Somogyi Hírlap, 1992. november (3. évfolyam, 257-282. szám)
1992-11-13 / 268. szám
1992. november 13., péntek SOMOGYI HÍRLAP — SOMOGYI TAJAK 5 Kisposta épül Barcson Barcson a Bagó vasút területén már évek óta gondot okoz a fiókposta hiánya az idős emberek körében. Most, hogy a területen üzletközpontot alakítanak ki, tervezik egy kisposta építését is. Ezenkívül egyébként még három üzletet — egy élelmiszerboltot, egy presszót és fagylaltozót — alakítanak ki. Az üzleteket és a kispostát várhatóan már e hónap közepén megnyitják. Késik a járdafelújítás A drávaszentesi önkormányzat tervei szerint még ebben az évben felújítanának a faluban mintegy 300 méternyi járdát. A lakók régi kérése már ez, de eddig a mostoha időjárási körülmények miatt nem tudtak a munkások neki- állni. Ahogy javul az idő — ígérték a falu vezetői — azonnal elkezdik a munkálatokat. Fotókiállítás a gimnáziumban Győri Vilmos Barcson élő fotóművész képeiből nyílt kiállítás a Széchenyi Ferenc Gimnáziumban. A fotós világról alkotott véleménye montázsaiban, felvételeiben jelenik meg. A tárlatot az érdeklődők két héten át tekinthetik meg. Vendégek Székelykeresztúrról Székelykeresztúrról, Csurgó testvérvárosából érkezik szombaton küldöttség a városba. Az erdélyi város polgármestere, jegyzője, valamint általános iskolai és gimnáziumi tanárokon kívül eljön az a fafaragó is, aki Csurgó város számára egy székelykaput készített. A négynapos látogatás egyik kiemelkedő eseménye ennek a kapunak a felállítása lesz a főtéren. Fedett fürdő Babócsán Nemrég felújították faluközpontban lévő babócsai termálfürdő fedett medencéjét. A fürdő újjáépítése csaknem négymillió forintjába került az önkormányzatnak. A fürdőhöz vezető utat ezzel együtt újjávarázsolták. Stúdióvezetőket keresnek Barcson és Csurgón egyaránt gyorsan halad a városi televíziózás fejlődése. Barcson már működik a tv, most keresnek stúdióvezetőt, s amennyiben akad e posztra megfelelő ember, decembertől önállóan működik a helyi televízió. Csurgón ugyancsak pályázatot írtak ki a helyi tv vezetői posztjára, valamint az önkormányzat rendeletet alkotott a helyi televíziózásról. Privát tejüzem lesz Csurgón Munkalehetőség dolgozóknak és termelőknek Nemsokára talán újból készülhetnek a sajtgurigák (Fotó: Gyertyás László) A tejtermelés nem nagy üzlet manapság, de még mindig az egyik olyan mezőgazda- sági tevékenység amelyből úgy-ahogy meg lehet élni. Meg lehetne, ha átvennék a megtermelt tejet. Csurgó környékén ez, amióta a Somogy Megyei Tejipari Vállalat bezárta ottani üzemét, nem megy. A bezárt üzemből elküldték a dolgozókat, a vezetőket. Pedig — állítják a volt dolgozók és vezetők — lehet az üzemet gazdaságosan működtetni. Ezt próbálják megvalósítani ezután vállalkozás formájában. A tejüzemet ugyanis kijelölték privatizációra, s ezt a csurgói önkormányzat — együtt a dolgozókkal és termelőkkel — megpályázza. A részletekről kérdeztük dr. Farkas Dezső körjegyzőt. — Mi is benyújtjuk pályázatunkat a tejüzem megvásárlására a térségi önkormányzatokkal, termelőszövetkezetekkel, tejtermelőkkel és a volt dolgozókkal karöltve. Az idő Barcs és vidéke lokálpatriótáinak szerény külsejű, de gazdag tartalmú könyvecskét kézbesítettek a napokban. A Dráva Menti Füzetek néven induló sorozat műhelye a Dráva Múzeum, szerkesztője Orzsi Zoltán igazgató. Néprajzot, környezetvédelmet, régészetet, publikálási lehetőségeket ígér, s az első számban helytörténetet ad. Mindjárt a legkényesebb témához nyúl: Kitelepítés, lakosságcsere Barcson 1944-48 között címen Bagl Gáborné kutatásainak eredményeit adja közre, érintve közben a háború alatti egyéb népmozgásokat is. A tanulmány földrajzi környezetünk 10 milliónyi vándora, menekültje sorsából vezeti le Barcs község lakói egy részének sorsát. Szinte figyelmeztetésként hat napjainkban, hogy a nem közvetlen háború okozta tragédiák okorövidsége miatt azonban ez csak két lépésben lehetséges. Először alakítunk egy kft-t 1 millió forintos alaptőkével, az őrtilosi önkormányzattal közösen. Ezzel pályázunk, s erre a zója a ma is eleven nemzetállamiság eszméje, amely egy azon cél érdekében osztott sebeket akár Hitler, akár Benes politikai pallosaként. A kollektív felelősség gondolata pedig már a győztes koalíció potsdami asztaláról gurult szét, mint a háború utáni igazságtevés, bosszú argumentuma németek, magyarok ellen... A bevezetés után a háború alatti népességmozgás tényei sorakoznak: az „országgyarapítások”, a „bevonulások", majd kiürítések áldozatai, a deportálások előbb a későbbi vesztes, majd a győztes hatalom érdekei szerint. S mindez oly távlatból, oly tárgyilagosan, mintha nem is gyermekkori élményeivel kezdődött volna a szerző számára az anyaggyűjtés. A keleti robotra a szentestén begyűjtött barcsiak sorsát 11 évesen megélt szükséges 250 ezer forintot meg is szavazta a közgyűlés. Tulajdonunkban van ugyanis a tejüzem területe, amelynek értéke több mint 11 millió forint. Ezután kerül majd sor a szerző azonban „csak” a tényekkel sokkol. Az olvasóra bízza a szeretet ünnepének döbbenetes kontrasztját — s azt, minek az ellenhatásaként történhetett mindez... S nem mond többet a tényéknél akkor sem, ha a kitelepítésről, a bűnné nyilvánított etnikai hovatartozás miatt elhurcolt, elüldözött falubeliekről szól. A kitelepítés áldozatául esett családok százai, a vagyonelkobzás és elszállításuk — már a háború utáni béke rémtetteihez tartoznak. Az egymásra telepítés, a németek helyére idő előtt érkező szlovákiai magyar családok kálváriája — számokban, tényközlő mondatokba tömörítve sorakozik. A mérsékelten adagolt borzalmak „remeke" Sz. L. esete. Egy villanás a milliók sorsából... Aki a fogolytáborban tudja meg szerettei kiebruda- lását szülőföldjéről, s akinek termelőkkel közösen egy részvénytársaság felállítására, részvényeinek 51 százaléka lenne a mi kezünkben, 49 százalékra pedig már van egy jelentkező vállalkozó. Az üzem teljes vételára egyébként több mint 71 millió forint. Az első lépés az ügyben már megtörtént, egyeztették az arányokat a termelőkkel, a dolgozók pedig a végkielégítésük összegével — fejenként 50 ezer forinttal — lépnek be a vállalkozásba. A terület értékével kapcsolatban lehet még némi vita, mert a tejipari vállalat az üzem területét 500, az érlelőét pedig 300 forintra értékelte négyzetméterenként, az önkormányzat ezzel szemben egységesen 700 forintra. Ez utóbbit fogadta el a képviselő-testület is. A pályázatot mindenesetre a november 26-i határidőre benyújtják, várhatóan konkurens jelentkező nem lesz. Ezzel szemben talán lesz munkája a volt dolgozóknak és a tejtermelőknek. V. O. választania kell még ugyanott haza és hitves , szülőföld, szülők és család között... — Akik átélték, azoknak e pár sor százezrekről mesél. Aki fiatalabb, e tények ismeretében talán másként szemléli őseit, jelenét, saját sorsát. A tanulmányt levéltári forrás- és irodalomjegyzék egészíti ki. Végül három (magyar, német, szlovák), nyelvű tartalomjegyzék zárja a füzetet, igazodva Barcs város nemzetiségi összetételéhez, másrészt a távlati és regionális kutatás, felhasználás igényeihez, szükségleteihez. Ez utóbbi természetesen már a szerkesztői perspektívát dicséri, amely nemcsak „világnyelvekben” gondolkodik, a- midőn a globális problémák lokális miniatűrjeit is figyelemmel kíséri... Dr. Gál József A vállalkozó többet kér... Az idén nem lesz kerékpárút Az egyre szebb kivitelű és korszerűbb kerékpárok megjelenésével a kerékpározás ismét reneszánszát éli. Napjainkban városunkban is sok iskoláskorú fiatal, munkába járó felnőtt választja közlekedési eszközéül a kerékpárt. Számukra biztosan örömet jelentett az a hír, miszerint 1992 őszén megkezdődik a barcsi kerékpárút kiépítése. Most mégis arról kell írnunk: 1992-ben Barcson valószínűleg mégsem épül kerékpárút. Pedig az elhatározás nem annyira újkeletű, hiszen 1990-től érlelődött az anyagi feltételek mai megteremtéséig. /V város felkérésére Kaposváron a MTESZ készítette a pályázati tervet a kiviteli tervvel együttesen. Ezt nyújtotta be az önkormányzat pályázatként a Közlekedési és Hírközlési Minisztériumhoz. Az idei évben a parlament az útalap terhére nagy összeget különített el az ország kerékpárútjainak bővítésére. A kedvező elbírálású barcsi elképzelés ebből az összegből kapott támogatást. A minisztérium 2,8 millió forintot biztosított a város számára, amelyhez — a pályázat értelmében — az önkormányzat saját költségvetéséből ugyanennyit hozzárendelt még a bekerülési összeg fedezésére. Az anyagi háttér biztosítottságával a Kaposvári Közúti Igazgatóság versenypályázatot hirdetett az építkezés kivitelezésére. A pályázatra egyetlen jelentkező adta be az ajánlatát, így nem teremtődött lehetőség a pályázók közötti versenyeztetésre. Az egyedüli pályázó a rendelkezésre álló pénzkeretnél drágábban tudta volna elvállalni a kivitelezési munkákat, ráadásul az önkormányzat által meghatározott határidők módosításával. Ilyen módon az önkormányzat újragondolta a kiírást, és javasolni fogja a képviselő-testületnek a kerékpárút megépítésének elhalasztását. Ha képviselő-testület ezt a javaslatot elfogadja, akkor ebben az évben már biztosan nem kezdődik meg az építés. A kerékpár-úthálózat megépítése természetesen továbbra is napirenden marad. 1993-ban ismét végig kell játszani az egész ügymenetet, s remélhetőleg addigra reális árakon vállalkozó kivitelező is akad. Ha már az idén nem épülnek Barcson kerékpárutak, talán mégsem árt tudni, hogyan és mely utcákban tervezték létrehozásukat. Az elképzelés szerint a Munkácsy Mihály utcától a rendelőintézetig egy oldalon, kétirányú forgalommal, majd onnan a vasútállomásig az utca mindkét oldalán, egyirányúsított forgalommal, húzódott volna a kerékpárút fő nyomvonala. Ehhez déli irányból hozzácsatlakozott volna a rendelőintézet — Április 4. utca — Ifjúsági park — Nagyhíd utca — határátkelőhely nyomvonalon kialakított, egy oldalon vezetett, kétirányúsított újabb szakasz. Mindezek után sajnáljuk a nap nap után útra kelő kerékpárosokat, hogy az útról egyelőre csak feltételes módban adhattunk hírt, de ha eddig megvoltunk kerékpárút nélkül, akkor egy évet még biztosan kibírunk. Gelencsér Attila A falugondnok Volkswagennel jár Járda épült — Tájházat szépítenek Egy hete a pécsi autószalonokat járták végig a péterhidai önkormányzat megbízottjai... A hír hallatán joggal kérdezheti az olvasó: vajon honnan és mire van pénzük a péterhidiaknak? Pedig a válasz egyszerű: Péterhida a közeli Komlósddal együtt falugondnoki hálózat kialakítását tervezi. Vásárolni szeretnének egy mik- robuszt — egy Volkswagent már ki is néztek —, amivel az óvodásokat óvodába, az iskolásokat iskolába, a betegeket orvoshoz, a ráérőket pedig hétvégén akár kirándulni is vihetnék. A hálózat kialakításához a megyei közgyűléstől és a Népjóléti Minisztériumtól közösen egymillió-kétszázezer forintot kaptak. A falugondnoki hálózat létrejöttével a képviselők reményei szerint valamelyest közelebb kerül a falu a külvilághoz, hiszen lesz aki a postahivatal bezárása után is értesítse a mentőket, vagy akár maga szállítsa kórházba a betegeket. A két kicsiny falu most összefogott, szomszédjuk, Somogyaracs azonban ebben is a külön utat választja. Péterhidán mindössze 235-en laknak. Felújításra, segélyezésre és új beruházásokra az idén hétmillió forintot költött az önkormányzat. A művelődési otthon felújítása csaknem egymillió forintjába került, a műholdas televíziólánc kiépítésére pedig egymillió-kétszázezer forintot költöttek. Az ön- kormányzat ebből mintegy hétszázezer forintot vállalt át. Különösen az esős őszi időben okozott nehézséget a mély kátyúk szabdalta péterhidai járdán száraz lábbal végigmenni. Ezután ez sem gond már, hiszen csaknem két kilométernyi járdát újítottak fel a községben, s ez pontosan másfél millió forintjába került a helybélieknek. A gyönyörű Dráva menti táj és az érintetlen természet mindenünnen vonzza a turistákat. Egy tájház is van a faluban, ez azonban már rég megérett a felújításra. Az idén végre jutott pénz a munkákra, igaz a Somogy Megyei Műemlékvédelmi Hivatal és a megyei közgyűlés is csaknem egymillió forinttal járult hozzá a költségekhez. — barna — Füzetek a Dráva mentéről Tanulmány a kitelepítésről
