Somogyi Hírlap, 1992. szeptember (3. évfolyam, 206-231. szám)
1992-09-30 / 231. szám
8 SOMOGYI HÍRLAP — CSALÁDIKOR 1992. szeptember 30., szerda Szólásmondások nyomában Hogy kerül a csizma az asztalra? Csak a ráncait veszítheti Az arcápolás olcsó titkai Nincs pontos életkorhoz kötve az évek múlását jelzó szarkalábak megjelenése. A szakemberek ezért azt mondják, hogy a ráncok elleni harcot nem lehet elég korán kezdeni. A bőrápolásnak vannak jól bevált, olcsó módszerei — nem az fizet tehát nagy árat, aki él velük, hanem aki mellőzi őket. +■ A kérdést, hogyan került a csizma az asztalra, annak szokás föltenni, aki olyasmit mond, tesz, kérdez, aminek jószerével semmi köze az éppen szóban forgó témához vagy tevékenységhez. Az átvitt értelmű szólásmondásnak azonban eredetileg nagyon is konkrét tartalma volt — sokakat érdekelt és érintett, hogy hogyan, kinek és hány csizmája kerülhet az asztalra. A tengereket, óceánokat járó hajdani vitorlások fedélzetén és gyomrában — már csak az akkori méreteknél fogva is — gondosan ki kellett porciózni a helyét a rakománynak, a felszereléseknek, az utasoknak és a tengerészeknek. Utóbbiaknak a szolgálat, az őrség végeztével nem mindig jutott hely fáradt tagjaik kinyúj- tóztatására, főként nem az asztalok mellett, ahol társaik múlatták az időt. A régi tengerészregula szerint azonban megkülönböztetett szakmai rangot vívott ki magának az, aki körülvitorlázta Afrika csücskénél a Jó- reménység-fokot vagy Dél-Amerika alatt a Horn-fo- kot. Aki legalább az egyik nagy utat végighajózta, megszerezte a kiváltságot, hogy ha asztal melletti pihenésre vágyott, föltehette — igaz, csak egyik — csizmás lábát az asztalra. Aki pedig mindkét kemény tengeri próbatételnek részese volt, jussa volt arra, hogy mindkét csizmás lábát az asztalon pihentesse. A tapasztalatot, a szakmai múltat elismerő hagyomány később a szárazföldön is meghonosodott, elsőként a tengeri 'medvék” látogatta törzshelyeken, a kikötők kocsmáiban és vendéglőiben. S ezzel a sajátos tradíció utóélete nem ért véget. Az Egyesült Államokban és Anglia egyes vidékein baráti összejöveteleken — de szigorúan csak férfitársaságában — napjainkban is engedélyezett a kényelmes pozitúra. Ott tehát, némi módosítással ugyan, de eredeti értelmében is feltehető a régi kérdés.' hogy kerül a cipő az asztalra.-szóAz első és talán legfontosabb művelet: az arc tökéletes letisztítása. Erre naponta legalább egyszer— legcélszerűbb este — feltétlenül szakítsunk időt. A szappanos vizes lemosás a sminknek, a bőrre rakódó szennyeződéseknek csak egy részét távolítja el. Használjunk tehát a bőrünk típusának megfelelő lemosótejet vagy lemosókrémet. Természetes folyamat a testfelületen levő felhám elhasználódása. Arcunkról és nyakunkról is könnyen eltávolíthatjuk a kiszolgált hámsejteket majonéz nélkül készült salátaöntettel. Itassuk át vele a megtisztítandó részt, egy darabig hagyjuk száradni, de mielőtt teljesen beivódna, kezdjük masszírozni az enyhén nedves bőrt — az elhalt sejtektől gyorsan, szinte észrevétlenül megszabadulhatunk. A ráncokra „fogékony”, fáradt arcbőrnek valóságos felüdülést jelent a répa-maszk. Főzzünk puhára néhány répát, törjük meg péppé, kenjük fel tiszta gézre. Pihenve, fekve terítsük arcunkra a péppel bevont gézt, 10-15 percig hagyjuk rajta, majd következzék egy langyos-vizes öblítés — s nemsokára már érzékelhetjük a kúra jótékony hatását. Ne békéljünk meg az érdes bőrön megjelenő szarkalábakkal! Inkább próbljuk ki a következő módszert: három fej közepes nagyságú vöröshagymát lassú tűzön főzzünk össze egy csészényi tejjel, egy kis pohár rózsavízzel és kávéskanálnyi mézzel, míg a hagyma megpuhul. A főzetet keverjük péppé, kenjük föl a megtisztított arcbőrre, majd 10-15 perc után langyos vízzel mossuk le. Néhány pakolás után a ráncok fokozatosan kisimulnak, érzékelhetően kevesebb lesz a „lábatlankodó” szarkaláb. Szabó Márta Virágmagok, amelyekért csak le kell hajolni Ne legyen „szájhagyomány” Fogkö ellen savanyúság Utánjárást és kiadást is megtakaríthatnak, akik otthon, a kertben, a ház körül tartanak dísznövényeket. Sokféle olyan egynyári virág magját gyűjthetjük össze, amely vetésre vagy házilagos palántanevelésre alkalmas. Ilyen például a kerti körömvirág, a porcsin, a seprűfű, a pillangóvirág, a hajnalka, a petúnia, a szagosbükköny, a többféle tátika, minden egynyári díszfű, a szalmarózsa, a díszkukorica, valamint a kétnyáriak többsége és több évelő virág. Arra persze számítani kell, hogy a saját gyűjtésű magból fejlődő utódok eltérnek „szüleiktől” — leggyakrabban virágaik színében, formájában, teltségében és méretekben. A különbözőség azonban nem azt jelenti, hogy az utódok satnyábbak, kevésbé mutatósak lesznek, hanem azt, hogy külsejében mások. Az úgynevezett magfogásra mindig a legszebb, tartósan viruló, teljesen egészséges, jól fejlődő töveket érdemes kijelölni. (Amelyik akár kicsit is „fertőzésgyanús”, attól semmiképp ne vegyünk magot.) Az igazán mutatós, nagy virágú, ellenállónak hirdetett hibridek — ilyenek a petúniák, mályvarózsák, őszirózsák — nem jó alanyok: magjukból gyönge ellenállóképességű, az elődnél csúnyább utódok származnak. Jó magot adnak viszont az önbeporzó, többnyire ön- termékenyülő fajták, például a fehér felhőpetúnia. A gyűjtéssel általában meg kell várni az érést, mert sem az érett, sem a túlérett növény magja nem ígér optimális eredményt. Az érést rendszerint a magszár leveleinek sár- gulása, a magtokok bámulása jelzi. A begyűjtés egyszerű módja, ha selyempapírra vagy vékony műanyag fóliával bélelt kis láda, doboz fölé hajlítva letörjük az elszáradt vagy száradóban levő magvakat, a tokterméseiket hordozó szárakat. Ezután a magburkot, a tokot felnyitva pergethetjük ki a magokat. Szerzeményünket gondosan tisztítsuk meg a töremlé- kektől, egyéb szennyeződésektől (jó módszer az átfújás vagy lapos tál körkörös forgatása). Utána a tiszta magvakat száraz állapotban tegyük megfelelő nagyságú zacskóba, amire írjuk rá a növény nevét, a gyűjtés évszámát, s tegyük hűvös, száraz helyre. Légmentes lezárással ne kísérletezzünk, mert a magok megromlanak, megpenészed- nek! Dr. Komiszár Lajos ŐSZI (DIVAT) LEVÉL A mütoprongy trónfosztása — Új kosztüm-módi A tervezők boszorkány- konyhájában már kifőzték az őszi divatízeket, amelyeknek közös jellemzője a változatosság, a szinesség és a különböző korosztályok igényeihez való igazodás. Úgy tűnik, a mütoprongyra nehéz idők jönnek: hosszú mellőzöttség után ismét az elegancia a korszerű öltözködés első számú parancsolata. Ennek jegyében bízvást számolhatunk az új kosztümdivat gyors térhódításával is. Nőies, karcsúsított, testközeli vonalú, a váll nem túlszélesített és agyontömött, a karöltő ismét a helyére kerül, nincs nagyon kimélyítve —- dióhéjban így fest a modern kosztüm. Sok a gallér nélküli fazon, s ami a hosszt illeti: a kabát vagy nagyon hosszú vagy nagyon rövid. Az erősebb nem megnyugtatására: a szoknya mindenképp rövid, a fiataloknak mini, a „majdnem fiataloknak” térdfg érő. Az új vonalú kosztümökhöz finom gyapjúszövet illik, ami lehet vékony fésűs szövet vagy — főleg utcai viseletre — vastagabb, kártolt anyag. A színek visszafogott őszi árnyalatok: lomb-, avar-, föld-, dió-, mogyoró-, mohaszín. De kiegészítésként mindig ott az élénkebb sál, kalap, kesztyű, esetleg blúz — így az összhatás elegáns is, csinos is. A jó alakú fiataloknak az új módi: sportkosztüm és ber- muda-kosztüm. (Az utóbbi olyan hosszal, hogy találgatni kelljen, van-e alatta valami.) Amíg az időjárás engedi, viselhető biciklinadrággal vagy aprócska rakottszoknyával. Első ajánlatunk a karcsú szexis, a második a kissé telt, „kortalan” hölgyeknek szól. A/ Franciás kiskosztüm: készülhet diagonálmintás, puha szövetből vagy tweedből, úgynevezett ucli-szabásvonal- lal karcsúsítva. A szoknya igen rövid, lefelé szűkülő. B/ Hosszított kosztüm kétsoros gombolással, karcsúsító szabásvonallal, enyhén tömött vállal, gallér nélküli megoldással. A térdig érő szoknya alul szűkül. Szinte minden alkalomra megfelel, főként ha finom gyapjúszövetből készül. Teljes az elegancia, ha selyem- vagy batiszt blúz, megfelelő színű kalap, kesztyű és táska is van hozzá. Záhonyi Lujza Sokaknak okoz kellemetlenséget a fogakra lerakódó, „rákövesedő” lepedék, amelyről a rágószerveket csak a szakorvos tudja megszabadítani. A fogkő eleinte csak esztétikai problémát jelent, később azonban súlyos következménnyel, a fogak meglazu- lásával, kihullásával fenyeget. A tapasztalatok szerint a táplálékok maradványaiból, illetve a nyálból keletkező apró szemcsékből kialakuló fogkő lerakódása ellen önmagában nemigen nyújt védelmet a szájápolás egyébként nélkülözhetetlen módja, a fogmosás. Vannak, akik szervi okokból, alkatilag hajlamosak a fogkő „termelésére", mások — s ez a kisebbség — mentesek a kellemetlen folyamattól. A fogorvosok azonban felfigyeltek arra, hogy azok körében, akik gyakran fogyasztanak savanyúságot, savanyú ételeket, jóval ritkábban vagy egyáltalán nem fordul elő a fogsort rongáló kövesedés. Még nem sikerült pontosan tisztázni, hogy ez a savanyúságok mely alkotóelemének köszönhető. Az viszont nyilvánvaló, hogy a fanyar étkekkel olyan anyagokhoz jut a szervezet, amelyek gátolják a fogkő kialakulását, illetve újratermelődését. Ma már bizonyított tény tehát, hogy a külölféle saláták, egyéb savanyú ízek étrendbe iktatása jó eszköze a megelőzésnek. De házilag könnyen, olcsón elkészíthető szájvízzel is hatásosan lehet védekezni a fogkő ellen. A recept: két deci vízhez adjunk egy teás- kanálnyi 55 százalékos — na- tura-boltokban kapható — bioalma-ecetet, s jól keverjük össze. Ezzel alaposan öblögessük ki a szánkat, s a belemártott fogkefével dörzsöljük át fogainkat. A legcélravezetőbb, ha az egy-két perces műveletet minden étkezés után elvégezzük — szinte bizonyos, hogy segítségével megszabadulhatunk a kellemetlen „szájhagyománytól”. Lelassítja, esetleg leállítja a kövesedést az is, ha napjában egyszer, esténként megfürdetjük fogainkat és a szájüreget a víz és almaecet keverékével, -szómaTiltás és tűrés — dohányosoknak A munkahelyeken, sőt már a . családokon belül is erősödik az igény, hogy a dohányosok következetesen tartsák be a füstölés írott és íratlan szabályait. A „lex nikotin” tisztelete nemrég még feltétele volt a jó modornak, de utóbb már legfeljebb bocsánatos bűnné vált a cigis-sza- bálysértés. Pedig például a „Dohányozni tilos” feliratú táblák intelmének szigorú betartását nemcsak egészségvédelmi, hanem tűzrendészed okok is indokolják. A liftben, a ruhatárban, a gyúlékony anyagokkal teli raktárban pöfékelőknek talán eszükbe sem jut, hogy egy elejtett, égő gyufaszál egy lehulló parázs könnyen milliós károk, életeket kioltó tragédiák előidézője lehet. Vannak helyek és helyzetek, amelyekre nem vonatkozik kategorikus dohányzási tilalom, de az illem mégis cigaretta-stopot parancsol. Álljunk tehát ellen a nikotinéhségnek például étkezés közben, még ha két fogás között hosszabb szünet adódik is. Égő cigarettával ne lépjünk a táncparkettra akkor sem, ha a helyiségben vágni lehet a füstöt. Megtűrt, de modortalanság- nak számító gesztus, ha valaki cigarettázva érkezik vendégségbe, hivtali partneréhez vagy bármilyen idegen helyre. Bemutatkozáskor és a vendég fogadásakor szintén faragatlanság füstölni. Az íratlan szabályok szerint a megrögzött dohányosoknak is kötelező az önmegtartóztatás, ha nagyobb nyilvánosság előtt szerepelnek, előadást tartanak stb. Fokozottan érvényes ez azokra, akik a tévé kamerái elé lépnek. Ők nemcsak az adás helyszínét, hanem azok otthonát is telefüstölik, akik a képernyő előtt ülnek, mert akarva-akaratlan a káros szenvedély propagandistáivá válnak. — szó —
