Somogyi Hírlap, 1992. november (3. évfolyam, 257-282. szám)
1992-11-30 / 282. szám
1992. november 30., hétfő SOMOGYI HÍRLAP — SPORTMAGAZIN 13 Más örül a játékosainak Szponzort találtak a csurgóiak A csurgói kézilabdás lányok országszerte ismertek, hírük messzire ér, talán csak Csurgón s a megyében nem ismerik (el) őket. — 1976 óta foglalkozunk a férjemmel a helyi kézilabdacsapattal, amely középiskolás 'ányokból áll. Ez idő alatt huszonegyszer kerültünk országos döntőbe, s ötször megnyertük a bajnokságot. Hat NB l-es játékost neveltünk ki, az NB ll-es játékosok száma pedig meghaladja a százat; volt három junior és hat ifjúsági válogatottunk — sorolja az eredményeket Kátainé Cseh Mária edző. — Az utánpótlás-nevelésben az országban elismerten a legjobbak vagyunk, ez azonban kevés a boldoguláshoz. Nincs megfelelő felszerelésünk, nincs pénzünk a versenyeztetésre, nincs saját pá- 'yánk, s talán ez a legnagyobb hátrány. Hetente mindössze kétszer tudunk méretes pályán játszani, a többi edzést apró tornateremben tartjuk. Még szerencse, hogy ezek a gyerekek olyan romlatlan amatőrök, mindent vállalnak a kézilabdáért, a csapatért. Itt mindenki szerelemből játszik, senkit sem tudunk pénzzel vagy egyéb anyagiakkal motiválni — mondja az edző, aki azt is megvallja, hogy munkájuk nagy része koldulásból áll. Szponzorokat keresnek, éjszakánként pályázatokat írnak, hogy valahonnan csur- ranjon-cseppenjen valami. — Rengeteg pályázatot megnyertünk már, ez azonban bizonytalan, nem lehet egy csapat munkáját erre építeni. Ezért is örültünk, hogy a csurgói Konzol Kft Navracsics László vezetésével jövő év végéig elvállalta a szponzorálásunkat — mondja Kátainé, aki szerint a város vezetői többször a szemükre vetették már, hogy nem Csurgónak nevelik a kézilabdásokat. Ez azonban egy ilyen kisváros esetében, melynek megtartó ereje szinte semmi, nagyon nehéz. 1— Nincs munkalehetőség a városban, érettségi után mindenki menekül innen, s valóban, mi a gyerek érdekét szem előtt tartva mindig azt mondjuk, tanuljon tovább, vagy folytassa a kézilabdát színvonalasabb egyesületben. Az is igaz, hogy mi így egy fillért nem látunk a játékosból. A készülő sporttörvény azonban a tervek szerint lehetőséget ad majd arra, hogy az anyaegyesület is kapjon némi pénzt a játékos után, amelynek nevelését ő kezdte el. Csurgón rengeteg a tehetséges gyerek, ahhoz azonban, hogy valaki a legmagasabb szintre eljusson, megfelelő előképzettség kell, sok munka, sok versenyeztetés. Rengeteg gyerekkel kell ahhoz foglalkozni, hogy egy jó csapat összeálljon, s abból kikerüljön egy jó játékos. Óriási hátrány számunkra, hogy a környéken nincs komoly kézilabdacsapat, nincsenek meccsek, ahová elmehetnének a gyerekek. Egy pesti lány csak kimegy valamelyik nagy klub meccsére, s rögtön látja, mit és hogyan kell csinálni. Itt a „világ végén” ez nem így van. Ezért is tartjuk fontosnak, hogy minél többet versenyeztessük a gyerekeket, hisz itt a megyében hiába elsők, csak az országos elismerés értékálló és értékmérő. S még fontosabb a nemzetközi megmérettetés. Nyáron a Csurgó-Konzol résztvett az olaszországi ifjúsági kézilabda-világjátékokon. Két korcsoportban is indultak, s mindkettőben másodikak lettek. A férj, Kátai Ferenc a kézilabda-szövetség meghívására pedig megfigyelőként részt vehet a kézilabda-világbajnokságon, abban a reményben, hogy az ott tapasztaltak tovább gazdagítják majd a csurgói lányokat, s ezzel az egész magyar utánpótlás-nevelést. Széki Éva KÉZILABDA NB II A Délnyugati-csoport őszi végeredménye: Nők: 1. Pécsi-Lepke 11 9 2 - 266-173 20 2. Csurgó-Konzol 11 ■ I0 - 1 304-193 20 3. Bágyogszovát 11 7 1 3 261-214 15 4.Fonyód 11 7 1 3 275-215 15 5. Szombathelyi TK11 7 - 4 239-208 14 6. Simontornya 11 6-5 185-218 12 7. Pécsi BTC 11 5-6 194-215 10 8. Tengelic 11 4 - 7 208-232 8 9. Újlaki FC 11 4 - 7 213-232 8 10. Sz. Lalex-Pamut 11 3 - 8 192-243 6 11. Balatonszárszó 11 1 - 10 170-320 2 12. Körmend 11- - 11 189-233 0 Férfiak: 1. Vonyarcvashegy 12 10 - 2 296-238 20 Szentgotthárd 12 9 - 3 313-294 18 3. Simontornya 12 8 1 3 308-297 17 4. Mecseknádasd 12 8 - 4 304-303 16 5. Celldömölk 12 6 2 4 287-266 14 6. Csurgói KK 12 5 2 5 295-270 12 7. Zalaszentgrót 12 5 1 6 318-310 11 8. Segesdi SE 12 4 3 5 273-272 11 9. Szombathely 12 5 - 7 294-299 10 10. PEAC 12 4 1 7 389-309 9 11. Tolnatej 12 3 1 8 288-308 7 12. Balatonfüredi SE 12 2 2 8 271-313 6 13. Kaposvári KE 12 2 1 9 263-320 5 Megjegyzés: Azonos pontszám esetén az egymás elleni eredmény dönt. WSSßSS^ßSSM ■■■■■■Ili wmmmm Főszerepben a Balatonföldvár llgy látszik, lassan már hagyománnyá válik, hogy amikor „papíron” véget ér a Somogy megyei I. osztályú labdarúgó-bajnokság küzdelemsorozata, a valóságban mégsem fejeződik be. Tavaly az ominózus Csurgó-Taszár mérkőzés miatt nem lehetett időben végeredményt hirdetni, most pedig az utolsó őszi fordulóban félbeszakadt Balatoni Vasas- Balatonszentgyörgy találkozó miatt nem tudunk még mindig végleges tabellát közölni. A Balatonföldvár mindjárt győzelemmel kezdte a szezont: az első fordulóban Jután nyertek magabiztosan 2-0-ra. Fotóriporterünk egy kimaradt földvári helyzetet örökített meg. (Csobod Péter felvétele) A mezőnyt félidőben az a Balatonföldvár vezeti, amely hosszú éveken keresztül jó középcsapatnak számított a megyei bajnokságban. Aki figyelemmel kísérte fordulóról fordulóra a megyei bajnoki mérkőzéseket, azok számára egyáltalán nem meglepetés a Balaton-parti együttes előkelő helyezése. A jó néhány rutinos, tapasztalt, NB l-et is megjárt játékosokat felvonultató csapat az első hat fordulót követően még pontot sem vesztett, s egészen a 10. fordulóig kellett arra várni, amikor a Nagybajom — egyedüli csapatként az egész mezőnyből — meg tudta őket verni. Ók szerezték a legtöbb gólt (41 -et), s ők kapták a legkevesebbet is (13-at). Már tavaly is a bajnokság egyik kellemes színfoltját jelentette a Nagybajom váratlanul jó és eredményes szereplésével. Akkor végül a harmadik helyre futottak be; most még ennél is előrébb tartanak, s a második helyről — három ponttal leszakadva az első Ba- latonföldvártól, s kettővel megelőzve az őket üldöző Somogysárdot — várják a tavaszi folytatást. A listavezető Balatonföldvárhoz hasonlóan a bajomi együttes is remekül kezdett: csak a nyolcadik fordulóban szenvedték el az első vereségüket. A földváriak után a bajomi gárda volt a második legeredményesebb csapat 34 találatával. A harmadik helyet a Só- mogysárd csapata foglalja el. Végig az élmezőnyben tanyáztak, így jó szereplésük nem számít meglepetésnek. Tavalyhoz képest egy egészen más Lengyeltótit láthattunk a pályán az idei bajnoki szezonban. Az ősszel megszerzett 17 pontjukkal ők vezetik a középmezőnyt. Egyre mélyebbre zuhan viszont a Csurgó. A valamikor még NB ll-es csapat már tavaly is a megyei bajnokságban szerepelt, s akkor a bajnoki címért volt nagy harcban a Fonyóddal. Most viszont félévkor meg kell elégedniük az ötödik hely- lyel. A Lengyeltótihoz és a Csurgóhoz hasonlóan szintén 17 pontja van, s csak rosz- szabb gólkülönbségével szorul a hatodik helyre a Szülök. A négy újonccsapat közül a Balatonkeresztúr áll a legelőkelőbb helyen, amely jobb gólkülönbségének köszönhetően előzi meg a tabiakat. Őszi hetedik helyezésük elismerésre méltó teljesítmény. Nagy meglepetés viszont a Tab nyolcadik helye: tavaly még az NB III gondolatával is sokáig kacérkodtak, végül aztán az őszi első helyükből a bajnokság zárására csak negyedik lett. Úgy látszik, hogy az idén tovább tart a zuhanásuk. Tavalyhoz képest a Cso- konyavisonta is visszaesett: a most elfoglalt kilencedik helyüknél biztos, hogy többre képesek. A hétközi fegyelmi tárgyalás előtt csak a 13. helyen szerénykedett a Balaton- szentgyörgy. jelenleg viszont úgy néz ki, hogy — a zöld asztal mellett — két ponttal gazdagabbak lettek, s ez egyben azt is jelenti, hogy három hely- lyel előrébb kerültek. Egymást követi a táblázaton három újonccsapat, a Juta, a So- mogytarnóca és a Balatonszárszó. Mindhárom együttes egyaránt 12 pontot gyűjtött össze az ősszel; közöttük a sorrendet csak a jobb gólarány határozza meg. Az alsó, veszélyeztetett zónában három csapat található. Közülük még viszonylag a 7a- szár áll a legjobban megszerzett kilenc pontjával. Érdekesség, hogy tavaly ilyenkor is a 14. helyen álltak, a tavaszi folytatásban azonban egészen a 10. helyig küzdötték fel magukat. Lehet, hogy most is valami hasonlóra készülnek? A Balatoni Vasas — amely a Szulokkal együtt másfél évvel ezelőtt jutott fel a megyei I. osztályba — tavaly a nyolcadik helyen végzett. Ehhez képest a most elfoglalt 15. helyük nagy csalódás. Ha az utolsó fordulóban, azon a bizonyos Balatonszentgyörgy elleni találkozón egyik játékosuk nem feledkezik meg magáról, akkor valamivel re- ménylkeltőbb lenne a helyzetük: hét pontjuk helyett kilenc lenne, s a tabellán megelőznék a taszári együttest. A So- mogyszob csak egyetlen győzelmet könyvelhetett el az őszi 15 mérkőzésen, s ez bizony édeskevés az üdvösséghez. Ráadásul játékosai csak elvétve találtak be az ellenfél kapujába (mindössze hét alkalommal), s ők kapták a legtöbbet (több mint harmincat). Nem kell ahhoz nagy jóstehetségnek lenni, hogy leírjuk: nagyon nehéz és kemény tavasz vár rájuk, ha meg szeretnének kapaszkodni az I. osztályban. Fenyő Gábor Dobogós helyen áll félévkor a Somogysárd A második fordulóban találkoztak a Balaton- szentgyörggyel, s fölényes, 4-0 arányú győzelmet arattak ellenük. (Fotó: Kovács Tibor) |p isii yy mmä-S Nem esnénk ki az NB II-b 'ól! yy A harmadosztályú labdarúgó-bajnokság tabellájának élén hónapok óta egy Baranya megyei község újonc csapata áll. A Beremend az 1991/1992-es megyei bajnokságot hat pont előnynyel nyerte meg, s az NB lll-ban is valami hasonlóra készül. A Pécsi Kinizsi ellen szenvedtek utoljára vereséget még valamikor tavaly tavasszal; azóta huszonnyolc mérkőzést játszottak, és nem találtak legyőzőre. Az őszi idényben tizenegy mérkőzést nyertek, emellett négy döntetlent értek el. Hazai pályán csak az első találkozójukon osztoztak meg a pontokon ellenfelükkel, azóta viszont mindenki vesztesen hagyta el a pályájukat. Harminckét gólt rúgtak, s csak tizenhármat kaptak. A Magyar Kupában az NB ll-es Dunaferr kiverésével a legjobb 32 közé kerültek. A siker titkáról a csapat játékos-edzőjét, a hajdani remek pécsi középpályást, Dárdai Pált kérdeztük: — Már a megyei bajnokságban is NB lll-as szintű edzésmunkát végeztünk, s ezt a nyáron még tovább növeltük. A felkészülési időszakban heti hét-nyolc edzést tartottunk, most pedig heti négy edzés szerepel a programban. Mi idegenben is támadószellemben lépünk pályára. A csapatnak jó a kondíciója. A játékosok hisznek nekem, látszik, hogy akarnak. Együttesünkben mindenki be- remendi, vagy a környékbeli falvakban lakik. Az utánpótlásunk is jó, hiszen ificsapatunk az első helyen áll. — Néhány évvel ezelőtt Somberekén is valami hasonló készült: szintén az NB III élcsoportjában foglalt helyet az a csapat, s ott is Ön volt a játékos-edző. Miért nem sikerült? — Somberekén sok volt az öreg, „kiégett” pécsi, és a támogatást is megszüntették, így vissza kellett lépni. Ekkor keresett meg a Beremend elnöke, ezért idejöttem. — Kik támogatják a Beremend et? — Szerencsére elég sok támogatónk van, mellettünk áll a Cement- és Mészművek, s az önkormányzat is. — Ha megnyerik a bajnokságot, vállalják az NB ll-ben való indulást ? — Nagyon nehéz lesz bajnokságot nyerni, de ha sikerül, akkor vállaljuk. Eredetileg az 1-8. hely megszerzése volt a cél; ezt módosítottuk, így most dobogós hely elérése van tervbe véve. Ha feljutnánk, biztos, hogy nem esnénk ki! A csapatnak közönsége is van, hazai pályán 800-1000 ember is kilátogat a mérkőzésekre, és sokan elkísérik a csapatot idegenbe is. A klub kitűnő talajú pályával rendelkezik, az edző szerint jobb a gyep, mint a Pécsi MSC stadionjában. A cél tehát a másodosztály, addig már csak tizenöt NB lll-as ösz- szecsapás van hátra. Az ősszel nem találtak legyőzőre, így hát kíváncsian várjuk a tavaszi folytatást. Orosz Ferenc
