Somogyi Hírlap, 1992. november (3. évfolyam, 257-282. szám)
1992-11-17 / 271. szám
1992. november 17., kedd SOMOGYI HÍRLAP — SOMOGYI TÁJAK 5 Felújított vágóhíd Bedegkéren A bedegkéri önkormányzat a helyi lakosság ellátása, valamint a diákétkeztetés javítása érdekében csaknem egymillió forintért korszerűsítette és bővítette a vágóhidat és a községi húsboltot. A heti hatósági és kényszervágáskor a vágóhídi húsbolt adja a szükséges mennyiségű tőkehúst az iskolai konyhának. A korszerűsítés során állatorvosi szobát, szociális és szúróhelyiséget alakítottak ki, valamint üzembe állítottak egy nagyipari hűtőszekrényt is. Segély a rászoruló családoknak Jelentősen romlott azoknak a családoknak a szociális helyzete Tabon is, amelyeknek a gyermekei a középiskolából kikerülve nem tudtak elhelyezkedni. A kisvárosban ez mintegy ötven családot érint. Ezért az önkormányzat a legjobban rászorulókat eseti segélyezéssel támogatja. Augusztus végéig ezt 56-an igényelték. Részükre több mint 200 ezer forintot fizettek ki. Rendszeres szociális segélyezésben tízen, szociális támogatásban pedig hatan részesültek. Közgyógyellátást 49-en, ápolási díjat 11-en, szociális étkeztetést 95-en vettek igénybe a kisvárosban. A szociális támogatások ösz- szege meghaladta a 2,6 millió forintot. Jó ivóvizet kap Tengőd Tengődön megalakult a Víziközmű Társulatot létrehozó szervezőbizottság. A település polgármestere, a Közép-dunántúli Vízügyi Igazgatóság, a Dunántúli Vízügyi Társulatok Egyesülése, a kányái Március 15. szövetkezet, a tabi áfész, és a helyi állampolgárok képviselői úgy döntöttek: a településen készítsék el az érdekeltségi kimutatást a vízműtársulat megalakításához és a szervezőbizottság tagjai végezzenek felvilágosító munkát az egészséges ivóvízrendszer megépítése érdekében. A szervezőbizottság elnökének Dömösi Lászlót választották meg. OTP-székház épül Tabon Új székház építését tervezi az Országos Takarékpénztár és Kereskedelmi Bank Rt Tabon. A Somogy Megyei Igazgatóság vezetői a közelmúltban levélben kértek a városi önkormányzattól „frekventált” helyen lévő, megfelelő építési területet. Szeretnék, ha dolgozóik a jelenleginél jobb munkakörülmények között végezhetnék munkájukat. A megépülő fióképületben kulturáltabb feltételek között magasabb színvonalú szolgáltatást nyújtanak. A képviselő-testület a városközpontban, a Kossuth Lajos utca 90.% szám alatti ingatlant jelöli ki eladásra. A legnagyobb megrendelő a Hungarokamion Abroncsfutózás hidegen Munkában a gumifelújító üzemben f :,y -W-' ' '• sí Hums' »JÉ mäS i (Fotó: Sebők Dezső) A gumiabroncs-felújítást tőlünk nyugatra már évtizedekkel ezelőtt alkalmazták. Magyarországon alig tíz évvel ezelőtt terjedt el a személy- és tehergépkocsik gumiköpenyeinek úgynevezett „meleg” eljárású felújítása. És nincs még két éve sem, hogy az országban eddig nem alkalmazott „hi- degfutózási” eljárással is gyártják a teherautó-gumiabroncsokat. Sérsekszöllős helységjelző táblája előtt balra hatalmas üzemcsarnokra figyelhetünk föl. Itt működik a tabi tsz gu- miabroncs-futózó üzeme, illetve a telephelyen belül az Edler-Tab Hidegfutózó Kft. Az utóbbi osztrák-magyar vegyes vállalat üzemcsarnokában tehergépkocsik, kamionok és autóbuszok elhasználódott Radiál típusú gumiabroncsait újítják föl „hideg” eljárással. A kft 1990 februárjában 75 millió forint alaptőkével jött létre, s alig fél év alatt épült meg az új üzemcsarnok, ahol a múlt év márciusában indult meg a próbagyártás. Az üzem- avatót 1991. május végén tartották. Polgár István műszaki igazgató így vélekedik: — A gépeket az osztrák partner adta, illteve az ECR-technológiát is, amely osztrák szabadalom. Ennek lényege: a nagy kopásállóságé, előre legyártott futócsíkot ragasztjuk a megfelelően előkészített futófelületre, utána következik a vulkanizá- lás. Az autóklávokban mintegy négy óra alatt megy végbe a „karkasz”, a ragasztóanyag és a futócsík tartós kötési folyamata. A felújítás végellenőrzéssel zárul. A futófelület kopásállósága azonos az új gumicsíkokéval. Ezzel a módszerrel jó minőségű, tőkés gyártmányú gumiabroncsok két, illetve három alkalommal is felújíthatok. A nálunk készült gumik élettartalma megegyezik az Edler úr osztrák üzemében gyártottéval. Távolsági közlekedés esetén 100 ezer kilométer, városi forgalomban mintegy 50 ezer kilométer futásteljesítményre képesek. — Üzemünk 10 alatti állandó létszámmal dolgozik — mondta Maros Imréné gazdasági igazgató —, s évente mintegy 6-7 ezer gumiabroncsot újítunk föl. Többre is képesek lennénk, ám nincs rá igény! A múlt évben szerény — 2 millió forint — eredménynyel zártunk, annak ellenére, hogy csak 3500 gumiköpenyt gyártottunk. Az idén több mint kétmillióért beállítottunk egy gumiabroncs-szerelő gépet a tartozékaival. Ez piacbővülést jelentett. Addig, amíg 1991-ben 85, az idén már mintegy 250 megrendelővel állunk kereskedelmi kapcsolatban. Az idén 10 ezer gumiabroncs gyártását és értékesítését tűztük célul első „nekifutásra”. Ám ennek nem volt fedezete... Talán a 6-7 ezer darabot elérjük, s akkor várhatóan 12 millió forint nyereség képződik. Sajnos, az ismert közép-kelet-európai helyzet miatt nincs külföldi exportszállításunk. A piackeresést azonban nem adjuk föl! Termékeink 30-35 százalékát a Hungarokamion vásárolja meg, a többit magánvállalkozóknak és fuvarozóknak értékesítjük. A termelésünk 50 százaléka jelenleg bérfutózás. A jövő évre üzleti tárgyalást még nem folytattunk, megrendelésünk sincs. Abban reménykedünk, hogy a gazdaság élénkülésével a piacon is elmozdulás következik be, s az idei várható nyereség nem fog csökkenni 1993-ban sem. Az Edler-Tab gumifutózó üzemben naponta átlagosan 30-35 terméket újítanak föl, de képesek lennének ennek a duplájára is... Ez évi várható árbevételük megközelíti majd a 80 millió forintot. Ezt az ösz- szeget mindössze tízen állítják elő! Krutek József Szociális otthon az iskolából A református egyház által visszaigényelt — jelenleg az önkormányzat tulajdonában levő — Petőfi Sándor utcai államosított iskolaépület visszaadásáról döntött a közelmúltban a tengődi ön- kormányzat képviselő-testü- lete. Vincze László polgáímester elmondta: az átadást attól teszik függővé, amikor az egyház az ingatlanon levő általános iskolai tantermet és szolgálati lakást pótolni tudja. A helyi önkormányzat — törvényben biztosított jogával élve — a művelődési és közoktatási miniszterhez fordul, hogy az ingatlan kiváltásához szükséges pénzügyi fedezetet biztosítsa a becsatolt szakértői számítások alapján. A képviselő-testület felhatalmazta a polgármestert, hogy az átadásra vonatkozó megállapodás-tervezetet készíttesse el, hogy elfogadása után a visszaigényelt ingatlant minél előbb vissza lehessen adni egykori tulajdonosának. A református egyház szociális otthont szeretne kialakítani és működtetni a visz- szakapott épületben. Bedegkéri vélemények Nincs pénzük az embereknek Bedegkéren a tabi áfész 14-es számú szerződéses italboltjához a déli harangszó alatt érek. Úgy tizen- öten-húszan ülhetnek a kocsmai asztaloknál. Fröcs- csöt isznak, miközben a mindennapi gondokról is beszélnek... A pult mellett áll — üdítővel a kezében — Kimmel László rokkantnyugdíjas, aki július 28-tól mint kézbesítő postás helyettesítést lát el a bedegkéri postán. — Az alszegre, a kültelekre, a Széchenyi és a Kossuth Lajos utcába hordom az újságokat és a leveleket. Január 8-tól vagyok rokkantnyugdíjas, előtte a helyi termelőszövetkezetben dolgoztam. Jól jött ez a kis alkalmi munka... — Miként látja: hogyan élnek az emberek? — Hát... így is, úgy is. Faluhelyen talán még elviselhető az élet. Igaz, hogy nagyon nehéz itt is, de kibírjuk. Megtermeljük a zöldséget, a gyümölcsöt. Néhány baromfit, egy-két hízót is tartunk. Nem többet! Most nálunk is a sok munkanélküli a legnagyobb baj. Ezek az emberek úgy várják már a postást, mint zsidók a messiást... — Lát-e valami előrelépést a faluban? Javult-e a közlekedés? — Hogyne! Járdák, utak épültek a községben. Meg ami nagyon fontos: minden lakáshoz bevezették az egészséges ivóvizet. Úgy hiszem a lakosság nagy része örül ezeknek a változásoknak. Csak a pénz, a fizetés lenne több. Én is csak 5700 forint rokkantnyugdíjat kapok. Ehhez mindössze 5640 forint családi pótlék jön. Ha a feleségemnek nem lenne munkahelye, el sem tudnám képzelni, hogy miként élnénk meg... Horváth Lászlótól, az italbolt „vezetőjétől” kiszolgálás közben kérdeztem. — Milyen a forgalmuk? — Hónapról hónapra csökkenő... Az emberek egyik hétről a másikra élnek. Szegény a nép! Szinte kilátástalan a helyzet. A tavalyi- ' hoz képest csaknem felére esett vissza a forgalmuk. Fizetésnap után még csak-csak jönnek, de aztán mindig kevesebb a vendég, így a fogyasztás is. — Miről beszélgetnek az emberek? — A rossz gazdasági helyzetről, a kilátástalanság- ról, a munkanélküliségről, a mindennapi megélhetési gondokról. Nincs a „prolinak” mostanában más beszélni- valója. És ki tudja mikor lesz?... K. J. Nyimi kesergő Csendes délelőtt munkanélküliekkel Ságvár előtt balra kanyarodva Nyimbe indulunk. Az alig több mint háromszáz lelket számláló zsáktelepülés őszi álmát alussza. Az utcák kihaltak, csak a faluközpontban van némi mozgás. Megállva, tőlünk jobbra egy épületben a polgármesteri hivatal, a posta és az orvosi rendelő. Vele szemben a kocsma... Előtte lovasfogat. A bakon Őri Károly fiatal munkanélküli ül. — A falu végére megyünk zöld lucernáért — mondja —, csak a „főnök” beugrott a kricsnibe... Alig váltunk néhány szót, többen is körbevesznek bennünket. — Weinfenbach Ferenc magángazdálkodó vagyok — tudom meg a kissé nagyot halló fogatostól. — Jelenleg is két üszőborjam és egy tehenem van a lovon kívül. Persze hízókat is nevelek. Nekik kell a takarmány. Amíg erővel bírom én dolgozom, mert különben nagyon nehéz a megélhetés... — Én is szívesen dolgoznék — kapcsolódik a beszélgetésbe Formodi József leszázalékolt nyugdíjas —, de elküldték a cégtől. Ez tette be a „kaput”, s emiatt százalékosak le. 1988-tól dolgoztam a Mezőgép kiüti gyáregységében, mint udvari segédmunkás, mígnem 1990 márciusától munkanélküli lettem... Vannak vagy húszán a munkanélküliek ebben a kisközségben. Mit tehetnének? — Akkor elég nehéz itt is az embereknek? — Jaj, ne is mondja — veszi át a szót Földi József. — Nem tudom meddig bírja még a lakosság. Az árak csak emelkednek, fizetés meg nincs. Egy kis terefere a kocsma előtt (Foto: Sebők Dezső) Már az állattartás sem kifizetődő. Potom pénzért vennék át az állatokat. Pedig a kukoricának ezer forint mázsája. De nem hizlalunk leadásra... — Mi fejlődött az elmúlt két évben? — Nem olyan sok. A polgármester sem tud a nincsből adni! Az igaz, hogy a falu útjait rendbe tették, felújították a hivatal épületét. „Villamosították” — önerős hozzájárulással — a szőlőhegyet is. Az alapellátásunk is elfogadható, de a hétvégeken rendszeresen nincs elegendő tej vagy kenyér. Gond a telefonálás is. Égyrészt kevés a községben a vonal, másrész a nyilvános állomáson is gyakran hiába próbálkozunk. A vonal minőségéről ne is beszéljünk. — Miben van öröme az itt lakóknak? — Talán cak a táj szépségében, a levegő és a környezet tisztaságában. Nem véletlen — ehhez a Balaton közelsége is hozzájárul —, hogy nagyvárosokból mind többen költöznek ide, vesznek házat Nyimben! (Krutek)
