Somogyi Hírlap, 1992. november (3. évfolyam, 257-282. szám)

1992-11-04 / 260. szám

1992. november 4., szerda SOMOGYI HÍRLAP — SOMOGYI TÁJAK 5 A batéi kúria önkormányzati tulajdonban A Somogy Megyei Vagyon­átadó Bizottság meghatá­rozta a batéi volt Gaál-kúria önkormányzati tulajdonba adásának műemléki feltételeit. Eszerint a műemlék funkció­jának megváltoztatása, az épülettel kapcsolatos építési munkák, az ingatlan elidegení­tése a mindenkor érvényes mű­emléki szabályok szerint történ­het, A Somogy megyei önkor­mányzat kérte a tulajdonba adást, s jelezte, hogy az abban működő intézménye útján kí­vánja használni és fenntartani. Biofarm Zselic Alapítvány A Visnyeszéplak székhelyű Biofarm Zselic Alapítvány pá­lyázatot nyújtott be —12 kiste­lepülés mellett — a falugond­noki rendszer kialakítására. Az alapítvány azzal a célal alakult, hogy a szórttá váló ta­nyavilágban egy organikus egységet hozzanak létre. Vál­lalták a modellkísérletben való részvételt is. A Népjóléti Mi­nisztérium az alapítvány célja­ival, humánus elképzelései­vel, a lakosságot szolgáló te­vékenységével egyetértett, de közvetlenül alapítványt nem támogathat. A megyei önkor­mányzat az elképzelést 900 ezer forinttal támogatta. Somogyszili szakkörök Néhány évvel ezelőtt még rendszeresek voltak, aztán egy kis szünet után újra indul­nak a szakkörök a somogyszili általános iskolában. Az intéz­mény nevelőtestülete, fel­mérve a gyerekek igényét új­jáéleszti sport-, úszás- és hon­ismereti szakköröket ebben a tanévben. Az iskolában terve­zik a padlástér átalakítását is. Ott kapna helyet a könyvtár- szoba és az iskolai klub is. Támogatás a gyerekeknek Háromszázezer forinttal támogatja a magyaratádi ön- kormányzat a mintegy száz­húsz általános iskolai tanuló közül a rászorulókat étkezési hozzájárulásával. Ezer forint tankönyvsegélyben részesül­nek a község továbbtanuló középiskolásai. Magyaratád megkezdte az iskola fejleszté­sét is: mintegy tízmillió forin­tért négy tanteremmel bővítik az oktatási intézményt. Kábeltévé Sántoson Már Sántoson is működik egy ideje kábeltévé. Videosza­lagra kerültek a falu esemé­nyei, így a sántosi búcsú is, s ezeket a műsorokat hamaro­san bemutatják a falunak. Megtudtuk nemsokára helyi stúdiójuk is lesz, ahonnan rendszeresen tájékoztatnak majd a falu életéről. Többek között egy-egy helyi család bemutatását is tervezik. Margit néni koszorúi E sorok megjelentékor Mar­git néni koszorúi már a szeret­tek nyughelyein lesznek. Múlt heti találkozásunkkor azonban még csak fenyőgallyként lé­teztek. Végülis a cserénfai háborús emlékmű mellett meghúzódó szoborcsoport fogott meg, és megálltomban azon gondol­kodtam: vajon miért van a pi- éta-szobor mellett két feszü­let? Középütt Mária tartja gyenge karjaiban a Megfeszí­tettet, a jobbján és balján lé­vők pedig a Názáreti kereszt­halálát állítják mementóul. Gondolkodom tehát: több-e három, mintha egy lenne. Persze lehet, hogy nincs ér­telme matematikai alapokra helyezkedni, mindenesetre furcsa Isten fiát — önnön ma­gával határoltan — látni. Ekkor jelenik meg Margit néni — kosarat egyensúlyoz a fején. Régen ez még a város­ban sem volt oly különös je­lenség, ám az idők korszerű­södnek, a praktikum motorra ülteti még a piaci kofákat is. De nem úgy Margit nénit, aki egy gyermekkorában meg­szokott teherhordozási gya­korlatot alkalmaz a kosár megmozgatására. Naivan ér­deklődöm a fizikai mechaniz­mus felől — hogy nem esik le? — ő pedig egy tréningben lévő sportoló könnyedségével teszi és veszi a kosárkát, mutatva: így megy ez, aranyoskám... Aztán lassan tovább áll, merthogy közeleg a minden­szentek. A koszorúk pedig nem fonódnak meg maguktól, nem kötődik a gally sem a vesszőhöz, csak úgy, és ma­guktól még a virágok sem ékeskednek. Melyeket az élő emlékezet köt gyengéden koszorúba.-bt­Margit néni és a koszo­rú-alapanyag Tornaterem-építésre pályáztak Batéban „Kis szörszöny, melós falu ez” POSTÁSDIN ÁSZT!A VÁRDÁN Baté főközlekedési út men­tén fekszik — Kaposvárhoz közel. Ez kedvezhetne a vál­lalkozásoknak, mégsem talál­ható itt nagyobb. Egy virágüz­let üzemel hosszabb ideje, volt egy kis élelmiszerbolt, de az tönkrement. Állatot már ke­vesen tartanak, tehén egyálta­lán nincs a faluban, sertés is csak néhány. Szerencsére nem sok még a munkanél­küli... A polgármesteri hivatal a felújításokra költött a legtöb­bet — mondta Para Ferencné körjegyző. Rendbe tették az ötven apróságot fogadó óvo­dát: új cserépkályhákat állítot­tak be, a bútorokat kicserélték, a konyhába új gáztűzhelyet vettek és a parkettát felcsi- szoltatták. A világítás korsze­rűsítése sem várhatott tovább. Az alsó tagozatos iskola külső tatarozásra szorult. A település egyik nagy ál­mát szeretné valóra váltani: tornaterem építésére pályáz­tak, mintegy 13 millió forintba kerülne a beruházás, 60 szá­zalékát kell majd az önkor­mányzat költségvetéséből fe­dezni. Ha a jövő évben elkez­dődhetne az építés, két év múlva már birtokukba vehet­nék a gyerekek a tornatermet. Az iskolában két pedagógus és napközis tanár foglalkozik a nebulókkal, a felsősök közül ki Nagyberkibe, ki Taszárra jár, a buszközlekedés mindkét településre biztosított. Az öre­gekről sem feledkeznek meg Batéban: az óvoda konyhája biztosít a rászorulóknak ebé­det, s a szomszédos Fonóból is 16 idős ember juthat így a meleg ételhez. Szociális gon­dozó váltja ki gyógyszereiket, rendezi ügyeiket. Az utak korszerűsítése is napirenden szerepel. Az idén 3,5 millió forintot fordítottak erre, ebből a pénzből a Hársfa utcát — ez eddig földes volt — lebetonozták, a Fonóba ve­zető út mellett járdát építettek, a Borostyán közben s a Dózsa utcában is aszfaltoztak. Ta­valy a földes Petőfi utcát beto­nozták le, a beruházás 2 millió forintba került. A múlt évben felújították a falu templomát is, közösen a plébániával, s műemléki pá­lyázaton nyert további pénzből a tetőt is rendbe tehették. Bár a közmüvesítettség elég jó, hiányzik a gáz. Több önkormányzat a batéi mellett — Mosdós, Nagyberki, Csorna, Szabadi, Fonó, Kis- gyalán és Igái — közösen ter­vezik, hogy településükre be­vezettetik a gázt. Baté egyben körjegyzőség is, ide tartozik Fonó és Kapos- keresztúr. Minden héten egy­szer fogadóórát tartanak a te­lepüléseken. T. K. Várdán a postás teendőit 42 éve egy család látja el. A munka apáról fiúra, majd a feleségre szállt. Füki Lászlóné minden nap találkozik a falu lakóival, ismeri gondjukat, ba­jukat — de osztozik örömük­ben is. — Hetesi lány voltam én, ide jöttem férjhez, Várdára. Az apósom lehúzott a postánál 10 évet, a férjem kilencet, s utána jöttem én, 21 éve hor­dom a postát. Nagyon jó kis falu ez, az újságok is mentek régebben. Csak fárasztó, né­hol nagy a szegénység, idegi­leg kimerül az ember. Imádták az emberek a színes újságo­kat, most csak a fele jön, olyan drágák. Ma 143 Somo­gyi jött, aztán néhány Nép- szabadság, Magyar Hírlap meg a Nemzet. Viszem a pénzt, az utalványt, mindent én látok el. Beszedem a tévé­pénzt, a nyugdíjat megkez­dem 18-án s végig 31-éig vi­szem. Fárasztó. Amíg a fér­jem élt, addig segített. Reggel nyolctól negyed ket­tőig rója a falu utcáit. Várda jómódú település volt — állítja. — Van ám nekünk híressé­günk is: a Szász Endrének sok levelet hordok, nagyon szép helyen lakik. Aranyos a felesége, a Katika, nem olyan ki ha én nem emberek, egy­szerűek... Sok a jószág, sok a föld, s a téeszcsébe dolgoznak az em­berek. Itt mindenkinek lett au­tója. Kis szörszöny, melós falu ez. De most már odaértünk ebben a hónapban, hogy csak 11 tévéműsort hozok, pedig mindenki járatta. A Népsportot meg a fiatalok szerették. Az egyik néni 7425 forintból él, abból hogy fizessen több új­ságot? Van egy nyugdíjas néni, 4425 forint egy hónap­ban a nyugdíja, majd 30 évet dolgozott. Meghalt a menye, ő neveli a két kisgyereket is... Nemcsak a városiaknak nehéz, a falusiaknak is — mondja. — Ahol idősebbek vannak, ott sok a gond. A fiatalok olyan nagyigényűek. Sok helyütt addig kell az öreg, amíg ad. Igazam van...? A férjem beszélt rá annak idején: a kertet is tudja mun­kálni, a jószágot is rendben tartani, a gyereket nevelni, meg még ott volt a szőlő. így elvállaltam én a munkát, utána meg rendeztem a kis ottho­nomat. Mikor meghalt a fér­jem, akkor meg úgy gondol­tam, valahol a kenyerem meg kell keresni. A fiam már nem viszi tovább a családi hagyo­mányt, más mesterséget ta­nult. Hogy ki lesz az utódom, nem tudom... T. K. ISTEN KÖZELÉBEN Úgy érzem — egy találko­zás után — Nagybajom igen szerencsés: ott mindig süt a nap. A lelkekben legalábbis biztosan, azokéban, akik talál­koztak és találkoznak a helyi református lelkésszel. Nics két hónapja, hogy Nagybajomba költözött, addig Budapesten „űzte a felhőt...” Beszélgettünk — nem mint újságíró a pappal, hanem mint egy kézfogással baráttá vált, addig ismeretlen emberek. Tüsihajú fiatalember Bán Csaba, Lennon-szemüvege mögül huncutul mosolyog szeme, lazán átdobva lábát a fotel karfáján beszél a telepü­lés hitéletéről. Alig néhány napja van itt, de már mindent tud a faluról. Mondja: Nagyba­jomban 3000 katolikus mellett 240 református található, va­laha pedig a település refor­mátus volt. 1886-ban még 492 gyereket kereszteltek meg, 100 év múlva ez a tizedére csökkent. Őt négy gyülekezet tartja el. Nem érti, hogy lehet az, hogy többezer nagybajomi katolikusnak nincs helyben papja...? Hatvan-hetven ember, aki igazán a törvényeik szerint él, megkeresztelkedik, részt vesz az egyház fenntartásában. Az évi 400 forintos egyházi adó­ból nem sokra futja, ennyit egy focimeccs után elsöröznek az emberek. A Szigetvári György tervezte templom felépítésé­ben sokat segítettek a hívők, miután a régi leégett. Hogyan fogadták? Megné­zik először az emberek, hogy az új seprű hogy seper. Ten- nivágyása építő erő. Hittanó­rát tart a gyerekeknek, most is oda készül, majd játszani fognak. A fiatalok is egyre többen érdeklődnek, estén­ként összejönnek nála be­szélgetni. Alkotás? A gyülekezetei építeni, prédikálni, számára ezt jelenti. Szerinte az igehir­dető 5-6 évig képes meg­újulni, újat mondani a hívek­nek. Utána máshová kell menni, jöhessen más, alkos­son máshol. Az emberek na­gyon ragaszkodnak a szoká­saikhoz, főképp az idősebbe­ket nehéz mozdítani, bár tudja, sok más dolguk is van. Azonban a keresztyén em­bernek tudnia kell a fontossági sorrendet. A hit az élet ér­telme, s csak így érdemes élni, s ezt el kell mondani az embereknek. Szeretné meg­változtatni őket mentalitásuk­ban — mondja mindezt szere­tettel. Hogy ne 11-kor legyen istentisztelet, mert azt meg­szokták, s akkor úgy esnek be az ebédre. Ne neki kelljen ha­rangoznia, lekaszálni a füvet a templom körül, intézni a pénz­ügyeket — ez sok energiát el­vesz. Kevés az olyan ember, aki áldozatvállalásra is kész. S mégis hogy lehet feltöltődni, Út Jágónak felé Az egészséges ivóvíz hozzátartozik egy település — legyen akármekkora — alapvető infrastruktúrájához. A kisebb településeknek azonban erre nehezebben jutott pénzük, a körzetesítés áldozatai ők. A legtöbben mostanában próbálnak fel­zárkózni a „nagyobbakhoz”. így van ez Kercseligeten is, ahol ebben az évben fo­lyamatosan építik ki a, vízve­zeték-hálózatot. Tavaly megásták a kutat, idén hoz­zákezdhettek a vezetéképí­téshez. Mecseki János pol­gármester elmondta: a beru­házás költsége 19,5 millió fo­rint, ennek 50 százalékát ál­lami támogatásból tudják biz­tosítani. A megvalósításhoz szükséges lenne, hogy a ví­zügyi alap is vállalja a költ­ségek 20 százalékát. A veze­téképítés önkormányzati be­ruházás, az ott élőknek nem kerül pénzébe. Az egészsé­ges ivóvíz bevezetése mel­lett még kisebb beruházá­sokra is futotta, a jövő év egyik feladata pedig a mellé­kutak lebitumenezése lesz. Szeretnék, ha végre meg­épülne a Jágónakhoz vezető út, mert ezzel mintegy har­minc kilométerrel lerövidül­hetne a Pécs felé tartó gép­kocsivezetők útja. 2500 mé­teres, most még földes útról lenne mindössze szó. Az idén állami támogatá­sokkal együtt 31 millió forint­ból gazdálkodhatott az ön- kormányzat, az eladott ker- cseligeti kastély ára növelte a bevételt. A munkanélküli­ség ellen megpróbálnak tenni Kercseligeten: a 20-23 állástalan ember közül hat­nak az önkormányzat köz­hasznú munkát biztosít, a megyei munkaügyi központ­tal való megállapodás alap­ján. További hat embert a vízvezeték-építésnél égy al­vállalkozó alkalmaz. A szociális segély kiosz­tása minden községnek há­látlan feladatot jelent, hiszen a keret véges — mondta a polgármester. Az óvodások­nak és az iskolásoknak tanév elején beiskolázási segélyt adtak, gyerekenként 4 ezer forintot. Karácsony előtt is­mét szeretnének segíteni a szülőknek. De az idősekről sem feledkeznek meg: mű­ködik egy idősek napközi otthona és egy klub a telepü­lésen, aztán sokan igénybe veszik a szociális étkeztetést is. Házi gondozónő is segít a rászorulók ellátásában. T. K. meleget adni, szolgálni Istent? „Csőre töltve jöttem ide — mondja — és sütögetem a pisztolyomat, de nemigen tu­dok még tölteni... dehát ők az egyház; nem én és nem a templom.” Szeret és szeretik: az em­berek hoztak lámpát, asztalt, hogy legyen neki. Lemondta a „stólát”, nem_ fogad el pénzt a temetésért. Úgy véli, meg kell érezniük az embereknek az erkölcsi emelő erőt... De me­sélj magadról — kér. S mikor mondom, ateista vagyok... — felel: nem hiszem, gyere el egyszer egy istentiszteletre. Búcsúzom: mondja, úgy indul az ember, hogy megváltja a vi­lágot, de közben rájön, valaki ezt már megtette helyette: a munka maradt rá... Tóth Kriszta

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom