Somogyi Hírlap, 1992. október (3. évfolyam, 232-256. szám)

1992-10-20 / 247. szám

14 SOMOGYI HÍRLAP — VÉLEMÉNYEK 1992. október 20., kedd Névadások Színházlátogatás viszontagságokkal Fonyódon tavasszal két ha­talmas cölöpöt vertek az öböl vizébe pár méternyire a kikötő mólójától. Tréfás kezek sze­gezték az egyik fenyőmonst­rumra a valahonnan idemene­kített Marx tér feliratú táblát. A déli Balaton-part városa eddig sem szenvedett hiányt az elmúlt 45 év névadásaiból, hiszen ma még utcatábla hir­deti Engels, Sallai, Lenin, Ré­vai, Tolbuhin nevét, de meg­van még az Április 4.-e és a Május 1. utca is. Es miért ne lenne? Nem­csak most van a döntések, döntögetések kora. Volt ko­rábban is. És ha 45 éven ke­resztül a fonyódiak hősiesen kitartottak többek között a Tu­rul, és a Szent István utca mel­lett, akkor ezt is rájuk kell bízni. Október 7-én a kaposvári Gárdonyi Géza Általános Iskola diákjai osztályfőnökeik, napkö­zis nevelőik kíséretében 14 óra­kor elindultak a 4-es busszal a Madár utcából. Úti cél a Csiky Gergely Színház Szélkötő ka- lamóna című darabjának meg­tekintése volt. Hetek óta készül­tünk erre az eseményre. Min­denki a legszebb ruhájában igyekezett az előadás színhe­lyére, hogy ezzel is megtisztelje a lelkes és igazán jó produkciót nyújtó társulatot. A várakozás örömeibe azonban nagyon sok üröm vegyült. A megállóból négy osztálynyi gyerek (kb. száz) gyömöszölte be magát a buszba kísérőik és néhány „civil” utazó társaságá­ban. A buszba préselődve igye­keztem sorban elvenni tanítvá­nyaimtól a jegyeket azoktól, akik nem rendelkeztek bérlettel, és lyukasztottam volna, de csak a megállóban tudtam, mert előt­tem is, mögöttem is úgy álltak a gyerekek, mintha szardíniás dobozba zártak volna bennün­ket. Egy-egy kanyarban őket is, magamat is alig tudtam tartani. A második megállóig három je­gyet sikerült így kilyukasztanom. A Rózsa utca előtti megállóban (a 67-es út kereszteződésénél) az amúgy is tömött buszba bep­réselte magát három ellenőr. A lyukasztókra rátették a kezüket, mondván: eddig kellett volna ezt a kötelező aktust elvégeznünk. Tanácstalanul, dolgunk végezet­lenül álltunk kolléganőmmel az összegyűjtött jegyekkel a ke­zünkben. Zavaromban kiosztot­tam meg újra beszedtem kis ta­nítványaimtól a jegyeket, hátha meglágyul az ellenőr „úr” szíve. De nem így történt. Felháboro­dásunknak kollégáimmal együtt szót is adtunk. Közben a Rózsa téri megállóban egy nagymama szeretett volna leszállni, felmu­tatva a bérletét, de az ellenőrök útját állva nem engedték le a buszról. Az idős hölgy a felhábo­rodástól szóhoz sem jutva kény­telen volt a következő megállóig utazni. A végállomáson az ösz- szegyűjtött kezeletlen jegyeket az ellenőr markába nyomva kö­zöltem vele, hogy _ „csináljon ezekkel, amit akar”. Ő egy laza mozdulattal széttépte a kis csomagot. (Sajnos, csak a szín­házban tudtam meg, hogy né­hány második osztályos tanít­ványunk visszaútját biztosító je­gye is hasonló sorsra jutott.) Kol­léganőm úgy könyörögte vissza az ellenőrtől a retúr jegyeket. Kislányom bérletébe e hónapra még nem volt alkalmam betétla­pot vásárolni, ezért utaztunk mi is jeggyel. De egy automatikus mozdulattal a lejárt bérletet is az ellenőr markába nyomtam, hisz így szoktuk hasonló esetben. Ő viszont vérszemet kapott a lejárt bérlet láttán, és rögtön „nyakon csípett”: adatokat írt, kérdéseket tett fel. Gyermekem mellettem sírt, de az ellenőr szívét az sem lágyította meg. Sőt, az sem, hogy hamarosan elhangzott az előadás kezdetét jelentő csen­gőszó a színházban. Ott álltam 21 gyerekkel és egy „vérszom­jas” volán-ellenőrrel tíz perccel az előadás kezdete előtt a buszállomáson. Szerencsére időben elfoglal­hattuk helyünket, és a jó hangu­latú előadás két órára feledtette a gyerekekkel, hogy vannak olyan ellenőrök, akik nem meg­könnyíteni, hanem megkeserí­teni igyekeznek az utazóközön­ség helyzetét. Olyanok, akik nem szolgálatnak tekintik a munkájukat, hanem az utasok kiszolgáltatottságát igyekeznek előmozdítani. Kis Katalin Egy szuper autó vagy egy halom szuper aranyékszer vár Önre Bécsben Játsszon a Helvetia szerencseszelvénnyel! Arany fülbevaló, briliánsgyűrü már háromszáz schillingtől Bizonyára szeretné, ha ka­rácsonyra Öné lenne az új, tűzpiros BMW 316-os, amit bécsi Helvetia Óra- és Ékszeráruház vásárlói között sorsolnak ki. Ám lehet, hogy megelég­szik, ha vígaszdíjként nyer­hető három Mazda 323-as egyikével is. Ráadásul gaz­dára vár még 10 kellemes hétvége a négycsillagos bécsi Pannónia Hotelben. Önnek csupán annyi a teendője, hogy mielőbb fölkeresi az áruházat, ahol akár vásárol, akár nem, kap egy tombolaszelvényt. Vágja ki a mellékelt aján­dékszelvényt, és mielőbb pró­bálja ki, mit ér az ajándék 500 schillinges bőn. Nem árt, ha mindenkit fi­gyelmeztetünk, hogy egy vá­sárlásnál csupán egy 500 schillinges utalványt fogadnak el, a bonok nem vonhatók össze. Természetesen egy személy akár tíz bont is vásá­rolhat tíz ékszer vásárlásakor. Érdemes tehát többet vásá­rolni a következő lapszámok­ból. AJANDEKUTALVANY fünfhundert (ötszáz) schilling----------------------^ -----------------------­U TALVÁNY Ingyen KVARCKARÓRA női vagy férfi (elem nélkül) Juwelier FORSTINGER GmbH Taborstaße 36. A - 1020 WIEN A HELVETIA MAGYARORSZAGI KEPVISELETENEK TELEFONSZAMA: 06-46-366956 Ezt az AJANDÉKUTALVANYT már holnaptól beválthatja egy aranyék- szer vásárlásnál. Egy vásárlásnál csak egy AJÁNDÉK- UTALVÁNY számítható be Az AJANDEKUTALVANY üzleti sza­bályaink szerint váltható be Juweliers. FORSTINGER A - 1020 WIEN TABORSTRAßE 36 Kerítés némi körítéssel A lakók nem sajátították ki az önkormányzati területet A Somogyi Hírlap október 15-én megjelent önkormány­zati oldalában Bank Tiborné aláírással cikk jelent meg Húsz családtól függ a korszerűsítés címmel. Az írással nem értünk egyet. A Mátyás király utcá­ban építendő 20 kV-os veze­tékrendszer építéséről, annak helyéről a lakókat hivatalo­san, írásban nem értesítették sem az eredeti nyomvonal, sem az újonnan kijelölt nyomvonal esetében. Az eredeti nyomvonalról akkor értesültek a lakók, amikor megkezdték a betonoszlopok kiszállítását. Bank Tiborné a reklamá­ciók után hívott össze utca­gyűlést. Ezen a lakosság ré­széről több javaslat is el­hangzott, például a Könyves Kálmán utca mögötti rét fölött levő üres terület, valamint a kertészet határán a Mátyás király utcai telkek mögött. Itt érkeztünk el ahhoz a kérdés­hez, amiért tollat fogtunk. Ugyanis Bank Tiborné a cik­kében írtakkal annak a húsz családnak a becsületébe gá­zolt, akikről ezt írja: „az új nyomvonal a kertek mögötti nyolc méter széles önkor­mányzati tulajdonú terület, amelyet az ott lakók egy ré­sze saját kertjükhöz csatolt”. Elvárnánk a képviselőnktől, hogy mielőbb valamihez a nevét adja, tárgyilagos le­gyen és nézzen utána annak, amit állít. Aki az utcában lakik ß legelső építkezés óta, az tudja, hogy az a bizonyos húsz család hozzá sem nyúlt a kerítéshez. Azt az akkori városi tanács vitette odébb hat méterrel. Két méter jelen­leg a kertészet és a telkek között található, amit rend­szeresen a lakók kaszálnak le. A kerítés arrább vitelének az volt az oka, hogy a városi tanács a megvásárolt sík tel­kekről töltésnek elvitette a termőföldet, a munkagépek egyetlen, lépcsősre kimart te­rületet hagytak ott. A kerítés arábbvitelét kiskatonákkal végeztették. Ezt a hatméte­res szakaszt a fentiekben leír­tak miatt kárpótlásként adta használatba az akkori tanács. Véleményünk szerint a te­rület használóit az új nyom­vonalról a beruházónak érte­sítenie kellett volna. A vala­mikor használatra idecsatolt használt terület ma már sok helyen gyümölcsöst és jól termő talajt jelent, ami a lakók kemény munkájának az eredménye. Bank Tiborné október 17-én a Mátyás király utcá­ban utcagyűlés tartott, ahova elhozta az új nyomvonal raj­zát. A lakosság az új nyom­vonalat megfelelőnek tartotta. A képviselőnő kérte a lakos­ságot, hogy segítsen a kerí­tés bontásában. Erre a lako­sok készségesen reagáltak, egy dolog azonban rendezet­len: a bontandó kerítés nem a lakosok, hanem a kertészeti vállalat tulajdonában van. Ezúton kérjük képviselőn­ket, hogy a tulajdonostól sze­reztesse be a beruházóval bontási engedélyt, mert más kerítését nem bonthatjuk le. Lotz Balázsné Kaposvár, Mátyás király u. 31., és 18 aláírás DRÁGA TÜZÉP! Az Önök segítségével szeretném megtudni: mennyiben szabadáras termék a pb-gázpalack? Annyiban, hogy az ok­tóber 1-jétől esedékes, megemelt árat már szeptember 30-án is alkalmazhatják? Az igali tüzép-telepen uno­kám a fent jelzett napon két 22 kg-os pb-palackot cserélt, és 1600 forintot fizetett. Mivel ko­rábban lényegesen olcsóbban vásároltam a gázt, azonnal szóvá tettem a tüzép-telep ve­zetőjének. A válasz így hangzott: az október 1 -jén esedékes árakat három nappal korábban meg­kapta a tüzép, így jogosan al­kalmazzák már szeptember 30-án. Csak számolás kérdése megtudni, hogy az ilyen ár­drágítás mit jelent a tüzép- nek, s mit a vásárlónak. Bálint István Igái, Szent István u. 98.

Next

/
Oldalképek
Tartalom