Somogyi Hírlap, 1992. október (3. évfolyam, 232-256. szám)
1992-10-02 / 233. szám
1992. szeptember 2., szerda SOMOGYI HÍRLAP — MEGYEI KÖRKÉP 3 Festmények, grafikák Amerikából A múzeumi hónap kiemelkedő eseménye az Amerikában élő, magyar származású festőművész, Zugor Sándor kiállítása, amely tegnap nyílt meg Kaposváron a Rippl-Ró- nai Múzeumban. A festő mintegy 50 alkotását mutatta be megnyitójában az itthon élő kortárs, Eigel István, Mun- kácsy-díjas festőművész. A tárlat három hétig látogatható. Földművelés- ügyi fórum Siófokon A megyei földművelésügyi hivatalok vezetői országos értekezletet tartottak Siófokon. A kétnapos tanácskozáson, amelynek a Balatoni Halgazdaság adott otthont, a szakemberek az illetékes minisztériumi vezetőkkel közösen át- tekinteték az ágazat őszi feladatait. Orvosi tanácsadás a máltaiaknál A Magyar Máltai Szeretetszolgálat kaposvári orvoscsoportja október 7-étől ismét megkezdi egészségügyi tanácsadását a szeretetszolgálat székhelyén, a Kossuth utca 53. szám alatt, szerdánként 17 és 18 óra között. Pedagógusdömping . Somogybán tavaly szinte gusötóí'-h^jpani a pedagó- lákba, mára minden álláshelyre többszörös a túljelentkezés. Számottevő igény pedig csak idegennyelv-szako- sokra van. Ami a pedagógusnak hátrány, a kisebb és eldu- gottabb vidéki iskoláknak előny. Sokhelyütt most vált igazán megnyugtatóvá a szakos ellátottság. Újjáéledő szakkörök Újraéled Somogyszilban a sport-, úszás és a honismereti szakkör. Néhány éve ezek a szakkörök még működtek, idén — úgy tűnik — ismét van irántuk érdeklődés. Az iskola padlásterének klub- illetve könyvtárszobává való átalakítását is tervezik, pedig nincsenek könnyű helyzetben: rövid időn belül háromszor rabolták ki az iskolát. Tévét, videót, magnókat vittek el, s újakra nincs pénzük. Munkanélküliség ellen turizmus Sok somogyi faluhoz hasonlóan Buzsákon is egyre nagyobb számban vannak — a 670 munkaképes korúból 108-an — munkanélküliek. Az itteni szövetkezetnek is egyre kevesebb munkáskézre van szüksége. A buzsákiak ebből a helyzetből a falusi turizmus révén próbálnak kitörni: jelenleg 30 ház van a faluban, amely üdültetésre alkalmas. Kultúrház és ravatalozó Amikor a kultúrára csak módjával jut, különösen jó arról hallani, hogy a simonfai önkormányzat felújíttatta a művelődési házatTTöbb mint 600 ezer forintos költséggel végezték el a külső-belső tatarozást. Sor került a ravatalozó felújítására is, ez utóbbit 210 ezres költséggel végezték el. Új kegytárgyak vásárlását is tervezik. AZ IDŐSEK VILÁGNAPJÁN Patalom októberben ünnepel A mosoly nem kerül semmibe (Folytatás az 1. oldalról) Az irodavezető arról beszélt, hogy számára, s a legtöbbünk számára az öregedés fogalma a bánat, a kilátásta- lanság, a tél képét idézi. Hogy sokan azt mondják, az idős ember szegény, mert már mindent odaadott. Csak keveseknek van szemük az öreg arc szépségéhez. Pedig különleges szépsége van az öregkornak: a lélek méltósága, a bölcs emberség elérésének lehetősége található meg benne. Ehhez persze mindig előre kell nézni, a véget sem veszítve szem elől. Sokan vissza akarják tartani azt, ami úgy is kicsúszik a markukból. Ahelyett, hogy kinyitnák magukat koruk számára. A megnyitón közreműködött a Kaposvár Táncegyüttes és az otthon néhány lakója is, ők verseket olvastak föl a többieknek. Hideg Zoltánná, az otthon vezetője elmondta,, a hónap szinte valamennyi napjára jut látnivaló az otthon lakói számára: lesz óvodásműsor, vetélkedő, filmvetítés, operettest, kirándulás Keszthelyre és Hévízre, ^megvendégelik a kaposvári nevelőotthon gyerekeit, de nem maradhat el a sportvetélkedő sem. A hónap utolsó napján pedig teadélután és tábortűz szalonnasütéssel várja a bentlakókat. A patalomi a „legfiatalabb” és legjobban felszerelt szociális otthon Somogybán. 1972 novemberében kezdte meg működését, jelenleg 130 lakója van, s hatvannégyen látják el a gondozásukat. Tíz hold földjükön gazdálkodnak. Itt vannak, akik törődjenek az ittlakókkal. Azonban 68 ezer idős em(Fotó: Kovács Tibor) bér él Somogybán, s csak 1,2 százalékuk van otthonokban elhelyezve. Valahogyan a többieknek is tudomására kellene hozni, hogy ez a hónap az övék. S ez bizony nem a megyei vagy helyi önkormányzat dolga elsősorban, hanem a miénk: fiáké, leányoké, unokáké. Próbáljuk kissé elfeledtetni velük a fölös- legességérzetüket, amelyet a ma türelmetlensége kinevelt bennük. S egy mosoly valóban nem kerül semmibe. Nagy László KILENC SZERVEZET ÖSSZEFOGOTT Megalakult Somogybán a Nemzeti Forradalmi Szövetség Kilenc somogyi szervezet részvételével megalakult Kaposváron a Nemzeti Forradalmi Szövetség, amely vidéken az első ilyen szervezet. Dr. Tamás Károly a kaposvári állattenyészti kar termelésfejlesztési intézetének főigazgatója, az 56-os szövetség Somogy megyei elnöke elmondta: a Forradalmi Nemzeti Szövetség Somogy Megyei Szervezetét az 56-os szövetség, a Pofosz, a TIB, a MUSZ és más szervezetek hozták létre. A forradalmi szervezetek érzékelik azt, hogy szétaprózva nem lehet elérni céljaikat. Csak akkor van esély az érdekeik érvényesítésére, ha tömeg van mögöttük. Tehát az erők egyesítése miatt léptek szövetségre. A másik, hogy eddig a résztvevő szervezetek koordináció nélkül végezték a munkájukat, nem volt összehangolva a tevékenység. Elmondta: — Minden megállapodást aláíró szervezet teljes jogú tag, nincs alá- és fölérendeltségi viszony. Minden szervezetnek joga van önálló kezdeményezésre is, de főbb politikai és gazdasági feladatokra egységesen mozgósítják erőiket, tehát egységesen lépnek fel. A következő választásokon is összehangoltan kívánunk cselekedni. L. J. Mit remélhetnek? Úgy tetszik, Magyarországon is nehéz magyarnak lenni. Ez jutott eszembe, amikor egy megtört asszony beszélte el, mi is esett meg vele. Közben pironkodva morzsolgatta szét könnycsepjeit... A kaposvári Göcz Ilona férjével és fiával úgy döntött, Erdélyből Magyarországra költözik. Augusztusban megkapták a magyar állampolgárságot is. Remélték, most már valóban semmi akadálya nincs, hogy magyarnak tekintsék őket. Az OTP-vel, aztán hivatalos szervekkel korábban is volt problémájuk. Kölcsönt szerettek volna felvenni, 20 ezer forintot akartak kérni, de csak 10 ezret adtak volna — mert Romániából jöttek. Az asszony úgy érezte, erkölcsileg alázzák meg ezzel a hozzáállással... Most, hogy magyar állampolgárok lettek, még egyszer próbálkozott az asszony. „Már papír szerint is magyar vagyok, de én eddig is az voltam” — mondja keserűen. — „Fizetésünk szerint 40 ezer forintot is kaphatnánk. Amikor kérték az igazolványomat, elővettem az ideiglenesét. Ekkor már azt mondták, kezesek kellenek. Végleges igazolványom még nincs, mert az anyakönyvi kivonatok hat hónapos átfutási ideje miatt addig csak az ideiglenesét adják. Tudjuk, a románok sokak szemében jött-mentek — hogyan kérhetnék meg valakit — segítsen? Becsületesen dolgozunk mind a ketten, a fiam iskolába jár. Képtelen vagyok könyörögni. Otthagytuk Erdélyt, azt hittük, itt nem fognak bántani minket azért, mert más országban, de magyarnak születtünk. Mit tegyünk, ha a magyarok nem értenek meg bennünket?" Mindenhol falakba ütköznek, ahol megtudják, honnan jöttek. Mit remélhetnek? Tóth Kriszta KAPOSVÁRON TALÁLKOZTAK Gép- és gyorsírótanárok szakmai napja A Nemzeti Szakképzési Intézet javaslatára Kaposváron, a Noszlopy Gáspár Közgazdasági Szakközépiskolában gyűltek össze Somogy, Tolna, Baranya és Zala megye gyors- és gépírótanárai tegnap délelőtt. Abban az intézményben, amelynek diákjai évek óta jelentős eredményeket érnek el az országos versenyeken. Négy megye tizenhárom oktatási intézménye képviseltette magát a szakmai tapasztalatcserén, amelyen az új, korszerű tanítás technikai és módszertani kérdéseiről esett szó. A vendégpedagógusok Érfalvyné Ludvig Borbála igazgatónő kalauzolásával ismerkedtek meg az intézménnyel, és részt vettek egy számítógépes szövegszerkesztést tanító bemutató órán. Ezt követően elemezték a látottakat, hallottakat, s váltottak szót a gép- és gyorsírás tanításának szakmai kérdéseiről, valamint a továbbfejlődés lehetőségeiről. L. S. ZSELICSZENTPÁL „KERESZTJE Gát a falu közepén Víz önti el az udvarokat — Használható utat kémek Zselicszentpál hosszú ideje azok közé a települések közé tartozik, amelyeket csak az „irányjáratok” érintenek. Hajdanában gróf Széchenyi István kezdeményezte a vadvizek megzabo- lázását a mederszabályozásokkal. Technikáját a közutak rekonstrukcióján fáradozó szakemberek továbbfejlesztették, éa esetenként új betonszalagot terítve termőföldre, erdők vágatába, alakították ki az új paramétereknek megfelelő útvonalat. Erre a sorsra jutott Zselicszentpál is. A 67-es útból most leágazik egy hurok, amely keresztülszeli a kis települést. A község közútját az áruszállító, járműveken kívül csupán a személy- gépkocsik és a célbuszjáratok koptatják. Akik más időpontokban utaznának Kaposvárra vagy Szigetvár irányába, kigyalogolhatnak az „alsó” vagy a „felső” megállóba. Megállóöblöt itt is csak a súlyos balesetek után építettek ki. Múltbeli halogatás A rendszerváltást 409 bejelentett lakos élte meg a zselici faluban. 230-250 az adófizető állampolgárok száma. A falut keresztül szelő 1370 méteres útszakasz rendbetétele, felújítása az önkormányzatra maradt. A múltbeli halogatásáért — dacolva az elsorvasztó poltikával — most 4 millió 870 ezer forintot fizetnek Zselicszentpál polgárai. Fizetnek, de nem szó nélkül, mert utat akarnak, használható utat, nem falu- közepi gátat. Süldők az árban — Nem a buszmegálló ellen hábor- gunk, kell az az utazni akaróknak. De igenis olyan ki- és bejáratot akarunk, amelyen nem akad fenn a gépkocsi, nem törik lábukat a járdára igyekvők — sorolta egy szuszra Fetzer Ferencné. A Fő utca 59. számú ház előtt, a járda szintjénél mintegy 120-130 centiméterrel magasabban található a buszmegálló járdaszigete. A nyers betonfal szinte rádől a családi házra. A meredekre sikeredett kocsibejáró még őrzi a személyautó hátsó hídjának ütközési nyomát. A fianyúl elveszne a gödörben, és még hol a záróréteg. Szemben, a 64. számú házban Major József és családja retteg a következő zivatartól. — Az idén már két alkalommal öntötte el az udvarunkat az eső, de olyannyira, hogy a 40-50 kilós süldők majd megfulladtak az ólban. Az útszélesítéssel, a megállósziget kialakításával most mintegy 10 házat veszélyeztet az áradat — mutat körbe a házigazda. Portájukat csak jókora bukkanó leküzdésével lehet járművel megközelíteni, kocsibejárójuk már jóval az út szintje alatt van. Szabó József alpolgármester elmondta, hogy a falu lakossága tavaly döntött az út fel új íttatásáról, hogy a buszközlekedéstől való elszigeteltségüket megszüntethessék. Januárban a falugyűlés vállalta a költségek felét. Ez megközelíti az 5 millió forintot. Nem fizet a biztosító — Korábban a KPM közúti igazgatósága mindig talált valami kibúvót, így az 1370 méternyi szakasz minden gondjával a nyakunkba szakadt. A Majorék portája előtti szakasz vízelvezetése a szakvélemények szerint megfelelő, de erről az áradat nem akar tudni. Polgármesterünk lemondott, a körjegyzőség műszaki előadója keresi az optimális megoldást — kesergett a falu gondjait társadalmi munkában magára vállaló alpolgármester. — Idáig fizettem a biztosítást, de most lemondom, mert a leégett szivattyúmotorokra nem fizetett a biztosító — mondta Major Józsefné. Fet- zerné sem marad példázódás nélkül, nekik mindössze 1500 forintot ajánlott a kárbecslő a felázott 4 szoba tönkrement tapétáiért. Zselicszentpál közepe, mondhatni a lap alja, csendesen háborog. Az út nemsokára elkészül. Ha a tervek szerint, a jelenlegi kivitelezés szintjén, akkor porták válnak meg- közelíthetetlenné, udvarokat, kerteket önt el a domboldalból lezúduló áradat. Óhajtják az utat, hogy ne kelljen hó- ban-sárban kutyagolni a „külső” megállóhoz. De olyan utat, amelyen a mentő a lakás bejáratától viheti ki a beteget, enyhítve a kínjait, s nem ölben cipelve a nyaktörő kaptatón. A Kaposvár felőli bejárat két oldalán az utóbbi évtizedben takaros portákkal jelezte élni akarását a falu. A gondosan megépített betonhidak fölé magasodik itt is a leendő út koronája. Még nem késő korrigálni a tévedéseket! Zselicszentpál járható utat akar. Mészáros Tamás
