Somogyi Hírlap, 1992. november (3. évfolyam, 257-282. szám)
1992-11-11 / 266. szám
14 SOMOGYI HÍRLAP SZÍNES VILÁG 1992. november 11., szerda Az Isztria és sorolja a neveket, címeket. Bizonyítandó, hogy ki mindenki fordult meg nála, ült le az asztalhoz. A vendéglős szemével jó volt hát a nyár. Milyennek ítéli meg az idegenforgalmi szakember? A kérdést Téglás Jenőnek tettem fel, aki az Adria- tica idegenforgalmi cég zágrábi irodáját vezeti. Évtizedek óta foglalkozik a vendégekkel, s hagyományosan jó a kapcsolata a Kapos Volán To- ursszal. — Idegenforgalom csak az Isztrián volt. A bevétel meghaladta az egymilliárd dollárt, s ez jóval több, mint amennyit remélni mertük. Július 4-én volt az első víkend, amikor több vendég érkezett az Isztriára, mint mennyi helyünk volt. A hazai vendégek az apartmanokat, a külföldiek a szállodákat keresték. Porecsben az apartmanokban egy időben 35 ezer vendég számára van hely. Ehhez jön a szállodai helyek száma és a fizetővendéglátó szobáké. — Az idén sokan jöttek csak úgy helyfoglalás nélkül. Jövőre ezt senkinek nem ajánlom főleg a főszezonban: már most csak július közepéig tudunk helyet biztosítani. Későbbre foglaltak a szobák. Az előszezon egyébként itt július 10-ig tart. Az idei vendégek közül a legtöbben a szlovének, a németek, az angolok és az olaszok voltak. A volt szocialista országok polgárai közül pedig a csehek tüntették ki az Isztriát leginkább érdeklődésükkel. — Nem volt vendégriasztó a háború? — Az Isztrián nem voltak harcok: csak a számlát fizettük, s katonákat küldtünk a déli frontra. A háború Karlo- vac és Rijeka között folyt. — Mire számítanak 1993-ban? — Az 1989-es és az 1990-es csúcs hetven százalékára a vendégforgalomban. Nagyon sok a hely a vendégek számára az Isztrián. Tavalyig főleg az utazási irodák a vendégeket. Az idén az egyéni vendégek jöttek: az utazási irodák ugyanis nem tették be a programjukba ezeket az üdülési lehetőségeket. Jövőre benne leszünk a prospektusokban. Az Isztrián húsvét körül kezdődik a szezon. Előtte már jönnek a tenisztúrák. — Szükségünk van vendégre — ismeri el Bránkó Curies az Adratic eladási igazgatója. Az Isztrián 250 ezer hely van a vendégeknek, s nyolcmillió a vendégéjszakák száma. Az idén hárommillió vendégéjszakát töltöttek el itt. Ötmillió vendégéjszaka hiányzik. Szeretnénk, ha jövőre meglenne ez. — S mit tesznek érte? — Az Adriát kínáljuk olcsóbban, mint más országok. Új kapcsolatokat keresünk, s a régieket újítjuk fel. Ezért járt itt például a Kapos Volán Tours vezérkara is. Kovács Antal megsütötte a sügért, s amikor fizettük az árát, azzal búcsúzott: legyen szerencsénk jövőre is. Akár már húsvétkor. Kercza Imre szók konyakoznak. Aki a vízről érkezik, annak lélekmelegítő az ital. A büfé bérlője vajdasági magyar: Kovács Antalnak hívják, s tizenhat éve telepedett le itt, a tengerparton. A büfét Marinának hívják. Konyháján tengeri sügér sül és bőséges salátatállal tálalják. Kovács Antal fehér bort ajánl hozzá. A bor itt termett a sziklák között: száraz, mint a rizling és tüzes. — Itt nálunk nem volt háború — mondja Kovács Antal. Leteszi horgászfelszerelését, aztán folytatja: — Voltak viszont nagyon jó magyar vendégeim a nyáron. Aztán névkártyákat vesz elő nyara Kovács Antal idegenforgalma — Bránko Curies: Nyolcmillió éjszakára Az Isztrián még ragyog a nap, de a vendégek régen elmentek már: a tengerről érkező erős szél feltakarította már az utat is utánuk. Azok vannak csak itt, akik szeretik az őszutót, a tenger friss leheletét, a halszagot. Vrsar valaha híres nyaralóhely volt. Most csendes halászfalu, szállodáinak egy részében még menekültek laknak: vukovári rendszámú gépkocsik sorakoznak a parkolókban, s a hotel ablakaiban — akárcsak egy nápolyi utcán — ruhákat szárít a napfény. Porecs híres apartmanházaiból sem rég költöztették ki a menekülteket, hogy jövőre már az idegenforgalmat szolgálják. Itt a parton apró büfé: bent a tiszta asztalok mellett halá# KRASZNAJA MOSZKVA HELYETT L’OREAL Kőhajításnyira Lenin (talán nem végső) nyughelyétől, a mauzóleumtól, nyüzsgő élet fogadja a látogatót a szocialista kereskedelem volt fellegvárában, a moszkvai GUM-áruházban. Valaha a tervgazdálkodás „áldásait" élvező vevő naphosszat lökdösődhetett a patinás épületben, hogy felhajtson valamit az aktuális hiánycikkek közül. Mára változott a helyzet. Az áruház megőrizte ugyan elnevezését, de a rövidítés mást takar: a GUM nem állami áruházat jelent, hanem „főáruházat”. A moszkvaiak kedvelt bevásárlóközpontja máris hatalmas forgalommal büszkélkedhet, a kapitalista diadaléinak semmi sem áll útjában. A német áruházi lánc, a Karstadt lerakata naponta 50 ezer dollárt, az amerikai férfidivatcég, a „Botany 500” napi 2000-et forgalmaz. Az orosz hölgyek a Krasznaja Moszkva helyett a világhírű L’ Oreal készítményeit locsolhatják magukra... A kilencezer alkalmazottat foglalkoztató GUM-ból olyan bevásárlóközpontot szeretnének kialakítani, amely már-már a párizsi Galeries La- fayette-tel vetekszik. A francia példakép egyébként éppen a jövő hónapban kíván részleget nyitni a GUM-ban. Salman Rushdie ösztöndíja Salman Rushdie Nagy-Bri- tanniában élő indiai származású írót, a „Sátáni versek" szerzőjét Stockholmban a Svéd Pen Club 88 000 koronával járó Tucholsky-ösztöndí- jával tüntették ki. Az ösztöndíjat évente egy száműzetésben élő írónak ítélik oda, hogy lehetőséget teremtsenek neki arra, hogy egy ideig Svédországban dolgozzék. Rushdie három éve rejtekhelyen tartózkodik, miután iszlám fundamentalisták a „Sátáni versek” miatt halálra ítélték. Kurt Tucholsky (1890- 1935) 1929 óta Svédországban élt. 1935-ben, mint emigráns, a nácik elől való menekülése közben önkezével vetett véget életének. Már ötezer éve is söröztek Egy ötezer évnél öregebb hordó falán talált halvány sárga elszíneződés azt bizonyítja, hogy már abban a korban is ittak sört az emberek — állítja a Nature című tekintélyes amerikai tudományos magazinban megjelent tanulmány. Több kutató egybehangzó véleménye szerint a halvány sárga elszíneződést kal- cium-oxát idézhette elő, amely akkor keletkezik, amikor árpasört hosszabb ideig tárolnak és az fermentálódik. Ezek a megállapítások alátámasztják azokat a korábbi bizonyítékokat, amelyek szerint Krisztus előtt 3500-3100 táján már ismerték és itták a sört a mai Irán nyugati területein és Irak egyes vidékein — hangsúlyozza a Nature-ben megjelent tanulmányban annak egyik szerzője, Patrick McGovern, a philadelphiai Pennsylvania Egyetem Régészeti és Antropológiai Karának professzora. A tanulmány szerzőinek egyike a valamikor sumérok lakta vidéken talált hordótöredék belső falának szokatlan cikkcakkos barázdáiról arra a következtetésre jutott, hogy ezekkel a barázdákkal próbálták kiszűrni a kalcium-oxá- tot, amely keserű ízt ad a sörnek. PÓNILOVON PERINGBE Rossz a sorsa Ausztrália őslakóinak Létszámuk már csak háromezer — Minden harmadik gyermek jár iskolába Szent ember a víz alatt Állítása szerint összesen négy napot töltött víz alatt egy indiai szent ember. „Művésznevén” Pilot Baba vasárnap ötezer hívének éljenzése közepette fejezte be mutatványát és jött ki egy közel három méter mély, vízzel telt gödörből. — Az anyaméhbeli léthez hasonló körülmények között gyakoroltam a túlélés művészetét — jelentette ki, s azt hangsúlyozta, hogy meditációját a jövendő indiai miniszterelnök megtalálásának szentelte. Az esettel kapcsolatban az indiai racionalisták szövetsége kétkedését fejezte ki. A nemzeti testület felszólította a szent embert, hogy ne négy napra, csupán két órára ismét szálljon vízbe, ám ezúttal ellenőrzés mellett. Ezt azonban Pilot Baba elutasította. Jövő év márciusában két vállalkozó kedvű dán férfiú pónilóra ül Koppenhágában, hogy tizenötezer kilométeres útra induljon Volgográdon és Ulánbátoron át Pekingbe. A 46 éves Steen Gees Christensen tanár és az 59 éves Paul Rask repülőgép-szerelő másfél év múlva tér haza. A két dán már évek óta foglalkozik a távlovaglás előkészítésével. Mindenekelőtt persze támogatókat kerestek, ami nem volt könnyű, mert a különös ötletért senki sem lelkesedett. Tervük híre eljutott az UNESCO tisztségviselőinek fülébe, s ők felkarolták a vállalkozást. A kulturális világszervezet rendelkezik ugyanis egy „selyemútprogrammal”, azaz szeretnék ismét megnyitni az Ázsiát és Európát összekötő egykori utakat és előzmozdítani a két kontinensen élő népek párbeszédét. Menet közben állatorvosok fogják megvizsgálni a pónilo- vak teherbíró képességét. Ausztrália őslakói már születésükkor hátrányos helyzetűek: a gyermekhalandóság náluk kétszer akkora, mint Ausztrália többi lakójánál. A „bennszülött” asszonyok halálozási életkori átlaga 15 évvel alacsonyabb a többi ausztrál nőénél. A férfiaknál még kirívóbb ez az arány: várható élettartamuk 22 évvel kevesebb, mint a kontinesn férfilakosságának statisztikai átlagkora. Ezek a szomorú adatok a canberrai „őslakossági minisztérium” kiadványából származnak. Habár a 300 ezer „bennszülött” az ötödik kontinens 17 milliós lakosságának csak töredéke, a rendőrségi cellák minden harmadik foglya őslakos. Szociális oka van, hogy az ausztrál társadalom gazdaságilag leghátrányosabb helyzetű csoportja egyre inkább a trásadalom peremére szorul. Csak kevésnek van közülük munkahelye vagy megfelelő szakmai képzettsége. Míg a 18-20 éves ausztrálok 40 százaléka valamilyen képzésben vesz részt, az őslakosságnak 7 százaléka teszi ezt. Az őslakos gyerekek közül csak minden harmadik járt iskolába, alig néhány érettségizett, és diplomás csak mutatóban akad közöttük. Ausztrália őslakóinak zöme szociális pária marad saját országában. Ferenczy Europress
