Somogyi Hírlap, 1992. október (3. évfolyam, 232-256. szám)
1992-10-07 / 237. szám
1992. október 7., szerda Hamarosan vizsgázik a gáz Sántoson A nyár közepén kezdődtek i munkálatok és hamarosan itadják az épülő gázveze- ék-rendszert Sántoson. A be- uházás, amely néhány hónap núlva vizsgázik a gyakorlaton, 12 millió forintos költséglel építtette a község önkor- nányzata. Egy másik beruhá- ás munkái is a vége felé kő- elednek: a kultúrházat pályá- aton nyert és az intézményeiig ítási keretből kapott költ- éggel renoválták. Ennek so- án bevezették a gázt, festetek, faburkolattal látták el a ielső tér egy részét, és elké- zült a vizesblokk is. Megváltásának felénél tart a ját- zótér kivitelezése; a parkosí- ást befejezték, jelenleg donoré vár, hogy a gyermekjá- ékok népi fafaragásos, avagy lodern stílusban készüljenek. Szerdahelyen postát építenek Kaposszerdahely központiban építteti fel az önkor- eányzat a posta épületét, mely mintegy egymillió fontba kerül, az előtte kialakí- andó buszváró költségeivel gyütt. Tegnap előtt kezdődött I egy másik beruházás: az vodához vezet majd az a etven méter hosszú csatla- ozóút, amelyet támfallal és íznyelőrácsos megoldással észít a kivitelező. Még az fén szeretnék megvalósítani éhány út kátyúzását is, és arvezik 200-300 méteren jár- ák építését. Két központi kút Jákóban Jákóban a megfelelő, gészséges ivóvízellátás érekében már két központi kút nűködik — a másodikat nemeiben helyezték üzembe. A özei négymillió forintos beru- ázással elkészült kút költsé- einek felét céltámogatási pá- 'ázat útján nyerte el a telepü- is önkormányzata. Impozáns játszótér Kaposgyarmaton Nyáron adták át a gyerme- ek számára azt a játszóteret kaposgyarmaton, amelyet gy iparművész készített. A zázhatvanezer forintos beru- ázással felépített impozáns itszóteret nagy többségében írmészetes anyagokból ké- zítették, a lehető legbarátsá- osabbá téve ezzel a gyerekjátékok terének látványát. Vezetékes vízhálózat Polányban A háromszázhatvan lelkes ’olányban eddig házi kutak lűködtek, és adtak rossz mi- őségű vizet. Most az egész- éges ivóvízellátás szolgálta- isa érdekében a településen íegkezdték a vezetékes víz- álózat kiépítését. Ez idő tájt lás fejlesztés is történt: a na- okban adták át az óvodaépültet is a hozzá tartozó mo- ern konyhával együtt — a úsz óvodáskorú örömére. SOMOGYI HÍRLAP — SOMOGYI TÁJAK 5 KESERŰ KÁRPÓTLÁS KAPOSFŐN A régi, a saját földért Kevés olyan idős ember van, aki visszakéri a földjét. Legtöbben ha ezt meg is teszik, a gyerekeiknek adják, műveljék ők. így tenne Kapos- főn Valtner János bácsi is, de még nem sikerült visszaszereznie a jussát. Rögtön mondandójába vág: — Beadtuk a papírt, hogy kérem vissza a saját földemet. A téeszelnök avval jött, hogy amelyik földet ő kijelöli, abból fog adni nekem. A fűrésztelepnél van egy homokos tábla, abból. Nekünk ott sosem volt földünk. Megmondtam neki: ki az a marha, aki abba a táblába bemegy, abba a rossz földbe? Főnök, én ebből a földből nem viszek, akkor inkább bíróságra megyek, ebből pör lesz. Csak mosolygott... János bácsiéknak majd 13 kataszter földjük volt, jó aranykorona-értékkel. — Nekem meg a vömnek sem kell ez a föld, amit adni akarnak. Azt mondja az elnök, csak úgy adja vissza, hogy közgyűlés elé viszi; a népek vagy belemennek, vagy nem. A földet odaadnám a lányo- méknak. Mikor mink beálltunk a téeszcsébe, fizettem minden hold föld után száz forintot, hogy tudjanak elindulni, tudjanak miből vetni. Minden gazdának kellett fizetnie. — A lányomék gazdálkodnak, a vömnek van három traktorja, tisztára gépesítve van. Most kukoricát termeltek, van nekik hetven sertésük is. Amit termelnek, az mind takarmányozásra megy. János bácsi 3-4 hold földön termel kukoricát. Sertést tart, szarvasmarhája is volt. — A bikát, azt most leadtam. Többet nem foglalkozom én már szarvasmarhával. Disznóra van kereslet, viszik; mint a cukrot. Én például a múlt szállításnál leadtam hat hízót; 84 forintért vették át kilóját, máma meg már 90-ről beszél a nép. Nekem js még van kettő, de az egyiket meghagyom, azt majd levágom; a másikat meg leadom, a hely végett. Kevés az a termény, ami a földemen megterem, van ám nekem évente 12-13 hízóm meg két bikám, egy lovam, az sok ám, kell venni a takarmányt. Nem tudok én annyit termelni. Volt egy hold árpám, húsz mázsa. Most azt a területet odaadtam a vömnek. Én mán nem dógzok, én nekem már elég volt. — Visszakérte két-három gazda a földjét. Azok nem kértek semmi kártérítést. A falu alatt van egy tábla föld, a ka- posfői határban az a legjobb. A közgyűlés megszavazta, megkapták a földet. Mi meg nem. így nem lehet. Ebből cirkusz lesz, pedig jóba vagyok a főnökkel... T. K. Ki fizeti a menzát? A csökölyi iskolában évek óta alig változott a létszám: 200-an vannak nyolc tanulócsoportban és öt napközisben. Ami megváltozott, az a diákság összetétele. Jelenleg a diákok 45-46 százaléka cigány. Nem is csoda, ha a magyarok fiatalabbja inkább beköltözik a városba, s jobbára csak az idősebbek maradnak meg falun. A csökölyieken kívül Rinyakovácsiból, Gigéből, Jákóból járnak még ide gyerekek. Az iskolások évek óta ingyen kapják a tankönyvet. A segítség rájuk is fér, mert igen sok a rossz körülmény között élő gyerek. Az iskolának alapvető gondjai — mint a fűtés, a világítás, az étkeztetés biztosítása stb. — nincsenek; szalvéta is mindennap kerül az asztalokra, s wc-papír is a mosdókba. Ami gondot jelent számúkra: a térítési díjak beszedése. — Sok a munkanélküli szülő — mondja Kovács Ferenc, aki 32 éve igazgatja az iskolát. — Többüknek OTP-tartozása is van, és azt sem tudják fizetni. A térítési díj az utolsó helyre szorul a családokban a tartozások listáján. Kialakult egyfajta szemlélet — amelyben mi is hibásak vagyunk —, miszerint „majd megoldja valahogy az iskola az étkeztetést.” Gondolják: csak nem nézi el az a pedagógus, hogy éhezik a gyerekem. Az iskola nem megy el lefoglalni, nem perel be. Pedig nekünk sincs miből hitelezni. Persze nem mérgelődnék annyira, ha csak a tartozásaik szorítanák háttérbe a térítési díjakat! De sok család költség- vetésében első helyen az ital, a dohányzás áll itt, Csököly- ben. Túl sok családnál, sajnos. — A diákélelmezés nem is az iskola feladata kellene, hogy legyen. Azért maradt az iskolára, mert mások számára nem volt elég jó üzlet — bosszankodik tovább az igazgató. A kérdésre, hogy milyen megoldást tudna elképzelni, elmondja, véleménye szerint a családi pótlék emelgetése épp a legnehezebb helyzetben levő gyerekek sorsán nem változtat, ehelyett inkább a gyermekélelmezési intézményeknek kellene adni azt a pénzt. Hogy ne vigyen némely szülőket kísértésbe... Nagy László _____Simon néni emlékei____J „ Ha az urak visszajönnek...” Újvárfalvai felnőtt-mesék Sárdról ilyen a piac Husi-ka félgőzzel A gazda gondos keze- munkáját dicsérik az újvárfalvai porták. A modern vegyesüzlet előtt fiatalok beszélgetnek, amúgy csendes a falu. Az egyik háznál két idős asszony — testvérek — kis tapadón ülve kukoricát morzsolnak. — Tudja, én Toponáron születtem; amikor kitört a háború, ottmaradtunk hárman árván a nagyanyánkra. Az édesapámat, a bátyámat is berukkoltatták. Sokat szenvedtünk... — mondja csendesen a 86 éves Simon Ferencné. — Most a lányunkkal élünk itt, Újvárfalván. Éppen a kukoricát törik; az állatoknak lesz, mi morzsoljuk. Baromfit, disznót tartunk. Egy disznót szánunk az unokánknak, minékünk is egyet, de már idős vagyok, nehezen bírom. A testvérem is 83 éves. Az ura erdész volt, 20 éve halt meg. Hat gyereket nevelt fel, s már csak kettő él... — Én a ház körül dolgoztam mindég, az is nagyon nehéz munka ám. Akkor költöztünk ide, amikor még lány voltam. Uraság volt itt még akkor. Csak vasárnaponként szórakoztunk; amikor mindenki megetette otthon az állatokat, összejöttünk. A fiatalok muzsikáltak. — A férjem után kapok nyugdíjat; nagyon jó ember volt, nem tudnám elfelejteni. A doktor azt mondta, oda menjek dolgozni, ahol többen vannak. Elmentem hát az erdészethez napszámosnak; örültek, mindig kedveltek. — Milyen volt régen ez a falu? — Ugyanakkora, mint most. Mindenki dolgozott rendesen, el lehetett adni a buborkát, paradicsomot; most meg semmit sem. Van itt bolt is, kocsma is. Sokan elmentek, munkahelyet keresnek. A téesz most nem úgy uralkodik, mint máskor, ez baj ám. Mikor meggyütt a téesz, elvitték mindenkitől a jószágot, majdnem bagóért be kellett adni. Most meg jószág nincs; ha egy malac van, már örülnek. A temetőig mind leküjez- ték az utat, bevezették a vizet, sokat köll fizetni mindenhová. S ami terményt el tudnánk adni, azt meg nem veszik meg. — Reggel hatkor kelek. Van, hogy este tévét nézünk, de csak azokat a műsorokat szeretem, mikor valahol jó világ van. Az urak, ha visszajönnek, nem lesz jó világ. — Miből gondolja? — A tévében is láttuk őket, tudom én. Akkor cselédházak voltak. Ott volt mi- denki. Nem volna jó... Mindenkinek köllött menni dolgozni, s az urak keveset fizettek. Eljárt az idő már felettem... T. K. Sokat hallott szólam manapság: válságban van a sertéstenyésztés, leült a sertéspiac. A kialakult helyzet okait jó ideig lehetne boncolgatni, ám egy valami biztosnak látszik: nagy a fejetlenség sertés-fronton. Ez a tény persze csupán egy réteget nem érdekel igazán: a disznókat. Nekik oly mindegy. Nem úgy a tenyésztőknek és a felvásárlóknak, mivel a befektetett tőke és energia nem híres a toleranciájáról. De miként vélekedik erről Katona Sándor, a somogysárdi Husi-ka sertésfelvásárló és -feldolgozó bt vállalkozásának vezetője. — Két éve alakult betéti társaságunk profilja a sertésvágás és tőkehúselőállítás. A piacot először Kaposvár jelentette, majd tavaly nyáron a Ba- laton-part. Azóta Budapestre szállítunk; ez a magasabb szállítási költségek ellenére is megéri. A Husi-ka kapacitása a dolgozói létszám miatt napi 40 sertés, ám a hűtőkamra ötven állat vágását is lehetővé tenné. Azonban jelenleg pang a sertéspiac, nincs élőállat. Ami van, azt a nagyvállalatok szipkázzák el, mivel ott nem okoz gondot a forgótőke: azonnal tudnak fizetni. Egy kisvállalkozás ezzel nem tudja felvenni a versenyt, egyrészt a kölcsönök magas kamata miatt. így a Husi-ka heti 125-15Q sertés helyett kedvező esetben 100-at, amúgy csupán 50-et tud feldolgozni. Mint Katona Sándor elmondta: felvásárlásuk kizárólag a nagyüzemre korlátozódik, mivel a háztájinál nem mindig tartják be fajtakiválasztás és takarmányozás állította követelményeket. A kereslet pedig nagy úr: a papírvékony szalonnát és sok-sok húst adó állatokat részesíti előnyben. — Hogy meddig tart ez az állapot, nem tudom, de az az érzésem, hogy még egy darabig biztosan. A legnagyobb baj az, hogy elvették a kistermelők kedvét a sertéstenyésztéstől. Azzal nem lehet senki kedvét meghozni, hogy tessék: aki kapja, az marja. Nem ez a piacgazdaság! Véleményem szerint nagy a fejetlenség e téren, valaki nem tudja ezt kordában tartani. Dániában megmondják, hogy ezt és ennyit kell termelni, s nincs létbizonytalanság. Nálunk a háztájiban a jó takarmányozást kellene propagálni, meg kellene értetni, hogy ez fontos. És nem lenne szabad senkit magára hagyni a farkastörvények között, hanem segíteni kellene. Kellene bizony... (Balassa) A polányi St. Hubertus panziót a P. és P. Idegenforgalmi Bt vette bérbe — öt évre szerződve. Az idei szezonról ugyan kissé lecsúsztak a nyár közepi nyitással, azonban jövőre már benne lesz a panzió néhány külföldi prospektusban.
