Somogyi Hírlap, 1992. december (3. évfolyam, 283-307. szám)

1992-12-02 / 284. szám

1992. december 2., szerda SOMOGYI HÍRLAP — SOMOGYI TÁJAK 5 Szövetkezet és nyugdíjasai Egyet mondanak, s egyetértenek Kéren Szentgáloskéren el nem tudják képzelni, hogy egyszer elmaradjon — e még oly mostoha gazdasági helyzetben sem — a téesznyugdíjasok éves találkozója. Sem az elnök, sem pedig a szövetkezet hőskorának szereplői. Ebben és minden másban teljes az egyetértés közöttük. Az elmásult falu Somodori emlékezet Az egyutcás településen, Somodorban dél felé kevés ember szorgoskodik a ház körül. A legtöbben ebédhez ké­szülődnek, a szomszédos település iskolájából hazatérő gyerekek zsivaja töri meg csak a csendet. Az egyik háznál két idős ember birkózik a tüzelőnek való fával, a fűrész ki-kikéredzkedik az erőtlen kezek alól. Tető alá hozott beruházás Ebben az évben fejeződött be az a beruházás, amely során az ecsenyi óvoda tetőszerkezetét kicserélték, mivel az teljesen el­használódott és az épület beá­zott. A munkálatok kétszázezer forintot emésztettek föl. Ugyan­csak az óvoda fejlesztésével kapcsolatos az a terv, miszerint a falak leázása miatt a cement­lapot is ki kell cserélni, valamint a festést el kell végeztetni. Meg­tudtuk: elkészült az intézmény jövő évi költségvetése is, misze­rint az idei huszonnégy ezer öt­száz forintos gyemekenkénti fejkvótát a testületnek 5.4 ezerre kell kiegészítenie. Támogatás községfejlesztésre „Legyen szebb a mi falunk!” címmel pályázatot hirdetett a megyei önkormányzat környe­zetvédelmi és műemléki bizott­sága. Tizenöt pályamunka ér­kezett, melyek elbírálásakor a Kapós-völgye régiójának telepü­léseit is díjazták. A bizottság sorra járta a pályázatot benyújtó településeket, felmérte az igényt és a kérdéses községfejlesztési munkálatok előrehaladtának mértékét, valamint tájékozódott a vállalt társadalmi munkákról. A pályázaton Gölle, Szabadi, Szentgáloskér és Kisgyalán ka­pott a községfejlesztési tervei­hez 70-70 ezer forint támoga­tást. Javul a Kapos Megindult a vízminőség javu­lása a Kapósnak a megyeszék­hely és Dombóvár közötti sza­kaszán, bár Kaposvár alatt III. osztályú szennyezettségű a víz. A Kaposvártól a tolnai városig tartó szakaszon a javulás a ka­posvári új szennyvíztelep két évvel ezelőtti üzembe helyezé­sével függ össze — állapította meg egy Somogy megye termé­szet- és környezetvédelmi álla­potát összegző kiadvány. A Dél-dunántúli Környezetvédelmi Felügyelőség kívánatosnak tartja: a vízminőségi paraméte­rek oly mértékben javuljanak, hogy közelítsék a II. osztályú, tűrhető vízminőségű kategóriát. Vízműbővítés tíz községben A lakosság teljes körű házi- bekötéses vízművekkel történő ellátásához a jelenleg még csak korlátozott kapacitással üze­melő vízművek bővítésére is szükség van. így a bővítésre ja­vasolt települések között van Gadács, Patalom, Visnye, Fel- sőmocsolád, Zselickisfalud, Gige, Büssü, Kazsok, Kőkút és Ecseny is. CB-t kapnak az igali rendőrök A közbiztonság javításához hozzájárult az igali rendőrőrs­höz tartozó 16 település önkor­mányzata is. A pénzből terep­járó gépkocsit és CB-rádiót vá­sárolnak majd. Magyaratád ön- kormányzata 80 ezer forintot vállalt át a költségekből. Az Agrária Mezőgazdasági Szövetkezet elnöke, Pásztohy András a múlt heti találkozó előtt elmondta: a nyugdíjasok éppen olyan tulajdonosok, mint az aktív tagok, hiszen a szövetkezet gazdálkodik a földjükkel. Cserébe felszánt­ják a háztájikat, és évente 25 mázsa kukoricával is „fizet­nek” mindezért. A találkozó­kon rendszeresen tájékoztat­ják a nyugdíjas tagokat a szö­vetkezet gazdasági helyzeté­ről, némi ajándékkal fejezik ki tiszteletüket az egykori kétkezi és irodai alkalmazottaknak. Emellett fontos a fórumnak is nevezhető összejövetel meg­létében az is, hogy együtt vannak, emlékeznek a nyugdí­jasok. A beszélgetést követően al­kalmam nyílt szót váltani a té­Noémi — Noé — és Ferkó éppen azon volt, miképpen kerülje el a krumplifőzelékkel történő — úgy tűnik, nem épp kellemes — találkozást. Az anya — Egyed Edit kerami­kusművész — pedig épp pró­bálkozásaik meghiúsításán dolgozott. A két gyerek óvo­dakerülő volt aznap, s „bűnei­ket” tetézendő: az ebédhez sem mutattak sok hajlandó­ságot. A betoppanásom okozta meglepetést kihasz­nálva sikerült csak pár falatot beléjük tömni. Akár olyan is lehetne, mint a mesében. Kis ház a falu szélén, s benne boldogan két gyermekével fiatalasszony. Azonban mégsem teljesen ■ olyan, hiszen annak idején, tíz éve, féligmeddig a kénysze­rűség hozta ki őket a városból Polányba, és most is a két gyerekkel inkább csak családi pótlékból, mint kerámiák el­adásából élnek. Az asszony elmondja, Ka­posváron a fazekasipari szö­vetkezetnél tanulta ki a szak­mát, városban azonban nem voltak különösebb kilátásai. Arra sem lett volna elég pénze, hogy műhelyt béreljen. — Ahhoz már nagylánynak éreztem magam, hogy a szü­leimmel éljek, így aztán úgy döntött a család, akkor még a férjemmel, hogy megpróbál­juk vidéken. Ennek tíz éve. A szobák tele kerámiákkal; nem zsúfoltan, csak ahová kell. Egyrészük „saját ter­més,” de szívesen gyűjti má­esznyugdíjasokkal is, akik a megbeszélt időben szinte ki­vétel nélkül megjelentek a szentgáloskéri kultúrházban. Az asztalok megrakva szend­viccsel és italokkal, s hamar kiderült, jó'hangulatú a csapat. Vincze József egy téeszkirán- dulást is minősített. — Uram, ilyen volt! — pusz- szantott rá a kezére, mint ami­kor az ember egy ételt dicsér, — Az elnök kimondottan úri­ember. A szövetkezetnek kö­szönhetően bejártuk az egész országot, rengeteg helyen vol­tunk. Vonyó Józsefné 30 évet töl­tött el bércsoportvezetőként az egykori Béke téeszben. Mint mondta, a nyugdíjasok­nak semmi gondjuk a szövet­kezettel, s így van ez viszont is. Kéren nem volt olyan tor­sok — barátai — munkáiból is a neki tetszőt. — Eddig vörös és fekete mázatlan edényeket csinál­rongás az átalakulás körül, mint annyi más helyen. Meg­erősíti ezt Kurják József gé­pesítési brigádvezető is. — Bárkit megkérdezhet, nincs panasz. Az elnök min­denkit meghallgat, ha már benn ül a kocsiban, akkor is. Vincze József és Zóka Fe­renc alapító tagok, brigádve­zetők voltak. Ugyanabban a téeszben, bár neve többször változott. — Valaha még csak három Hoffer körmös-traktorral meg lófogatokkal végeztük a mun­kát, 3200 hold területen. De mindig időre földben volt min­den. Kéren évente megidézik a hőskort. így — akár hiszik, akár nem —, elevenek az em­lékek. Az emberek beszélnek egymással, okosan egyeztetik érdekeiket. így aztán nem csi­nálnak látványos, egy gazda­ságot évekre visszavető, mély sebeket hagyó szakadást, vá- lást-válogatást. Balassa Tamás hattam csak, hamarosan átté­rek azonban a mázas edé­nyekre. Talán a tavasszal már lesz egy fatüzelésű kemen­Erzsi néni — családnevét nem mondta meg, s többször is megkérdezi: nem lesz ebből baj, hogy én itt beszélek? — a II. vi­lágháború után került a telepü­lésre, a férje pedig itt született. 1947-től három évig ő volt So­modor dadája, negyvenöt gye­rekre vigyázott nap nap után. A kocsmából csináltak akkor óvo­dát. Ma már azoknak a gyere­keknek a gyermekei házasodni készülnek... Más volt akkor — meséli —, ment mindenki a mezőbe dol­gozni vagy a maga portájára. Annyit dolgoztak akkoriban az emberek, hogy reggel fél hét kö­rül hozták a gyerekeket, este hat után vitték csak haza. Volt ott­hon is munka: a ló, a tehén meg a disznó, el kellett látni. Most csak az tud állatot tartani, aki egy kicsikét jobban van. A pa­rasztembernek volt zsírja, to­jása, a malomba el tudta vinni kevéske búzáját, így volt lisztje is, abból élt. Most sok mindent a boltban vesznek meg. Azt' mi­lyen hamar elugrik kétezer fo­rint... Úgy elmásult ez a falu — panaszolja. - Sok idegen jött; a legtöbben innen járnak be dolgozni, a téeszbe. A régi házakban újak laknak... A té- esz adott a férjemnek is kuko­ricát, itt van a góréban, ezzel cém; ami nemcsak olcsóbb, mint az elektromos, de izgal­masabb is. Sose tudhatod, mi jön ki a kemencéből. Nincs két egyforma égetés. Az új kemence talán a „bevétel” ro­vatra is jótékony hatással lesz. Közben leteszi a főzelékes kanalat. Feladja, — győztek a csitrik, sikeresen elsumákol­ták az ebédet. A délutáni al­vást azonban nem fogják. — Szeptember óta működik Polány óvodája. A két gyerek oda jár, ez legalább megoldó­dott. Némi kényelmetlenséget már csak az állandó orvos hi­ánya, illetve a közlekedés ne­hézsége jelenti a családnak. Elfogadott bennünket a falu; be persze nem, csak el. A kívülről jöttek, akik nem tar­toznak elejétől a faluközös­séghez, mindig kívül is ma­radnak. Persze vannak külö­nösen jó barátaink a faluból, például a szomszéd idős há­zaspár, s a régi barátaink is telefonközeiben vannak. Nem vagyunk magányosak. Egyaránt készít dísz- és használati tárgyakat. Az utóbbiakat azonban vitathatat­lanul többre tartja. „Én már csak ilyen konyhacentrikus maradok” — mosolyog. Aztán a konyhacentrikus keramikus munkához lát. Van megrendelés, most kell dol­gozni. A gyerekszobából halk kuncogás hallatszik. Úgy lát­szik, az alvást is megúszták. Nagy László etetjük az állatokat. Vetünk is egy keveset. Akinek meg telik rá, tápot vesz. A legtöbben, ha a városba mennek dolgozni, elmennek délelőtt a vonattal, azt' csak éjjel érnek haza. Tudja, itt majd minden porta előtt volt pad; itt is volt. Dél­utánonként összeültek az idő­sek vagy eljártak a szom­szédba fosztani kacsát, libát. Ott meséltünk egymásnak, énekeltünk, csak elszórakoz­tunk. Ma meg hová mennek a fiatalok? A kocsmába. Öreg már csak egy-kettő él itt. Van nem messze egy öreg néni, hogy az isten áldja meg, 93 éves. Régebben a gyerekek megtakarították a szülőket, nohát, el tudták őket temetni, nem került senki otthonba. De most aki megbetegszik, nincs ki segítsen neki, csak elkerül. Már én sem tudnék egy szö­get sem beverni. A lányunk akarja, hogy költözzünk hozzá, ha megroggyan az egészség. Itt van ez a ház is. Lassan kétszáz éves lesz. De hát hogyan tudnánk mi rendbe tenni? A fát is azért muszáj aprítani, mert már hideg van, fáznak a csontjaim, egész nap fűteni kell. Mégsem ülhetek ki Isten szabad ege alá...? Tóth Kriszta Igái, Kazsok és Ráksi jól kijönnek egymással Testületek harmonikus kapcsolata A Kapós-mente vidékének szorgalmas látogatóiként né­hány hónappal ezelőtt azt a tá­jékoztatást kaptuk, amit aztán nyomtatott formában közöl­tünk is, hogy „Kazsok és tée- sze válni fog”. Nos, a hír, me­lyet az igali körjegyző bocsá­tott rendelkezésünkre, igaz is, meg nem is, de semmiképpen sem fedi a teljes valóságot. Erre Herczegné Szél Edit igali polgármester-asszony hívta föl figyelmünket, és mi­vel Kazsok Igái körjegyzősé­gébe tartozik, hidegzuhany­ként érte őket a „megjövendölt változás". Félreértés történt a körjegyző úr részéről, érté­kelte a hír forrását a polgár­mester-asszony, hiszen csu­pán a kazsoki tóesz tért külön utakra; más minden maradt a régiben. Elképzelhető persze, hogy majdan Kazsok is önál­lósul, mondotta, ám'ahhoz inf­rastrukturálisan még erősöd­nie kell. Hozzátette: a három község kapcsolata harmoni­kus, mindamellett ő nem nagy híve a központosításnak, de ha egyszer valami jól műkö­dik, miért kellene „csakazértis” változtatni rajta. -Herczegné Szél Edit kiemelte még, hogy tiszteletben tartja a szomszé­dos községek érdekeit és igé­nyeit. És ez kölcsönös. B. T. „NINCS KÉT EGYFORMA ÉGETÉS” A Seholsziget boldogsága Polányban VÖRÖS ÉS FEKETE — A FALU ELFOGADTA

Next

/
Oldalképek
Tartalom