Somogyi Hírlap, 1992. október (3. évfolyam, 232-256. szám)
1992-10-06 / 236. szám
1992. október 6., kedd SOMOGYI HÍRLAP — NŐI DOLGOK 9 Asszonyom, a férjének (is) akarjon tetszeni! Hölgyek, a negyedik X-hez közeledve, pergessék vissza gondolatban az idő kerekét! Emlékezzenek, hogyan készültek a randevúkra a fiatalemberrel, aki most történetesen a férjük... Akkortájt mutatkoztak volna előtte kihízott ruhában, fésületlenül, lomposan, ócska pongyolában, szakadt papucsban? Azóta persze lefolyt egy kis víz a Dunán — de ez nem indokolja, hogy ápoltságukat, külsejüket illetően engedjenek a 48-ból... Főként, ha meggondolják: akadhat vetélytárs, aki szemet vet férjurukra, netán abból a korosztályból, amelyeknek hajában még nem bújnak ősz szálak. Aki tehát meg akarja őrizni vezető helyét férje szívében, fogadjon meg néhány jótanácsot — annak tudatában, hogy aki a szebbik nemhez tartozik, az nem lehet csúnya, legfeljebb ápolatlan, tájékozatlan, önző és fárasztóan unalmas. Régi mondás, hogy az asszony fölkeléskor legyen az első és lefekvéskor legyen az utolsó. Való igaz: megéri a pár perces reggeli és esti „túlóra”, ha például ébredés után az az első teendője, hogy önmagát rendbe teszi, tiszta ruhát, pongyolát vesz magára, elkészíti a reggelit. Családias együttléttel, kellemesen kezdődhet a nap a férj számára is, ami szorosabbá teszi kötődését az otthonhoz. Ha pedig este utolsónak kerül ágyba, jut Inkább ilyen „szerelésben” mint gyűrött, szakadt pongyolában. (FEB-fotó) ideje arra, hogy eltüntesse magáról a napi fáradalmak nyomait, s párja szemében el- alvás előtt is frissnek, vonzónak láttassa magát. A mosolygós női arc százszor kedvesebb, mint a zsémbes, savanyú, rossz kedvű áb- rázat. Persze nem az erőltetett jókedv, a non stop nevet- gélés, hanem a belső derű és kiegyensúlyozottság, a valódi szépítőszer. A régiek azt tartották; hogy „az otthon az asszony névjegye”, s ez ma is érvényes. A mosatlan edényekkel teli konyha, a vetetlen ágy, a taka- rítatlan lakás olyan környezet, amely kioltja a legszebb toalett, a legbódítóbb illat hatását is. Óvakodjunk azonban az ellenkező véglettől. A tisztaságmániás feleség, a ridegen steril otthon a még oly hűséges természetű férjet is arra készteti, hogy házon kívül keressen pihentető kikapcsolódást nyújtó „fészket”. S aki keres, az rendszerint talál is... Általános tapasztalat, hogy a férjek körében azoknak a feleségeknek a legmagasabb a „tetszési indexe”, akik okos mértéktartással szervezik a közös programokat. Nem próbálják tehát lekötni életük párjának minden szabad percét, sőt esetenként szelíden megróják a ház urát, ha elhanyagolja régi barátait vagy arra is rest, hogy hét végén kimenjen kedvenc csapata meccsére. Dr. Takács Ilona Mama a felbujtó, lánya a merénylő A 63 éves Juanita Baird és lánya, a 41 éves, elvált négy gyerekét nevelő Barbara Wilson sokszor össze- zörrent. „Az öreglánynak el kell tűnnie" — adta ki Barbara mama a jelszót, gondolván, hogy így megszerezheti a mama harisnyába rejtett 3000 dollárját is. A főszerepet a legidősebb unokának, a 18 éves Jo- sephnek szánták, de ő meghátrált a terv végrehajtásától. Végülis egy 14 éves fiú vállalta a megbízatást 2000 dollárért. Az ördögi gépezet beindult: Barbara vezetésével egybegyűlt a négy gyerek és a bérgyilkos, hogy megtervezzék a merényletet. Minden a terv szerint ment. A bérgyilkos-jelölt és az egyik, 15 éves unoka — egy lány — bemászott a kerten át a szobába, ahol a nagymama éppen a fotelban ült és focimeccset nézett. A 15 éves unoka tüzelt. A sebesült, vérző Juanitát félóra múlva férje találta meg, szerencsére még életben. „Csak azt tettem, amit anyám mondott” — mondta a gyilkos unoka. A bíróság válasza: 15 év börtön a bérgyilkosságra vállalkozó fiúnak és 22,5 év a merényletet elkövető unokának. A fel- bújtó Barbarát és 18 éves fiát gyilkossági felbújtás és aktív közreműködés miatt állítják bíróság elé, ahol akár életfogytiglani börtönbüntetést is kiszabhatnak rájuk. A bájos Saskia bátorsága A 24 éves csinos, dél-afrikai származású Saskia Hobson azért ment Angliába, hogy megismerje felmenőági rokonai hazáját. A bájos hölgy végül egy London-közeli bárban talált munkát, ahol egy másik felszolgálóval együtt hamarosan a vendégek kedvence lett. Nemrégóta pedig egyenesen rajonganak értük. Történt ugyanis, hogy egy éjjel betörő-trió hatolt be a bárba, hogy megkaparintsa az aznapi bevételt, amelyet a tulajdonos a bár felett lévő hálószobájában őrzött. A két hölgy a szomszéd szobában felfigyelt a zajra, és haladéktalanul akcióba lépett. Saskia és társa tudta, hogy hol őrzi gazdájuk az önvédelmi fegyvereit. Elővették a pisztolyokat, és a kisvártatva rájuk rontó alakokat hálóingben ugyan, de csőre töltött fegyverrel várták. A betörők is fegyvert rántottak, de golyóik célt tévesztettek. Saskia és társnője viszont talált. Nem csoda: mindketten kitűnő lövészek. A rendőrség nem ítélte el Saskiát, mivel önvédelemből használt fegyvert. „Az első lövést életveszélyben adta le, a másodikat sokkhelyzetben” — hangzott a bölcs ítélet. Egy találkozás emlékei Tisztelt Szerkesztőség! A mellékelt levélben leírt minden szó igaz. Tudom, hogy az Önök lapja nem a „lépcsőházban gondolkodó stoposok” szócsöve! De tíz napja történt az eset, és igazán sokat gondolkodtam, mit is tehetnék. Jobb, sajnos, nem jutott eszembe. Ha meg tudnák tenni, hogy olvasói levélként közük soraimat, az fantasztikus lenne. Lehet ugyan, hogy az urat így sem találom meg, de legalább megpróbáltam! Ha úgy döntenek, megjelenik a levél, kérem, tegyék ezt „ Teljes név és cím a szerkesztőségben” megjelöléssel. Én csak EGY urat keresek! Zsuzsa vagyok, ____ • • N ők a Fényes Ösvényen Kettős életű balerinák a terroristavezér háremében Pécsről! A fonyódi hajóállomáson öt perc alatt megbántam. Legalább annyi eszem lett volna, hogy három nap gondolkodási időt kérek! De ez csak a „lépcsőházban” jutott eszembe. 1992. szeptember 4-én, pénteken délután stoppal igyekeztem Pécsről a Káli-medencébe. Lellén felvett egy úr. Az első pillanatok kicsit zavarban teltek. Összekevert valakivel, aki szintén pécsi volt, dolgozott könyvtárban és hasonlított rám. Mire félúton voltunk a fonyódi hajóállomás felé, kiderült a tévedés. Elmondta azt is, hogy úgy 7-8 évvel ezelőtt az a hölgy, akit akkor szintén stopposként felvett, nem túl szépen viselkedett vele. Fonyódon meghívott egy üdítőre. Kérte, találkozzunk még. Határozottan mondtam nemet, meg még azt is, hogy vár a „barátom”. (Nem várt.) Úgy éreztem, nem velem szeretne újra találkozni, hanem azzal a 7-8 évvel ezelőtti hölggyel, aki láthatóan mély nyomokat hagyott benne. Akinek én talán az „al- teregója” vagyok. Határozottan mondtam nemet. És mikor a hajóállomáson egyedül maradtam, öt perc alatt megbántam. Mert mit veszthettünk volna - ő is, én is - egy beszélgetéssel? Semmit. Lehet, hogy fél óra múlva valamelyikünk feláll, és szép tapintatosan elbúcsúzik. Csak akkorra, már legalább sejti, hogy kitől. így ő most csak azt tudja, hogy hasonlítok valakire — külsőre. Én szinte semmit nem tudok róla azonkívül, amit azon régebbi eset kapcsán elmondott magáról. (Az is lehet, hogy családos, és akkor most felesleges ez a levél, a keresés.) Most azt tudom, hogy megbántam. Szeretném megtalálni, legalább egy beszélgetés idejéig. Hogy tudjam, mire mondtam nemet. A véletlen fantasztikus dolog! Köszönöm a segítséget! Tisztelettel: Zsuzsa, Pécsről Valószínűleg a magas vérdíj ösztönözte a nyomravezetőket: a perui kormány félmillió dollárját ugyanennyivel toldotta meg a vállalkozók érdekképviselete annak, aki elárulja Gonzalo elvtárs, polgári nevén Abimael Guzman tartózkodási helyét. Az 58 éves filozófiaprofesszor alapította 1980-ban, a Hualaga völgyben a Fényes Ösvény nevű, többnyire maoista elveket valló terrorista-szervezetet, amelynek eddig 24 ezren estek áldozatul, miközben a biztonsági erők 3500 gerillával végeztek. Tizenhét alkalommal hitték, hogy már kezükben van a nagyfőnök, de annak — rendszerint az utolsó pillanatban — mindig sikerült kicsúsznia a gyűrűből. Most, tizennyolcad- szorra végre kézre került, méghozzá „háremével” együtt. A perui főváros, Lima egyik elővárosában egy erődszerűen kiképzett tánc-stúdió szolgált főhadiszállásául. A kétemeletes épület Maritza Garrida Lecca tulajdona volt. Kiderült, hogy a 27 éves balerina, a színpadok ünnepelt csillaga kettős életet élt: a gerillaszervezet politikai titkára volt a fővárosban, s nem egyszer részt vett katonai akciókban, merényletekben, gyilkosságokban, kínzásokban. Olyan, túszul ejtett rajongóival is kegyetlenkedett, akik táncosnői fellépése során virágkosarakkal kedveskedtek neki... Amikor a biztonságiak 50 fős komandója betört a tánc-stúdióba, Guzmanon kívül csak Maritza (mozgalmi nevén Camarada Zero - Zero elvtársnő) és egy másik táncosnő, a 24 éves Carmen Patricia Awapera (Camarada Trés) tartózkodott a felső emeleten. A betörő fegyveresek láttán a nők Guzman elé vetették magukat, hogy a koman- dósok rájuk lőjjenek. S ez — a szemtanúk szerint — nem színpadias gesztus volt, hanem komolyan goldolták. Öt-öt markos férfi tudta csak őket eltávolítani. A perui antiterrorista szakértők szerint a Fényes Ösvény sikereinek egyik fő oka az volt: stratégiájában kiemelkedő szerepet kaptak a nők. Mintegy ötezer asszony és lány — köztük meglepően sok tanítónő — csatlakozott a szervezethez. E nők hűségesebbek és lojálisabbak voltak a férfiaknál, és sajnos, a kegyetlenkedésekben is nehezen lehetett felülmúlni őket. Ezt azzal is magyarázzák, hogy a perui nők viselik a társadalom terheit, dolgoznak (havi átlagbérük 45 dollár), háztartást vezetnek, gyermeket nevelnek, s férjük a jellegzetes „macho”, a férfi-felsőbbrendűségi szellemben (hálából) üti-veri őket. A gerillák között viszont egyenrangúak voltak, vezető tisztségekbe kerülhettek, s havi 500 dollár zsoldot is kaphattak (ez a pénz kábítószer-kereskedőktől behajtott „adókból”, bankrablásokból, egyéb bűncselekményekből származott). Együtt járt tehát az elkötelezettség, az elva- kultság és az érdekeltség... Maga Guzman is szívesen vette körül magát női alvezé- rekkel. Felesége, Augusta (Camarada Norah) vele együtt alapította a Fényes Ösvényt, de azután „letért” róla. E tévelygésébe hamarosan belehalt, máig sem tisztázott körülmények között. A gerillák szerint öngyilkosságot követett el, de akik ismerték, úgy vélik, legfeljebb kényszeríteni lehetett arra, hogy meghúzza a gyilkos fegyver ravaszát... A terroristavezér „háremébe” öten tartoztak; valamennyien kettős életet éltek Limában. Felesége halála után Guzman új élettársa a táncosnő, Carmen volt, a többiekkel csak a gerillatámadások kitervelése és végrehajtása jelentette a közösséget. Réti Ervin
