Somogyi Hírlap, 1992. november (3. évfolyam, 257-282. szám)

1992-11-05 / 261. szám

8 SOMOGYI HÍRLAP — NYUGDÍJASOK OLDALA 1992. november 5., csütörtök Létminimum alatt Hazánkban jelenleg már csaknem 4 millióan élnek a létminimum alatt. A nyugdíja­soknál a létminimum összege személyenként mintegy 12 ezer forint, ennél viszont ke­vesebb ellátást kap a nyugdí­jasoknak körülbelül a kéthar­mada (1,6 — 1,7 millió idős ember). A munkanélküliek — számuk meghaladja a 600 ez­ret — ugyancsak növelik a szegények népes táborát Ma­gyarországon. Rokkantsági nyugdíjak Fölülvizsgálják a jövő év elejétől a rokkantnyugdíjak megállapításának szabályait, de a majdani szigorítás nem érinti azokat, akik már kapnak ilyen nyugdíjat, és érintetlenül hagyja a rokkantsági fok meg­állapításának szabályait is. Változik viszont az eddig előírt minimális szolgálati idő mér­téke az egyes korcsoportokra vonatkozóan, s ha ez a föltétel hiányzik, csak rész-rokkant- nyugdíjra nyílik mód. Prohászka szobra Évtizedeken át meglehető­sen rejtve volt az egyházi és a világi közönség szeme elől Prohászka Ottokár székesfe­hérvári szobra. A tudós püs­pök korának egyik legjelentő­sebb hazai egyházi személyi­sége volt, s 1927-ben hunyt el Székesfehérváron. Az 1933-ban róla készült alkotást — Fülöp Elemér munkáját — most a templomkertből a fe­hérvári Prohászka-templom melletti parkba helyezték át. Fizetésképtelen adósok Egyre sanyarúbb a helyzete azoknak a családoknak, ame­lyeket az úgynevezett ked­vezményes kamatozású la­káshitelek büntetőkamatai is sújtanak és fizetőképtele­nekké váltak — állapítja meg a Létminimum Alatt Élők Társa­sága és az Állampolgári Jog­védő Liga. Ezeknél a csalá­doknál a jövedelem legfeljebb 21 százalékkal nőtt, ugyanak­kor lakbérre 43, élelmiszerre 41, energiára 60, közleke­désre 56 százalékkal többet kell fizetniük. Olcsóbb üdülés Engedményes pihenési le­hetőséget kínál — nyugdíja­soknak is! — a gyulai Erkel Hotel. November 5-e és de­cember 17-e között, nyolcna­pos turnusokban a korábbinál 30 százalékkal olcsóbban le­het összkomfortos szállást kapni. A fürdési idény nincs szezonhoz kötve a hotellel egybeépített Várfürdőben. A térítési díj a teljes panziós ellá­táson kívül a fürdőbelépőt, az áfát és az idegenforgalmi adót is magában foglalja. Érdek­lődni a következő telefonszá­mon lehet: 06-66-62-644. 87 éves milliárdos Japán ingatlanügynök, a 87 éves Taikicsiro Mori a világ leggazdagabb embere. Ezt a címet azután szerezte meg, hogy bankszámláján 15 milli­árd dollár gyűlt össze, s ez ke­reken egymilliárddal több az eddig „vezető”, ugyancsak ja­pán úr vagyonánál. A milliár­dosok között egyébként az amerikaiak állnak az élen, őket a japánok követik, s szo­rosan mögöttük a németek következnek. Fölemelő pillanatok Mind több az olyan rendez­vény Somogybán, ahova ki­mondottan vagy főként nyugdí­jasokat várnak, ők vagy nekik szervezik az összejövetelt. S ez jó. És örvendetes. Amíg gon­dolnak rájuk, számolnak velük, ott vannak a figyelem látómeze­jében, addig nincs különösebb baj; addig talán futja valami az anyagi megbecsülésükre is. Mert még sokáig szeretnének örülni, szeretnének boldogok lenni ezek az emberek. Hogy a sok fölemelő pillanat derűs órákká, napokká, évekké soka­sodjon. De ehhez langymeleg szoba kell, a környezet megér­tése és szeretete kell, étel és ruha kell.... És kisugárzó emberi melegség. Nemcsak most, a tél előszobájában, hanem mindig, az élet alkonyának minden pil­lanatában. Fotóriportereink olyan közösségi események mozzanatait örökítették meg, ahol az idős emberek, a nyugdí­jasok a főszereplők. Ott, ahol fi­atalok adtak műsort a tisztele­tükre és ők, a hallgatóság, a né­zőközönség töltötte meg a ter­met (Patalom); ott, ahol ők lép­tek föl a színpad deszkáira (Ka- posfüred), és ott is, ahol a hitről szóltak hozzájuk, a széksorok­ban helyet foglaló nyugdíjasok­hoz (Batonf enyves)... Hisszük, hogy — újabb talál­kozók reményében — mara­dandó élményként őrzik ezek­nek az összejöveteleknek az emlékét. — hf — (Fotó: Gyertyás László és Kovács Tibor) Munkáskörzetben főnővérként A kaposvári 3. számú há­ziorvosi szolgálat körzeté­hez két nagyobb terület tar­tozik: a Róma-hegy a Béla király utcával és a cukorgyár környéke. A körzetben a nyugdíjasok aránya az átla­gosnál magasabb. — Munkáskörzet a miénk, szeretik a rendet, de látha­tóan egyre nehezebben él­nek — mondja Szanyi Já­nosáé főnővér, aki 18 éve dolgozik a körzetben. — Egy idős ember volt itt ma a ren­delésen és mielőtt gyógy­szert írtunk volna fel, meg­kérdezte, hogy mennyibe kerül? Egyre több az ilyen kérdés, mert vagy orvos­ságra, vagy kenyérre telik. Borzasztó ezt hallani 30-40 évet ledolgozott munkásem­bertől. — Ha egy idős ember egyedül marad, nem lehet magára hagyni, olyan átme­neti hely kellene, ahová ide­iglenesen és azonnal el tud­ják helyezni. Sokan még azt sem tudják, hogy segély lé­tezik — folytatja a főnővér. — Különösen most fontos ez, a távfűtéses lakásoknál jön a kompenzáció, de aki­nek egyedi fűtése van, nem kap semmit. Nekünk sokszor még azt is elmondják, amit az orvosnak szégyellnének. — Milyen a nyugdíjasok viszonya egymáshoz ? — A szegény emberek most jobban egymásra talál­nak; nyitottabbá válnak, mert átérzik egymás baját. — Milyen a közérzete ma egy főnővérnek? — Majd 30 éve dolgozom már, de előfordul még most is, hogy kiborít egy eset... Szép a szakmánk, de a tár­sadalmi megbecsülés hiá­nyos. Az egészségügy min­dig is szegény volt, ezért ért­jük meg a kisnyugdíjasok problémáját. Egy kolléga­nőnk 40 év után ment nyug­díjba 7850 forinttal. Igaz, hogy az utolsó évben beteg volt, mert a pszichológiai és fizikai megterhelés az ápo­lónők munkájának velejá­rója. A legtöbbjük mégis hi­vatásukat féltő és szerető szakember. Kirsch Vera Tiltakozó nyugdíjasok A Magyar Nyugdíjasegyesületek Országos Szövetségé­nek legutóbbi ülésén állásfoglalást fogadtak el az 1993. évi nyugdíjemelésekre vonatkozó új elképzelések ellen — adta hírül október 27-i közleményében az Országos Sajtószolgá­lat. Az állásfoglalás szerint a nyugdíjasok egyebek között jogtalannak és méltatlannak tartják a törvényben rögzített nyugdíjemelési automatizmus felfüggesztését. Az Ország- gyűlés arra kötelezte a kormányt, hogy az éves nyugdíjeme­lés mértéke igazodjon a nettó átlagkeresetek tervezett növe­kedési üteméhez. Ez 16 százalék lenne, most azonban állító­lag jóval kevesebb „jut”... Tiltakoznak az ellen, hogy az adókivetési és az adóbehaj­tási, valamint a járadékbehajtási nehézségekért az anyagi fe­lelősséget a nyugdíjasokra hárítják... Megismételték azt a követelésüket, hogy a nyugdíjemelés éves mértéke ne a nettó keresetekhez igazodjon, hanem az országos nettó munkajövedelmekhez, melyek várható mér­téke 1993-ban nem 16, hanem legalább 20 százalék. Ezt — az állásfoglalás szerint — természetesen korrigálni kell az újonnan munkanélkülivé válók jövedelemcsökkenésének ha­tásával, körülbelül 2 százalékkal. A nyugdíjasok ragaszkod­nak ahhoz, hogy 1993-ban folytatódjék a régi nyugdíjak ér­tékvesztésének ez évben megkezdett és a kormányzat iránti igaz elismerést kiváltó korrekciója. Ugyanakkor elismerik, hogy ma már nem a nyugdíjasok vannak a legkiszolgáltatot­tabb helyzetben, hanem a munkanélküliek — olvasható a Magyar Nyugdíjasegyesületek Országos Szövetségének ál­lásfoglalásában. Elkezdődött az „ajándékosztás” (?) Gondolatok emelésről, korhatárról és egyebekről Még október 26-án reggel hangzott el a Kossuth rádió­ban az információ, mely sze­rint Botos József, az Országos Társadalombiztosítási Fői­gazgatóság vezetője közölte: jövőre nem lesz mód többre, csak 8-9 százalékos nyugdíj- emelésre. Hogy közben mennyivel nőnek a fogyasztói árak, hány százalékos lesz az infláció? Majd meglátjuk... Október második felében 957 szakszervezeti bizalmi tanácskozott Szegeden. Az ott elhangzottakról olvastam: „ Követeljük, hogy a nyugdíja­sok is kapjanak tizenharmadik havi nyugdíjat, ahogyan a köz- tisztviselők is kapnak tizen­harmadik havi fizetést. Ha ne­kik sokba kerülnek az ünne­pek, akkor miből gondolja a kormány, hogy nekünk nem kerülnek sokba?... Fölforgat­ták az egészségügyet. Fölös­leges fölemelni a nyugdíjkor­határt, ilyen körülmények kö­zött úgy is sokan meghalnak, mire fizetni kellene nekik a nyugdíjat...” Nem szólok arról, hogy (már megint!) emelték a gyógysze­rek árát; hogy (már megint!) nőttek az energiaköltségek; hogy az alapvető élelmiszere­kért mennyivel többet kell a boltban hagyni ma, mint né­hány hónappal ezelőtt; hogy a jövőt illetően újabb áremelé­seket helyeztek kilátásba (például a húsnál); hogy... Szóval mindezeket nem emlí­tem. Csak a nyugdíjemelés elkeserítő perspektíváját. Meg a korhatáremelést. Meg az elmúlást. Maholnap itt a kará­csony, és a nyugdíjasokról bi­zony jobban kellene gondos­kodni. Mert a cég, ahonnan azért néha csurrant-csöppent valami az ünnepek előtt, s ahonnan a dolgozó egykoron nyugdíjba ment, talán már nem is létezik. Az idős embe­reknek úgyszólván nincs is he­lyük összejövetelre azután, hogy hidegre fordult az idő: ki­tették a szűrüket számos hely­ről, mert nem tudnak miből te­rembért, fűtési, takarítási és villanydíjat fizetni... Szóval: jól jönne az a tizen­harmadik havi nyugdíj. Októ­ber végéhez közeledve dön­tésre hivatott fórumokon erről még nem esett szó. De van még idő! Igaz, a nyugdíjasnak mgr ebből sincs olyan sok. És — például — a gyógyszertári pénztárban pénzt kérnek az orvosságért, és nem időt, s hi­ába a mondás, miszerint az idő pénz, ha egyszer nem konvertibilis... — hernesz — 95 ÉVE „ELTAKARÍTOTTÁK ’... Tömlöc helyén tőzsdepalota Az Újépület főbejárata 1849-50-ben (Egykorú kép) Szomorú, sőt tragikus törté­nelmi emlékek jutnak eszébe annak, aki a hajdani Újépület — németül Neues Gebäude, népiesen Najgebajde — nevét hallja. Ebben a kaszár­nya-monstrumban rabosko­dott ugyanis nemzeti históri­ánk sok-sok kiválósága, akik közül nem egyet éppen ott, a hatalmas katonai építmény egyik vagy másik udvarán vé­geztek ki. A békés utókor csak sejti, hogy hol terpeszkedhetett a bécsi udvarnak ez a Pestre te­lepített hadibázisa. Valahol ott, ahol ma a televízió szék­háza áll — szokott hangozni a bizonytalan válasz. Igen, ott is, de például hatalmas öveze­tébe tartozott a Deák tér helye is, lévén a Najgebajde 22 622 négyzetöl kiterjedésű... 1785 végén, 1786 tava­szán, amikor építeni kezdték, árvaházat akartak tető alá hozni a Duna-parttól nem messze kínálkozó üres telken. Ám, amint Hild János irányítá­sával a falak nőni kezdtek, az elképzelések módosultak: előbb szövődének szemelték ki, aztán 1800-tól már úgy szerepelt, mint leendő tüzér­kaszárnya. Az is lett belőle. 1814-ben nyerte el végle­ges formáját. A hatalmas terü­leten olyan pavilonsor ter­peszkedett, amelynek kilenc udvara volt, 286 termében 2420 közember szállhatott meg. Az istállók több mint 300 lónak adtak tágas helyet. Volt benne számos tiszti lakás is, meg börtöncella a rebellis magyaroknak. Az 1848^19-es forradalom és szabadságharc idején a Neues Gebäude is a felkelők kezére került, s a honvédtü­zérség vette át a parancsnok­ságot. A világosi fegyverletétel után a levert seregek irányítói kerültek a méteres falak vas­rácsai mögé. Az északkeleti pavilon harmadik emeletén raboskodott például Battyhány Lajos, az első magyar minisz­terelnök. Egy korabeli kimuta­tás szerint 1849-ben 910 fo­goly várta sorsa alakulását a zsúfolt tömlöcben. Az 1870-es években már a Magyar Athleticai Club ren­dezte itt az első futó-, ugró- és dobóversenyeket, s Wekerle Sándor miniszterelnök 1897-ben elrendelte a már régi Újépület eltakarítását. Huszonhét hatalmas telek szabadult fel így a Belváros­ban. Ezekre aztán olyan épü­letek kerültek, mint például a2 Áru- és Értéktőzsde palotája — ebben található ma a Ma gyár Televízió is. A. L

Next

/
Oldalképek
Tartalom