Somogyi Hírlap, 1992. október (3. évfolyam, 232-256. szám)

1992-10-02 / 233. szám

1992. október 2., péntek SOMOGYI HÍRLAP — SOMOGYI TAJAK 5 Gyalogátkelőhely Darányban Régi igény volt már Da­rányban, hogy az óvoda és az iskola közt legyen kijelölt gyalogátkelőhely. A zebra lé­tesítéséhez azonban több mint 300 ezer forint költség­gel két nagy teljesítményű lámpát, lámpaoszlopot is meg kellett vennie az ön- kormányzatnak. A beruhá­zás elkészült, a tanév első napjától már biztonságosan közlekedhetnek az úton a diákok. Útszélesítés Kastélyosdombón Kastélyosdombón is véget ér az utakon a zötykölődés. Várhatóan e hónap közepén befejezik az útszélesítést. A kotrógépek után az aszfalto­zok veszik munkába a terü­letet, mert új aszfaltréteget is kap mintegy négyszáz méte­res szakasz. A 700 ezer fo­rintos beruházást önkor­mányzati költségvetésből fedezték. Vállalkozik az iskola A barcsi Ipari Szakmun­kásképző Intézet már régóta folytat vállalkozói tevékeny­séget különböző szakmák­ban. A már három éve mű­ködő vállalkozásokat két újabbal bővítették. Tavaly óta foglalkoznak videofilmek készítésével és forgalmazá­sával, valamint videofilmek kölcsönzésével is. Ezzel kapcsolatban egészítette ki az önkormányzat most az iskola alapító okiratát, amelyben előírja, hogy a vál­lalkozói tevékenységből származó bevétel a költség- vetés tervezett kiadásaihoz viszonyítva tízszázalékos mértéket érhet el. Zenei világnap fúvósünnep A zenei világnap alkalmá­ból tegnap a barcsi Széche­nyi Ferenc gimnáziumban megemlékezést tartottak, majd a városi fúvószenekar adott koncertet. Délután, Barcs üzletközpontjában a Riverside Band együttes szolgáltatott térzenét. A Vadász tagozat kiállítása Természetrajzi kiállítás nyílt a Dráva-múzeumban „Bemutatkozik a vadász-ta­gozat" címmel. A barcsi Er­dészeti Vízépítési és Víz­gazdálkodási Szakközépis­kolában 1987-ben indult va­dász-vadtenyésztő tagozat. Az itt végzett tanulók hivatá­sos vadászként és termé­szetvédelmi őrként helyez­kedtek el. A kiállított anyag pagy része az elmúlt öt év eredményeképpen jött létre. TÖRVÉNYES VOLT, DE NEM EMBERSÉGES Szenta másodvirágzása Ot község újra kezdi Egy válás során mindig akadnak viták, és az egyik fél mindig becsapva érzi magát. így van ez Darány környékén is, pedig a barcsi termelőszövetkezetből való kiválás telje­sen törvényesen zajlott, abban egy jogász sem találhat ki­vetni valót. Az emberség persze más, az ma még nem jogi fogalom. A kivált öt falu tagjai pedig pont ezt, az embersé­get hiányolták. 1971 óta tart az a kény­szerű házasság, amely a bar­csi Vörös Csillag tsz, valamint Darány, Istvándi Drávagár- dony, Drávatamási és Kasté- lyosdombó települések között jött létre. Az okok ismertek, csakúgy, mint azok, amelyek most a kiválás mellett szólnak. Röviden: a dolgozók kizsák­mányolva érezték magukat, szerintük a központból a terü­letre a munkabéren kívül semmi nem került. — És amink volt, azt is tönk­retették! — fakad ki Havelka Jenő, Istvándi polgármestere, aki maga is tag, a szárító­üzemben dolgozik. — Már Két éve ki akartunk válni; akkor még nem volt ez az átmeneti törvény, minden vagyonúnkat kihozhattuk volna. De akkor nem engedték. Most még el­mesélhetném tovább az oko­kat, de minek? Az, hogy a te­rület tönkrement; ami érték volt azt elvitték Barcsra, ami nem, azt hagyták összedőlni, látszik anélkül, hogy monda­nánk. Tudom, az lesz a vá­lasz, hogy a kommunista pol­gármester összevissza be­szél. Mert nem szégyellem, és ma is MSZMP-s vagyok. A föld, a munka azonban nem politika, hanem ez az élet! A területen jelenleg 350 termelőszövetkezeti tag él, akiknek a vagyonjegyének ér­tékét hozhatja magával a ki­vált csoport. Aktív dolgozó ezek közül talán száz, akiknek biztos munkát és megélhetést tud nyújtani a Darány környéki föld. Ami jár, azt meg is kapták a kiváláskor. — Ez igaz, de semmivel se többet. Pedig van még egy-két olyan üzem a mi területünkön, amit szeretnénk. Az üzletré­szekből származó 185 millióra persze ráosztotta Barcs azt a hitelt is, amiből erre a részre nem sok került. Ráadásul olyan épületeket és utakat vá­sároltatott meg velünk a va­gyonúnkból, ami már akkor itt volt, amikor egyesültünk. Meg a 31 millió forintos meliorációt, ami nem ér egy fillért sem, csak papíron. Tudom, mindez törvényes, csak nem ember­séges. Velünk teszik ezt, akik éveken át mellettük álltunk, jóban-rosszban? Végül is mi maradt az öt fa­lunak? Egy szárítója, egy hí­zóbika-istállója (hétmillióért), egy üszőnevelő és egy fű­részüzem. És a föld, amit már müveinek. A szántóföldi nö­vénytermesztéshez minden szükséges gépet megkaptak. — Tudjuk, nem kifogást kell keresni, hanem dolgozni kell. Elvetettük a repcét és a ro­zsot; már vetjük az árpát. Egy-két héten belül meglesz a vezetőség, hiszen adminiszt­rációra is szükség van. De­cember végéig pedig megala­kul az új szövetkezetünk. Az egyesülés előtt átlagon felüli színvonalon éltek itt az embe­rek. Bízunk abban, hogy nem­sokára megint így lesz. Varga Ottó CSURGÓI MOZIMESE Átalakulóban van a Somogy Megyei Moziüzemi Vállalat. Ugyanakkor sok moziépület szerte a megyében üres, a mozik megszűntek. így van ez Csurgón is, ahol szeretnének ismét mozizni, de lehetőleg önállóan. Tudniillik most a megyei központ létre kíván hozni egy szolgáltató kft-t, amely ellátná a megye mozi­jait filmmel, és úgy képzeli, hogy a városok bevinnék e kft-be a rájuk eső vagyon­részt. Csurgón ezt másként gondolják. Erről szól a mese. Az állt a papíron annak ide­jén, hogy megkapja a moziját minden település, csak sza­vazzák meg, hogy az arányo­san nevesített vagyonukat be­viszik egy szolgáltató kft-ba. „Csak így lehet működtetni a mozijaitokat. Ha megbíztok bennünket, addig is jók le­szünk hozzátok, amíg átalaku­lunk”— tette hozzá a mozi­üzemi vállalat. Azt persze nem mondták, hogy a vagyon miért nem forgalmi értéken szerepel a könyv szerinti érték helyett. Eljött a nyár eleje. A csurgói képviselők összeültek, és azt mondták: — Nekünk nem kell kft, ragaszkodunk a működ­tető vagyon felértékeléséhez és felosztásához. A részese­désből rendbe tesszük és el­indítjuk jelenleg szünetelő mozinkat. Van Zalaegersze­gen egy szolgáltató cég, amely kedvezőbb feltételekkel kiszolgálja a mozit, mint ami­lyeneket a „saját” leendő káef- ténk ígért előzetesen. Szeptember 19-én a csur­góiak ezt a többieknek is el­mondták. Azzal együtt, hogy akár Kaposváron is alakulhat egy szolgáltató cég a Szivár­vány mozival szimbiózisban, de lehetőleg magántőkével. A szóban forgó működtető va­gyont ez esetben is kimenteni, nem pedig átmenteni kell. Ugyanaznap a Vagyonátadó Bizottság a Somogy Megyei Moziüzemi Vállalat működtető vagyonát 27 önkormányzat közös tudajdonába adta. Csurgó most azt kérdezi Ka­posvártól és a többiektől: ha az indokoltnál sokszorta na­gyobb vagyonnal létrehoznak egy kft-t, miközben a mozik óriási többsége egyenként csődbe jut, emiatt előbb-utóbb a Mozi Kft is csődbe jut, miért jó ez nekünk? Ha elidegenít- jük és felosztjuk a vagyont (alapítványba visszük), ebből stabilizálni tudja ki-ki a saját moziját. S ha Zalaegerszeg nem tetszik, egy mini szolgál­tató cég ragyogóan megélhet a prosperáló mozikból. Miért rossz ez nekünk? Katona Ferenc Ez év elején kezdte meg önálló életét Szenta. Sokáig Csurgó társközsége volt, majd ugyancsak a csurgói körjegy­zőséghez tartozott. Az önálló­sodás régi vágya volt a lakos­ságnak. Vártak is ettől némi változást, de ekkorára ők sem számítottak. A szeptember végi délutáni napsütésben teremtett lelket nem látni a falu központjában. Dologidő van. Aztán pár perc tanácstalanság után vidám at­yafi tántorog ki a kocsmából. — Gyere, arany barát, igyál valamit! — lehel rám barátsá­gosan — és borgőzösen. Hirtelen szóhoz sem jutok e nagylelkűségtől; szerencsére egy postáskülsejű postás ki­ment szorult helyzetemből. — Na, eredj innen szépen! — mondja a részegnek. — Nem kíváncsi terád senki. Miután nagynehezen-sikerül eltaszigálnia az atyafit, nyújtja a kezét: — Galamb László va­gyok. Ne haragudjon ám rá, egy kicsit, tudja... — és sokat sejtetően elhúzza kezét a homloka előtt. Amikor elmon­dom, mi járatban is vagyok, szívesen beszél: — Idője volt már, hogy önál lósodjunk. Én még emlék­szem, amikor közel 1500-an laktak Szentén, most meg jó, ha 500-an maradtunk. Nem volt semmi, ami itt tartsa a fia­talokat. Most ha körülnéz, lát egy-két új épületet, ez meg — bök a háta mögé — az új óvoda lesz, meg iskola. Ha csak ez elkészül, már meg­érte. Közben befut a jegyző, Fel­földi Károly is, mégpedig a postás motorján, és a hiva­talba invitál. — Két és fél emberrel dol­gozunk — mondja, célozva magára, egy főállású és egy nyugdíjas munkatársára. — Tavaly nyáron döntött úgy a testület, hogy megpróbál tel­jesen a saját lábán megállni. Januártól működik az önálló hivatal, amelynek a költségve­tése pontosan annyi, mint amennyivel a csurgói körjegy­zőség költségeihez kellett hozzájárulnunk. De így min­dennap van ügyfélfogadás, naponta foglalkozunk az ügyesbajos dolgokkal, és utána tudunk járni olyan pá­lyázati lehetőségeknek, ame­lyeknek a segítségével előre­jutunk. Ilyen például az iskola- és az óvodaépítéshez kapott támogatás és kölcsön. A 12,8 millió forintos beruházásból 4,2 millió forint céltámogatás. Már fel is húzták a falakat, s egy év múlva szeptemberben az alsótagozatosoknak nem kell Csurgóra buszozniuk. — Osztályonként évente 12-16 gyereket érint ez, de előreláthatólag lesz olyan év is, amikor 30 elsős kezdi meg az iskolát. A hatása már most érződik: ma senki sem készül elköltözni a faluból. Sőt, az idén két új ház épült, de ad­tunk házépítésre és házfelújí­tásra is kölcsönt többeknek. Beszélgetésünk alatt befu­tott Berkes Sándor polgármes­ter is, aki „civilben" a kaszói erdőgazdaságnál szállításve­zető. Vele a jövőről volt köny- nyebb beszélni, látszik renge­teg terve van a falunak. — Ez a háromnegyed évnyi önállóság bebizonyította: a falu élni akar, és él is a lehető­ségekkel. Büszkék vagyunk az épülő iskolára, de már ter­vezzük, mit kellene csinálni jövőre. Új szeméttelepre van szükség, és egy szennyvízte­lepet is építünk. A tervek már el is készültek. Ezzel össze­függésben talán még tovább léphetünk. De fikciókról azért ne beszéljünk! Ami biztos: bár az iskola még csak most épül, de már írjuk a pályázatunkat a tornaterem építésére. Virágzó falut szeretnénk; olyat, ami­lyen régen is volt. Varga Ottó Dráva-krimi AUTÓS ÜLDÖZÉS RÉSZEGEN Épül a kazánház Istvándiban megkezdődött az óvoda és az iskola fűtésének korszerűsítése. A két egymáshoz közeli épület között lesz az a kazánház, amelyben két vegyestüzelésű kazán szolgáltatja a központifűtéshez a me­leg vizet. A beruházás másfél millió forintba kerül, és természetesen a fűtési szezonra el is készül. B. Kálmán már sok gondot okozott a barcsi rendőrség­nek: jogosítványát ugyanis it­tas vezetés miatt elvették, ám ez nem igazán zavarta abban, hogy „sofőrködjön”. Kissé illuminált állapotban ült kedden este is autóba, de aznap nem ez volt a legna­gyobb bűne. P. Imrével és B. Józseffel rendesen felöntöttek a garatra, majd úgy gondolták, megnézik: mi újság a Május 1. parkban. így hát kocsiba vág­ták magukat és elindultak. A parkból pedig hat diák éppen befejezve a szalonnasütést, hazafele baktatott az út men­tén. Amikor az autós társaság ezt észre vette, meg akarta ijeszteni őket, ezért áthúztak az úttest bal oldalára. A gye­rekek szerencsére elugrot- tak... Ez azonban nem volt elég a részeg hármasnak, megfordultak és üldözőbe vet­ték a most már menekülő fiata­lokat. Melléjük érve könny- gázsprével lefújták őket. Már beérve a városba a szakkö­zépiskolai kollégiumnál ki­szálltak az autóból és megver­ték az egyik diákot. Amikor a gyerekek beszaladtak a kollé­giumba egy — pechjére — arra haladó segédmotorke­rékpárost is „lefújtak”. Ä diákok bejelentését köve­tően a járőr azonnal elkapta a randalírozó társaságot, akik egyébként Barcs rémeiként ismertek. P. Imre és B. Kálmán bünte­tett előéletűek, jelenleg is bün­tető eljárás folyik ellenük. Mindketten „bentlakásos lehe­tőséget” kaptak a bpresi fog­dába, mivel alaposan gyanú­síthatok csoportosan elköve­tett garázdaság, közúti veszé­lyeztetés és más bűncselek­mények elkövetésével. T. R.

Next

/
Oldalképek
Tartalom