Somogyi Hírlap, 1992. október (3. évfolyam, 232-256. szám)

1992-10-12 / 241. szám

6 SOMOGYI HÍRLAP — KULTÚRA 1992. október 12., hétfő Pályaválasztási konferencia Az új gazdasági helyzet megköveteli, hogy a pálya- választási tanácsadó intéze­tek szerepe erősödjön, s egyértelműen a megválto­zott munkaerőpiaci követel­ményekhez igazodjon. A mélyponton lévő szerveze­tek tevékenységének meg­újítása nem tűr további ha­lasztást, hiszen munkájukra most van a legnagyobb szükség, a lehető legtöbbet tehetik azért, hogy az isko­lából kikerülő pályakezdők ne munkanélküliként indul­janak majd az életnek. Mindezt az érintett szakem­berek fogalmazták meg azon az országos pályavá­lasztási konferencián, ame­lyet Nyíregyházán tartottak. Az Ofész a 2000 forintos tandíjról Az Országos Felsőokta­tási Érdekképviseleti Szö­vetség választmányát meg­döbbentette a művelődési minisztériumnak az a beje­lentése, miszerint jövő év szeptemberétől a felsőokta­tási intézményeknél havi 2 ezer forintos tandíjat vezet­nek be — közölte Gilly Gyula, az OFÉSZ elnöke. Elhangzott: a tandíjjal kap­csolatban mind a mai napig semmiféle politikai egyezte­tés nem történt a kultuszmi­nisztérium és az OFÉSZ kö­zött. Az a tény, hogy az Or­szágos Felsőoktatási Érdek- képviseleti Szövetség a fel­sőoktatási törvénytervezet és a felsőoktatás fejlesztési koncepciójának kidolgozása során a tandíj bevezetésé­nek tényével nem vitatko­zott, még nem a feltétel nél­küli beleegyezést jelenti. Le­szögezték, hogy a tandíj be­vezetését csak a hallgatói hi­telrendszer kidolgozása és működtetése, valamint a jut­tatások feltételeinek megte­remtésével tartják lehetsé­gesnek. Az érték védelmében SPINDLER BÉLA A MAGYAR SZÍNÉSZ KAMARÁRÓL Manapság egyre inkább érzékelhető: a változások hatása kisugárzik a színházművé­szetre, a színésztársadalomra is. És ez a hatás nem ér véget a gazdasági következmé­nyeknél. A por, melyet az új feltételrendszer kavart, egyelőre szabadon szálldogál; a lég­kör letisztulása nem megy magától. Tenni kell hát valamit, ami segít navigálni a színészek­nek a megújhodott viszonyok tengerében, ami segít fogal­makat alkotni a „másról”. A tel­jesség igénye nélkül erről szól a Magyar Színész Kamara léte. Hogy még mi másról, ab­ban Spindler Béla kamarai ügyvivő, a Csiky Gergely Színház színművésze segített tájékozódni. Találkozásunkban az idő­pontok egyeztetése okozta a nehézséget, ám egy kellemes őszi délidő végre a színház­parkban talált bennünket. — Kissé fáradtnak látszik. — Napok óta ingázom Bu­dapest és Kaposvár között, a reggeli gyorssal megyek és van amikor csak hajnalban ér­kezem haza. Tárgyalunk a minisztériumban, a szerzői jogvédő-hivatalban, és még jónéhány helyen. Egyszóval a kamara igyekszik teljes erő­bedobással képviselni a szí­nésztársadalom érdekeit, noha ez ebben a pillanatban nem olyan egyszerű. — Miként definiálható rö­viden a színész kamara? — A Magyar Színész Ka­mara a színésztársadalom ér­dek- és értékképviseletét sze­retné ellátni. Különösen az utóbbira, az érték képvisele­tére tenném a hangsúlyt. En­nek szükségessége megfo­galmazódott a szeptemberi közgyűlésünkön is, ahol a tagság nem is annyira az eg­zisztenciális problémákra, mint inkább a művészi értékek védelmére volt érzékeny. Az értékvédelem az, amitől a ka­mara leginkább különbözik a szakszervezettől, amely csu­pán az érdekvédelemre kon­centrál, hiszen azért jött létre. (Fotó: Kovács Tibor) — A kamara, ha jól tudom már létezett és kielégítően működött a háború előtt. — Igen, működött, és nagy befolyással volt a magyar színjátszás életére.- Az a ka­mara megszabta azt, hogy ki lehet kamarai tag, és olyan jo­gosítványa is volt, amellyel ki­zárhatott embereket a tagsá­gából, akik valami fegyelmi vétséget követtek el. Tehát szankcionált, amire bizony néha ma is szükség lenne, még akkor is, ha ez a jogosít­vány néha ellenérzést vált ki. Aztán annak a kamarának volt segélyalapja is a rászoruló művészek támogatására. A tagság rendszeresen konzul­tált a rendezőkkel, és tulaj­donképpen már a menedzse­lésnek is megvoltak a csíra­szerű kezdeményei. — Az újjáalakult színész kamarát jelenleg milyen fel­adatok érintik leginkább? — Tevékenységünk egyik sarkallatos pontja a közalkal­mazotti törvény. A törvény azon részére, amely a színhá­zak működését meghatá­rozza, arra én semmilyen kö­rülmények között nem mond­hatom azt, hogy aki ebben konzultált, aki ezt megfogal­mazta, aki ezt elfogadta, az szemmel tartotta volna a szín­ház művészi érdekeit. Ez a törvény a magyar színházakat tönkre fogja tenni, ha nem tör­ténik meg a módosítása. Egyébként a kamara elsődle­ges törekvése, hogy kivegye magát a közalkalmazottak kö­réből. — Milyen struktúrában dolgozik a kamarai tagság? — Ott tartunk, hogy meg­alakultak azok a csoportok, amelyek különféle feladatokai foglalkoznak. Olyan hatalmas ezeknek a feladatoknak a száma, hogy lassan kevés lesz a fővárosi színésztagsá­gunk arra, hogy utánajárjon és tárgyaljon qzekben az ügyek­ben. így tárgyalunk a szerző jogvédő-hivatallal, amelynek két eltérő elképzelése van ar­ról, hogy a színészi munka al­kotó tevékenység-e, avagy nem. Van egy másik csoport, amely a társadalombiztosítási törvény ránk vonatkozó ren­delkezéseit próbálja javasla­tokkal megváltoztatni, ame­lyek jövő évtől kedvezőtlenül érintik a színésztársadalmat. Ezek tűzoltómunkák, nem le­het várni velük éveket. De be­szélhetnék az új kollektív szerződésekről, s akár a szakmai nyugdíj kérdéséről is. És mindemellett meg kell fo­galmazni a kamarai törvényt, amelyre nekünk már van egy tervezetünk. A Magyar Színész Kamara Jordán Tamás elnökletével több fronton küzd az érdekek, de legfőképpen az éktékek védelmében. Teszik ezt olyan művészek, emberek, akik biz­tos nem erre születtek, de tud­ják: valami megváltozott, és ha most nem idomulnának a feladathoz, akkor lehet, hogy később a feltételek lennének idomtalanok a színművészet létéhez. És ez az, amit nem tesz kockára a kamara. — Köszönöm a beszélge­tést. Balassa Tamás ORSZÁGOS TÁRLAT NYÍLIK NAGYATÁDON Mai magyar faszobrászat A Nagyatádon nevezetes nemzetközi faszobrász alko­tótelep és a városi művelő­dési ház harmadik alkalom­mal rendezi meg az orszá­gos faszobrászati kiállítást. Noha az idei évben a tele­pen csupán a korábban ké­szült alkotások konzerválása történt meg, a művészeti te­vékenység sem szünetelt, jelzi az október 16-án meg­nyíló országos faszobrászati kiállítás. Negyvenhárom szobrász mintegy nyolcvan alkotását mutatják be a nagyatádi mű­velődési házban. Az 1975. óta működő nyári nemzetközi faszobrász szimpozion nem kevesebbre vállalkozott, mint hogy fóru­mot teremt a hazai művé­szeknek. Az október 16-i megnyitón adják át a díjakat, délelőtt 11 órától tárlatvezető mutatja be a szoborparkot. A kiállí­tás november 29-ig tekint­hető meg, a látogatók között a műpártolókra, műgyűjtőkre is számítanak. A kiállításon szereplő mű­vek közül bemutatjuk Wee- ber Klára Pártában című kisplasztikáját. CSÖNDES MIRELIT-JUBILEUM 50 éve egy Vág-völgyi magyar faluban... Garaun-opera Óriási közönségsikert ara­tott a Berlini Állami Opera­házban Carl Heinrich Ga- raun „Cleopatra e Cesare” című négy és fél óra hosszat tartó dalműve, amelynek ős­bemutatója II. (Nagy) Fri­gyes utasítására 1742. de­cember 7-én volt az Unter den Linden Királyi Operaház megnyitója alkalmából. Az operát Fred Berndt rendezte és a díszleteket is ő ter­vezte. v Elkelt Lennon Oscar-díja Egy névtelenségét őrző Beatles-rajongó 110 ezer dollárt áldozott a legendás Beatles tulajdonát képező, magas eszmei értékű szob­rocskáért. A máig töretlen népszerűségű Beatles együttes mind a négy tagja Oscar-díjat kapott a Let It Be (Úgy legyen) című játékfilm legjobb daláért. Ugyanezen az árverésen adták el Jack Ruby 24 oldalas kéziratát 12 100 dolláros összegért. Jack Rubyt azért ítélték el, mert 1963 november 24-én — két nappal a Kennedy elnök el­leni dallasi merénylet után — lelőtte a feltételezett gyil­kost, Lee Harvey Oswaidot. Ruby a dokumentumban ar­ról számol be, hogy mit csi­nált a Kennedy-gyilkosság utáni két napon. Valójában mit is jelent az, hogy mirelit? És mióta hasz. náljuk? Egyszer végigkérdez­tem jó néhány háziasszonyt erről — többségük a hatvanas évek elejére emlékezett. A mirelit azonban sokkal ko­rábbi, s talán megérdemel egy-két szót — csöndes jubi­leumformán — mostanában, amikor éppen ötvenéves. o Születésekor háború volt Európában és a világban. Ke­leten a nyári német offenzívák csatái dúltak akkortájt, alig fél évvel Sztálingrád, Voronyezs, Kurszk sorsfordító ütközetei előtt. S a hadszíntereken, a hadtápnál aligha ismernek bármit is az élelmiszerek gyorsfagyasztásáról. A „Me- názsi” részben frissen rekvi- rált, részben szárított és kon­zervált raktári készletekből készült a hadviselők mindekét oldalán. Jóllehet a németek ki­terjedt hűtőlánccal rendelkez­tek már ekkor Nyugaton és Észak-Afrikában. Mégis elma­radtak a szövetséges had­erőktől. A háború kitöréséig az USA és Németország haladt a világ élvonalában a gyorsfagyasztó iparág tudományos előkészí­tése terén, s a gyártásban is. A negyvenes évek elején a német titkosszolgálatnak fel­tűnt, mennyire visszaesett az US Army fehérlemezfelhasz- nálása, vagyis a konzervké- szítés. A jelenséget a „korlát­lan tengeralattjáró-háború” si­kerének tudták be, miszerint a német „U-hajók” jelentős ame­rikai ónszállítmányokat sül­lyesztettek el. Tévedtek. A szövetségesek szinte vala­mennyi hadszíntéren na­gyobbrészt hűtő- és gyorsfa­gyasztó kapacitásukkal bizto­sították már ekkor a csapatok ellátását. Ez idő tájt néhány megszál­lott fiatal mérnök a maga ere­jéből — hézagos ismeretek­kel, jószerével szakirodalom nélkül — eltökélten kísérlete­zett egy kezdetleges gépen a gyorsfagyasztási technológia kialakítására Galánta közelé­ben, egy Vág-völgyi falu, Ma- gyardiószeg konzervgyárá­ban. A Mezőgazdasági Ipar Rt (GEORGIA) ottani cukorgyára mellett egy a maga korában modern konzervgyár is műkö­dött. Itt próbálkoztak az új fa­gyasztóipari eljárással, amely- lyel 1942 nyarától már órán­ként 200 kg jó minőségű idénygyümölcsöt és zöldfélét tudtak gyorsfagyasztani. Az árut Frigelite-márkanéven hozták forgalomba, főleg kül­földön. így a következő évben nagyobb volumenű termelésre készülhettek átállni, amihez megfelelő nagyteljesítményű gép kellett. Ilyennel csak a németek rendelkeztek akkor. Hadicélokra, természetesen. A géphez mégis hozzájutot­tak, alighanem a véletlen és a háború kimenetele révén. © A német hírszerzés nyilván tudomást szerzett arról, mi fo­lyik Diószegen. A gyár két fia­tal vegyészmérnöke hamaro­san meghívást kapott Karlsru- heba, a Wermacht titkos földa­latti laboratóriumában, ahol maga Robert Plank professzor fogadta őket. A laborban — Hidasi Vilmos visszaemléke­zése szerint — éppen tenger­alattjárók élelmezésére folytak gyorsfagyasztási kísérletek. Amikor visszatértek, már a helyszínen várta őket az ak­kori legmodernebb alagút-rendszerű fagyasztó­berendezés, amellyel már óránként 500 kg gyümölcsöt, zöldséget, készételeket állít­hattak elő. Ezen folytatták a munkát, természetesen a Wermacht megrendelésére és céljaira, a keleti front hadtáp­vonalainak ellátására. Kis téte­lekben két budapesti cseme­gebolt is részesülhetett belőle. Ide főleg gyümölcs- és deliká- tesz ételféléket szállítottak. A front közeledtével, 1945 elején, a diószegi szakember- gárda többsége Nyugatra, Németországba kényszerült távozni. A gépek leszerelé­sére már nem jutott idő, így az ottmaradó egyik mérnök irá­nyításával folytatódhatott a termelés. Az akkor már Slád- kovicovo-i konzervgyár gyors- fagyasztó üzeme a hatvanas évek közepéig működött. Ak­kor a gépek elöregedése és átszervezések okán a fa­gyasztás megszűnt. A kassai pogram, a Be- nes-kormány kitelepítési ren­deleté nyomán a diószegi gyorsfagyasztó mérnököknek is el kellett hagyniok Cseh­szlovákiát. Budapesten azon­ban ismét találkoztak, s rövi­desen itt is megteremtették a gyártási feltételeket. Cse- pel-szigeten 1947-ben indult meg a termelés. Termékeiket Mirelité márkanéven küldték piacra, elsősorban külföldön. (Mirelité = Mezőgazdasági Ipar Rt. elite termékei). A há­ború utáni években számos nyugati országban és a skan­dináv államokban is újdon­ságnak számított a magyar mirelit, azaz MIRELITÉ. © A gyorsfagyasztó iparágat az ötvenes-hatvanas években erőteljesen fölfejlesztették. Az ország mintegy 15 nagyobb városában működtek a Ma­gyar Hűtőipar gyárai. A hetve­nes évek elején már 60 ezer, 100 ezer tonna gyümölcs-, zöldség- és ételféle — mint­egy 200 féle termék! — ké­szült gyorsfagyasztással Ma­gyarországon. Ezzel az egy főre jutó termelésben olyan országokat köröztünk le ak­kor, mint Franciaország és az NSZK. A Magyar Hűtőipari Vállalat 1988 elején megszűnt. Tíz gyára önálósult, privatizáló- dott vagy éppen átalakulóban van. Miközben új társulások, üzemek is létesültek, jórészt a beáramló külföldi tőkével. A hazai fogyasztás nem csök­kent észrevehetően, a termék­választék állandóan bővül, a nyugati export folyamatosan növekszik. A Bajai Hűtőipari Rt-nál például évente ezer tonnával. Négy éve még — vállalati formában — négyezer tonna árut, tavaly nyolcezer tonnát exportáltak. 1992-ben pedig 15 200 tonna össztermékeik­ből kilencezer tonna gyorsfa­gyasztott árut küldenek Eu­rópa szinte valamennyi orszá­gába. A mirelit keresett, megbe­csült áruféle a világpiacon. Ötven évvel születése után tisztelet, elismerés illeti mind­azon mérnökök, szakemberek emlékét, akik bölcsőjénél jelen voltak. Wallinger Endre

Next

/
Oldalképek
Tartalom