemék hárman, mi négyen vagyunk testvérek. Talán in­nen a gyerekek iránti nagy-nagy szeretet. Szerettek volna még gye­reket, de mivel nekik már több nem lehet, így arra az elhatározásra jutottak, hogy nevelőszülők lesznek! Ez a terv egyik napról a másikra jött. — Két kislányt szerettünk volna felnevelni. Egyelőre egy kislányt hoztunk el Ka­posvárról a kórházból, az idén nyáron, öthónapos ko­rában. Még nem fogadtuk örökbe, csak felneveljük. A többit majd az idő dönti el. Miközben beszélgettünk, a kistündér az „apuka” ölébe virgonckodott. — Anyagilag hogyan tá­mogatják a főfoglalkozású nevelői státuszt? — A ruhapénzt negyedé­venként fizetik, a gondozási díj 3600 forint, családi pótlék 2300 forint és még gyedet is kapunk — mondta a férj. Mit kell az embernek vé­gigjárni ahhoz, hogy nevelő­szülő lehessen? — Először a helyi körjegy­zőnek kell bejelenteni szán­dékunkat. Utána környezet- tanulmányt készítenek, majd az adminisztratív dolgokat végezzük el. Végül követ­kezhet a nevelőszülői tanfo­lyam! A faluban egyesek nem tudják, és nem is akarják el­viselni a fiatal házaspár e tö­rekvését. Mindennek az anyagi oldalát nézik, nem pedig azt, hogy ők egysze­rűen imádják a gyerekeket. Csak a külsőt figyelik, ami felszínes és múlandó. S nem látják meg mögötte a belső tartalmat, a gazdag lelki világot. Az ott eltöltött kellemes délutánt követően vált számomra is érthetővé az édesapa véleménye fiáról „ennek a fiúnak lelke van”! Gamos Adrienn Drávagárdonyi gazdapanasz Elfutott a csaló — Szüleim földművesek voltak, húsz hold földön gazdálkodtak és még pálinkafőzdéjük is volt. A családi hát­tér, az ifjúkori tapasztalatok miatt min­dig vonzódtam a gazdálkodáshoz — kezdte a beszélgetést Boros István magángazda drávagárdonyi otthoná­ban. A szép parasztház, gazdasági épülettel övezve, nagy portán foglal helyet. Öten laknak a házban, ők mind segítőtársak a gazdálkodásban. — 1951-ben, ötödik osztályos ko­romban, kitelepítettek az Alföldre. Pe­dig voltak nálunk a faluban nagyobb kulákok is. Most is azt mondom, a na­gyobbak az akkori pártszervezettel jól megértették egymást. 1953-ban sza­badultam, majd Fonyódra mentem lakni és 1957 januárjában jöttem Drá- vagárdonyba. A téesz területein nem dolgozott soha, de a munkakönyvé a budapesti Rákosvölgyi Tsz-nél volt. Dolgozott az erdészetnél, autóbuszállomások be­tonozásában vállalt munkát. Majd Nagyatádon a konzervgyárban, végül a barcsi vízműnél alkalmazták gépke­zelőként. — Nyolc éve vagyok maszek, 16 évvel ezelőtt vásároltam két holdat, ezen gazdálkodom. Vannak tehe­neim, kilenc disznó, hízó és egy anya­koca. — Megéri a mai világban állatokat tartani? — Pillanatnyilag, amikor kevés pénzért veszik, nem éri meg. De bí­zom benne, hogy hamarosan változik a helyzet, mert a sertésállomány is megfogyatkozott. Márpedig élelem kell, s egy ország élelmét nem lehet importból megoldani. A gazda a kár­pótlási jegyével várja a csodát. Már egy licitálást októberben lefújtak, ugyanis közbeszólt a barcsi téesz. így 40 nappal későbbre halasztják. Várják már a földügy rendeződését. Az biz­tos, hogy meg tudják majd művelni, hiszen besegít a fia. — Hogyan élte meg a rendszervál­tást? — kérdeztem Pista bácsit. — Nem történt meg a rendszervál­tás! Nyugat felé mutattak valamit, így egy csomó összeghez jutottak. Mind­egy, hogy ki lesz a miniszter, kit vá­laszt meg a nép. Úgyis a „nyakába” marad minden! Akkor érezném ma­gam elégedettnek, ha olyan döntések születnének, amelyek nem hátráltat­nák már az ország jövőjét. G. A. Ki gondolná egy választékosán öltözött, kellemes modorú férfiról, hogy csaló? Mint alábbi példánk mutatja, van akit meg tudott „etetni” kifogástalan megjelenésével, Bar­cson azonban ez nem sikerült. November 14-e, szombat volt, amikor Barcson az Amfora műszaki boltba betért „vásárolni” az előbb jel­lemzett fiatalember, s az Európa Kft ügynökeként mutatkozott be. Egy színes televíziót és egy Fisher magnót kért, „fizetni" pedig egy for­mailag szabályosnak tetsző bélyeg­zővel kívánt. Kitöltötték a számlát, ám a készülékeket nem hagyta ki­próbálni. Amikor a boltvezető-he­lyettes kijelentette: megkérdezi az OTP-t, van-e fedezet a kft számlá­ján, a férfi ideges lett. Nem engedte, hogy az üzlet munkatársai segítse­nek kivinni az árut, alighogy kilépett a boltból, az eladók már érezték: itt nem stimmel valami. Egyikük értesí­tette a rendőrséget, s utána ered­tek. A férfit a bolt előtt egy sárga Lada kombi várta, ám a két csoma­got már nem tudta bepakolni, mert az autó elindult, ő pedig futásnak eredt. A — közben már odaérkező — rendőr és a bolt eladói futás köz­ben hiába kiabálták: fogják meg, tolvaj!, a szombaton az utcán höm­pölygő tömeg közömbös maradt. Közben a sárga Lada a menekülő férfi mellé gördült, megállás nélkül kinyílt az ajtaja, a csaló pedig beug­rott. Elhajtottak, ám ekkor már a rendszámát megjegyezték. A köl­csönzött Ladát még aznap megta­lálták Kaposváron, és kinyomozták ki és mikor bérelte. A barcsi rendőrkapitányság kéré­sére a komlói rendőrségen decem­ber 8-án kihallgatták az egyik vélt elkövetőt. Kiderült: Pakson a kö­zelmúltban ugyanezt már „eljátszot­ták”, akkor sikeresen... A lakosság azonban nem mindig közömbös. Ellenpéldaként megtud­tuk, hogy a közelmúltban a lakos­ság segítségével sikerült elfogni Barcson mintegy tízrendbeli gépko­csifeltöréssel gyanúsítható három személyt. Mindhárman fiatalkorúak, egyikük előzetes letartóztatásban van, ketten pedig — mivel büntetlen előéletűek — szabadlábon véde­keznek. (Tamási)

Next

/
Oldalképek
Tartalom