Somogyi Hírlap, 1992. november (3. évfolyam, 257-282. szám)
1992-11-20 / 274. szám
1992. november 20., péntek SOMOGYI HÍRLAP — SOMOGYI TAJAK 5 HÁROMSZOR VERI VISSZA Ludas Matyit kilakoltatták Dráva-krimi Vett és futott Félmillió a szemétre A szeméttelep megközelíthetetlensége, valamint rendezetlensége régóta megoldásra váró probléma volt Babócsán. Az önkormányzat most mintegy félmillió forint ráfordításával szilárd burkolattal látta el a telepre vezető utat, valamint rendbe tetették a telepet. Postaláda a Mikulásnak A csurgói ovisok és kisiskolások Télapóhoz írt levelei idén el is jutnak a címzetthez. A művelődési központban elhelyezett Mikulás-postaládába e hónap 27-29-én lehet bedobni a leveleket. A legérdekesebb kívánságok teljesítésében a művelődési központ munkatársai nyújtanak segítséget a Télapónak. 13. havi bér Darányban Határozott a darányi ön- kormányzat a közalkalmazottak 13. havi fizetésével kapcsolatban. A határozat szerint a község valamennyi köztisztviselője és közalkalmazottja magkapja a 13. havi bért. Ez Darányban hatvan embert érint, ami a járulékokkal együtt majd egymillió forintot jelent. Felhívás véradásra A nagyüzemi véradások megszűnésével, a növekvő munkanélküliség miatt egyre nehezebb a feladatuk a véradások szervezőinek. Most Csurgó polgáraihoz fordul a megyei vértranszfúziós állomás, amikor e hónap 25-én véradónapot szervez a Csokonai Művelődési Központban. E napon 9-től délután ötig várják a jelentkezőket. Nyilvános telefonok A Matáv Pécsi Igazgatósága és a Somogy Megyei Távközlési Üzem megbeszélése alapján még e hónapban három nyilvános iker-telefon- fülkét szerelnek fel. Egyet Somogytarnócán, egyet Drá- vaszentesen, egyet pedig Barcson, a most megnyíló Széchenyi utcai kisposta előtt. Ezeken kívül városi telefonvonalat kap a Felszabadulás utcai és a Széchenyi utcai gyógyszertár, az új kisposta és a városi gyermekkönyvtár. Ez összesen 270 ezer forintba kerül a városnak. Baleset Babócsán Helytelenül választotta meg a sebességét kedden a Barcs-Babócsa-Csokonyavi- sonta elágazónál egy olasz teherautó sofőrje. Zanca Giovanni a lejtős úton fékezés közben megcsúszott, egy telefonoszlopnak, majd a betonkorlátnak ütközött. A baleset következtében utasa Brignoli Claudio 34 éves szintén olasz állampolgár súlyosan megsérült. Az anyagi kár 156 ezer forint. Amikor az újságíró valakiről cikket ír, nem tudhatja, használ vagy árt a riportalanynak. A nyilvánosság sok esetben jó, néha viszont hátrány. Sajna, ez utóbbi történt Kovács Márton MÁV-nyugdíjas esetében is. Az Istvánéiban nyugdíjas napjait öregesen, sőt, saját bevallása szerint kényelmesen éldegélte különös állatszeretetéről csak Ludas Matyinak hívott ember. Körülményeivel a legnagyobb mértékben elégedett volt, ami — ahogy Rejtő írta — jó példája annak, hogy egy ember milyen kevéssel beéri néha. A ház ugyanis, amiben élt, a legnagyobb jóindulattal sem nevezhető komfortosnak. Ki- dűlt-bedűlt oldala, foghíjas teteje, füstös, sötét szobája a legtöbb embernek visszataszító lett volna, Kovács Mártonnak azonban ez volt a földi paradicsom. Büszkén mutatta a maga telepítette kis szőlőt, a kukoricagórét, azt a kutat, amit kitisztított az udvarban. Egyszóval szerette azt a környezetet, amit esetleg más nyomornak titulált volna. Ezt a nyomort azonban most megirigyelte tőle valaki. — Jövök haza a múltkor, hát látom, hogy az összes bútorom, ruhák, szerszámok ki vannak szórva az utcára! A ház ajtaja fölfeszítve, onnan minden kidobálva. Hát eljárás ez? így lehet tenni valakivel, még akkor is ha netán igaza volna? De még csak nincs is igaza! Mint kiderült, a „kilakoltatást” a ház telekkönyvileg bejegyzett tulajdonosa csinálta az élettársával. Mert az igaz, hogy Kovács Márton kifizetett a házért egyszer ötvenezer forintot, s akkor mondta az asszony, hogy még van rajta harmincezer tartozás. Homokszentgyörgyön tart a téesz átalakítása. Nagy munka, amit ma már kívülállóként szemlél az egykori elnök, Berki József. Élete kész regény, szívesen tárja az érdeklődő elé, hátha lehet belőle okulni. — Tősgyökeres homok- szentgyörgyi vagyok — kezdi a beszélgetést Józsi bácsi. Húsz éven keresztül a Zöld Mező Mgtsz elnöke voltam. Népének kérésére vállalta el az elnökséget. Akkoriban öt községet toloncoltak össze. Édesapja intelme meghatározó szerepet játszott élete során: „Fiam, lelked gyöngyét ne szórd a disznók vályújába”! Jó hírnevet szerzett a szövetkezetnek, közéleti személyiség volt, mindenki szerette, tisztelte. — Megjártam a Felvidéket, a Don-kanyart, sok bajtársam ott pusztult. Az életem olyan volt mint a folyó sodrása: volt, akit mindjárt kidobott a partra, engem végigsodort. 1975-ben vonult nyugdíjba, átadta másnak a parancsnoki pálcát. De nem gondolja azt, hogy most már a felelősséget is leteheti. Rendszeresen meghívják gyűlésekre, mint például a napokban is felszólalt az újjászerveződő szövetkezet alakuló ülésén. — Húsz év után 4500 forint a nyugdíjam, az 1956 előtti éveket nem ismerték el. — Most meg kiderült, hogy a kamatokkal együtt több, mint nyolcvanezret kell még fizetni az OTP-nek. Hol van nekem annyi pénzem? Ez a jóasszony meg nem fizette a kölcsönét, nekem azt mondta: úgy hitte, ha valaki gyesen van, nem kell fizetnie a törlesztéseket. így aztán két év alatt összesen 500 forintot fizetett vissza. Lehet, hogy ebből a házból akarja a többit visszaadni? Kérdeztem Márton bácsit, hogy hol fog eztán lakni? Hiszen ami háza volt, eladta. Kérdeztem azt is, hogyhogy eddig ez a tartozás nem derült ki? — Azt én nem tudhatom. De lehet, olvasta ez a nő a cikket, amit írt rólam, hogy én milyen jól megvagyok itt a házban, hát úgy gondolta, ne legyen ilyen jókedvű ez az öreg, majd tesz róla... Hogy hol lakom? Hát most az élettársamnál. Ha nem lenne, akkor nem is tudom, mi lenne velem? Azt tényleg nem tudni, mert szó ami szó, az öreg nem túl népszerű a faluban. Az öreg test sokféle kínja közt legfájdalmasabb az, amikor elveszíti látását. — Több szemműtéten estem át, két éve teljesen megvakultam. Az orvostudománynak köszönhetően visszanyertem látásomat. Elmesélte még, hogy kijár a szőlőbe, dolgozgat még egy keveset. Otthoni hobbija pedig a politikai események követése. A szomszéd, amikor ott jártunk, „kedvesen” átszólt: Má' megin mit kereső itt te szemét? De Márton bácsi nem törődik vele, amikor, mondom neki, legyint: — Hülyékkel nem foglalkozom. Azt is mesélik, egyszer meg kellett büntetni közszemérem elleni vétségért, mert meztelenül kapált a kertben. Erre nem szól semmit, talán meg se hallotta, mit kérdeztem, de szinte hallom a válaszát: „Mondjanak, amit akarnak." De most már nem mondanak semmit, csak cselekedtek. — Elmegyek a bírósághoz, mindenhova. Bár tudom, nem érek vele semmit, mert nincs papír semmiről. Csak arról az 50 ezer forintról, amit adtam egyszer. De arra meg azt mondta, azt én itt már lelaktam, sőt, fizessek még 80 ezret, mint albérleti díjat. Még nem tudom mit teszek, de hall még rólam. Csak nehogy úgy legyen, mint a mesében. Háromszor veri Ludas Matyi vissza?... V. O. — Kanyar József, a levéltár egykori igazgatója megkért, hogy Homokszentgyörgy múltjáról írjak egy könyvet. Azóta sem szállt meg az ihlet, de egyszer lehet, hogy belevágok. Búcsúzóul Pál apostolnak a korinthusiakhoz írt 13. részét, a szeretet himnuszát idézte: „ha szeretet nincs bennem: semmi vagyok”. Gamos Adrienn Jobb napokat is megért már a barcsi áfész Köztársaság úti Amfora műszaki áruháza. Meg kell becsülniük manapság még a kispénzű, válogatós betérőt is, különösen akkor örülnek, ha valaki csaknem tízezreket költ el percek alatt az üzletben. Nagyot dobbant az eladók szíve, amikor az ismeretlen férfi beállított a boltba. Nem fitymálta az árukat, nem kérdezte mi mennyibe kerül, csak gyűjtötte a kosárba, amit szeretett volna vásárolni. Egészen pontosan 73 ezer forintnyi apróságot szedett össze, amit a pénztárnál bélyegzővel szeretett volna kifizetni. Hogy az eladónak a pén— 1925. április 2-án születtem Toponáron. A polgári iskola elvégzése után a bajai tanítóképzőbe kerültem. Az utolsó generációhoz tartoztam a néptanítók között. Akkoriban öt év volt az iskola, mert a szaktárgyak mellett zongorát, harmóniumot is tanultunk. Nagyberényben kezdte meg tanítói pályafutását, majd a Vízváron eltöltött két esztendő után végleg letelepedett Babócsán. Harminchat évig volt az általános iskola igazgatója. Arra a kérdésre, hogy mióta érez belső indítékot gondolatainak, érzelmeinek ily módon való kifejezésére, elmondja hogy mindig is szeretett rajzolni. — A tanárképzőn nem működött rajzszak, ezért Budapestre az akadémiára kellett volna jelentkezni. Hárman voltunk testvérek, így édesapám nem tudott bennünket továbbtaníttatni. De a szaktanfolyamokat elvégeztem. Édesapám hegedült, állítólag a festészet iránti szeret etet anyai nagyapámtól örököltem. 1953-ban alakította meg Babócsán a képzőművészeti kört. Eleinte 18 taggal indult. zes idegen nagyvonalúsága vagy a cégbélyegző gyanús egyszerűsége tűnt-e föl, nem tudni. Az azonban biztos, hogy a bolt alkalmazottai jobban meg szerettek volna győződni a szokatlan vásárló kilétéről, ezért megkérték: várjon pár pillanatot, amíg kiállítják a számlát. A bélyegző így hát feltehetőleg hamis lehetett, ugyanis az idegennek — látva az árusok tétova- ságát — inába szállt a bátorsága. Mindent hátrahagyva rohant ki az üzletből, majd pár méter után beugrott az őt váró kopottas autóba, úgyhogy azóta se látta senki... — barna — mára kilencen maradtak. Úgy érzi, hogy kedvenc hobbijában teljesedett ki egyénisége. Az olajjal, nagy munkaigényességgel festett somogyi tájak, virágcsendéletek, a csodálatos természeti képek a belső világának üzenetét fejezik ki. — Gyakran veszünk részt kiállításokon Barcson, Kaposváron, Nagyatádon. Tavaly hatan vittünk be képeket a járási versenyre, négy képemet állították ki. Nem tudom, hogy most mi lesz, hiszen a megye összes festője képviselteti magát. Gyönyörködöm a festményekben. Lenyűgöző erővel tükrözik a művész finom egyéniségét, jelzéseit a környezetének. De nem ez az egyetlen hobbija. 1956 óta gyűjti a bélyegeket, már húsz éve a helyi bélyegszakkör vezetője. Harmadmagával kutatgatja Babócsa múltját, valamint az ásatásokat. — Vágyam az, hogy Babócsáról monográfia jellegű — a gyertyaöntő mesterségtől kezdve a régi dűlőhelyekig — kézikönyvet írjak. A polgármester vállalta: segíti a megjelenését. Gamos Adrienn „Ha szeretet nincs bennem: semmi vagyok” Visszatekintés a hosszú életútra Hivatásszeretet, művészet „Magyar táj, magyar ecsettel” Vezér Dezső vágya: Babócsáról monográfia jellegű kézikönyv A babócsai általános iskola napközi otthona megbúvik a fák hűvösében. Mellette lakik Vezér Dezső egykori iskolaigazgató, akit éppen kedvelt foglalatossága közepette találok meg. Kezében ecset, előtte a vászon. Fest. A festmény tükrözi a művész finom egyéniségét
