Somogyi Hírlap, 1992. december (3. évfolyam, 283-307. szám)
1992-12-02 / 284. szám
1992. december 2., szerda SOMOGYI HÍRLAP — SOMOGYI TÁJAK 5 Szövetkezet és nyugdíjasai Egyet mondanak, s egyetértenek Kéren Szentgáloskéren el nem tudják képzelni, hogy egyszer elmaradjon — e még oly mostoha gazdasági helyzetben sem — a téesznyugdíjasok éves találkozója. Sem az elnök, sem pedig a szövetkezet hőskorának szereplői. Ebben és minden másban teljes az egyetértés közöttük. Az elmásult falu Somodori emlékezet Az egyutcás településen, Somodorban dél felé kevés ember szorgoskodik a ház körül. A legtöbben ebédhez készülődnek, a szomszédos település iskolájából hazatérő gyerekek zsivaja töri meg csak a csendet. Az egyik háznál két idős ember birkózik a tüzelőnek való fával, a fűrész ki-kikéredzkedik az erőtlen kezek alól. Tető alá hozott beruházás Ebben az évben fejeződött be az a beruházás, amely során az ecsenyi óvoda tetőszerkezetét kicserélték, mivel az teljesen elhasználódott és az épület beázott. A munkálatok kétszázezer forintot emésztettek föl. Ugyancsak az óvoda fejlesztésével kapcsolatos az a terv, miszerint a falak leázása miatt a cementlapot is ki kell cserélni, valamint a festést el kell végeztetni. Megtudtuk: elkészült az intézmény jövő évi költségvetése is, miszerint az idei huszonnégy ezer ötszáz forintos gyemekenkénti fejkvótát a testületnek 5.4 ezerre kell kiegészítenie. Támogatás községfejlesztésre „Legyen szebb a mi falunk!” címmel pályázatot hirdetett a megyei önkormányzat környezetvédelmi és műemléki bizottsága. Tizenöt pályamunka érkezett, melyek elbírálásakor a Kapós-völgye régiójának településeit is díjazták. A bizottság sorra járta a pályázatot benyújtó településeket, felmérte az igényt és a kérdéses községfejlesztési munkálatok előrehaladtának mértékét, valamint tájékozódott a vállalt társadalmi munkákról. A pályázaton Gölle, Szabadi, Szentgáloskér és Kisgyalán kapott a községfejlesztési terveihez 70-70 ezer forint támogatást. Javul a Kapos Megindult a vízminőség javulása a Kapósnak a megyeszékhely és Dombóvár közötti szakaszán, bár Kaposvár alatt III. osztályú szennyezettségű a víz. A Kaposvártól a tolnai városig tartó szakaszon a javulás a kaposvári új szennyvíztelep két évvel ezelőtti üzembe helyezésével függ össze — állapította meg egy Somogy megye természet- és környezetvédelmi állapotát összegző kiadvány. A Dél-dunántúli Környezetvédelmi Felügyelőség kívánatosnak tartja: a vízminőségi paraméterek oly mértékben javuljanak, hogy közelítsék a II. osztályú, tűrhető vízminőségű kategóriát. Vízműbővítés tíz községben A lakosság teljes körű házi- bekötéses vízművekkel történő ellátásához a jelenleg még csak korlátozott kapacitással üzemelő vízművek bővítésére is szükség van. így a bővítésre javasolt települések között van Gadács, Patalom, Visnye, Fel- sőmocsolád, Zselickisfalud, Gige, Büssü, Kazsok, Kőkút és Ecseny is. CB-t kapnak az igali rendőrök A közbiztonság javításához hozzájárult az igali rendőrőrshöz tartozó 16 település önkormányzata is. A pénzből terepjáró gépkocsit és CB-rádiót vásárolnak majd. Magyaratád ön- kormányzata 80 ezer forintot vállalt át a költségekből. Az Agrária Mezőgazdasági Szövetkezet elnöke, Pásztohy András a múlt heti találkozó előtt elmondta: a nyugdíjasok éppen olyan tulajdonosok, mint az aktív tagok, hiszen a szövetkezet gazdálkodik a földjükkel. Cserébe felszántják a háztájikat, és évente 25 mázsa kukoricával is „fizetnek” mindezért. A találkozókon rendszeresen tájékoztatják a nyugdíjas tagokat a szövetkezet gazdasági helyzetéről, némi ajándékkal fejezik ki tiszteletüket az egykori kétkezi és irodai alkalmazottaknak. Emellett fontos a fórumnak is nevezhető összejövetel meglétében az is, hogy együtt vannak, emlékeznek a nyugdíjasok. A beszélgetést követően alkalmam nyílt szót váltani a téNoémi — Noé — és Ferkó éppen azon volt, miképpen kerülje el a krumplifőzelékkel történő — úgy tűnik, nem épp kellemes — találkozást. Az anya — Egyed Edit keramikusművész — pedig épp próbálkozásaik meghiúsításán dolgozott. A két gyerek óvodakerülő volt aznap, s „bűneiket” tetézendő: az ebédhez sem mutattak sok hajlandóságot. A betoppanásom okozta meglepetést kihasználva sikerült csak pár falatot beléjük tömni. Akár olyan is lehetne, mint a mesében. Kis ház a falu szélén, s benne boldogan két gyermekével fiatalasszony. Azonban mégsem teljesen ■ olyan, hiszen annak idején, tíz éve, féligmeddig a kényszerűség hozta ki őket a városból Polányba, és most is a két gyerekkel inkább csak családi pótlékból, mint kerámiák eladásából élnek. Az asszony elmondja, Kaposváron a fazekasipari szövetkezetnél tanulta ki a szakmát, városban azonban nem voltak különösebb kilátásai. Arra sem lett volna elég pénze, hogy műhelyt béreljen. — Ahhoz már nagylánynak éreztem magam, hogy a szüleimmel éljek, így aztán úgy döntött a család, akkor még a férjemmel, hogy megpróbáljuk vidéken. Ennek tíz éve. A szobák tele kerámiákkal; nem zsúfoltan, csak ahová kell. Egyrészük „saját termés,” de szívesen gyűjti máesznyugdíjasokkal is, akik a megbeszélt időben szinte kivétel nélkül megjelentek a szentgáloskéri kultúrházban. Az asztalok megrakva szendviccsel és italokkal, s hamar kiderült, jó'hangulatú a csapat. Vincze József egy téeszkirán- dulást is minősített. — Uram, ilyen volt! — pusz- szantott rá a kezére, mint amikor az ember egy ételt dicsér, — Az elnök kimondottan úriember. A szövetkezetnek köszönhetően bejártuk az egész országot, rengeteg helyen voltunk. Vonyó Józsefné 30 évet töltött el bércsoportvezetőként az egykori Béke téeszben. Mint mondta, a nyugdíjasoknak semmi gondjuk a szövetkezettel, s így van ez viszont is. Kéren nem volt olyan torsok — barátai — munkáiból is a neki tetszőt. — Eddig vörös és fekete mázatlan edényeket csinálrongás az átalakulás körül, mint annyi más helyen. Megerősíti ezt Kurják József gépesítési brigádvezető is. — Bárkit megkérdezhet, nincs panasz. Az elnök mindenkit meghallgat, ha már benn ül a kocsiban, akkor is. Vincze József és Zóka Ferenc alapító tagok, brigádvezetők voltak. Ugyanabban a téeszben, bár neve többször változott. — Valaha még csak három Hoffer körmös-traktorral meg lófogatokkal végeztük a munkát, 3200 hold területen. De mindig időre földben volt minden. Kéren évente megidézik a hőskort. így — akár hiszik, akár nem —, elevenek az emlékek. Az emberek beszélnek egymással, okosan egyeztetik érdekeiket. így aztán nem csinálnak látványos, egy gazdaságot évekre visszavető, mély sebeket hagyó szakadást, vá- lást-válogatást. Balassa Tamás hattam csak, hamarosan áttérek azonban a mázas edényekre. Talán a tavasszal már lesz egy fatüzelésű kemenErzsi néni — családnevét nem mondta meg, s többször is megkérdezi: nem lesz ebből baj, hogy én itt beszélek? — a II. világháború után került a településre, a férje pedig itt született. 1947-től három évig ő volt Somodor dadája, negyvenöt gyerekre vigyázott nap nap után. A kocsmából csináltak akkor óvodát. Ma már azoknak a gyerekeknek a gyermekei házasodni készülnek... Más volt akkor — meséli —, ment mindenki a mezőbe dolgozni vagy a maga portájára. Annyit dolgoztak akkoriban az emberek, hogy reggel fél hét körül hozták a gyerekeket, este hat után vitték csak haza. Volt otthon is munka: a ló, a tehén meg a disznó, el kellett látni. Most csak az tud állatot tartani, aki egy kicsikét jobban van. A parasztembernek volt zsírja, tojása, a malomba el tudta vinni kevéske búzáját, így volt lisztje is, abból élt. Most sok mindent a boltban vesznek meg. Azt' milyen hamar elugrik kétezer forint... Úgy elmásult ez a falu — panaszolja. - Sok idegen jött; a legtöbben innen járnak be dolgozni, a téeszbe. A régi házakban újak laknak... A té- esz adott a férjemnek is kukoricát, itt van a góréban, ezzel cém; ami nemcsak olcsóbb, mint az elektromos, de izgalmasabb is. Sose tudhatod, mi jön ki a kemencéből. Nincs két egyforma égetés. Az új kemence talán a „bevétel” rovatra is jótékony hatással lesz. Közben leteszi a főzelékes kanalat. Feladja, — győztek a csitrik, sikeresen elsumákolták az ebédet. A délutáni alvást azonban nem fogják. — Szeptember óta működik Polány óvodája. A két gyerek oda jár, ez legalább megoldódott. Némi kényelmetlenséget már csak az állandó orvos hiánya, illetve a közlekedés nehézsége jelenti a családnak. Elfogadott bennünket a falu; be persze nem, csak el. A kívülről jöttek, akik nem tartoznak elejétől a faluközösséghez, mindig kívül is maradnak. Persze vannak különösen jó barátaink a faluból, például a szomszéd idős házaspár, s a régi barátaink is telefonközeiben vannak. Nem vagyunk magányosak. Egyaránt készít dísz- és használati tárgyakat. Az utóbbiakat azonban vitathatatlanul többre tartja. „Én már csak ilyen konyhacentrikus maradok” — mosolyog. Aztán a konyhacentrikus keramikus munkához lát. Van megrendelés, most kell dolgozni. A gyerekszobából halk kuncogás hallatszik. Úgy látszik, az alvást is megúszták. Nagy László etetjük az állatokat. Vetünk is egy keveset. Akinek meg telik rá, tápot vesz. A legtöbben, ha a városba mennek dolgozni, elmennek délelőtt a vonattal, azt' csak éjjel érnek haza. Tudja, itt majd minden porta előtt volt pad; itt is volt. Délutánonként összeültek az idősek vagy eljártak a szomszédba fosztani kacsát, libát. Ott meséltünk egymásnak, énekeltünk, csak elszórakoztunk. Ma meg hová mennek a fiatalok? A kocsmába. Öreg már csak egy-kettő él itt. Van nem messze egy öreg néni, hogy az isten áldja meg, 93 éves. Régebben a gyerekek megtakarították a szülőket, nohát, el tudták őket temetni, nem került senki otthonba. De most aki megbetegszik, nincs ki segítsen neki, csak elkerül. Már én sem tudnék egy szöget sem beverni. A lányunk akarja, hogy költözzünk hozzá, ha megroggyan az egészség. Itt van ez a ház is. Lassan kétszáz éves lesz. De hát hogyan tudnánk mi rendbe tenni? A fát is azért muszáj aprítani, mert már hideg van, fáznak a csontjaim, egész nap fűteni kell. Mégsem ülhetek ki Isten szabad ege alá...? Tóth Kriszta Igái, Kazsok és Ráksi jól kijönnek egymással Testületek harmonikus kapcsolata A Kapós-mente vidékének szorgalmas látogatóiként néhány hónappal ezelőtt azt a tájékoztatást kaptuk, amit aztán nyomtatott formában közöltünk is, hogy „Kazsok és tée- sze válni fog”. Nos, a hír, melyet az igali körjegyző bocsátott rendelkezésünkre, igaz is, meg nem is, de semmiképpen sem fedi a teljes valóságot. Erre Herczegné Szél Edit igali polgármester-asszony hívta föl figyelmünket, és mivel Kazsok Igái körjegyzőségébe tartozik, hidegzuhanyként érte őket a „megjövendölt változás". Félreértés történt a körjegyző úr részéről, értékelte a hír forrását a polgármester-asszony, hiszen csupán a kazsoki tóesz tért külön utakra; más minden maradt a régiben. Elképzelhető persze, hogy majdan Kazsok is önállósul, mondotta, ám'ahhoz infrastrukturálisan még erősödnie kell. Hozzátette: a három község kapcsolata harmonikus, mindamellett ő nem nagy híve a központosításnak, de ha egyszer valami jól működik, miért kellene „csakazértis” változtatni rajta. -Herczegné Szél Edit kiemelte még, hogy tiszteletben tartja a szomszédos községek érdekeit és igényeit. És ez kölcsönös. B. T. „NINCS KÉT EGYFORMA ÉGETÉS” A Seholsziget boldogsága Polányban VÖRÖS ÉS FEKETE — A FALU ELFOGADTA
