Somogyi Hírlap, 1992. november (3. évfolyam, 257-282. szám)

1992-11-18 / 272. szám

6 SOMOGY HÍRLAP — KULTÚRA 1992. november 18., szerda CSÁKÁNYI LÁSZLÓ UTOLSÓ FILMSZEREPE Mindhalálig tánc Koltai Róbert: „A tánc vele, a filmezés, a pálya legszebb pillanatai voltak” Csonka Béla fotói Csonka Béla azokhoz a magyar alkotóművészekhez tarto­zik, akik szívós munkával, és nem kis tehetséggel küzdötték fel magukat a „hivatásosok” világába. Ez a tény önmagában is érdem, de Csonka esetében ennél többről van szó. A Táncsics Galériában kiállított huszonöt fotója is ékesen bizonyítja azt a töretlen fejlődést, egyre mélyülő gondolati­ságot, amely munkáiban tettenérhető. A pillanatfotó hangula- tiságán, a dokumentumfotó leíró tárgyszerűségén túllépve — amelyek korábbi művei jellemzői voltak — áttételesebb, többrétegű alkotások kerülnek ki a keze alól. Ezt az újszerű és korszerű gondolatiságot segítik nála azok a technikai eljá­rások is, amelyek kitágítják a műfaj lehetőségeit. Csonka Béla művészete — túl az ötvenes éveiknek sokak számára visszatekintést jelentő korszakán — megfiatalodott, energikus, és még sok újat tartogat — remélem — mindnyá­junk számára. Kertész Sándor Nívós munka a kaposvári nyomdából Erzsébet, Magyar- ország királynéja BRIGITTE HA.HA1TO ERZSÉBET MÁUmUORSZÁG KIIIÁOTÉ.IA Veszélyben egy műremek A segovai vízvezetéket, az ókori mérnökök tudományá­nak és művészetének bámula­tos örökségét pusztulás fe­nyegeti — írja az AP amerikai hírügynökség spanyolországi tudósítója. Miután 19 évszá­zadon át, a rómaiak, a vízigó- tok, a muszlimok és a keresz­tény királyok uralma alatt ép­ségben maradt, most a szennyezett levegő és a mo­dern élet más kockázatai pusztulással fenyegetik a grá­nitból készült építményt. A he­lyi hatóságok, felismerve, hogy Segova fő turistalátvá­nyosságát veszély fenyegeti, sürgős lépéseket tesznek, hogy megakadályozzák a víz­vezeték szétesését, s dolgoz­nak egy hosszú időkre szóló megoldáson is. Szolzsenyicin új müve „Les Invisibles” „A láthatat­lanok” címmel Párizsban, a Fayard kiadónál megjelent — egyelőre francia nyelven — az Egyesült Államokban élő orosz író, Alekszander Szol­zsenyicin új könyve. Ebben az író, röviddel valószínű hazate­lepülése előtt, köszönetét mond mindazoknak, akik ba­rátként álltak mellette a Szov­jetunióból 1974-ben történt ki­utasítását megelőző különö­sen nehéz években. Az új re­gényben Szolzsenyicin meg­nevezi valamennyi ismert és ismeretlen barátját, aki segí­tett a tiltott szamizdatirodalom terjesztésében, és idéz kije­lentéseikből. így megnevezi az író könyveinek orosz nyelvű kiadását az YMCA-nál; valamint Lisa Marksteint és Fritz Heebet, akik Szolzsenyi­cin jogi képviseletét ellátták Nyugaton. Könyv Palotás Jánosról Palotás Jánosról, napjaink sikervállalkozójáról és politi­kusáról jelentett meg interjú­kötetet a Statium Kiadó. A könyvet sajtótájékoztatón mu­tatta be a szerző, Varga Zsu­zsa, a Népszava újságírója. A kötet megírásának ötlete „a levegőben volt” — állítja a szerző —, hiszen Palotás Já­nos személyisége iránt az ér­deklődést mutatja, hogy a poli­tikus-vállalkozó másfél éve őrzi előkelő második helyét a politikusok népszerűségi listá­ján. Sikeres a zenei szakvásár Budapesten A magyar zenei élet világ­szerte elismert, ennek kö­szönhetően sok neves külföldi cég fogadta el a meghívást az első Budapesti nemzetközi zenei szakvásárra. Az első közép-kelet-európai zenei vá­sár reményeink szerint jó al­kalmat teremt arra, hogy ha­zánk újfajta kapcsolatokat építsen ki neves külföldi kia­dókkal, kereskedelmi cégek­kel. A külországi vállalatok közvetlen tapasztalatot sze­rezhetnek a szakma magyar- országi tevékenységéről, örömeiről és gondjairól hiszen a módosuló gazdasági körül­mények közepette a zenei szakmának is változnia kell, hangsúlyozta Lendvay Ka- milló zeneszerző, a Hungac- cord '92 rendezvénysorozat ünnepi megnyitóján. A ze­nésztársadalom szakmai és üzleti találkozójának öt napon át a SOTE Nagyvárad téri épü­letének díszterme ad otthont. Tehetségéhez és népsze­rűségéhez képest ritkán ját­szott filmben. A rendezők, szereplőválogatás idején nem gondoltak rá. Kár. Ahogyan ez év szeptember tizedikén éj­szaka, a Sose halunk meg! című film forgatásán játszott, az maga volt a csoda. Táncolt. Ő volt Deutsch bácsi, a tánc­tanár. Finom, szelíd, fáradt öregúr. Forgott, siklott, simult, sasszézott, mintha nem is egy súlyos operáció előtt állt volna. Filmbeli pária a Sose halunk meg! rendező-fősze­replője, Koltai Róbert volt. — Deutsch bácsi, a táncta­nár szerepére, már évekkel ezelőtt az Izraelben élő Pártos Gézát, a rendezőt, egykori kedves tanáromat választot­tam ki. Felkértem, tetszett neki Az SMK-ban tartotta őszi közgyűlését a Somogy Me­gyei Honismereti Egyesület. Először az idei honismereti pá­lyázat eredményeiről esett szó. Hét pályamű érkezett; a bi­zottság első díjat nem adott ki. Második díjjal jutalmazta a zamárdi iskola szakkörvezető­jét, Bernné Schneider Máriát. Harmadik díjat Bodó Imre dombóvári és Jeli József pécsi pályázó kapott. Két kaposvári diák — Gyócsi József és Ko­vács Mihály — könyvjutalom­ban részesült. a szerep és már a repülőjegye is megvolt a Malév jóvoltából. Sajnos, két nappal az ideuta­zása előtt tüdőgyulladást ka­pott és kórházba került. Rög­tön Csákányi Laci bácsi jutott az eszembe. Ő az a színész, akiben sohasem lehetett csa­lódni. Azt külön tiszteltem benne, hogy minden műfajban otthonos volt, teljes intenzi­tással, tehetséggel játszott. Nekem ez különösen kedves, hiszen engem sokat bántot­tak, az úgynevezett könnyebb műfajba tett kirándulásaimért. Ugyanakkor azt is tudtam róla, hogy nem vette jó néven, ha például egy magyar filmben külföldi színészt kellett szink­ronizálnia: ha pótlásként használták. Felhívtam telefo­non. hogy ..bajban vagyok. A résztvevők az ez évi hon­ismereti programokról is be­számoltak. Többen hozzászól­tak a Pécsen rendezett Or­szágos honismereti akadémia eseményeihez. Az egyesület tagjai megál­lapodtak abban, hogy tavasz- szal és ősszel rendezett köz­gyűlésükre neves szakembe­reket hívnak meg, akik a me­gye honismeretéről, illetve néprajzáról tartanak előadást. Az egyesület jövőre is meg­hirdeti pályázatát, s képvisel­teti magát a honismereti aka­démián. Részt vesz a bala­Laci bácsi, csak te segíthetsz' f’ és elmondtam mindent. Erre ő, jellegzetes, dörmögő hang­ján azt felelte, hogy: „Köszö­nöm az őszinteséget. Ha nem így kezded, nem is tudnánk miről beszélni. Csak egy a baj: nem vagyok jó állapotban. Most fognak operálni. Egy do­log azonban a forgatás mellett szól. Most fogják átadni az aranydiplomát és a műtétet megpróbálom addig elhúzni...' Ezek után elmentem Laci bácsihoz, részleteket mutat­tam a filmből. Eszter is ott volt, sokat nevettünk. Akkor már négy hete nem evett, csak ká­vét ivott és a cigarettáit szívta. Tetszett neki a film, azt mondta, olyan lesz, mint az Indul a bakterház. Aztán jött a varázslat, a forgatás. A tánc vele, a filmezés a pálya leg­szebb pillanatai voltak. Hogy valaki így le tudja győzni a fáj­dalmait, a testi nyavalyákat...! Tényleg sose halunk meg... Fárasztó volt az éjszakai for­gatás, de utána még volt ereje, hogy a forgatásunkról készülő tévéfilm felvételén több mint egy órán át anekdo- tázzon. Másnap felhívtam és az egész stáb nevében meg­köszöntem neki a segítséget. A műtét után is jelentkeztem, hogy megmutassam videón a táncunkat. „Nem vagyok jól — mondta —, hívj inkább a jövő héten. ” De már nem volt jövő hét. Amikor újra hívtam, senki sem vette fel a telefont. Várhalmi Gergely Csákányi Lászlót november 20-án, pénteken 13 órakor temetik a Farkasréti teme­tőben. tonszárszói jubileumi rendez­vényen, és megszervezi a ha­gyományos mesztegnyői tá­bort. Az egyesület azt tervezi, hogy felveszi a kapcsolatot a szomszédos megyékkel. El­mennek egy-egy rendez­vényre és kicserélik kiadvá­nyaikat. Az egyesület sze­retné felkutatni és bemutatni az emlékhelyeket is. Az egyesület az Országos Honismereti Szövetség elnök­ségébe Gálné Jáger Mártát a megyei levéltár igazgatóhe­lyettesét jelölte. Magyarország az utóbbi időkben újra fölfedezte a Habsburgokat. Szeretetre és tiszteletre méltó például a ké­sei Habsurg: az Ottó, s ilyen Erzsébet, vagy ha úgy jobban tetszik „Sissi” királyné is. Őt biztosan lehet szeretni — gondolnánk a legendás film­sorozat után. Amint Brigitte Hamann Er­zsébet, Magyarország király­néja című kötetéből kiderül — a legendának a magyarok ki­rálynéjáról nem sok igazság- tartalma van. A kötet előaszavában Gerő András világosan kifejti: „A nemzet — hogy a lojalitás, a törvénytisztelet és a magyaro­sítás tényezőit ötvözze — megteremti a „magyar Habs­burg” szerepét, s első képvise­lőjét abban a József nádorban leli fel, aki valóban sokat tesz a magyar kultúra felvirágozta­tásáért, s akinek emlékét 1848-ban a hatalomra kerülő liberálisok is törvénybe iktat­ják. A lelki kapocs a dinasztia és a nemzet között már ekkor felében-harmadában tehát ki­alakult, a viszonyukat azon­ban a továbbiakban — lega­lábbis a nemzet részéről — egyfajta kielégületlenség jel­lemezte. A tényleges főhata­lomban a nemzet hiába ke­reste a maga barátját, védel­mezőjét, nem tudta megta­lálni, noha érzelmileg szük­sége volt erre. A szerep tehát megvolt, csak a szereplő hi­ányzott”. S az sem váratott magára sokáig. Erzsébet magyar ru­hában fogadja a hozzá láto­gató küldöttséget, a közhit szerint amnesztiákat eszkö­zölt ki, s amikor Ausztria a po­roszokkal háborúba kevere­dett, gyermekével Pestre, a magyarok közé jött. Mint egy­kor Mária Teréziának, most Erzsébetnek és gyermekének is menedéket nyújtott, s örömmel nyugtázta, hogy a még mindig fiatal és csinos császárfeleség a magyarokba helyezte bizalmát. Noha szó sincs valami kü­lönösebb szeretetről. Sokat idézett mondatát, miszerint Magyarországon örökké sza­badnak érzi magát az ember, sem a'magyarok iránti rajon­gásként érti, hanem úgy, ahogy anyjának is írja Gödöl­lőről. „Itt a rokonságtól távol, piszkálódás nélkül, oly nyu­godtan élhet az ember — míg Bécsben ott az egész császári familial Itt engem senki sem zavar, mintha egy faluban lak­nék, ahogy egyedül jöhe- tek-mehetek, ahová akarok!” Az Erzsébet Magyarország királynéja című kötet erről az igazi „magyartalan” Erzsébet­ről beszél korabeli fényképek, rézkarcok, festmények segít­ségével. Nem sokat hagy a kellemesen hamis „Sissi” kép­ből, de helyette egy színes, rendkívül izgalmas — s legfő­képpen valódi — egyéniség­gel ismertet meg. A magyarok és Erzsébet ki­rályné — úgy tetszik — ma már végérvényesen egymásra találtak, annak ellenére, hogy nem is egymást keresték. A kiadvány a Fabula könyvkiadó gondozásában látott napvilá­got, s a kaposvári Nyomdai­pari Szolgáltató Kft készítette el. Nagy László A honismereti egyesület közgyűlése Kiosztották a díjakat Jövőre is hirdetnek pályázatot

Next

/
Oldalképek
Tartalom