Somogyi Hírlap, 1992. október (3. évfolyam, 232-256. szám)
1992-10-26 / 251. szám
6 SOMOGY HÍRLAP — KULTÚRA 1992. október 26., hétfő KÖNYVESPOLC Czímer József: Közjáték A barátság eltéphetetlen szálai Vikár-siker Bath-ban A kaposvári Vikár-kórus Bath gótikus temploma előtt Czímer József, a magyar színházi élet nagy öregje jövőre tölti be 80. életévét. Színes, dokumentumértékű visz- szaemlékezéseinek újabb kötetét veheti kézbe az olvasó, Közjáték címen — a Pátria Könyvek gondozásában. Czímer József a színházakban töltött hosszú évtizedek alatt számos dramaturgelméleti, közművelődési cikket publikált. Életútjáról személyes vallomást azonban csak 1990-ben olvashattunk tőle először a „Dante apródjá”-ban. Ez az Illyés Gyula mellett eltöltött évekről tudósít. Ezért is olyan pergő, olyan olvasmányos a Közjáték, amelyben a sokat átélt szerzőnek az ötvenes évek minden lényeges színházi (és irodalmi) kérdéséről van mondanivalója. Mégpedig úgy, hogy tanúskodik az 56-os forradalom előtti szellemi erjedésről. Mi is tulajdonképpen a Közjáték? A szerző szerény megfogalmazása szerint monológ. Czímer József kiáll a láthatatlan függöny elé, s elmondja nekünk, olvasóinak az 1950-es évek színháztörténetét. Elsősorban az Ifjúsági (Petőfi) Színházét, ahol fődramaturg volt 1951-től 1956-ig. Nincs fejezetcím, nincs résztagolás, valóban megszakít- hatatlan monológként fog körül bennünket ez a vallomás. Önéletrajz, színház, irodalom, történelem — és mi minden még? — sűrített esszenciája. S bár Czímer sohasem tartotta magát igazi írónak, mindennél többet mond róla Illyés 1973. január 4-i naplójegyzete: „Micsoda olajtartálya tudósnak, az élményeknek, az ötleteknek. Tetszik — bár hibáztatom is —, hogy ilyen keveset ad az érvényesülésre. Hisz voltaképp nem is magát érvényesítené, hanem amit magába válogatott.” S még valamiről feltétlenül szólni kell: Czímer humoráról. Nem harsány, magamutogató, inkább fanyar és szarkasztikus ez a humor. S milyen talá- lóak arcképei! Ha a korról beszélek, nem kerülhetem meg a személyeket sem — vallja, így festi le a kultúra és irányítói között a viszonyt: „A hatalmasok ritkán kedvelik a tudást. A hatalmasok a tömegekre akarnak támaszkodni, a tömegeket pedig csak úgy lehet manipulálni, ha az értelmiséget kézben tartják". Kegyetlenül őszinte a véleménye Major Tamásról is (aki akkor szinte diktátorként tartotta rajta a szemét valamennyi színházi produkción): „Pályája során az a kép alakult ki bennem, hogy egy fantáziadús, nagyszerű művész, egy felelőtlen, zseniális ripacs és egy hiú, mindenre kapható, cinikus udvaronc keveréke”. Ezek az arcképek — bár sokszor csak villanásnyiak — szervesen illeszkednek a mű egészébe; elsősorban az ötvenes évek színházi műsorpolitikáját jellemzik. Sokszor dilettáns szerzők egész ármádiája kapott zöld utat, háttérbe szorítva az értékeket. Czímer nemcsak fődramaturgiai állását vette komolyan: tevékenysége harc volt — a szó igazi értelmében — egész színházi életünk megtisztításáért, az értékek új felfedezéséért. Ezekben a hol halkabb, hol harsogóbb csatározásokban igazi barátságok is szövődtek. Például Szabó Pállal és Heltai Jenővel, akit csaknem tíz évig hallgatásra kényszerítettek. Czímer József hangsúlyozza, hogy nem történelmet ír. Mégis: a színházi események mellett kibontakoznak az olvasó előtt a várható forradalom, a társadalmi robbanás előjelei. A Közjjáték 1956-tal zárul. Bízunk benne, hogy Czímer József rövidesen közreadja a folytatást is — a vígszínházi és a pécsi évekről. Sok mindenről lehet még mondanivalója; megérdemelné a „Küldetés” címet. Dr. Sípos Csaba Testvérvárosi kapcsolataink lassan túlnőnek az ismerkedés kissé talán felületes pillanatain és megkezdődnek a tartalmas — barátságra, érdeklődésre és kultúrhagyo- mányokra támaszkodó — vendéglátások. Legutóbb a szép hagyományú, világhírű, kaposvári Vikár-kórus tagjait látta vendégül angliai testvérvárosunk, Bath. Az sem volt véletlen, hogy a hidegvérűnek mondott angolok oly szívélyesen fogadták őket. Az ottani Bach-kórus ugyanis részt vett az első Kaposvári Tavaszi Fesztiválon, és akkor annyira magával ragadta a vendég- szeretet, hogy szinte családtagként fogadták a Zákányi Zsolt Liszt-díjas karnagy vezette 65 tagú kórust. Anglia talán egyik legszebb és legizgalmasabb, 80 ezer lakosú városa állítólag annak köszönheti felvirágzását, hogy hajdan a királyi család egyik prominens tagja ellátogatott Bath-ba. A római fürdőkultúra, a körkörösen és félkörívben, kemény homokkőből épített tipikus angolszász épületek, a gótikus és klasszicizáló városháza, az ugyancsak gótikus stílusban magasba törő szépséges templomok, parkok Anglia paradicsomává varázsolták a várost. Szépen gondozott, parkosított terei közül az egyik szöglete Kaposvár nevét viseli. Akárcsak az első hangverseny színhelyének, a városházának egyik terme, amely a Kaposvár room fölirattal várta a vendégeket. A próba után a város polgármestere személyesen is fogadta a kórustagokat, majd egy csodálatos akusztikájú teremben Palestrinától Bárdos Lajosig bezárólag csöndültek föl a kórusirodalom szebbnél-szebb darabjai. Nigel Perin vezényletével a Bach kórussal közösen énekelték A részeg tengerész című angol dalt és Kodály Esti dalát. Jos- quin des Prés: Tücsök című kórusműve valamint a Pásztorének és a Tavaszi dal sikere óriási volt. A másnapi lapban megjelent terjedelmes kritika a nagyon markáns, pontos hangzást, a zenei tisztaságot méltatta és azt a hagyományt, amelyre a magyar kóruskultúra is építkezik. Kitörő lelkesedéssel fogadta a malbrough-i gótikus templom hallgatósága a következő hangversenyt. A helybeli kollégium professzorai és tanárai is ott ültek a karzaton; átszellemülten hallgatták a magyar kórus produkcióját. Minden fölcsendülő művet hatalmas ovációval fogadott a közönség Abbey óriási katedrájában is, ahol a kórus a harmadik hangversenyét adta. A főként egyházi művekből álló repertoárból Lassus és Palestrina egy-egy, valamint Bárdos: Libera me című kórusműve aratott kimagasló sikert. Händel Messiásának Al- leluja-tételét, mint hajdan a királynő, itt is is állva hallgatta végig a katedrális közönsége. A búcsúhangverseny Wellsben egy igazi angol diákváros kollégiumának könyvtárában hozta meg a szép sikert. Délidőben, kellemes, családias hangulatban, patinás könyvek között csendült fel a Vikár-kórus egy-egy produkciója. A búcsú, nem volt végleges. A Bach-kórus ismét vendége lesz a tavaszi fesztiválnak; a barátság szálai a zene hullámhosszán immár eltéphetet- lenek. Várnai Ágnes Balatonboglár és környéke régészeti emlékei Az üdül'óváros és múltja Az ős- vagy a későbbi avar, a római korra ki gondol, amikor Balatonboglárra látogat, üdülőiben vendégeskedik, nyaral? A vonzó település nyári forgataga a tóparton telepedik le, aki esti sétát tesz a Várhegyre, a kápolna-tárlatok időszaki kiállításaiban gyönyörködhet a szép panoráma mellett. Balatonboglár történeti múltját bemutató régészeti kiállítás nyílt a nyáron a városban, ennek anyagát most a Kaposvárra látogatók is megtekinthetik a Somogy Megyei Múzeumban. Az őskorral kezdődik Balatonboglár története. A Várhegyen talált régészeti leletek mesélnek a település legkorábbi életéről. A századelőn, amikor virágzásnak indult az üdülőtelep, Gaál Gaszton országgyűlési képviselőnek jutott az eszébe, hogy a múltat „felfedezze”. 1903-tól kezdte gyűjteni a múlt emlékeit, ezek közül is láthatunk néhány szép darabot a (Fotó: Gyertyás László) megyei múzeum új kiállításán. 1930-ban Varga Béla plébános folytatta a kutatást, a Temető-dombon megtalálta a település Szent Györgyről elnevezett templomának alapjait. A kutatómunka ezzel nem fejeződött be, 1970-től Horváth Imre és a helyi honismereti szakkör végzett példamutató feltáró munkát a megyei múzeum régész szakembereinek a segítségével. A Somogy Megyei Múzeumban megrendezett régészeti kiállítás a maga nemében frissnek számít, noha a tárgyak java része az elmúlt két évtized kutatómunkája során került elő. A múltról mesélnek a tárgyak, érintetlenül is megszólalnak eleink életéről, szokásairól, a kultúrák rétegeiről vallanak. A díszesen faragott római sírkövek, amelyek Balaton- bogláron kerültek elő, nemcsak a helyiség történetét, hanem a kor kultúráját is reprezentálják. Különösen sok agyagedény került elő a bogiári és a környékbeli települések, köztük Szőlősgyörök földjéből. A földművelő nép, amely a vidéket lakta, hombárokban tárolták a termést. Olyan példányt is bemutat a kiállítás, amely bizonyára sok látogatónak föltűnik méreténél fogva. Egy kisgyerek is elbújhatna benne. A legszebb tárgyak, bármily furcsa, a lószerszámok, ezek gazdag választéka látható a kiállításon az avar kort idézve. A kelta bronzedények is érdemesek a figyelemre, a szép tárgyak kedvelőinek a figyelmébe ajánlhatjuk ezeket is. Ahhoz, hogy ma egy ilyen kiállítás létrejöhessen, nem elég a régészek, a lokálpatrióták szaktudása, lelkesedése. Példaértékű azoknak a mecénásoknak, anyagaikat áldozó cégeknek, intézményeknek a támogatása, amelyek nélkül ez a kiállítás nem születhetett volna meg mindannyiunk szellemi gyarapodására. Horányi Barna Tv-tetszési index, műszerrel Műszeres televíziós közönségmérés bevezetésére hozott létre közös vállalatot a Magyar Gallup Intézet és az AGB Italia. Az AGB Hungary nevet viselő új cég a Gallup- nak a hazai közönségmérésben felhalmozott tapasztalataira és az olasz cég műszeres mérésekre kifejlesztett technológiájára kíván támaszkodni. A cég egy, a háztartásokba telepíthető műszer segítségével automatikusan is folyamatosan kívánja mérni az összes televíziós adás nézettségét, figyelembe véve a nézők társadalmi rétegződését is. New York-i műkincsek Bonnban Az új szövetségi múzeumban megnyílt a New York-i modern művészetek múzeumának kiállítása, amelyen hetven műalkotás szerepel. A Kunsthalle ezzel a kiállítással egy új sorozatot indított útjára. A Cezanne-tól Pollockig címet viselő kiállítás bemutatja a festészet és a szobrászat fejlődését a XX. század végétől századunk ötvenes évekig. Megtekinthetők a kiállításon a kubizmus, a szürrealizmus és a futurizmus legkitűnőbb alkotásai. Játékcentrum Természetes alapanyagokat felhasználó játékkészítő manufaktúra és bolthálózat megteremtése is szerepel az ország szívében, Kecskeméten felépülő új európai játékcentrum céljai között. Erre a célra alapítványt hoztak létre. A helyi önkormányzat azzal is segíteni kívánja az új játék- központ létrejöttét, hogy a Szókratanénuszhoz közel eső helyen az épületegyüttes számára szükséges területet díjtalanul ajánlja fel. Brémai műkincsek Oroszországban A moszkvai kormány illetékesei megerősítették hivatalosan is, hogy Brémából származó értékes kultúrkincseket őriznek Oroszországban. Ezek a második világháború végén hadizsákmányként kerültek a Szovjetunióba. A brémai gyűjtemény létezése mintegy ötven éven át államtitok volt, ha szakemberek időről időre emlegették is. A brémai Műcsarnok több mint két éve reménykedik már abban, hogy visszakapja a kincseket. Ismereteik szerint Dürer, Goya festményeiről, Corot, Degas és még sok neves művész rajzairól, illetve akvarell- jeiről van szó. A Nemzeti Szalonért Budapest és az ország műpártoló közönségének, művészeinek bensőséges hangulatú kiállító- és találkozóhelye volt két emberöltőn át az 1906-ban Vágó József tervezte Nemzeti Szalon palotája az Erzsébet téren, ami a Nemzeti Színházzal együtt az 1956 utáni kulturális terror áldozata lett. Elpusztították, lerombolták. A Szinyei Merse Társaság kezdeményezi a Nemzeti Szalon újra való felépítését, ehhez alapítvány létrejöttét. Kívánságuk, hogy a világkiállításra álljon már az épület.
