Somogyi Hírlap, 1992. szeptember (3. évfolyam, 206-231. szám)

1992-09-09 / 213. szám

1992. szeptember 9., szerda SOMOGYI HÍRLAP — SOMOGYI TAJAK 5 Ök még csak esetét, csollányt szednek... Hogyan tartsa meg a falu fiataljait? Somogy öregedő megye, s főképp az apró falvakban alig élnek már fiatalok. Nincs munkalehetőség, így inkább a vá­rosban próbálnak szerencsét. A felnövekvő falusi fiatalság pedig nem találja a helyét, s legtöbbször nem tud mit kezdeni magával. Sok településen az ott élő ifjúságot egy esemény mozgósítja csak a diszkó... Az egyik, Kaposvárhoz közel eső településen, Göllében megpróbáltak ellene tenni. A polgármester elpanaszolta: hi­ába volt minden a fiatalok érdekében, a szándék kudarcba fulladt. Rendbe tettek és átadtak a település gyerekeinek egy ifjúsági klubot, 'amely éjjel-nappal a rendelkezésükre állt. Cserébe csak annyit kértek, hogy tartsák rendben a termet és a környékét, néha kaszálják le a füvet, szedjék össze a szemetet. Egy darabig ment is a dolog, aztán jöttek a prob­lémák: a randalírozás, a balhék... A megbízott pedagógus nem vállalta tovább a felügyeletet, a fiatalok pedig egyszerűen nem tudtak maguk közül olyan személyt választani, akire szívesen hallgatnának, s aki vál­lalta volna a felelősséget — értük. Ezért a klubot be kellett zárni. Bár a polgármester reméli, hogy csak átmenetileg, s megemberelik magukat a fiatalok, és arra használják a ter­met, amiért létesült: értelmes célokra. Persze, nem mindenütt sikertelen a próbálkozás: Mesz- tegnyőn a fiatalok jövője őseik múltjából táplálkozik, magu­kénak érzik településüket, s ott az Agrya, az agrár- és falusi ifjúság szervezete vagy a falun élő fiatalok szövetsége. Nem egy község létérdeke, hogy a fiatalok ott maradjanak, letele­pedjenek. A hogyant pedig közösen kell megtalálniuk... Tóth Kriszta Nagyberki, csornai vélemények Ki kinek tartozik? Iskolaháború után A nagyberki általános iskolát építésekor arra tervez­ték, hogy a településhez tartozó, környékbeli községek gyerekeit is befogadja. Helyzetén a települések szétvá­lása sem változtatott, hiszen a környék alakuló önkor­mányzatainak saját iskolára volt legkevésbé pénzük. Válás göllei módra Tüzes vita Göllében cím­mel egy hete ezen az olda­lon jelent meg írás. A kiválók nevében és felhatalmazása alapján ehhez fűzte a követ­kező megjegyzést Babócsai Károly. Vétek József tsz-el- nök azt nyilatkozta, hogy a kiválni szándékozók „azt szeretnék, ha kielégítést meg munkanélküli segélyt is kapnának, de az nem fog menni.” Mi nem munkanél­küli segélyt és kártérítést akarunk. Egyet: a fölmon- dási időt és a vele járó vég- kielégítést. Ehhez ragasz­kodunk, s ha kell, bírósági úton is érvényesítjük igé­nyünket. Én egyébként nem a csoportosan, az egyénileg kiválók közé tartozom. Ingyen tankönyv Somogyszilban Ingyen kapják meg a ta­névkezdés elengedhetetlen tárgyi feltételeit, a tanköny­veket a somogyszili iskolá­sok. Ezen- felül hatéves ko­rig minden gyermek há­romezer forint, hattól tizen­négy éves korig négyezer forint beiskolázási segélyt kap a somogyszili önkor­mányzattól. A rászorulóknak ingyenes étkeztetést és ru­hasegélyt is biztosítanak a képviselő-testület határo­zata értelmében. Karácsonykor is segítenek A nagyberki képviselő-tes­tület is elöntött a beiskolázási segélyekről, s ennek alapján az általános és középiskolá­saik fejenként kétezer forin­tot kapnak még szeptember elején. Kétszáz gyereknek közel ötszázezer forintot osztanak szét. És bár még egy kissé messze van, kará­csonykor további támogatást is szeretnének nyújtani a község gyermekeinek. Megveszik a bérletet is Ötvenhat általános és kö­zépiskolásának ezerhétszáz forint beiskolázási segélyt nyújt a simonfai önkormány­zat a tanévkezdésre. Ezen­kívül megveszik számukra az autóbuszbérletet is egész évre. Egy visszaigénylő A község általános és kö­zépiskolásainak kétezer fo­rint beiskolázási támogatást állapított meg a mosdósi ön- kormányzat. Összesen há­romszázezer forintot oszta­nak szét az iskolakezdők között. Október 15-én adják át a mosdósi faluházat, amelyben helyet kap az or­vosi rendelő és a polgármes­teri hivatal is. Mosdóson is megalakult a földrendező bi­zottság: nincs sok dolguk eddig egy személy igényelt vissza földet. — Méghogy Büssü nem el- máradott falu! — fakad ki a fia­talember. — Hiszen itt még víz sincs; azt, amit meg a kutak­ból húzunk fel, nem adhatjuk a csecsemőknek, mert akkor nekik annyi!. A falu el van nyomva, nekem elhiheti, és mégsem nyilvánították elma­radott településnek. — A polgármester nem tud tenni valamit? — Igyekszik az, de nagy ív­ben leszarják. És amíg mi ez­zel az áldatlan helyzettel küszködünk, a cigányok nap­pal is lopkodják a tyúkokat. Visznek mindent, ami mozdít­ható. E kissé lehangoló párbe­széd adta meg az alaphangját büssüi látogatásunknak. Se­baj, gondoltuk, majd csak ráta­lálunk a falu optimista'polgá­rára, csupán keresni kell. Le­lövöm a poént: nem sikerült. Minden jószándékú igyekeze­tünk ellenére sem; Büssü la­kosaiban nem buzog az élet­kedv. Már amennyiben egyál­talán lehet életről beszólni, szemrevételezve a kihalt ut­Az erdők megélhetést biztosí­tanak a közelében élő embe­reknek. így van ez a zselici tele­püléseken is, ahol a fakiterme­lés, fafeldolgozás ad munkát az ott élőknek. Bőszénfán műkö­dött a környék legnagyobb fa- feldolgozója, amit aztán 1991. március 1 -jével egy káefté vásá­rolt meg. Öles farönk-rendek minde­nütt, a visszamaradt apróhulla­dék, a fűrészpor dombokban áll. A Linden faipari kft két ügyve­zető igazgatója, Maráz Kálmán és Hrabovszki András — faipari mérnökök — elmondta: a telep megvásárlásával ugyan kellett létszámot csökkenteniük, de még így is 70 embernek adnak munkát, főként bőszénfaiaknak. A kft öt fafajtával dolgozik: tölggyel, bükkel, hárssal, cserrel és akáccal. A farönköket szalag- fűrészes technológiával darabol­ják föl, s fűrészárut, bútroléce- ket, parkettaléceket, frízeket állí­cák sorát. A fentebb nyilat­kozó, kérésére inkognitóban maradt fiatalember eligazítá­sát követve a cigánynegyed felé vesszük az irányt. Bekanyarodunk, majd lát­ván a földesút kínálta gyors megfutamodási lehetőség hi­ányát, önkéntes visszakozzt hajtunk végre. Odébb kan­nákkal, vödrökkel felszerelt gyerekek téblábolnak a folyé­kony életelemet adó kút körül. — Tizenkettek vagyunk testvérek — felel kérdésemre Horváth Piroska —, de a leg­többen már férjhez mentek. A szüléink meg Kapósban dó- goznak. — Miből éltek? — Gyógynövényeket gyűj­tünk, esetét, csollányt sze­dünk. Ha van belüle pénz, ak­kor eszünk, ha nincs akkor meg nem eszünk. Hogy ők ebből tartják fenn magukat, ahhoz nemigen fér kétség; gyerekek még. De a felnőtt cigány lakosság meg­élhetési forrásai felől egybe­hangzóak a vélemények. — A gyerekre mennek rá — tanak elő. A kész terméket az­után hazai és külföldi piacokon értékesítik. Exportálnak Olasz­országba, Németországba, Svédországba és Ausztriába. A fát a Zselic adja, a környező területekről vásárolják fel. Évente mintegy 13-14 ezer köbméter hengeres fát fűrészel­mondja névtelenül az asszony —; a családi pótlékból élnek, de az igen kevés píz. Egyéb­ként meg amit érnek, lopnak. Persze azért akad köztük ren­des embör, az dógzik is. De nehogy megírja, kivel beszélt, mer’ megruháznak, mint szó- dás a lovát! — Mit gondol, mit lehetne tenni, akár kormányzati szin­ten is? — Nem tudom én aztat, ez csak rosszabb lesz! Jön a tél, nem lesz gyógynövénykerese­tük, és ha a gyerekek fölnő­nek, még családi pótlékot sem kapnak majd utánuk. Akkor lesz csak csúnya világ Büssü- ben! A település közepén félig- meddig felújított parasztházat találunk, kerítésén tábla: Haus Frei. Megvan hát a keresett optimista lelkületű polgár, aki ráadásul falusi turizmusra adta a fejét. De a portán bur­jánzó gazt szemlélve, ő sem ebből lesz kapitalizálódó kis országunk gazdag embere. Balassa Tamás nek fel, a szükséges mennyiség mindig rendelkezésükre áll. A hulladék sem vész kárba, a la­kosság megveheti a maradék fát vagy dolgozói illetményként osztják ki. A fűrészport is érté­kesítik: téglagyárak veszik meg felhasználásra. T. K. A gyerekek tehát maradtak, az önállósodott falvak pedig fizettek Nagyberkinek a gye­rekeik után, mivel az állami normatív támogatás termé­szetesen nem volt elegendő. Nemrégiben azonban a „keleti megyehatáron” valóságos kis háború dúlt: iskolaháború. o — Az itteni iskolába 328 gyerek jár, az állami norma­tíva gyerekenként 36 ezer fo­rint, idén viszont 69 ezer forint lenne szükséges — magya­rázza Embersics József, Nagyberki jegyzője. — Számí­tástechnikai termet, nyelvi la­bort, sportályát építünk. Va­lamennyi érintett önkormány­zat elfogadta, hogy a különbö- zetet, 33 ezret nekik kell fizet­niük, kivéve a csornait. Ők először megtagadták a fize­tést, majd miután az ottani szülőknek levelet küldtünk, hogy ha az önkormányzatuk nem fizet, nem tudjuk a to­vábbi iskoláztatást biztosítani a gyermekeiknek, ennek ha­tására kifizették egy részét: 22 ezret. Már tavaly is hasonló gond volt egyébként a csorna­iakkal. Idén még a megbeszé­lésre sem jöttek el. Pedig ezekre a fejlesztésekre a ma­gasabb színvonalú oktatásért van szükség. Hogy gyereke­inknek — a csornaiaknak is — versenyképes tudásuk legyen a városi iskolások mellett. © — Tavaly gyerekenként 18 ezret kért Nagyberki, az idén több mint 33 ezret — mondja Orbán Ottó csornai polgármes­ter. — Elfogadjuk, hogy meg­nőttek a költségek, ezért fizet­tünk ki 22 ezret, vagyis húsz százalékkal többet mint ta­valy. Azért ennyit, mert a kor­mány is ilyen arányban — 30-ról 36 ezerre — növelte meg a normatív támogatást. Ez az összeg — úgy véljük — fedezi a működési költséget, a fejlesztés pedig szerintünk a tulajdonos dolga. Arról persze nem beszélnek Nagyberkiben, hogy ők mennyivel tartoznak nekünk. Amikor végre sikerült kijárnunk, hogy külön egész­ségügyi körzetté válhasson Csorna és Szabadi, úgy álla­podtunk meg, hogy az állami támogatás továbbra is Berkibe érkezik, és ők továbbadják nekünk egy részét: ezt aláír­ták, elfogadták. Másfél év óta nem láttunk ebből a pénzből semmit. Csorna és Szabadi je­lenleg az egyetlen olyan egészségügyi körzet, ahová nem jön állami támogatás. A magunk erejéből tartjuk fenn. A külön orvosi körzetre is azért volt szükség, mert míg Nagyberkiben naponta volt rendelés, Szabadira meg Csornára heti fél nap jutott, holott a fenntartási költségek közösek voltak. A szomszédos Szabadival közösen terveznek új iskolát. — Már az építőanyagokat is elkezdtük gyűjteni. Szeret­nénk gazdaképzéssel is meg­próbálkozni a szakközépisko­lákba, szakmunkásképzőkbe föl nem vett gyerekek szá­mára. Gyakorlati oktatásra pedig tangazdaságot szeret­nénk létrehozni. Nekünk is szükségünk van tehát minden fillérre. © Manapság mindennaposak az efféle viták: mindkét fél a sérelmeit sorolja, és nem haj­landó engedni. A megegyezé­sig csak kevesen jutnak el. Csornának és Nagyberkinek azonban végül is sikerült. A napokban Csorna kifizette az iskolásai után járó teljes ösz- szeget, Nagyberki pedig ígé­retet tett az orvosi körzet pén­zének átutalására. Mindkét fél belátta, hogy fölösleges a tor­zsalkodás. Nagy László PÉNZT HOZ A ZSELICI RENGETEG Fűrészáru exportra — Fafeldolgozó magánkézben „Nehogy megírja, mert megruháznak, mint szódás a lovát!”

Next

/
Oldalképek
Tartalom